Segítség a Lélektől

Az építőmunkás mozdulatlanul feküdt a 30 méteres magasságban lévő, alig 25 centi széles pallón. Egy rádőlt acélgerenda szinte levágta a bal karját és lábát.

Az Anglia északi részéért felelős Yorkshire-i Légimentőknél szolgáltam. Soha nem tudtam előre, mit tartogat a következő segélyhívás, vagy hogy milyen helyzettel találjuk majd szembe magunkat, mikor kiérünk a helyszínre.

Ennél az esetnél az áldozatot nem lehetett biztonságosan mozgatni, míg tüzetesen meg nem vizsgáltuk a sérüléseit. Daruval, egy fémplatón emeltek fel hozzá. Mikor a közelébe értünk, az egyik építőmunkás a jólláthatósági kabátomat megragadva, emberi daruként igyekezett szabad mozgást biztosítani nekem, mialatt megvizsgáltam a férfit.

A hasonló helyzetekben szerzett többéves tapasztalattal felvértezve hozzáláttam, hogy szemügyre vegyem a sérüléseit. A térdén már volt egy kötés, melyet az építészbrigád elsősegély-felelőse tett rá. Rendes körülmények között megvizsgáltam volna a sérülést, hogy felmérjem a súlyosságát, hiszen arra tanítanak bennünket, hogy ezt az eljárást kövessük.

Mikor azonban a sérülés felé nyújtottam a kezem, a Lélek azt súgta: „Ne mozdítsd el a kötést!” Így hát nem nyúltam hozzá. Az események folyamán háromszor is arra biztattak a többiek (az elsősegélyt nyújtó férfi, a lenti munkatársam és egy orvos), hogy vizsgáljam meg a térdsérülést, de a Lélek mind a háromszor figyelmeztetett, hogy ne nyúljak a kötéshez. Miután sikerült rögzítenünk, a sérültet átemeltük a platóra. Miután leeresztettek bennünket a földre, rögtön kórházba szállítottuk.

Az újraélesztéseket végző sürgősségi osztály traumatológus csapata fogadott bennünket. Az egyik orvos gyorsan eltávolította a kötést a térdéről. Azonnal megpattant egy artéria, és a sérült súlyosan vérezni kezdett. A kórházban gyorsan úrrá tudtak lenni ezen az életveszélyes helyzeten. Ha azonban ez ott a pallón, 30 méter magasban történik, akkor az áldozatnak nem sok esélye marad a túlélésre.

Minden reggel imádkozom, és arra kérem Mennyei Atyánkat, hogy segítsen nekem, áldjon meg, hogy sugalmazott legyek, és tudjam, aznap hogyan segíthetek a legjobban azoknak a testvéreimnek, akiknek szükségük van rám. Az évek során megtanultam, hogy legyek engedelmes, bármire is ösztönöz a Lélek. Ez az engedelmesség már engem is megvédett.

Például az is a feladataim közé tartozik, hogy navigátorként a baleset helyszínére vezessem a helikopterpilótát. A mentőhelikopterek szinte bárhova képesek eljutni, ami nélkülözhetetlenné teszi őket, amikor gyorsan kell elérni egy baleset helyszínére. De épp ebből fakad sebezhetőségük is. Amikor több mint 225 km/h sebességgel repülünk, a villany- és és telefonvezetékek gyakorlatilag láthatatlanok. De ettől még képesek azonnal kettészelni a helikoptert.

Az egyik ilyen utunk alkalmával az egyik legrosszabb helyen kellett landolnunk. A Lélek hirtelen azt mondta: „Tedd le a jegyzeteidet!” Majd szinte azonnal ismét éreztem: „Tedd le!” Ezért előre hajoltam, hogy letegyem a térdemnél lévő dobozra. Ekkor, mivel megváltozott a nézőpontom, észrevettem, hogy közvetlenül alattunk vezetékek húzódnak. „Vezeték! Alattunk! Vezeték!” – csak ennyit tudtam kiáltani. És bár súroltuk a kábeleket, amitől meg is hajlottak az oszlopok, a pilóta azonban rögtön felhúzta a gépet, ahogy szóltam neki, így végül megmenekültünk. Egész életemben ekkor kerültem a legközelebb ahhoz, hogy súlyos baleset érjen. A Lélek sugalmazása nélkül ez a segélyhívás teljesen máshogy végződött volna.

Nagyon hálás vagyok, hogy Mennyei Atyánk az Ő szeretetteljes módján mindannyiunkról gondoskodik. Az Úr mindig vigyáz ránk. Azt szeretné, ha lelkileg biztonságban maradnánk, és hazatérnénk Őhozzá, ezért gyakran szól hozzánk a Lélek szelíd, halk hangja által. Nekünk csak meg kell hallanunk, és engedelmeskednünk kell.