Hogyan ismertük meg a boldogságot

Mindig azt gondoltam, erős családunk van. A három fiunk és két kislányunk átlagos gyerekek voltak, akiknél csak a szokásos gondok merültek fel. Néha, amikor rosszalkodtak, mérges lettem. Később mindig azt kérdeztem magamtól: „Miért lettél olyan dühös rájuk?”

Akkor még nem tudtam, hogy Oroszországban akkor vette kezdetét a peresztrojka, vagyis a politikai és gazdasági reform időszaka. Nem tudtam, hogy a boltok polcairól majd eltűnnek az áruk, és hogy hónapokig, később pedig évekig nem kapunk élelmiszerjegyeket. Az életünk borzasztó nehézzé vált. Sokat küszködtünk, a férjemmel pedig a válás szélén álltunk. Akkoriban járványszerűen terjedt a droghasználat, melynek az egyik fiunk is áldozatául esett. Úgy tűnt, többé már a nap sem ragyog ránk. Nem tudtam, kihez imádkozzak, mégis kértem Istent, hogy segítsen. Teljes erőnkkel küzdöttünk, és apránként sikerült kivonszolnunk magunkat ebből a mocsárból.

1998 nyarán ránk találtak a miszszionáriusok. Életünk 180 fokos fordulatott vett, és teljesen új irányba haladt. Öt éven belül sikerült eljutnunk a templomba, ahol családként az örökkévalóságra összepecsételtek bennünket.

Amikor a középső fiunk teljes idejű misszionáriusként szolgált a Cseh Köztársaságban, minden levelében azt írta: „Maradjatok szilárdak és hithűek. Együtt mi vagyunk a legboldogabb család.” Még a barátaim is azt mondogatták, hogy biztosan én vagyok a világ legboldogabb asszonya, amiért ennyi gyermekem és unokám van, és így tudom, hogy sohasem kell a magánytól tartanom.

Visszatekintve rájöttem, hogy azokhoz hasonlóan, akik hallották Benjámin királyt, a mi családunk is hatalmas szívbéli változáson ment át, és Krisztus gyermekeivé váltunk (lásd Móziás 5:7). Számomra ez óriási átalakulás volt. Mielőtt utolsó napi szent lettem volna, amikor a halálon gondolkodtam, elviselhetetlen bánat markolt a szívembe és a lelkembe. Minden csepp erőmet össze kellett szednem, hogy elhesegessem ezeket a gondolatokat. Most már béke van bennem.

Megtanultam, hogy a boldogság mindig más alakban jön. Megtalálható a legsötétebb viharfelhőkben, vagy amikor a föld szinte kitikkad a forróságtól. Benne van a heves eső közben felcsillanó napsugár melegében. Ott van a nyárfa első zöld leveleiben, melyek tavasszal kifakadnak a rügyből. Megtaláljuk az almafa ágaiból előbújó apró fehér virágszirmokban, vagy a többezer ragyogó csillaggal megszórt éjjeli égbolt sötétjében. Ott ragyog szerettünk gyengéd tekintetében. Ránk mosolyog a családi fényképeken csillogó szemekből.

Amikor valaki másért teszek valami jót, akkor is boldogság fog el. Gyengéd lángjával melengeti a lelkemet, amikor Mennyei Atyánkhoz imádkozok. Néha, mikor arra gondolok, hogy többet szeretnék valamiből, eszembe jut, hogy meg kell tanulnom értékelni azt, amim van, hiszen mindazt magától az Úrtól kaptam.