Tarts ki még egy kicsit!

Ezek a lelki megnyilvánulások talán a Kirtland templom 1836. március 27-ei felszentelésén érték el tetőpontjukat. Az eseményen a 28 éves William Draper is részt vett, aki a „pünkösd napjaként” jellemezte ezt a csodálatos napot. Ezt írta: „Az Úr Lelkének oly nagyszerű kiáradása volt ez, hogy nincs toll, mely leírhatná, és nincs szó, mely azt kifejezhetné. Annyit azonban elmondok, hogy a Lélek kiáradt, és úgy érkezett, mint az erős, száguldó szél, és betöltötte az épületet. A jelenlévők közül sokan nyelveken szóltak, látomásokban részesültek, angyalokat láttak, prófétáltak, és olyan általános örvendezés uralkodott köztük, melyre eddig még nem volt példa e nemzedékben.”³

Ezek a lelki megnyilvánulások nem csupán a templomban lévőkre korlátozódtak, hiszen „a szomszédságban élők mind odafutottak (a szokatlan hang hallatán, és a templomon tűzoszlopként megpihenő erős fény láttán), és ámultak mindazon, ami történt.”⁴

Lorenzo Snow (1814–1901), aki később az egyház elnöke lett, Kirtlandben élt ebben az áldott időszakban. Megjegyezte: „Az ember azt gondolná, hogy miután a szenteknek ilyen csodás megnyilatkozásban volt részük, semmilyen kísértés nem tudta legyőzni őket.”⁵

Ám a nagyszerű lelki élmények természetesen nem mentesítenek bennünket az ellenségeskedéstől és megpróbáltatásoktól. Csupán néhány hónappal a templom felszentelése után egy kiterjedt gazdasági válság rázta meg az Egyesült Államokat, melynek hatásait Kirtlandben is nagyon erősen megérezték. A csődbe ment bankok miatt sokan a tönk szélére sodoródtak. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a Kirtlandbe vándorolt szentek közül jó páran igencsak szűkös anyagi javakkal érkeztek. Sejtelmük sem volt, hogy mihez kezdenek majd azután, hogy megérkeztek, vagy hogy miből fognak megélni.

Hamarosan felütötték fejüket az üldöztetések, és a csőcselék is mozgolódni kezdett a szentek ellen. Voltak olyan egyháztagok – még a Prófétához legközelebb állók közül is, akik a templom felszentelésén is jelen voltak –, akik hitehagyásba süllyedtek, és bukott prófétának bélyegezték meg Josephet.

Amikor a Kirtland templom közelében sétáltam a feleségemmel és unokáimmal, eltűnődtem, milyen tragikus, hogy néhányan nem tudtak hithűek maradni mindazon lelki megnyilatkozások után, melyeknek tanúi voltak. Milyen szomorú, hogy nem bírták elviselni a hitetlenek gúnyolódását és kritikáját. Milyen sajnálatos, hogy amikor pénzügyi gondokkal vagy más nehézségekkel kerültek szembe, nem tudtak erőt találni magukban, hogy hithűek maradhassanak. Milyen kár, hogy valahogy szem elől tévesztették a templom felszentelésekor történt csodálatos lelki aratást.

Mit tanulhatunk az egyház történetének eme figyelemre méltó korszakából?

A kirtlandi időszak egyik legnagyszerűbb, legidőtállóbb leckéje az, hogy lelkünknek folyamatos táplálásra van szüksége. Ahogy Harold B. Lee elnök (1899–1973) is tanította: „A tanúbizonyság nem olyasmi, ami ma a birtokunkban van, és örökre a miénk marad. A tanúbizonyság vagy növekszik, és a bizonyosság ragyogásáig nő, vagy pedig semmivé halványul – attól függően, hogy mit kezdünk vele. Azt mondom, a napról napra újra megszerzett tanúbizonyság az, mely megment minket az ellenség csapdáitól.”⁶ Szorosan az Úr közelében kell maradnunk mindennap, ha túl akarjuk élni a csapásokat, melyekkel mindnyájunknak szembe kell néznünk.

