Imádkozni a válaszért

Egy nap, matematikadolgozat közben, egyszerűen nem jutott eszembe, hogyan kell az egyik feladatot megoldani. Felkészültem a dolgozatra, de nem emlékeztem arra, amit otthon átnéztem. Volt azonban hitem, hogy segítségért fordulhatok Mennyei Atyámhoz.

Elhatároztam, hogy a legelső sugalmazást fogom elfogadni. Az ima után úgy éreztem, hogy egy bizonyos módon meg tudnám oldani a feladatot. De aztán kételkedni kezdtem, mert elég furcsa módszernek tűnt. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább magamtól igyekszem megcsinálni a példát.

Miután a dolgozatokat beadtuk, a tanárral közösen megoldottuk a feladatokat. Rá kellett jönnöm, hogy az vezetett volna el a helyes megoldáshoz, amit az ima után éreztem. Én azonban nem hallgattam a sugalmazásra.

Később, a záróvizsgák idején, újfent egy olyan feladattal szembesültem, amelyet nem tudtam megoldani, pedig otthon sokat készültem rá.

Szerettem volna segítséget kérni Mennyei Atyánktól, de eszembe jutott, hogy nemrég nyíltan visszautasítottam a segítségét. Nem mertem megkérni Őt, mert nagyon szégyelltem magam. Mivel azonban semmilyen megoldás nem jutott az eszembe, ezért mégis imában kértem segítséget.

De most is kételkedni kezdtem, amikor jött a sugalmazás. Sőt most még jobban összezavarodtam, mint a múltkor. Most azonban megígértem az Úrnak, hogy hallgatni fogok Rá. Ezért elnyomtam a kételyeimet, és pontosan azt tettem, amire sugalmazást éreztem.

A dolgozatok kijavítása után a tanárunk bejelentette a jegyeinket. Nagyon izgultunk, mert a legrosszabbtól a legjobb jegyek felé haladva olvasta fel azokat. Amikor nem hallottam a jegyeket a hármasok között, nagyon örültem, mert azt gondoltam, hogy biztosan négyes lett, amit még soha nem kaptam matematikából. Amikor azonban nem sorolta fel a nevemet a négyesek között sem, furcsa érzésem támadt. Teljesen biztos voltam abban, hogy nem kaphattam ötöst. Kezdtem azt érezni, hogy valószínűleg az enyém lett a legrosszabb az egész osztályban.

De ekkor meghallottam, hogy ötös lett a dolgozatom. Elszorult a torkom, amikor rádöbbentem, hogy az Úr keze van a dologban. Tudtam, hogy szeret engem, és nagyon türelmes velem. Amikor néhány osztálytársam gratulált, én csak a fejemet ráztam. Csak akkor értem el sikert, amikor követtem a sugalmazást.