És ez így van

Jó estét! Szeretem, ha Isten papságának viselőivel gyűlhetek össze, és élvezhetem a világon szétszórtan élő papságviselők közötti testvériséget, melyet megosztunk és nagy becsben tartunk. Különleges lelkiség fakad abból, hogy már várjuk, hogy tanuljunk Jézus Krisztus evangéliumának világos és értékes részeiből.

Ma esti beszédemmel az egyház fiatal férfiaihoz szólok. Azonban nyugodtan idefigyelhetnek azok is, akik talán más korosztályba tartoznak.

Az elmúlt karácsonyi időszakban Walter Cronkite hírtudósító a Mormon Tabernákulum Kórussal és a Templom téri Zenekarral együtt részt vett a karácsonyi koncerten. „19 évet töltött el híradós műsorvezetőként a CBS esti híradójában [és Cronkite úr] nyerte el az ,Amerika legnagyobb bizalmat élvező embere’ elismerést.”¹ Amikor megkérdezték tőle, mit szeretne, hogyan emlékezzenek rá az emberek, így felelt: „Mint aki a tőle telhető legjobbat tette.”² Cronkite úr nem mindennapi karrierje folyamán minden tudósítást így fejezett be: „És ez így van.” Ma este beszéljünk hát arról, hogy is van ez!

Egy nemrégiben megrendezett cövekkonferencián a cövekelnök elmesélt nekem egy történetet. Megkérdezte a fiától, miről volt szó a vasárnapi esti beszélgetésen. A fiatalember így felelt: „A mérce megemeléséről.” Később elmondta az apjának, hogy már untatja a téma, mert minden egyes órán és gyűlésen erről beszélnek. Az első gondolatom az volt: „Nagyon jó! Meghallgatják a próféta üzenetét, arról beszélgetnek, és a szerint cselekednek.” Következő gondolatom a fiatalember érzéseihez kapcsolódott az ismétlődő emlékeztetéseket illetően. Az ismétlődő emlékeztetés nagyon zavaró lehet, amikor a tőlünk telhető legjobbat igyekszünk tenni.

Fiatalkoromban könnyen elengedtem fülem mellett édesanyám ismétlődő emlékeztetéseit: „Dávid, ne feledd, ki vagy!” Ez mindig érdekes megjegyzéseket váltott ki a barátaimból! Ingerültség lett az eredménye annak, hogy akárhányszor Salt Lake Cityben a 13. keleti utcán mentünk végig, édesapám újra és újra rámutatott George Albert Smith elnök házára, emlékeztetve arra, hogy ott él Isten prófétája, aki szeret engem. Ma nagyon hálás vagyok ezekért az ismételt emlékeztetésekért.

A „mérce megemelése” kifejezést gyakran használják a sport világában, ha magasabb teljesítmény elérését akarják jellemezni. A sport hasonlatának használata segít kifejezni, miért oly lényeges megfogadni azt, amit Hinckley elnök kért tőlünk a múlt konferencián. A következő szavakat mondta: „Remélem, hogy fiatal férfiaink és fiatal nőink felnőnek az [elder Ballard által] felállított kihíváshoz. Fel kell emelnünk az érdemesség és a követelmények szintjét mindazok esetében, akik az Úr Jézus Krisztus követeiként mennek a világba.”³

Egy éve részünk lehetett a csodálatos téli olimpiai játékokban itt, Salt Lake Cityben. A legtöbb olimpiai szám esetében a sportolóknak egy minimum szintet kell teljesíteniük ahhoz, hogy versenyezhessenek. Életünk hasonlít az olimpiára való bejutás rendszeréhez. Bizonyos szinteket kell elérnünk és megtartanunk azért, hogy részt vehessünk az élet fontos lelki eseményein. Az élsportolóknak szigorú napi beosztásuk van. A sportáguk által megkövetelt készségeket sajátítják el. Csakis ezután juthatnak el az olimpiára. És ez így van.

Fiatalemberek, ha be akartok jutni az élvonalba, és szeretnétek eljutni az olyan nagyon fontos eseményekre, mint a papsági felszentelések, a templom áldásai és a misszionáriusi szolgálat, akkor nektek is ki kell fejlesztenetek az őszinteség, az erény, a tanulás és az ima szigorú napirendjét. És ez így van.

Az olimpikonok ismerik és megértik a sportágukat irányító szabályokat. A szabályok megszegése komoly büntetést, sőt még kizárást is eredményezhet. A legutóbbi olimpián a teljesítménynövelő drogok használatára vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyása egy medál visszavételét okozta. Az egyik legkeményebb büntetés a golf sportágában eshet meg. A pontozótáblára felírt egyetlen helytelen pont, történjen az bármelyik lyuknál a 18 közül, kizárást eredményez. Nincs elnézés! Nem számít, hogy a pont az illető javára válik vagy hátráltatja, a büntetés mindig ugyanaz: kizárás.

