A betegek gyógyítása

Az utolsó napi szentek hisznek a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek és eljárások alkalmazásában. Tápláló ételeket eszünk, testmozgást végzünk és egyéb módon is igyekszünk megőrizni az egészségünket, ha pedig annak visszanyerésére van szükség, akkor különböző szakorvosok segítségét kérjük.

Az orvostudomány használata nem áll ellentétben hittel teli imáinkkal és azzal, hogy papsági áldásokra támaszkodunk. Amikor valaki papsági áldást kért, Brigham Young azt kérdezte tőle: „Alkalmaztál-e valamilyen gyógymódot?” Akik nemmel válaszoltak, mondván, hogy „az elderek kézrátételére várunk, és hiszünk benne, hogy meggyógyulunk”, azoknak Young elnök így felelt: „Az én hitem szerint ebben nincs sok következetesség. Ha betegen arra kérjük az Urat, hogy gyógyítson meg minket, és tegyen meg helyettünk minden szükséges dolgot, akkor amennyire én a szabadulás evangéliumát ismerem, akár arra is kérhetném az Urat, hogy növessze meg a búzámat és a kukoricámat, bár én nem szántom fel a földet és nem vetem el a magot. Számomra az tűnik következetesnek, ha minden olyan gyógymódot kihasználok, amiről tudomásom van, [majd] arra kérem Mennyei Atyánkat, …hogy szentelje azt testem gyógyulására.”¹

Természetesen a hit imájával vagy a gyógyító papsági áldásokkal nem várunk addig, míg már minden más módszert kimerítettünk. Vészhelyzetben első az ima és az áldás. Leggyakrabban az erőfeszítések mind egyidejűleg zajlanak. Ez megfelel annak a szentírásbeli tanításnak, mely szerint „mindig imádkozzatok” (T&Sz 90:24), és hogy mindent bölcsen és rendben kell megtennünk².

Tudjuk, hogy a hit imája, akár egyedül, akár otthon, akár a hódolat helyein mondják, hatékony lehet a betegek gyógyításában. Sok szentírás utal a hit erejére, amikor valakinek a gyógyulásáról van szó. Jakab apostol azt tanította, hogy „imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése” (Jakab 5:16). Amikor a Jézust megérintő asszony meggyógyult, Ő azt mondta neki: „…a te hited megtartott téged” (Máté 9:22)³. Hasonlóképpen a Mormon könyve is azt tanítja, hogy az Úr „hatalommal, az emberek gyermekeinek hite szerint munkálkodik” (Moróni 10:7).

Egy nemrég végzett országos felmérés azt mutatta, hogy 10 amerikaiból 8 „hisz abban, hogy ma is ugyanúgy történnek csodák, mint az ősi időkben”. A megkérdezettek harmada azt mondta, hogy „tapasztalt vagy tanúja volt már isteni gyógyulásnak”⁴. Sok utolsó napi szent megtapasztalta már a hit betegeket gyógyító erejét. Erre más egyházak hívő tagjai között is hallhatunk példát. Ilyen csodáról számolt be például egy texasi újságíró. Amikor egy ötéves kislány nehezen kezdett lélegezni és felment a láza, szülei kórházba siettek vele. Mire odaértek, leállt a veséje és a tüdeje, 41–42 fokra szökött a láza, teste kivörösödött, és lila sebek borították be. Az orvosok azt mondták, hogy ismeretlen eredetű mérgezési roham miatt haldoklik. Ahogy a hír továbbterjedt a családban és a barátok között, az istenfélő emberek imádkozni kezdtek érte, és a texasi Waco protestáns gyülekezetében különleges imagyűlést tartottak. Csodálatos módon hirtelen visszatért a halál torkából, és alig egy héttel később kiengedték a kórházból. Nagyapja azt írta: „A kislány élő bizonyítéka annak, hogy Isten igenis válaszol az imákra, és csodákat tesz.”⁵

Valóban úgy van, ahogy a Mormon könyve tanítja: Isten „a Szentlélek hatalma által mindazoknak kinyilvánítja magát, akik hisznek benne; igen, minden nemzetnek, nemzetségnek, nyelvnek és népnek, hatalmas csodákat… művelve az emberek gyermekei között, hitük szerint” (2 Nefi 26:13).

Mivel hozzátok szólok – olyan felnőttekhez, akik viselik a melkisédeki papságot, és olyan fiatal férfiakhoz, akik hamarosan elnyerik ezt a hatalmat –, most a papság hatalmát is magában foglaló gyógyító áldásokra összpontosítom szavaim. Rendelkezünk ezzel a papsági hatalommal, és mindannyiunknak felkészültnek kell lennie annak megfelelő használatára. Az egyre növekvő természeti csapások és pénzügyi nehézségek azt jelzik, hogy a jövőben még nagyobb szükség lesz erre a hatalomra, mint eddig a múltban.

