Isten gyermekei vagytok

Kedves fiatal barátaim, szeretett fiúk és leányok! Olyan hálás vagyok, hogy veletek lehetek, amikor az Elemi 125. születésnapját ünnepeljük!

Azt hiszem, még sohasem volt ehhez hasonló gyűlés fiúknak és leányoknak. A hatalmas Konferenciaközpontból szólok hozzátok innen, Salt Lake Cityből. Tele van gyerekekkel, szüleikkel és tanítóikkal – 21 ezren vannak. Világszerte pedig több ezer teremben gyűltetek össze, hogy megünnepelhessétek ezt a nagyszerű eseményt. Szavaimat sok nyelvre fordítják le. Különféle országokban élünk és különböző zászlók előtt tisztelgünk. Van azonban bennünk egy nagyszerű közös vonás: mindannyian Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai vagyunk. Az pedig, hogy ilyen sok különböző helyen gyűltetek össze, annak a csodálatos növekedésnek az eredménye, amit ez az egyház alapítása óta tapasztalt.

Nem volt mindig Elemi az egyházban. Történelmének első 48 évében a fiúknak és lányoknak nem volt saját szervezetük. Aztán egy nagyon kedves hölgy, Aurelia Spencer Rogers, azt gondolta, hogy a fiúknak saját szervezet kellene, ahol „megtanulhatnák, hogyan legyenek jobb férfiak”.

Javaslatát az egyház elnöke elé vitték, aki ekkor John Taylor volt. Ő úgy gondolta, hogy ha a fiúknak kellene egy szervezet, akkor a kislányoknak is kell egy, hiszen együtt sokkal szebben szólna az éneklésük. Úgyhogy réges-rég, 125 évvel ezelőtt összegyűlt az első Elemi, 224 fiúval és lánnyal, hogy „tanítsák őket engedelmességre, Istenbe vetett hitre, imára, pontosságra és jó modorra” (Daniel H. Ludlow, szerk., Encyclopedia of Mormonism, 5 kötet [1992], 3:1146. o.).

Ebből a szerény kezdetből nőtt az Elemi oda, hogy ma már szerte a világon az egyház része. Ma majdnem egymillióan vagytok, elemis gyerekek!

Ez jó, mert a fiúknak és a lányoknak is saját szervezet kell, mint ahogy a fiatal férfiaknak és a fiatal nőknek, valamint az egyház idősebb tagjainak is megvannak a saját tanítási szervezeteik.

A három hölgy, aki az előbb beszélt, irányítja az Elemi munkáját az egész világon. Összesen 23 gyermekük van, úgyhogy tudják, mi érdekel titeket!

Mily szerencsések is vagytok, kedves fiatal barátaim, hogy ilyen csodálatos tanítóitok vannak! Nagyon szeretnek titeket, és izgatottan várják, hogy találkozzanak veletek minden héten, és tanítsanak titeket az Úr útjaira.

Artel Ricks testvér mesélt egy érdekes történetet egy sugalmazott elemis tanítóról. A történet idején Artel kisfiú volt még, öt- vagy hatéves lehetett. Egyik este a család az ebédlőasztalnál ült, és a tizedről beszélgettek. Elmondták neki, „hogy a tized minden keresetünk egy tizedét jelenti, és hogy azok, akik szeretik az Urat, kifizetik neki”.

Szerette az Urat, ezért szerette volna odaadni Neki a tizedét. Fogta hát csekélyke megtakarított pénzét, és kivette egy tizedét. Azt mondja: „Azután bementem a ház egyetlen helységébe, ahol van zár az ajtón – a fürdőszobába –, és letérdeltem a kádnál. Kitárt kezekkel tartottam azt a három vagy négy pénzérmét, és kértem az Urat, hogy fogadja el azokat. [Biztos voltam, hogy meg fog jelenni, és elveszi a pénzt a kezemből.] Könyörögtem az Úrnak egy ideig, [de nem történt semmi. Miért nem akarja elfogadni a tizedemet?] Ahogy felemelkedtem a térdemről, annyira érdemtelennek éreztem magam, hogy el sem tudtam mondani senkinek sem, hogy mi történt. (…)

