A felkészülés áldásokat hoz

Testvérek, ti, akik itt vagytok Salt Lake Cityben a Konferencia-központban, inspiráló látványt nyújtotok. Bámulatos belegondolni, hogy a műholdas közvetítés segítségével világszerte kápolnák ezreiben csatlakozhatnak hozzánk Isten papságát viselő testvéreink. És bár lehet, hogy más a nemzetiségünk, vagy más a nyelvünk, de egy valami összeköt bennünket: megbíztak minket, hogy viseljük a papságot, és Isten nevében cselekedjünk. Szent bizalmat helyeztek belénk, és sokat várnak el tőlünk.

Élénken él még az emlékezetemben az a papsági gyűlés, amelyen újonnan elrendelt diakónusként vettem részt. A nyitóének az „Isten hű fiai” kezdetű himnusz volt. Ma ennek a különleges himnusznak a lelkiségét visszhangozva azt mondom nektek: „Jöjjetek, Isten fiai, akik megkaptátok a papságot”¹ – gondoljuk át az elhívásunkat, tekintsük át a feladatainkat, és kövessük Urunkat, Jézus Krisztust!

Húsz évvel ezelőtt részt vettem egy olyan úrvacsoragyűlésen, ahol a gyerekek a következő témáról beszéltek: „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához tartozom.” Ezek a kisfiúk és kisleányok nagyszerűen bemutatták, hogy fel lettek készítve az Úr és mások szolgálatára. A zene csodaszép volt, a begyakorolt szövegeket remekül elmondták, és mennyei lelkiség pihent meg rajtunk. Az egyik unokám, aki akkor 11 éves volt, a program rá eső részeként az első látomásról beszélt. Utána, amikor odajött a szüleihez és a nagyszüleihez, azt mondtam neki: „Tommy, szerintem már majdnem készen állsz arra, hogy misszionárius legyél.”

Azt felelte: „Még nem; még sokat kell tanulnom.”

Az ezt követő években elkötelezett és lelkiismeretes szüleinek, tanárainak és egyházi tanácsadóinak köszönhetően sokat is tanult. Amikor elég idős lett, elhívást kapott a misszionáriusi szolgálatra. Ezt nagyon is tiszteletre méltó módon teljesítette.

Fiatal férfiak, arra intelek titeket, hogy készüljetek fel a misszionáriusi szolgálatra! Sok eszköz áll rendelkezésetekre, hogy segítségükkel hasznos leckéket tanuljátok meg, ugyanakkor támogatnak benneteket egy olyan életforma kialakításában is, melyet az érdemes élet megkíván. Ezen eszközök egyike A fiatalság erősségéért füzet, amelynek kiadására az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvórumának irányítása alatt került sor. Az egyházi vezetők írásaiból és tanításaiból, valamint a szentírásokból vett normákat tár elénk, melyekhez ragaszkodva mindannyian elnyerhetjük Mennyei Atyánk áldásait és Fiának útmutatását. Emellett vannak imádságos lélekkel átgondolt, gondosan elkészített tankönyveink is. A családok pedig családi estéket tartanak, ahol evangéliumi tantételeket tanítanak. Majdnem mindannyian eljárhattok az ifjúsági hitoktatás óráira, melyeket elkötelezett tanárok tanítanak, akik sok mindent meg tudnak osztani veletek.

A misszióra való készülés mellett kezdjetek el felkészülni a templomi házasságra is! Ennek egyik része a helyénvaló randevúzás. Azokban a kultúrákban, ahol elfogadott a randevúzás, ne randevúzzatok tizenhat éves korotok előtt. „Nem minden tizenéves érzi szükségét annak, hogy randevúzzon, és van, aki nem is akar. […] Amikor elkezditek a randevúzást, csoportosan menjetek, vagy két pár menjen együtt! […] Gondoskodjatok arról, hogy szüleitek találkozzanak azzal, akivel randevúztok, [és megismerjék őt].” Mivel a randevúzás a házasság előkészülete, „csak azokkal randevúzzatok, akik magas normák szerint élnek”².