Sok szentírás azt tanítja, hogy az Úr szolgái „betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak” (Márk 16:18).⁶ Csodák történnek, amikor a papság felhatalmazását használjuk a betegek megáldására. Volt már részem ilyen csodákban. Kisfiúként és férfiként is láttam már a szentírásokban feljegyzett csodákhoz mérhető gyógyulásokat, és ezzel sokan így vagytok.

A betegek megáldására használt papsági felhatalmazás öt részből áll: (1) a megkenésből, (2) a megkenés megpecsételéséből, (3) hitből, (4) az áldás szavaiból és (5) az Úr akaratából.

Az Ószövetség gyakran említi, hogy az olajjal való megkenés részét képezi a papsági felhatalmazás által adott áldásnak.⁷ A megkenésekről kijelentették, hogy megszentelésre szolgálnak,⁸ és talán azon áldások jelképének is tekinthetők, amelyek e szent cselekedet eredményeként áradnak majd ki a mennyből.

Az Újszövetségben azt olvassuk, hogy Jézus apostolai „olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala” (Márk 6:13). Jakab könyve ismerteti, milyen szerepet játszik a megkenés a papsági felhatalmazás által adott gyógyító áldások többi elemével kapcsolatban:

„Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.

És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt” (Jakab 5:14–15).

Amikor valakit a melkisédeki papság felhatalmazása által megkennek, a megkenést ugyanez a felhatalmazás pecsételi meg. A pecsételés azt jelenti, hogy megerősítik, annak célját illetően tartóssá teszik. Amikor az elderek megkenik a beteget és megpecsételik a megkenést, megnyitják a menny ablakait, hogy az Úr kitölthesse akarata szerinti áldásait a szenvedőre.

Brigham Young elnök azt tanította: „Amikor betegekre teszem a kezem, elvárom, hogy Isten gyógyító hatalma és befolyása rajtam áthaladva eljusson az illetőhöz, és a betegség utat engedjen. […] Ha felkészültek vagyunk, ha szent edények vagyunk az Úr előtt, akkor a Mindenható hatalmának folyama a szolgálatot végző személy hajlékán keresztül eljuthat az illető szervezetébe, és a betegek meggyógyulnak…”⁹

Bár sok olyan esetről tudunk, amikor a papsági felhatalmazás által megáldott személyek meggyógyultak, azonban nyilvános gyűléseken ritkán hozzuk szóba ezeket a gyógyításokat, mert egy napjainkban kapott kinyilatkoztatás arra int minket: „…ne kérkedjenek magukkal ezen dolgokat illetően, se ne beszéljék ki ezeket a világ előtt; mert ezek a dolgok a ti hasznotokra és szabadulásotokra adatnak nektek” (T&Sz 84:73).

A hit elengedhetetlen a menny hatalma általi gyógyításhoz. A Mormon könyve azt tanítja, hogy „amikor nincs hit az emberek gyermekei között, akkor Isten nem tud csodát tenni közöttük” (Ether 12:12)¹⁰. A betegek szolgálatáról szóló egyik figyelemre méltó beszédében Spencer W. Kimball elnök azt mondta: „Gyakran alábecsüljük a hit szükségességét. Úgy tűnik, hogy a beteg és családja sokszor teljes mértékben a papság hatalmára és a reményeik szerint a szolgáló férfitestvérek birtokában lévő gyógyítás ajándékára támaszkodik, holott a felelősség nagyobb része a megáldott személyen nyugszik. […] Lényegi összetevő az egyén hite, amennyiben az illető tudatánál van, és felelősségre vonható. A Mester oly gyakran ismételte: »a te hited megtartott téged« [Máté 9:22], hogy ez szinte refrénné vált.”¹¹

Kimball elnök arra is utalt, hogy „a túl gyakori szolgálattétel a beteg személy hitének hiányára utalhat, aki a hit erősítésének felelősségét át akarja adni az eldereknek.” Mesélt egy hithű nőtestvérről, aki papsági áldásban részesült. Amikor másnap megkérdezték tőle, hogy szolgáljanak-e neki ismét, azt felelte: „Nem, már megkentek és szolgáltak nekem. A szertartást már elvégezték. Most már rajtam múlik, hogy hitem által igényt tartsak az áldásra.”¹²

A megkenés megpecsételése után a papsági áldás másik részét az elder által elmondott szavak jelentik. Ezek a szavak nagyon fontosak is lehetnek, azonban nem elengedhetetlenek, és nem jegyzik fel őket az egyház nyilvántartásában. Vannak olyan papsági áldások – ilyen a pátriárkai áldás –, ahol az áldás lényegét az elhangzó szavak adják. A gyógyító áldásnál azonban az áldás egyéb elemei alkotják a lényeget: a megkenés, a pecsételés, a hit és az Úr akarata.

