Kinyissak-e vasárnap?

Még 2001-ben, három héttel azután, hogy kitártam a szívem, befogadtam az evangéliumot, és egy fontos döntést meghozva megkeresztelkedtem, az egyik vasárnapi iskolai órán a sabbatnap megtartásának fontosságáról beszélgettünk.

Sikeres üzletemberként rengeteg munkást foglalkoztattam, és több mint húsz évig minden vasárnap dolgoztam. De mikor világossá vált előttem ennek a napnak a fontossága, eldöntöttem, hogy szólok a három üzletvezetőmnek, hogy többé nem leszünk nyitva vasárnap.

Pár héttel azután, hogy bejelentettem a döntésemet, üzletvezetőim jelezték, hogy jó néhány törzsvásárlónk, főleg tanárok megkérdezték, vajon nyitva tudnánk-e tartani a következő vasárnap. Édességgel kereskedtünk Papantlában, és az emberek szerettek volna cukorkát és piñatát venni, hogy előkészülhessenek a másnap hétfőn megünneplendő gyermeknap, az El Día del Niño eseményeire. Mexikóban április 30-án van a gyermeknap. Ilyenkor az iskolák zsúrokat és játékokat szerveznek, és cukorkákat osztanak a gyerekeknek.

„Holnap, vagyis szombaton megmondom, hogy döntöttem” – mondtam az üzletvezetőimnek.

Otthon elmondtam a feleségemnek, mi történt. Arra számítottam, hogy azt fogja mondani: „Nyiss ki! Végül is csak egy vasárnapról van szó.” De nem így lett.

Határozott hangon azt mondta, hogy én vagyok a család feje, így ez az én döntésem. De ezután nekem szegezte a kérdést: „Ha valaki azt mondaná, hogy választhatsz: ezen a vasárnapon vagy jó sok pénz áll a házhoz, vagy pedig ellátogat hozzád Mennyei Atyánk, vajon hogyan döntenél?”

Kérdése segített megértenem, milyen fontos, hogy befogadjuk az Urat minden vasárnap. Tudtam, ki kell állnom a döntésem mellett. Tisztelni az Urat – ez a legfontosabb, amit vasárnap tehetünk. Azóta sem mulasztottam el ebből egy alkalmat sem.

Ha az Úr dolgait az emberek dolgai elé helyezzük, bizonyságot fogunk nyerni a sabbatnapról. Mivel megtartjuk a sabbatot, a családommal nagyon áldottak vagyunk, és az üzletem is gyümölcsöző. Mindannyian elnyerhetjük az Úr napjának tiszteletéből fakadó áldásokat.