Egy családi est, melynek életre szóló hatása volt

Évekkel ezelőtt tartottunk egy családi estet, melyet a „The day dawn is breaking, the world is awaking” [Felkelt a hajnal, ébredezik a világ] című énekkel nyitottunk meg (“The Day Dawn is Breaking,” Hymns, no. 52). Amikor megkérdeztük az öt gyermekünket, milyen tevékenységet végezzünk azon a héten, ötéves kisfiunk, Fernando egyszerűen így válaszolt: „Szeretném látni, milyen, amikor felkel a hajnal és felébred a világ.” Sokáig próbáltuk elmagyarázni neki, mi minden történik ilyenkor: feljön a nap, fújdogálni kezd a reggeli szellő, és a harmatlepte tájon megcsillanak az első fénysugarak. De mindez nem érdekelte. „Látni szeretném!” – hajtogatta.

Így hát csütörökön hajnali 4:00 órakor felkeltünk, bezsúfolódtunk az autónkba, és egy olyan helyre hajtottunk, ahonnan tökéletes kilátás nyílt az égbol keleti felére. Aznap úgy tűnt, mintha a napfelkelte fényei egyenesen a mennyből áradtak volna. Amint a nap felbukkant, a peremét övező sárga körök hamarosan ragyogó korrall színűvé változtak. Fenséges látványt nyújtott.

Harminc évvel később Fernando kisfia, Fernandito épp látogatóban volt nálunk. „Képzeld, nagyi! – mondta. – Apa elvitt minket megnézni a napfelkeltét.”