Az ördög torka

Kedves papsági testvéreim! Ma este bár mindannyiótokhoz szólok, mégis különösképp a fiatal férfiakhoz intézem szavaimat. Célom az, hogy rámutassak és figyelmeztesselek benneteket az előttetek álló veszélyekre. Eközben azonban szeretném kifejezni irántatok érzett szeretetemet is, valamint a belétek, e felnövekvő nemzedékbe vetett bizalmamat is.

Fiatalemberként Brazíliában szolgáltam missziót. Gyönyörű élmény volt. Abban a nagyszerű országban van a világ egyik csodája, az Iguaçu vízesés. Áradás idején itt hull alá a legnagyobb vízmennyiség az egész világon. Pár perc alatt több millió liternyi víz zuhan alá a mélységbe. A vízesés egyik részét, ahol az áradat a legerősebb, „Az ördög torkának” nevezik.

Néhány hatalmas szikla tömörült össze éppen oda, ahol a víz beözönlik az ördög torkába. Évekkel ezelőtt vakmerő evezősök kenukban kivitték a kíváncsiskodókat, hogy felálljanak ezekre a sziklákra és letekintsenek az ördög torkába. A vízesés fölötti vizek általában csendesen, lassan csordogálnak, nyugodt környezetet teremtve. Csupán a lezúduló víz morajlása figyelmeztet a pár lépésnyire előttünk leselkedő veszélyre. Egy hirtelen, váratlan áramlat besodorhatja a kenut az árba, majd a sziklán át le az ördög torkába. Azok, akik ostoba mód a kenuból kilépnek a veszélyesen vizes sziklákra, könnyen elveszíthetik lábuk alól a talajt, és lesodródhatnak az örvénylő víztömegbe.

Tudom, hogy néhányatok merész fickónak tarja magát, aki kész szinte bármilyen megmérettetésre. Ám néhány ilyen izgalmat kereső kirándulás elkerülhetetlenül lesodor titeket az ördög torkába. Az egyedüli biztos út az, ha minél távolabb maradtok az ördög torka veszélyeitől. Ahogy George Albert Smith elnök erőteljesen óva intett: „Ha csak egy centiméterrel is átlépsz az ördög térfelére, a kísértő hatalmában állsz, és ha sikeres, nem tudsz majd helyesen gondolkodni vagy érvelni, mert addigra már elvesztetted az Úr Szellemét.”¹

Néhány fiatal férfi engedi, hogy mások szabják meg helyettük normáikat. Ezzel védekeznek: „Ki mondta, hogy nem tehetjük meg ezt vagy azt?” Oly sok árnyalata van a jónak és a rossznak, hogy mindannyiótoknak el kell döntenie, hol húzza meg a vonalat. Erőteljesen arra ösztönözlek benneteket, hogy ha kérdés merül fel elmétekben vagy szívetekben arról, hogy egy adott magatartásforma helyes-e, akkor ne kövessétek azt! Mindannyiunknak van erkölcsi szabadsága, és a Szentlélek ajándéka még tovább finomítja érzéseinket arról, hogy mi jó vagy rossz, mi igaz és mi hamis. Isten prófétáinak feladata Isten igéjének tanítása, nem pedig az, hogy az emberi viselkedés minden apró részletét felvázolják. Ha lelkiismeretesen nem csupán a gonoszságot, hanem annak még a látszatát is kerüljük, akkor magunk fogunk cselekedni, nem pedig velünk fognak cselekedni.²

Az ördögtől eredő dolgok javarészt vonzóak és csábítóak. Csillogása megnyerő természetünk érzéki elemei számára. Üzenete ésszerűnek hangzik és könnyen kimagyarázható. Hangja általában bársonyos és lebilincselő. Ha éles hangon, disszonánsan szólna, senki sem hallgatna rá, senkit sem tudna elcsábítani. Sátán néhány igen tetsző üzenete így hangzik: mindenki ezt teszi; ha senki mást nem bánt, akkor nincs baj; ha ártalmatlannak érzed, akkor rendben van; ez a „legmenőbb” dolog. Sátán a legremekebb imitátor, a megtévesztés mestere, a legjobb utánzó, a legpompásabb hamisító a világ történelmében. Úgy lopakodik be életünkbe, mint tolvaj az éjszakában. Oly tökéletesen álcázza magát, hogy nehéz felismerni őt és a módszereit. Juhoknak ruhájába öltözött ragadozó farkas ő.