Több mint 50 év elteltével még mindig fülemben csengenek a bajnokság bírájának szavai: „Sajnálom, fiam, de ki kell zárnunk a bajnokságból, mert helytelen pontot írtál a táblára.” A kizárás annak következménye volt, hogy szóltam a bírónak, hogy ki kell javítanom a táblára felírt pontjaimat. Hetekig gyötört a gondolat: „Miért nem maradtam csendben? Ráadásul ez csak egy véletlen hiba volt. Az összpontszám helyes volt.” Bár a teljesítményem elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a győztesek között legyek, üres kézzel hagytam el a díjkiosztó ünnepséget. És ez így van.

Fiatal barátaim! A szabályok fontosak, sőt, nélkülözhetetlenek! Ha a szabályokat megszegjük, az életben is érnek büntetések, sőt talán még kizárások is. Az élet fontos eseményeiben való részvételünket tesszük kockára, ha nem követjük a Mennyei Atyánk parancsolataiban körvonalazott szabályokat. A szexuális bűnökben, illegális drogokban, polgári engedetlenségben vagy bántalmazásban való részvétel a partvonalon kívülre helyezhet minket a sorsdöntő időszakokban. Jobban tennétek, ha úgy néznétek a szabályokra mint biztonsági korlátozásokra, nem pedig mint megkötöző bilincsekre. Az engedelmesség erőt épít. És ez így van.

1834-ben Joseph Smith próféta feljegyezte: „Egyik hónapban sem voltam olyan elfoglalt, mint novemberben; de mivel életem tevékenységekből és végtelen feladatokból állt, ezt a szabályt hoztam: Amikor az Úr parancsol valamit, tedd meg!”⁴

Vannak olyan emberek, akik számára a sport üzlet. A győzelem és vereség közti különbség tekintélyes pénzösszeget tesz ki. A sportolók ügynököket foglalkoztatnak, akik üzleti ügyeiket intézik. Az ügynökök, a személyi edzők, a bírók és az ügyintézők segítenek a sportolónak, hogy növelni tudja teljesítményét.

Mennyei Atyánk nagyszerű csapatot állított értékes fiatal fiai mögé, mely csapat jobb, mint bármely sportolóé. Szüleink remek ügynökök. Figyelembe veszik érdekeinket. Nemcsak, hogy érdeklődnek irántunk, de mivel szeretnek bennünket, hihetetlenül jó tanácsadók is egyben.

Pál apostol azt tanította a kolossébelieknek: „Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.” (Kolossébeliek 3:20) Gondoljatok arra, hogy a szüleinken túl van még egy nagyon jelentős háttércsapat, ami azért adatott nekünk, hogy növeljük lelki teljesítményünket! Püspökeink szolgálnak személyi edzőnkként, és a szent papság kulcsait használják, hogy megáldják az életünket. A szeminárium tanárok, a kvórumtanácsadók, a tanítók és a házitanítók alkotják a háttércsapatot, amit az Úr állított össze, hogy segítsen nekünk felkészülni az élet nagy játszmáira. Ha követitek őket és engedelmeskedtek nekik, akkor teljesítményetek biztosan fog növekedni. Amikor az Úr parancsol valamit, tedd meg! És ez így van.

A sportpszichológusok szerint a jó és a remek közötti alapvető különbséget a „koncentráció” határozza meg. Azok a versenyzők, akik képesek félretenni a lényegtelen dolgokat, és teljes egészében a legfontosabb dolgokra figyelnek, jobban tudják fokozni teljesítményüket. A koncentráció a siker alapvető tényezője.

Hallottam egyszer egy beszélgetést a nagy Arnold Palmer és ifjú segédje között, akivel akkor dolgozott először együtt. A segéd odaadta Palmer úrnak az ütőjét, és elmondta neki, hogy a zászlótól való távolság 151 méter, balra van egy kis patak, amit nem látni, jobbra pedig egy hosszú, csalóka földsáv húzódik. Palmer úr nagyon kedvesen, ámbár határozottan emlékeztette a fiatalembert arra, hogy ő csak a lyuktól való távolságot akarta tudni, és nem akar amiatt aggódni, mi van jobbra vagy balra. Koncentrálni akart.

Könnyű szem elől téveszteni az élet igazán fontos céljait. Sok a zavaró tényező. Néhányan a balra nehezen észrevehető vízben vergődnek, mások a hosszú, csalóka földsávot találják leküzdhetetlennek. A biztonság és a siker akkor jelenik meg, amikor továbbra is azokra a fontos lehetőségekre koncentrálunk, melyeket úgy látunk meg, ha örökkévaló céljainkra összpontosítunk – ilyen a papsági előmenetel, a templomi érdemesség és a misszionáriusi szolgálat. És ez így van.

Mennyei Atyánk áldjon meg mindannyiótokat! Bizonyságot teszek mindnyájatoknak arról, hogy Jézus a Krisztus. Ő él, és tökéletes szeretetet táplál irántunk. Hálás vagyok a nagyszerű prófétáért, aki segít nekünk megérteni, hogy amikor az Úr parancsot ad, akkor azt meg kell tennünk, és ez így van. Üdvözítőnk és Megváltónk, Jézus Krisztus nevében, ámen.