Egy kérdés hatalma

Kerstin még 14 éves koromban lett a barátom. Ugyanabba az iskolába jártunk. Már régóta ismertem, de nem személyesen, mert nem jártunk egy osztályba, hiszen ő akkor csak 12 éves volt.

Akkor ismertük meg jobban egymást, amikor mindketten megpróbáltunk bekerülni az iskolai színjátszókörbe. A két év korkülönbség ellenére is nagyon jó barátok lettünk. Hamarosan találkozni kezdtünk délutánonként, és elmentünk sétálni, beszélgetni. Egy tavaszi délután, épp egy ilyen séta közben, kérdezett valamit, ami örökre megváltoztatta az életét.

Kerstin azon tűnődött, hogy a testvéremmel miért nem vettünk részt az iskolai vallási órákon, amelyre általában minden gyerek eljárt Ausztriában. Én pedig meséltem neki Jézus Krisztus evangéliumáról és Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról. Ezután bizonyságomat tettem, és meghívtam egy fiataloknak szóló rendezvényre. Később adtam neki egy példányt a Mormon könyvéből és a Liahónából.

Kerstin azóta minden egyházi rendezvényen részt vesz, és eljár a vasárnapi istentiszteletekre is. Még az ifjúsági konferenciára is eljött. Amikor van időnk, elsétálunk a közeli patakhoz, hogy ott olvassunk a szentírásokból, és dolgozzunk a Fiatal Nők Egyéni Fejlődés programjának feladatain.

Kerstin sajnos nem keresztelkedhet meg addig, amíg be nem tölti a 18. életévét. A szülei ugyanis nem akarják, hogy emiatt vitába keveredjen a tágabb család tagjaival. Ezen akadály ellenére Kerstin már elérte, hogy az édesanyja is eljöjjön az istentiszteletekre.

Kerstin együtt dolgozik a misszio-náriusokkal is. Mindenkinek mesél az egyházról. Még az édesapja figyelmét is sikerült felkeltenie a családtörténeti programmal kapcsolatban, pedig őt egyáltalán nem érdekli semmilyen vallás.

Kerstin nagyon jó példa a számomra, hogy milyen könnyen lehet beszélni másokkal az evangéliumról, és hogy Mennyei Atyánk előkészíti az embereket arra, hogy meghallgassák az igéjét. Nekünk csak az a dolgunk, hogy legyen hitünk, és nyissuk szólásra a szánkat. A többi megoldódik saját magától.