Néhány nappal később az Elemiben a tanító azt mondta, úgy érzi, beszélnie kell valamiről, ami nincs a leckében. Ámulva ültem ott, ahogy a tanár azt tanította, hogyan kell tizedet fizetni [a püspöknek, aki az Úr szolgája]. De amit tanultam, az sokkal fontosabb volt, mint hogy hogyan kell tizedet fizetni. Megtanultam, hogy az Úr meghallgatja és megválaszolja az imámat, mert szeret engem és fontos vagyok neki. Az ezt követő évek folyamán megtanultam értékelni egy másik leckét is, amit az elemis tanító azon a napon tanított – vagyis hogy a Szentlélek késztetései szerint kell tanítanunk.

Oly gyengéden érintett ez az élmény, és olyan személyes volt ennek az emléke, hogy több, mint harminc évig nem tudtam beszélni róla. Még ma is, hatvan évvel később, nehéz könnyek nélkül beszélnem róla. Csak az a kár, hogy az a csodálatos elemis tanító sohasem tudta meg, hogy rajta keresztül az Úr szólt egy kisfiúhoz.” („An Answer to Prayer”, Tambuli, 1988. máj., 28. o.)

Én is jártam Elemibe, amikor kisfiú voltam. Akkoriban kedden délután találkoztunk, iskola után. Úgy tűnik nekem, mindig fáradtak és éhesek voltunk iskola után, késő délután. A tanáraink azonban olyan kedvesek és jók voltak hozzánk. Gyakran hoztak nekünk egy-egy sütit, de ami fontosabb, gazdag és csodálatos leckéket tanítottak. Tanultunk Jézusról és arról, milyen nagyon szeret minket. Tanultunk Istenről, az Örökkévaló Atyánkról, akihez imádkozhatunk.

Tanultunk Joseph Smithről, aki fiatal fiú korában az erdőbe ment imádkozni, és akit – imájára válaszul – meglátogatott Mennyei Atyánk és a Fia, Jézus Krisztus. Tanultunk az egyház történetéről, azokról a bátor férfiakról és nőkről, fiúkról és lányokról, akik oly keményen dolgoztak, hogy megerősítsék az egyházat. Arról is tanultunk, hogy kedvesnek kell lenni egymáshoz, és mindig segíteni kell. Megtanultuk, milyen fontos, hogy segítsünk a házkörüli munkákban. Megtanultunk tisztelettudón viselkedni.

Most vasárnap tartjuk az Elemit. Sok szempontból ez jobb időpont. Nem vagyunk fáradtak az egész napos iskola után. Tudom, hogy sokan úgy gondoljátok, az Elemi elég hosszú, de a tanítóink felkészültek, és nemcsak jó tanításaink, hanem játékaink is vannak.

Együtt énekeljük azokat a csodálatos elemis dalokat. Az egyik, amit fiatal koromban énekeltünk, így szól:

Ennek a gyönyörű éneknek a szövegét Matilda W. Cahoon írta, aki az iskolai tanítóm volt kisfiú koromban.

Most itt van nektek ez a gyönyörű Gyermekek énekeskönyve, tele sokféle zenével, amit kimondottan nektek írtak. Néhány dalt már énekeltünk ma belőle. Együtt énekeltük azt a csodálatos dalt is, amelyet nektek, elemis gyermekeknek írtak, de már az egész egyház énekeli. Olyan gyönyörű ez a dal! És oly hatalmas örömről és csodás igazságról beszél.

Milyen csodálatos ez a dal! És mily nagyszerű igazságot tanít! Van egy földi apukátok. Ő az anyukátok szeretettel teli társa. Remélem, szeretitek, és engedelmesek vagytok neki. Van azonban egy másik apukátok is. Ő a mennybéli Atyátok. Ő a szellemetek atyja, éppúgy, ahogyan a földi apukátok a testetek atyja. És éppen olyan fontos szeretni és engedelmeskedni a mennybéli Atyátoknak, mint szeretni és engedelmeskedni a földi apukátoknak.