Napjaink világa nagyban hasonlít az 1830-as kirtlandi időszakhoz. Mi is a pénzügyi nehézségek napjait éljük. Most is vannak, akik üldözik az egyházat, és szembeszállnak vele és annak tagjaival. Az egyénekre és a közösségekre zúduló megpróbáltatások időnként elviselhetetlennek tűnnek.

Ilyenkor óriási szükségünk van arra – jobban mint bármikor –, hogy közelebb kerüljünk az Úrhoz. Ha ezt tesszük, megtudjuk, mit jelent az, amikor az Úr közeledik hozzánk. Ha szorgalmasan egyre csak keressük Őt, bizonyosan meg is találjuk. Világosan látjuk majd, hogy az Úr nem hagyja el az Ő egyházát, sem pedig hithű szentjeit. Szemünk megnyílik, és látni fogjuk, amint kitárja a menny ablakait, hogy még több fény áradjon ránk az Ő világosságából. Így elég lelki erőnk lesz ahhoz, hogy még a legsötétebb éjszakát is túléljük.

Bár a kirtlandi szentek közül néhányan elfeledték lelki élményeiket, a legtöbben nem engedték, hogy azok kihulljanak a szívükből. A többség, köztük William Draper is, belekapaszkodott az Istentől elnyert lelki tudásba, és továbbra is követte a Prófétát. Az út során még keserűbb próbatételeket kellett kiállniuk, de lelki gyarapodásuk sokkalta édesebb volt gyötrelmeiknél, és végül azokat, akik mindvégig kitartottak, „befogad[ták]… a boldogság egy soha véget nem érő állapotáb[a]” (Móziás 2:41).

Ha valaha is kísértést érzel, hogy elcsüggedj, vagy elveszítsd a hited, emlékezz azon hithű szentekre, akik hűek maradtak Kirtlandben. Tarts ki még egy kicsit! Képes vagy rá! Egy különleges nemzedék tagja vagy. Felkészítettek és visszatartottak, hogy gyönyörű földünk létezésének ezen fontos időszakában élj. Celesztiális származással rendelkezel, ezért megvan minden ahhoz szükséges tehetséged, hogy életedet egy örökkévaló sikertörténetté tedd.

Az Úr megáldott az igazságról való bizonysággal. Érezted az Ő hatását, és tanúja voltál hatalmának. Ha továbbra is keresed Őt, akkor Ő még több szent élménnyel gazdagít téged. Ezen és más lelki ajándékok birtokában nem csupán arra leszel képes, hogy saját életedet jobbá tedd, hanem jóságod fénye beragyogja, és áldást hoz az otthonodra, egyházközségedre, gyülekezetedre, valamint a tágabb környezetedre: a városodra, országodra és a nemzetedre is.

Néha talán nehezünkre esik meglátni mindezt, de tarts ki még egy kicsit, mert vannak dolgok, melyeket „szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek”, és azoknak, akik Őt várják (1 Korinthusbeliek 2:9; lásd még T&Sz 76:10; 133:45).

Bizonyságomat teszem Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának igazságáról, és ennek, vagyis az Ő egyházának igaz voltáról. Teljes szívemmel és lelkemmel bizonyságot teszek arról, hogy Isten él, hogy Jézus Krisztus az Ő Fia, és hogy Ő áll ennek a nagyszerű egyháznak az élén. Újra van egy prófétánk a földön: Thomas S. Monson elnök.

Kívánom, hogy mindig emlékezzünk a leckére, melyet Kirtland tanít nekünk, és tartsunk ki még egy kicsit, akkor is, ha a dolgok borúsnak tűnnek. Tudd és emlékezz erre: az Úr szeret téged. Ő emlékszik rád, és mindig támogatni fogja azokat, akik „hittel mindvégig kitartanak” (T&Sz 20:25).