Önellátóvá válni

„»Az önellátás azt jelenti, hogy minden áldásunkat, melyekben Mennyei Atyánk részesített, arra használjuk, hogy gondoskodjunk magunkról és családunkról, valamint megoldásokat találjunk a gondjainkra.« Mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogy igyekezzünk elkerülni a problémákat, még mielőtt azok bekövetkeznek, és legyőzzük a kihívásokat, amikor azok felbukkannak…

Hogyan válunk önellátóvá? Azáltal, hogy elegendő tudásra, képzettségre és műveltségre teszünk szert; hogy bölcsen kezeljük a pénzt és az egyéb forrásainkat; hogy lelkileg erősek vagyunk, és felkészülünk a vészhelyzetekre és más eshetőségekre; valamint azáltal, hogy fenntartjuk fizikai, illetve szociális és érzelmi egészségünket”¹

Ha előrelátó életmódot folytatunk, fejlesztve adományainkat és tehetségeinket, egyre önellátóbbá válunk. Az önellátáshoz szükség van arra, hogy felelősséget vállaljunk saját lelki és fizikai jólétünkért, és azok jólétéért is, akiket Mennyei Atyánk a gondjainkra bízott. Csak akkor tudjuk valóban követni a Szabadítót azáltal, hogy szolgálunk és megáldunk másokat, amikor önellátók vagyunk.

Fontos megérteni, hogy az önellátás egy bizonyos cél elérésének eszköze. Végső célunk az, hogy olyanná váljunk, mint a Szabadító, és ezt a másoknak nyújtott önzetlen szolgálatunk segíti elő. A szolgálatra való képességünk annak arányában növekszik, vagy épp csökken, hogy mennyire vagyunk önellátók.”²