Beszélünk a földi apukánkkal. Ő a barátunk, a védelmezőnk, az, aki rendszerint gondoskodik az ételünkről, a ruházatunkról és az otthonunkról. Beszélünk viszont a mennybéli Atyánkkal is. Ezt imádság által tesszük. Remélem, hogy minden reggel és minden este letérdeltek, és beszéltek Mennyei Atyátokkal! Remélem, reggel megköszönitek az éjszakai pihenést, a meleget, nyugalmat és szeretetet, amit otthon éreztek. Remélem, megkéritek Őt, hogy vigyázzon rátok, hogy áldjon meg és vezessen titeket a nap folyamán. Remélem, imádkoztok apukátokért és anyukátokért, testvéreitekért, és azt is, hogy megemlékeztek a betegekről és a szükséget látókról. Remélem, megemlékeztek imáitokban az egyház misszionáriusairól is.

Este, mielőtt lefekszetek, remélem, megint letérdeltek, és megköszönitek Neki a nap áldásait. Köszönjétek meg Neki ismét a szüleiteket és a tanítóitokat! Kérjétek meg Őt, hogy áldjon meg benneteket, hogy jól tudjatok aludni, és másokat is áldjon meg, különösen azokat, akiknek nincsen elég ételük vagy nincs hol aludniuk!

Ugye nem nagy kérés a nap kezdetén és a nap végén néhány percet arra áldozni, hogy beszéljetek mennybéli Atyátokkal, ha tudjátok, hogy Isten gyermekei vagytok?

Ha igazán tudjátok, hogy Isten gyermekei vagytok, akkor azt is tudjátok, hogy Ő sokat vár el tőletek, a gyermekeitől. Elvárja, hogy kövessétek tanításait és kedves Fia, Jézus Krisztus tanításait. Elvárja, hogy nagylelkűek és kedvesek legyetek másokhoz. Megsértitek, ha káromkodtok vagy csúnyán beszéltek. Megsértitek, ha bármi módon becstelenül viselkedtek, ha esetleg bármily kis mértékben is csaltok vagy loptok. Boldog lesz, ha imáitokban megemlékeztek a kevésbé szerencsésekről. Vigyázni fog rátok, irányítani és védeni fog benneteket. Megáld benneteket az iskolai munkátokban és az Elemiben is. Megáld benneteket az otthonotokban, így jobb fiúk és lányok lesztek, akik engedelmesek a szüleiknek, kevesebbet vitatkoznak a testvéreikkel, és segítenek otthon.

Így aztán erős férfiakká és nőkké növekedtek ebben az egyházban. Jobb tagjai lesztek a közösségeteknek.

Minden férfi vagy nő, aki valaha is a földön járt, még az Úr Jézus is, egyszer kisfiú vagy kislány volt, mint ti. Aszerint nőttek fel, amilyen mintát gyermekkorukban követtek. Ha ez a minta jó volt, akkor jó férfiak és nők lettek.

Sohase felejtsétek, kedves fiatal barátaim, hogy ti valóban Isten gyermekei vagytok, akik örököltetek valamit az Ő isteni természetéből! Ő szeret titeket, és szeretne segíteni és megáldani benneteket! Imádkozom azért, hogy Mennyei Atyánk megáldjon titeket. Mosolyogjon rátok örömmel! Járjatok az Ő útjain, és kövessétek tanításait! Soha ne beszéljetek olyan gonoszul, mint ahogyan arra az iskolátokba járó fiúk és lányok hajlamosak! Mindig imádkozzatok Hozzá, az Ő szeretett Fia, az Úr Jézus Krisztus nevében! Határozzátok el mindannyian, hogy hittel Őt követitek! Legyen kegyes az élet hozzátok, mert ti valóban Isten gyermekei vagytok, akik érdemesek és jogosultak az Ő szeretetére és áldására!

Soha ne felejtsétek, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának tagjai vagytok! Imádkozom, hogy az Úr megáldjon benneteket, és a szeretetemet hagyom veletek, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.