Mindig két nagy erő állt versenyben a világon. Küzdelmük a világ teremtése előtt kezdődött. Ez a két szembenálló fél a jó és a rossz. E két erőteljes hatalom közt őrlődünk egy örök kötélhúzásban. Egyszerűen megfogalmazva az, ami jó, Istentől származik, ami pedig rossz, az ördögtől.³ Nem tehettek rosszat úgy, hogy igaz boldogságra leltek. Voltak, akik megpróbálták, de hosszú távon mind kudarcot vallottak. Ha bármelyikőtök úgy gondolja, hogy ez mégis lehetséges, akkor megtévesztitek magatokat. Ez nem így működik. Soha nem volt, és soha nem is lesz így.

Kedves fiatal barátaim, van még egy nagyszerű igazság, amit nektek, fiatal férfiaknak meg kell tanulnotok. Ez pedig az, hogy mindennek ára van. Fizetni kell a sikerért, a beteljesülésért, az eredményekért és az örömért. Nincsenek ingyen ajándékok. Ha nem fizetitek meg a siker árát, akkor majd meg kell fizetnetek a kudarcért. Felkészülés, munka, tanulás és szolgálat szükséges a boldogság megtalálásához és eléréséhez. Az engedetlenség és a felkészülés hiánya szörnyen drága árcédulát hordoz magán. Mint ezen egyház papságviselői, a fizetendő ár részeként másképp kell élnünk, mint a világ. Birtokosai és őrei vagyunk ezeknek a parancsoló hatalmaknak, amik képesek visszaszorítani Sátán erejét itt, a földön. Teljes szívemmel arra ösztönözlek benneteket, hogy kérlek, segítsetek nekünk visszaszorítani a világot! Ellen kell állnunk a szélnek! Néha vállalnunk kell a következő kijelentéssel járó népszerűtlenséget: „Ez nem helyes!”

Mindannyian szeretnénk megtudni, kik is vagyunk valójában, és hol a helyünk a világon. Néhány fiatal úgy keresi önmagát, hogy eltér szüleitől és családjától abban, amit vall. Isten mindenki mástól különbözőnek teremtett minket, ahogy azt DNS-ünk és ujjlenyomatunk is bizonyítja. Nem kell azon fáradoznotok, hogy különbözzetek, hiszen már különböztök!

Néhány fiatal fel akar lázadni a kötöttségek ellen. Néhányótok talán úgy gondolja, nem „menő” dolog engedelmeskedni a szüleiteknek, vagy megfogadni püspökötök és kvórum-elnökötök tanácsát. Richard C. Edgley mesélt egy gyermekkori élményéről és arról, milyen következményekkel járt vakmerősége és engedetlensége:

„Amikor kisfiú voltam, garázsunk és a szomszéd garázsa körülbelül másfél méterre volt egymástól. A szomszédos garázs igen öreg volt és omladozott. Pár gerendája ki is tört már. Időnként felmásztam a mi garázsunk tetejére, és egyik garázstetőről a másikra ugráltam, vagy a tetőkön játszottam. Édesapám megmondta, hogy tartsam távol magam a garázsoktól, de nem fogadtam szót. Egy alkalommal, amikor fent játszottam, garázsunkról átugrottam a szomszéd garázsára. Beestem a tetőn, és csúnyán lehorzsoltam a hátamat és a lábamat. Engedetlenségemet ostoba mód azzal tetőztem, hogy elhatároztam, sérülésemről nem beszélek senkinek. Bementem, és amennyire tudtam, lemostam a horzsolásokat és karcolásokat, azonban a hátamon lévő sérüléseket nem értem el, így nem tudtam se tisztára mosni, se lefertőtleníteni azokat. Sok napon át hordoztam a fájdalom terhét, a fertőzés eshetőségét és a bűntudatot, míg gyógyulásom be nem következett.”⁴

Ahogy valaki egyszer mondta: „Az egyik legjobb dolog a világon fiúnak lenni. Nem kell hozzá tapasztalat, ám némi gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy jól csináljuk.”⁵

Néhányan félre lettetek vezetve, hogy úgy gondoljátok, izgalmas dolog drogokkal, alkohollal, pornográfiával és szexuális kapcsolatokkal kísérleteznetek. Figyelmeztetlek titeket, hogy az ilyesfajta izgalmak veszélyesek és síkosak, mint az ördög torkánál lévő sziklák; kizárólag Sátán felségterületére vezetnek titeket. Nehéz visszakozni az ilyesfajta veszélyes útról, és biztos, hogy azon a pár karcoláson és horzsoláson kívül jóval nagyobb fájdalomban lesz részetek!

Ti, fiatal férfiak, izgalmas időszakban fogjátok kimunkálni örök sorsotokat. A jövőben tovább emelkedik majd a tudományos felfedezések és találmányok száma, és ezek sokak életét fogják kényelmesebbé és könnyebbé tenni. Kétségtelen, hogy az orvostudomány újabb és újabb, eddig ismeretlen kezelési módokat és gyógyszereket fog felfedezni. Ezzel szemben a gonoszság e világi hatalma is valószínűleg növekedni fog, és egyre többen válnak sebezhetővé Sátán megtévesztésével és csábításaival szemben. Nektek, fiatal férfiaknak erősebbé kell válnotok lelkileg és erkölcsileg, hogy ellenállhassatok a világ kísértéseinek és kelepcéinek. Talán ezért van az, hogy ilyen különleges lelkek lettek visszatartva e napokra.