Legyetek elővigyázatosak, és csak olyan helyekre menjetek, ahol jó a környezet, és ahol nem szembesültök majd kísértéssel.

Egy bölcs apa azt mondta a fiának: „Ha valaha is olyan helyen találod magad, ahol nem kellene lenned, menj el onnan!” Jó tanács ez mindannyiunk számára.

Az Úr szolgái mindig is azt tanácsolták, hogy a Mennyei Atyánk és önmagunk iránti tisztelet kifejezéseként öltözködjünk megfelelően. Öltözködésetek módja üzeneteket közvetít rólatok mások felé, és hatással van a ti viselkedésetekre ugyanúgy, mint másokéra. Öltözködjetek úgy, hogy az a legjobbat hozza ki belőletek és a körülöttetek lévőkből. Öltözködésetekben és megjelenésetekben kerüljétek a szélsőségeket, például a tetoválást és a testékszereket.

Mindenkinek szüksége van jó barátokra. Baráti körötök nagy hatással lesz a gondolkozásotokra és viselkedésetekre, mint ahogy ti is nagy hatással lesztek az övékére. Ha közös értékrenden osztoztok a barátaitokkal, akkor megerősíthetitek és bátoríthatjátok egymást. Bánjatok mindenkivel kedvesen és tisztelettel. Sok nem egyháztag jött az egyházba olyan barátok által, akik bevonták őket az egyházi tevékenységekbe.

Az oly gyakran hangoztatott szállóige még mindig igaz: „A legjobb út az egyenes”.³ Az utolsó napi szent fiatal férfi aszerint él, amit tanít, és amiben hisz: becsületes másokkal, becsületes magával, és becsületes Istennel szemben. A becsületesség természetes számára, a szokásává vált. Amikor nehéz döntés előtt áll, soha nem azt kérdezi: „Mit fognak mások gondolni?”, inkább azt: „Mit fogok gondolni magamról?”

Némelyetek kísértést érez majd a becsületesség személyes normájának elvetésére. Emlékszem, hogy az egyetemen, ahova jártam, az egyik osztálytársam soha nem készült fel a vállalati jogi órákra. El is tűnődtem magamban: „Vajon hogy fog levizsgázni?”

Kérdésemre a vizsga napján kaptam választ, mikor egy téli napon, szinte mezítláb, egy szál szandálban sétált be az osztályterembe. Meglepődve figyeltem, miközben elkezdődött az óra. Az utasítás szerint minden könyvünket le kellett tenni a földre. Ő meg kibújt a szandáljából, majd jól idomított, glicerinnel bekent lábujjaival ügyesen fellapozta a földön heverő egyik könyvet, és kileste a vizsgakérdések válaszait.

Vállalati jogból abban a félévben ő kapta az egyik legjobb jegyet. De végül beköszöntött az elszámolás napja. Később, mikor a szigorlati vizsgájára indult, szakirányának dékánja váratlan bejelentést tett: „Idén szakítunk a hagyományokkal, és nem írásbeli, hanem szóbeli vizsga lesz.” Kedves, jól idomított lábujjú ügyeskedőnk pedig rájött, hogy ez alkalommal akár a szájában is lehettek volna a lábujjai, úgy is megbukott volna a vizsgán.

Beszédetek módja és az általatok használt szavak hűen tükrözik, milyen képet akartok festeni magatokról. Használjatok olyan nyelvezetet, amely megerősíti és felemeli a környezeteteket! Nem helyénvaló a világias, otromba vagy goromba nyelvhasználat, a durva viccek pedig sértik az Urat. Soha ne használjátok helytelenül Isten vagy Jézus Krisztus nevét! Az Úr azt mondta: „Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd”.⁴

Mennyei Atyánk azt tanácsolja, hogy törekedjünk arra, „ami erényes, szép, jónak mondott vagy dicséretre méltó”⁵. Amit olvastok, hallgattok vagy néztek, az mind hatással van rátok.

