A cukorka

Rachel éhesen ébredt. Kiugrott az ágyból, és meg sem állt a spájzig. Benyitott, és végigjáratta tekintetét a legfelső polcon. Végre meglátta, amit keresett! A cukorkásüveget! Mint megannyi pompás üveggolyó, úgy ragyogtak benne a cukorkák. Ezek voltak a kedvencei. Az ínycsiklandó csokoládéval töltött narancsvörös cukorkáknak egyszerűen nem lehetett ellenállni.

Rachel gyorsan körülnézett, hogy anya vagy apa látja-e, mire készül. Hallotta ugyan a hangjukat, de látni nem látta őket. Óvatosan bevitt egy sámlit a spájz-ba, és felmászott rá. Nagyra nyújtozva elérte a cukorkásüveget. Lecsavarta a tetejét. Belemarkolt a cukorkákba, vissza-zárta az üveget, majd az előszobán át a szobája felé sietett. Ekkor azonban már közelebbről hallotta szülei hangját, így inkább bevetette magát a fürdőszobába, és becsukta az ajtót.

A cukorkáit szorongatva eltűnődött, vajon ha feldobná az egyiket, el tudná-e kapni a szájával. Majd gondolkodás nélkül ki is próbálta. A cukorka a magasba repült, majd egyenesen belepottyant a kitátott szájába. Csakhogy a torkára szaladt. Nem kapott levegőt!

Sikítani akart, de egy hangot sem tudott kiadni. „Apa, segíts!” – kiáltott fel némán. „Mennyei Atyám, segíts rajtam!” – könyörgött. Könnyek áztatták az arcát, miközben sikertelenül levegőért kapkodott. Rosszul lett. Érezte, hogy szédül.

Hirtelen édesapja rontott be a fürdőbe. Felkapta Rachelt, majd hátulról szorosan átkarolta, és kipréselte belőle a levegőt. Kopp! A cukorka volt az. Akkorát koppant a mosdókagylóban, mintha csak kilőtték volna. Rachel végre levegőhöz jutott. Apa megnyugtatta, és magához ölelte. „Nincs semmi baj, Rachel” – mondta gyengéden. – Most már jobban leszel.”

„Köszönöm, apa – suttogta. – Annyira sajnálom, hogy kérdezés nélkül vettem a cukorból. Szeretlek!”

Anya is bejött a fürdőszobába. „Mi történt?” – kérdezte aggódva.

„Hallottam egy hangot – magyarázta apa. – »A lányod bajban van! – mondta nekem. – Siess hozzá!« A fürdőszobában találtam rá Rachelre, de nem tudtam, mi a gond. A hang így szólt hozzám: »Emeld fel!« Mire én felemeltem, és egy cukorka repült ki a szájából.”

Ezt hallva anya szorosan átölelte Rachelt.

Rachel sokat gondolkodott aznap. Gondolkodott a cukorról, meg a becsületességről. Gondolkodott arról is, milyen jól esik minden egyes levegővétel. És arról is, mennyire szereti Mennyei Atyát és anyát meg apát. De legtöbbet a Szentlélekről gondolkodott. Mivel apa hallgatott a Szenlélekre, meg tudta menteni a fuldoklástól. Olyan akart lenni, mint apa. Minden pillanatban figyelni akart a Szentlélekre.