Bence és az óvó néni

1. Egy nap Bence kapott egy képet Jézusról. Nagyon tetszett neki. De Bence szerette volna odaadni valakinek a képet, mert tudta, hogy nem mindenki hallott még Jézusról.

2. „Anya, odaadhatom valakinek a jézusos képemet?” – kérdezte Bence.

„Hát persze! – mondta anya, majd megkérdezte: „És kinek fogod adni?”

„Az óvó nénimnek. Szeretem Kati nénit, mert olyan sok jó történetet szokott nekem olvasni.”

„Ez nagyon jó ötlet – bólintott anya. – Büszke vagyok rád.”

3. Mikor Bence újra az óvodában volt, odaadta a képet Kati néninek. Kati néni nagyon örült, hogy kapott egy képet Jézusról. Bence pedig boldog volt, hogy tetszett neki.

4. Néhány nap múlva Bence családja csinált egy könyvet, ami pont úgy nézett ki, mint a Mormon könyve aranylemezei. Mikor kész lettek vele, mindannyian ráírták a bizonyságukat.

„Anya, elvihetem a könyvünket az oviba, hogy megmutassam Kati néninek?” – kérdezte Bence.

„Igen, persze” – mondta mosolyogva anya.

5. Másnap Bence egy hátizsákban magával vitte az óvodába a családja aranylemezeit. Mesélt Kati néninek a könyvről, amit a családja csinált. Az óvó néni nagyon érdekesnek találta.

6. Mikor aznap anya elment elé, Bence óvó nénije odament hozzá, hogy beszélgessen vele.

„Bence valami nagyon érdekeset mutatott ma nekem – mondta Kati néni. – Mesélne még nekem róla?”

„Lenne kedve eljönni hozzánk a férjével vacsorára? – kérdezte anya. – Akkor többet beszélgethetnénk.”

„Remek ötlet” – mondta Kati néni.

7. Néhány hónappal később Bence és az anyukája részt vett Kati néni és a férje keresztelőjén.

„Nagyon boldog vagyok, hogy odaadtam a jézusos képemet az óvó nénimnek” – mondta Bence.

„Biztos vagyok benne, hogy ő is örül neki – nézett rá anya. – Nagy részed van abban, hogy Kati néni és a férje ma megkeresztelkedtek.”

8. Bence nagyon örült, hogy ott lehetett Kati néni keresztelőjén. És még boldogabb lett, mikor anya odahajolt hozzá, és a fülébe súgta: „A négyévesek igazán jó misszionáriusok!”