A könyv kíváncsivá tett

Egyszer a barátaimmal összejöttünk ünnepelni. Együtt beszélgettünk, ittunk és dohányoztunk. Volt közöttünk egy Patrick nevű srác, aki se nem ivott, se nem dohányzott. Akkor jöttem rá, hogy velünk ellentétben Patrick soha nem is próbálta ki ezeket. Majd eszembe jutott, hogy Patrick mormon volt.

Ahogy telt-múlt az idő, lassan mindenki hazament, csak Patrick és én maradtunk. Később együtt szálltuk fel a buszra. Még mindig azon tűnődtem, hogy Patrick miért nem ivott velünk, amikor eszembe jutott egy négy évvel ezelőtti nap, amikor még csak 16 évesek voltunk. Emlékszem, az iskola felé sétáltunk, amikor azt mondtam neki, hogy pap szeretnék lenni.

„Az egyházunkban már most is lehetsz pap – felelte Patrick. Csak el kell hogy rendeljenek. Amikor aztán 19 éves leszel, misszionáriusként prédikálhatod az evangélumot.”

„Az képtelenség – mondtam neki, mert arra gondoltam, hogy nem sok mindent tudhat az evangéliumról. Hogyan prédikálhatná egy 19 éves srác az evangéliumot? A papok hosszú évekig tanulnak, hogy prédikálhassanak.”

Patrick azonban bizonygatta, hogy az egyházában a 19 éves fiúk tudnak prédikálni. Azt is mondta, hogy az egyházában van még egy másik szentírás, és adott is egy példányt belőle. Otthon belelapoztam, és éreztem, hogy van valami titokzatos a könyvben. De igazából nem nagyon érdekelt, ezért beletettem egy dobozba, ahol már négy éve pihent.

Most, hogy a buszon utaztunk, megkérdeztem Patricktól, hogy merre tart. „Néhány barátommal találkoznom. Az elderekkel, vagyis a misszionáriusokkal.” Eszembe jutott, hogy már láttam őket. Megkérdeztem Patrickot, hogy vele mehetek-e én is, mert lenne néhány kérdésem az egyházukról.

Egy boltban találkoztunk a misszionáriusokkal, nem messze onnan, ahol laktak. Barátságos kézfogással üdvözöltek bennünket. Nekem nagyon hivatalosnak tűnt az egész. Miután azonban bemutatkoztak, rájöttem, hogy olyanok, mint bárki más. Időpontot akartak egyeztetni velem, amikor válaszolni tudnak a kérdéseimre.

„Inkább adjátok meg a számotokat, és amikor ráérek, küldök nektek egy SMS-t” – mondtam. Igazából, nem akartam velük találkozni.

Amikor hazaértem, előkerestem a könyvet, melyet Patricktól kaptam négy évvel ezelőtt. Valami miatt érdekelni kezdett a könyv. Másnap reggel írtam egy üzenetet a misszionáriusoknak, és kértem, hogy tanítsanak engem. Az evangélium visszaállításával kezdték. Ez a gondolat annyira szokatlan volt nekem, hogy fel is tettem magamnak a kérdést: „Miért akarnak ezek az emberek visszaállítani dolgokat, amikor tudják, hogy a régebbi nemzedékek mennyire különböznek a mostani nemzedékünktől?”

Két beszélgetés után elhatároztam, hogy többet nem szeretnék találkozni velük. Amikor megkérdezték, hogy miért, egyszerűen csak azt feleltem, hogy már nem érdekel a dolog. Eltelt egy hét. Ott ültem, és csak bámultam a Mormon könyvére, eltűnődve az üzeneten, melyet a misszionáriusok tanítottak. Elkezdtem olvasni a 3 Nefi 11. fejezetében azt a részt, melyet a misszionáriusok kijelöltek nekem. Ez a rész írja le, hogy Jézus elment egy másik nemzethez, hogy megmutassa nekik, Ő a Szabadító és a Messiás. A 3 Nefi 15. fejezetében felismertem egy szakaszt, melyet már korábban olvastam a Bibliában, mégpedig a János 10:16-ot. Ezt a verset még nem is tanították nekem a misszionáriusok.

Könnyek folytak végig az arcomon. Ott ültem a szobámban, és sírtam. Megérintett az a szeretet, melyet Jézus Krisztus érez irántunk. Annyira szeret bennünket, hogy az életét adta, hogy megszabadítson bennünket a bűneinktől. Azonnal imádkozni kezdtem, hogy megtudjam, igaz-e a Mormon könyve, melyet a kezemben tartottam. Miközben teljesen egyedül a szobámban imádkoztam, hirtelen úgy éreztem, valaki ott van velem, és figyel rám.

A szívem meglágyult azoktól az érzésektől, melyek akkor eltöltöttek. Felálltam, és azt mondtam: „Ez az igaz egyház. Tudom, hogy ez az az egyház, melyet Jézus Krisztus visszaállított.”

A keresztelőm előtti napon, hasonlómód fohászkodtam. A korábban hallott szavak és érzések újra a szívembe hatoltak. Tudtam, hogy a Szentlélek kinyilvánította nekem az igazságot. Tudtam az igazságot: hogy Jézus a Krisztus. Éreztem a szívemben és az elmémben, hogy szeretnék megkeresztelkedni, abban a reményben, hogy Jézus Krisztus engesztelésén keresztül én is megtisztulhatok.

Jézus Krisztus megszenvedett a bűneinkért, és ez volt az oka, hogy megtértem. Tudom, hogy Ő volt az egyetlen, akinek hatalma és felhatalmazása volt arra, hogy az adományozási korszakunkban újra felépítse az egyházát. Jelenleg misszionáriusként szolgálok a Fülöp-szigeteki Cagayan de Oro Misszióban, és minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy segítsek az embereknek megtalálni azt a nagyszerű boldogságot, amelyet én érzek.