Ideális esetben az áldást adó elder összhangban van annyira az Úr Lelkével, hogy ismerje, és az áldás szavaiban kijelentse az Úr akaratát. Brigham Young elnök azt tanította a papságviselőknek: „Kiváltságotokban áll és kötelességetek úgy élni, hogy tudjátok, mikor szól hozzátok az Úr szava, és mikor kerül kinyilatkoztatásra az Úr akarata.”¹³ Amikor ez történik, akkor az elmondott áldás szó szerint és csodálatos módon bekövetkezik. Különleges alkalmakkor éreztem már betegáldás során a sugalmazás biztos voltát, és tudtam, hogy az Úr akarata az, amit mondok. Azonban legtöbbünkhöz hasonlóan, akik gyógyító áldást adnak, gyakran bizonytalansággal küszködtem, hogy milyen szavakat kellene mondanom. Számos okból adódóan minden elder megtapasztalja, hogy hol jobban, hol kevésbé érzékeny a Lélek késztetéseire. Minden áldást adó elderre hatással lehet az, hogy mit szeretne a beteg embernek. Ezek és más halandó tökéletlenségek mind befolyásolhatják az általunk elmondott szavakat.

Szerencsére a gyógyító áldásban elhangzó szavak a gyógyító hatás szempontjából nem lényegesek. Ha elegendő a hit, és ha az Úr úgy akarja, a sanyargatott személy meg fog gyógyulni, és áldott lesz, akár kimondja az áldást adó személy azokat a szavakat, akár nem. Ellenkező esetben, ha az áldást végző személy saját vágyainak engedve vagy tapasztalatlanságból olyan parancsokat vagy áldó szavakat mond, melyek meghaladják azt, amit az Úr az illető hite szerint adni kíván, akkor ezek a szavak nem fognak beteljesedni. Fivérek, mindebből az következik, hogy egyetlen elder se habozzon részt venni gyógyító áldásban attól félve, hogy nem fogja tudni, mit mondjon. A gyógyító áldásban elhangzó szavak felemelhetik és megerősíthetik az áldásban részesülő hitét, azonban az áldás hatása a hittől és az Úr akaratától függ, nem pedig az áldást adó elder szavaitól.

Fiatal és idősebb férfiak, kérlek titeket, jól figyeljetek oda arra, amit most mondok. Isten papságának kétségbevonhatatlan hatalmát gyakorolva, és becsben tartva ígéretét, mely szerint hallja és megválaszolja a hit imáját, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a hit és a papság gyógyító hatalma nem eredményezhet annak akarata ellenére való hatást, akinek a papságát gyakoroljuk. Ezt az alapelvet tanítja meg az a kinyilatkoztatás, amely arra utasítja az eldereket, hogy tegyék kezeiket a betegekre. Az Úr azt ígéri, hogy „akinek van belém vetett hite a gyógyuláshoz, és nincs halálra szánva, az meggyógyul” (T&Sz 42:48; dőlt betűs kiemelés). Hasonlóképpen az Úr egy másik napjainkban kapott kinyilatkoztatásban kijelenti, hogy amikor valaki „Isten akarata szerint kér, …úgy lesz meg, amint kéri” (T&Sz 46:30)¹⁴.

Mindebből megtudjuk, hogy ha még elegendő is a gyógyulásba vetett hit, az Úr szolgái az Ő isteni hatalmát gyakorolva nem adhatnak gyógyulást eredményező papsági áldást akkor, ha a gyógyulás nem az Úr akarata.

Isten gyermekeiként, ismerve az Ő hatalmas szeretetét és tudva, hogy végső soron Ő tudja, mi szolgálja leginkább örök jólétünket, bízunk Benne. Az evangélium első tantétele az Úr Jézus Krisztusba vetett hit, és a hit bizalmat jelent. Ezt a bizalmat éreztem ki abból a beszédből, melyet unokatestvérem egy komoly betegségben elhunyt tizenéves leány temetésén mondott. Ezekkel a szavakkal lepett meg, majd emelt fel engem: „Tudom, hogy az Úr akarata volt az, hogy meghaljon. Kitűnő orvosi ellátásban részesült. Kapott papsági áldásokat. Neve ott volt a templom imajegyzékén. Imák százai hangzottak el egészsége helyreállításáért. És tudom, hogy ebben a családban van elég hit ahhoz, hogy biztosan meggyógyult volna, ha nem az Úr akarta lenne, hogy most vigye haza őt.” Ugyanezt a bizalmat éreztem ki egy másik, tizenéves korában rákban elhunyt kiváló leány apjának szavaiból. Kijelentette: „Családunk Jézus Krisztusba vetette a hitét, és ez nem függ a dolgok kimenetelétől.” Igaznak tartom ezeket a tanításokat. Minden tőlünk telhetőt megteszünk szeretteink meggyógyításáért, majd pedig bízunk az Úrban az események kimenetelét illetően.

Tanúbizonyságomat teszem Isten papsága hatalmáról, a hit imájának hatalmáról, és ezen alapelvek igaz voltáról. Mindenek felett tanúbizonyságomat teszem az Úr Jézus Krisztusról, akinek szolgái vagyunk, akinek feltámadása a halhatatlanság biztosítékát adja nekünk, és akinek engesztelése az örök élet lehetőségét kínálja, amely Isten minden ajándéka között a legnagyobb. Jézus Krisztus nevében, ámen.