Isten valóban a mi Atyánk

Isten a mi Mennyei Atyánk, lelkünk Atyja. Ő, Jézus Krisztus és a Szentlélek együtt alkotják az Istenséget. Ők különálló lények, más-más szerepekkel, ám céljukat tekintve egyek. Jézus Krisztus és apostolai halála után ez az igazság – több másikkal együtt – elveszett a hitehagyásként ismert korszak idején.

Az Úr 1820 tavaszán kezdte meg ezen elveszett igazságok visszaállítását, amikor a New York állam Manchester járásában élő Joseph Smith – aki akkoriban 14 éves volt – imára térdelt az otthona melletti fás ligetben. Válaszként az imájára meglátta az Atyaistent és Jézus Krisztust. Joseph Smith próféta később ezt írta a látomásáról: „Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:17).

A Próféta és Sidney Rigdon 1832. február 16-án kaptak egy kinyilatkoztatást. Amikor ismertették a kinyilatkoztatást, a következő bizonyságot tették Jézus Krisztusról és az Atyáról: „És most, a sok tanúbizonyság után, amely őróla adatott, ez a legutolsó tanúbizonyság, amelyet mi adunk róla: Hogy ő él! Mert láttuk őt, méghozzá Isten jobb kezénél; és hallottuk a hangot, amely bizonyságot tett arról, hogy ő az Atya Egyszülöttje” (T&Sz 76:22–23).

Tanok, melyek tanúbizonyságot tesznek az Atyaistenről:

1. Isten képmására teremtettünk (lásd Mózes 2:26).

2. Isten a Legfensőbb Teremtő, és „minden dolog azt mutatja, hogy van Isten” (Alma 30:44).

3. Isten a mi Mennyei Atyánk, szó szerint a lelkünk Atyja (lásd Zsidók 12:9).¹

4. Az Atyaistennek tapintható, húsból és csontból való teste van (lásd T&Sz 130:22).

5. Mennyei Atyánk megadta nekünk a szabadulás tervét (lásd Alma 34:9).

Mennyei Atyánk megismerésének útjai:

1. Lakmározni a szentírások szavaiból (lásd 2 Nefi 32:3).

2. Megismerni Jézus Krisztust (lásd János 14:9).

3. Engedelmeskedni Isten parancsolatainak, és követni a prófétákat (lásd János 14:21; T&Sz 1:38).

4. Hittel imádkozni Istenhez, Jézus Krisztus nevében (lásd Jakab 1:5; 3 Nefi 18:20).