A pornográfia különösen veszélyes, és függőséget okoz. A pornográfiával való kíváncsi kísérletezés uralkodó szokássá válhat, mely még alantasabb dolgokhoz és szexuális bűnhöz vezethet. Mindenáron kerüljétek el a pornográfiát.

Ne féljetek kisétálni a moziból, kikapcsolni a televíziót, vagy állomást váltani a rádión, ha a leadott műsor nem felel meg Mennyei Atyánk normáinak. Röviden, ha kérdéses számotokra, hogy az adott film, könyv vagy egyéb szórakozási forma helyénvaló-e, akkor ne nézzétek meg, ne olvassátok el, ne vegyetek részt benne!

Pál apostol kijelentette: „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? …az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.”⁶ Testvérek, mi vagyunk felelősek templomunk tisztán tartásáért!

A kemény drogok, a vényre kapható gyógyszerek helytelen használata, az alkohol, a kávé, a tea és a dohánytermékek lerombolhatják a fizikai, szellemi és lelki egészségeteket. Az alkohol bármely formája egyaránt károsítja a testeteket és a lelketeket. A dohány rabszolgává tehet titeket, meggyengíti a tüdőtöket, és megrövidíti az életeteket.

A zene segíthet közelebb kerülnötök Mennyei Atyánkhoz. Használható oktatásra, felemelésre, inspirációra és az egység kialakítására. Ütemével, ritmusával, intenzitásával és szövegével azonban el is tompíthatja a lelki érzékenységeteket. Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy értéktelen zenével töltsétek meg az elméteket.

Mivel a szexuális intimitás annyira szent, az Úr önuralmat és tisztaságot követel meg a házasság előtt, a házasságkötés után pedig teljes hűséget. Ha randevúztok, bánjatok tisztelettel a társatokkal, és ugyanezt a tiszteletet várjátok el tőle is. A vétket elkerülhetetlenül könnyek követik.

David O. McKay, az egyház kilencedik elnöke, ezt tanácsolta: „Esedezve kérlek titeket, legyenek tiszták a gondolataitok.” Majd a következő fontos igazságot jelentette ki: „Minden tettet gondolat előz meg. Ha ellenőrzés alatt akarjuk tartani a tetteinket, ahhoz kordában kell tartanunk a gondolatainkat.” Testvérek, töltsétek meg elméteket jó gondolatokkal, és akkor tetteitek is helyénvalóak lesznek. Bárcsak mindannyian együtt visszhangozhatnátok Tennyson szavait, melyeket Sir Galahad szájába adott: „Erőm tízzel is felér, mert a szívem tiszta.”⁷

Nemrégen egy tinédzserszexualitással foglalkozó dolgozat szerzője azzal foglalta össze kutatását, hogy a társadalom kevert üzenetet közvetít a tizenéveseknek: a hirdetések és a közmédiumok „kemény üzenetei azt sugallják, hogy a szexuális aktivitás elfogadott és elvárt”. Ez az indíték időnként kiváltja a szakértők figyelmeztető szavát és a szülők könyörgését. Az Úr világos és egyértelmű szavakkal hatol át a média üzenetein, amikor azt mondja nekünk: „Legyetek tiszták!”⁸

Amikor kísértés ér benneteket, jusson eszetekbe Pál apostol bölcs tanácsa, aki azt mondta: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.”⁹

Amikor az egyház tagjává konfirmáltak, megkaptátok a Szentlélek társaságához való jogot. Ő segíthet jó döntéseket hoznotok. A kihívások vagy kísértések idején nem kell, hogy egyedül érezzétek magatokat. Ne felejtsétek el, hogy az ima a lelki erőhöz vezető útlevél.

Ha valaki megbotlott az utazás során, van visszaút. Ezt a folyamatot bűnbánatnak hívják. Szabadítónk azért halt meg, hogy ezt az áldott ajándékot lehetővé tegye számotokra és számomra. Bár az ösvény nehéz, az ígéret valóságos: „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek.”¹⁰

Ne tegyétek kockára az örök életeteket! Tartsátok be Isten parancsolatait! Ha bűnt követtetek el, akkor ha minél hamarabb ráléptek a visszavezető útra, annál hamarabb nyeritek el a megbocsátás csodájából eredő drága békességet és örömet. A boldogság abból származik, hogy úgy élünk, ahogy azt az Úr elvárja tőlünk, és szolgáljuk Istent és másokat.

