Mit tegyünk, amikor nem tudjuk, mit tegyünk?

A szentírások figyelmeztetnek bennünket, hogy a tudás hiánya nem ment fel a cselekvés alól. Nefi „szerette… volna megtudni azokat a dolgokat, amiket aty[ja] látott”, ezért a szívében elgondolkodott rajtuk, és „elragad[ta] az Úr Lelke” (1 Nefi 11:1). Eközben Lámán és Lemuel idejüket azzal töltötték, hogy „egymással azon dolgok felől vitatkoztak, amiket [Lehi] beszélt nekik” (1 Nefi 15:2).

Az Úr elvárja tőlünk, hogy tudakozódjunk, tanuljunk és cselekedjünk – még akkor is, ha vannak dolgok, melyeket soha nem fogunk megtudni ebben az életben. Az egyik ilyen dolog az Ő második eljövetelének órája. Ezt mondta: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok” (Máté 24:42). Épp e bizonytalanság miatt Wilford Woodruff elnök (1807–1898) azt tanácsolta az egyház tagjainak, hogy legyenek felkészültek, de biztosította őket arról is, hogy ő továbbra is ültet cseresznyefákat.¹

„Amikor érdemesen élsz, és döntésed megegyezik a Szabadító tanításaival, mikor eljön az idő, hogy cselekedned kell, haladj előre bizalommal” – mondta Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. Ha érzékeny vagy a Lélek késztetéseire – tette hozzá Scott elder –, „vagy megdermednek a gondolataid, ezzel jelezve, hogy helytelen a döntés, vagy pedig békességet, illetve égető érzést fogsz érezni a kebledben, amely megerősít abban, hogy a döntésed helyes [lásd T&Sz 9:8–9]. Amikor igazlelkű életet élsz, és belé vetett bizalommal cselekszel, Isten nem fogja megengedni, hogy túl sokat kelljen haladnod anélkül, hogy ne kapnál Tőle egy figyelmeztető benyomást, ha esetleg rossz döntést hoztál.”²

Volt két olyan meghatározó élményem is az életem során, mikor nem voltam biztos benne, hogy mit kellene tennem. Mindkettő jól illusztrálja, mennyire fontos engedelmeskedni a parancsolatoknak, és követni az élő prófétákat. A főiskolán elfogyott a pénzem, ezért kerestem egy részmunkaidős állást. Amikor megkaptam az első fizetésemet, nem tudtam, vajon kitart-e majd a következőig. Azután eszembe jutott az Úr ígérete a tizeddel kapcsolatban: „…ezzel próbáljatok meg engem, …ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen” (Malakiás 3:10).

Úgy döntöttem, próbára teszem az Urat. Legelőször befizettem a tizedemet, Ő pedig megáldott, és sikerült túlélnem azt a hónapot. Mindeközben megtanultam bízni az ígéreteiben.

Évekkel később, mikor Ellis nőtestvérrel kisgyermekes szülők voltunk, és épp egy új pályára léptem, a munkáltatóm megváltoztatta az egészségbiztosítási szerződésemet. Így a régi június 1-jén megszűnt, az új pedig csak július 1-jén lépett érvénybe. Emiatt egy egész hónapon át biztosítás nélkül kellett volna maradnunk. Először nem tudtuk, mit tegyünk, aztán eszünkbe jutott N. Eldon elnök (1898–1982) egyik beszéde, melyben azt tanácsolta az egyház tagjainak, hogy mindig legyen egészségbiztosításuk.³

Tárgyaltam a céggel. Végül sikerült olyan szerződést kötnöm velük, amely egész júniusra is biztosított bennünket. Június 28-án legidősebb fiunk, Matt, leesett a szomszéd úszómedencéjének ugródeszkájáról, és a betonra zuhant. Koponyatörést és agyrázkódást szenvedett. Helikopterrel azonnal kórházba szállították, hogy szakorvosi ellátást kapjon. Csillagászati összegekbe került a kezelése, mely pénzügyileg teljesen tönkretett volna bennünket. Szerencsére az egészségbiztosítás fedezte a legtöbb kezelés költségét.

Mit tegyünk hát, amikor nem tudjuk, mit tegyünk? Elég, ha a prófétákhoz, a szentírásokhoz és a Szabadítóhoz fordulunk válaszokért. Ezek a felbecsülhetetlen források megtanítanak minket a következőkre:

És a lépések mindegyikében szívleljük meg Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma elnökének tanácsát: „Mindig, mindig kövessük a Lélek sugalmazásait!”⁴