Abban is hiszek, hogy a Sátántól eredő ellenkezés a jövőben egyszerre lesz észrevehetetlenebb és nyíltabb is. Bár talán némiképp szembeszökőbb lesz, nagyobb fokú ravaszság és fortély leplezi majd. Mélyebb lelkiségre lesz szükség ahhoz, hogy észrevegyük a gonoszság minden formáját, és több erő kell ahhoz, hogy ellenálljunk azoknak.

Sok ország néz most szembe a terrorizmus veszélyeivel. A háború fizikai sérüléseknek teszi ki az embereket, ám hatalmas erkölcsi sérülések is szerezhetők. Azok közülünk, akik háborús időkben szolgáltunk a hadseregben, tapasztaltuk, milyen törést okoz az életben az, ha kiragadtatunk a családunk köréből, a kedves barátok és az egyházszervezet hatása alól. Figyelmeztetem a hadseregben most és a jövőben szolgálókat e törések csapdáira. Mindezek magának az ördög torkának mélyére vonszolhatnak minket.

Sok esetben csoportos tevékenységekben vesztek részt, ahol nem mindig választhatjátok meg a társaságotokat. Normáitokat azonban megválaszthatjátok! A seregben alakulathoz tartoztok, aminek ereje részben a katonák egységében rejlik. Hűséggel tartoztok egységetek tagjai iránt, mert a mellettetek lévő bajtárs holnap talán életetek megmentője lehet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lejjebb kell tennetek erkölcsi normáitokat! Minden körülményben lennie kell egy vagy több embernek, aki képes felállni és azt mondani: „Helytelen, amit teszünk.” Ám ehhez erkölcsi bátorság kell!

Az egyház nemrégiben kiadta Az evangélium tanításai katonai változatát, a katonaság kötelékében világszerte szolgáló egyháztagok számára. Bár most csak angolul áll rendelkezésre, hamarosan más nyelvekre is lefordítjuk. Ez a kiváló forrásanyag utasításokat tartalmaz az egyházi gyűlésekre és a gárment katonai szolgálat alatti viselésére vonatkozóan, továbbá papsági szertartásokat és áldásokat, evangéliumi témaköröket, valamint válogatott egyházi énekeket tartalmaz. Hasonló forrásanyag állt rendelkezésünkre, amikor a második világháború idején a hadseregben szolgáltunk. Felbecsülhetetlen értékűnek tartottam.

A rostálás folyamata továbbra is zajlik. Emlékezzünk csak a búza és a konkoly példázatára! Ebben a példázatban az Úr így szólt: „Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;” ám míg aludt, eljött ellensége, és konkolyt vetett a gabona közé, így amikor a gabona szárba szökkent, a gaz is kihajtott. A munkások nem értették, hogy kerülhetett gaz a mezőre, és megkérdezték gazdájukat, kigyomlálhatnák-e a táblát. A gazda nemet mondott, mivel a gaz kihúzása során kihúznák a gabonát is. Így hát azt tanácsolta nekik, engedjék a gabonát és a gyomnövényt együtt növekedni az aratás idejéig, amikor a búzát és a gyomot külön kévékbe köthetik.⁶

Jézus tanítványai megkérdezték az Üdvözítőtől, mi a példázat magyarázata, mire Ő így felelt: „A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;

A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.

Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; … az aratók pedig az angyalok.

A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.”⁷

Ez a példázat megerősíti Alma kijelentését, amit szeretnék megismételni: „Ami jó, az mind Istentől származik, ami pedig rossz, az mind az ördögtől származik.”⁸

Testvérek! Kihívásokkal teli időben élünk, amikor szilárdan és rendíthetetlenül kell állnunk családi és papsági kötelességeink teljesítése során. Nem szabad hasonlatosnak lennünk „a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány”⁹! Hittel kell előre haladnunk, és nem szabad félnünk semmitől, egyedül attól, hogy talán túl közel kerülünk az ördög torkához. Erőt és védelmet kapunk, ha megfogadjuk Gordon B. Hinckley elnök tanácsát és útmutatását, hiszen ő áll a kormánynál. Különleges tanúságom van arról, hogy ő a mi prófétánk, látnokunk és kinyilatkoztatónk. Ő Isten szószólója a földön ma. Imádkozom azért, hogy az Úr áldásai legyenek mindannyiunkkal, Jézus Krisztus nevében, ámen.