A lelki erő gyakran az önzetlen szolgálatból ered. Néhány évvel ezelőtt ellátogattam az akkor Kalifornia Misszónak nevezett misszióba, ahol interjút tartottam egy georgiai fiatal misszionáriussal. Emlékszem, hogy megkérdeztem tőle: „Minden héten küldesz levelet a szüleidnek?”

Azt felelte: „Igen, Monson testvér.”

Aztán azt kérdeztem: „Örülsz az otthonról kapott leveleknek?”

Nem válaszolt. Végül megkérdeztem: „Mikor kaptál utoljára levelet otthonról?”

Remegő hangon így felelt: „Soha nem kaptam levelet otthonról. Apám csak diakónus, anyám pedig nem tagja az egyháznak. Könyörögtek, hogy ne jöjjek. Azt mondták, hogy ha misszióba megyek, nem fognak nekem írni. Mit tegyek, Monson testvér?”

Csendes imát mondtam magamban Mennyei Atyánkhoz: „Mit mondjak ennek a fiatal szolgádnak, aki mindenét feláldozta azért, hogy szolgáljon Téged?” És a sugalmazás megérkezett. Azt mondtam: „Elder, missziód minden hetében küldj levelet édesanyádnak és édesapádnak! Mondd el nekik, hogy mit csinálsz. Mondd el nekik, mennyire szereted őket, majd pedig tegyél nekik bizonyságot.”

Azt kérdezte: „Írnak majd nekem?”

Én pedig azt válaszoltam: „Igen, írni fognak”.

Elváltak útjaink, folyt tovább az élet. Hónapokkal később, mikor részt vettem egy cövekkonferencián Dél-Kaliforniában, odajött hozzám egy fiatal misszionárius, és megkérdezte: „Monson testvér, emlékszel rám?” Én vagyok az a misszionárius, aki a misszióm első kilenc hónapjában nem kaptam levelet sem az édesanyámtól, sem az édesapámtól. Azt mondtad nekem: »Elder, küldj levelet minden héten, és a szüleid írni fognak neked.«” Aztán megkérdezte tőlem: „Monson elder, emlékszel erre az ígéretre?”

Emlékeztem. „Hírt adtak magukról a szüleid?” – érdeklődtem.

Benyújt a zsebébe, előhúzott egy gumival összekötött levélköteget, amelyből kivette a legfelsőt, és így szólt: „Hogy hírt adtak-e magukról a szüleim? Hallgasd meg édesanyámnak ezt a levelét: »Fiam, nagyon örülünk a leveleidnek. Büszkék vagyunk rád, a mi misszionáriusunkra. Találd ki, mi történt! Apádat pappá rendelték. Arra készül, hogy megkereszteljen engem. Találkozom a misszionáriusokkal, és egy év múlva, missziód végeztével Kaliforniába szeretnénk jönni, mert veled együtt mi is szeretnénk belépni az Úr templomába, hogy örökkévaló család lehessünk.«” Aztán ez a fiatal misszionárius azt kérdezte: „Monson testvér, Mennyei Atyánk mindig megválaszolja az imákat és betölti az apostoli ígéretet?

Azt feleltem: „Ha valakinek olyan hite van, amilyet te tanúsítottál, akkor Mennyei Atyánk meghallgatja és saját módján megválaszolja az ilyen imákat.”

A tiszta kéz, a tiszta szív és a készséges elme megérintette a mennyeket. Égi áldás válaszolta meg a misszionárius alázatos szívének buzgó imáját.

Testvérek, azért imádkozom, hogy úgy éljünk, hogy mi is megérinthessük a mennyeket, és mindannyian hasonlóképpen áldottak legyünk, minden áldás Ajándékozójának nevében, vagyis Jézus Krisztus nevében, ámen.