Kövessétek az útmutatásokat!

Pár évvel ezelőtt, amikor egyházközségi írnokként szolgáltam, megérkeztek küszöbömre az újévi egyházközségi adminisztrációs feljegyzések. A sok-sok doboz közül egyre különösen figyelmes lettem, amit az egyházközségi írnoknak címeztek. A dobozra ragasztottak egy címkét, amire azt írták nagy betűkkel: Ha már semmi sem segít, kérlek, kövesd az útmutatót!

Nem gondoltam, hogy ez véletlen volna. Biztos voltam abban, hogy az egyház központjában valaki személyesen is ismer, és tőle származik ez a kis üzenet.

Bár akkor viccesnek találtam, ennek a kis címkének a képe örökre bevésődött az agyamba: Ha már semmi sem segít, kérlek, kövesd az útmutatót!

Minden embernek vannak megpróbáltatásai ebben a halandó életben. Mindenkinek szabad akarata van, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek hatással vannak fejlődésünkre. A jó választások megígért áldásokat hoznak, a rossz választások nem kívánt következményeket vonnak maguk után.

Az élet bizonytalan. Az időnk rövid. Az időnk drága. „Az ember ebben az életben készüljön fel az Istennel való találkozásra.” (Alma 34:32) Nincs elfecsérelni való időnk arra, hogy kipróbáljunk olyan dolgokat, amik bizonyítottan károsak a testünkre és a lelkünkre.

Egyikünk sem tökéletes, és mindannyiunknak szüksége van segítségre. De nem vagyunk egyedül, ha taníthatók vagyunk, nyitott a szívünk és a fülünk.

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.” (Példabeszédek 3:5–6)

Hogyan kapunk útmutatást?

Először is őszinte vágyat kell éreznünk.

Másodszor: kell, hogy legyen hitünk. Hinnünk kell abban, hogy az Úr ismer és szeret minket, és hogy válaszol az imáinkra.

Miközben Joseph Smith a Bibliát olvasta, Jakab 1:5-höz ért:

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

De kérje hittel, semmit sem kételkedvén.”

Joseph követte ezt az útmutatást, és választ kapott az imájára. Mi is választ fogunk kapni az imáinkra.

Egész életemben gazdálkodtam, és egy nagy család édesapja vagyok. Bár a személyes és családi ima mindig is életünk mindennapos része volt, olykor nagyon erősen érzem, hogy ki kell mennem este a mezőre vagy le kell térdelnem a szénakazal mellé, fel kell tekintenem az égre, és hangosan kell szólnom Mennyei Atyámhoz. Mindig is éreztem az Ő melegségét, és ma is tudom, hogy meghallgat engem, és válaszolni fog az imáimra az Ő bölcsessége szerint úgy, hogy az a legjobb legyen a számomra.

Bárhol is legyetek, ha reményre és vigaszra van szükségetek, ha boldogtalanok vagytok, ha útmutatásra van szükségetek és arra, hogy célotok legyen az életben, kedves barátaim, arra buzdítalak benneteket, hogy hajtsátok meg fejeteket, és ereszkedjetek térdre! Saját szavatokkal köszönjétek meg Mennyei Atyátoknak, hogy feláldozta a Fiát érettetek, és köszönjétek meg azokat az áldásokat, amiket nektek adott! Könnyek szöknek majd a szemetekbe, és a Szentlélek melegsége eltölti szíveteket.

Azután beszélgessetek az Úrral, kérjetek tőle vigaszt, útmutatást és tudást! Ha kinyitjátok elméteket és szíveteket a Szentlélek előtt, az Úr – a maga idejében és a maga módján – olyan útmutatással lát el benneteket, amelyek meg fogják áldani életeteket.

A szentírásokban is találunk útmutatásokat, amiket régi és mostani próféták adtak. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” (2 Timótheus 3:16)

Ebben a sáfárságban az Úr azt a vigasztaló tanácsot adta nekünk, hogy ne féljünk ellenségeinktől, mert „én eltökéltem szívemben, hogy mindenben próbára teszlek benneteket, hogy hűek maradtok-e szövetségemhez, ha kell életetek árán is, hogy méltónak találtathassatok” (T&Sz 98:14).

Az útmutatások követése kemény munkát, elkötelezettséget és a végsőkig való kitartást igényel.

„Ezen a krisztusi úton haladjatok hát tovább, higgyetek tökéletes bizalommal, szeressétek az Istent és szeressetek minden embert. És akkor, ha így, Krisztus szavára támaszkodva törekedtek előre, és mindvégig kitartotok, örök életet nyertek – mondja az Atya.” (2 Nefi 31:20)

„És ismét mondom nektek: Ha megtesztek mindent, amit nektek parancsolok, úgy én, az Úr, elfordítom tőletek minden haragomat és bosszúságomat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajtatok.” (T&Sz 98:22)

„Ha felkészültök, akkor nem fogtok félni.” (T&Sz 38:30)

Mint ahogy a múltban, ma is kapunk útmutatást az Úr élő prófétájától. Tanúságomat adom nektek, hogy tudom, hogy Gordon B. Hinckley elnök az Úr ma élő prófétája. Ő lát el bennünket ma sugalmazott tanácsokkal.

A következőket mondta a 2001-es októberi általános konferencián:

„Ma különleges problémák állnak előttünk, melyek komolyak, emésztőek, nehezek, és nagy jelentőséggel bírnak számunkra. Minden bizonnyal szükségünk van az Úrra.

Biztonságunk életünk erényességében rejlik. Erőnk az igazlelkűségünkben rejlik. Isten egyértelművé tette, hogy ha mi nem hagyjuk el Őt, akkor Ő sem hagy el bennünket.” (Liahona, 2002. jan. 104–105. o.)

Miután útmutatást kapunk, engedelmesnek kell lennünk, és hallgatnunk kell arra a tanácsra, amit kaptunk. Figyelnünk kell kijelölt vezetőinkre, és követnünk kell őket.

Egyik alkalommal az Üdvözítő úgy tekintett a sokaságra, mint a pásztor nélküli juhokra (lásd Máté 9:36). Ebben az egyházban minden tagnak vannak pásztorai. Kvórumvezetőknek, püspököknek és cövekelnököknek hívjuk őket.

Az Úr arra int minket, hogy kutassuk a szentírásokat, és kövessük a parancsolatokat.

Azt ígérte, hogy minden szava be fog teljesülni akár Ő maga, akár szolgái által mondta (lásd T&Sz 1:37–38).

Az Úr kijelentette, hogy „amit majd a Szentlélek sugallatára mondanak, az szentírás lesz, az Úr akarata lesz, az Úr gondolata lesz, az Úr szava lesz, az Úr hangja és Isten üdvözítő ereje lesz.” (T&Sz 68:4)

Ha már semmi sem segít, kérlek, kövessétek az útmutatót!

Ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.