Zárszó

Ez egy csodálatos záróülés volt. Ritkán hallok ily kevés szóval elmondott, kiváló beszédeket, mint amilyenekben ma is részünk volt. Mindannyian azért vagyunk itt, mert szeretjük az Urat. Szolgálni akarjuk Őt. Mennyei Atyánk törődik velünk. Erről bizonyságomat teszem. Elismerem az Ő kezét mindenben.

Csak egy rövid szentírás:

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”¹

Ez volt életem története.

Kedves testvéreim, rendkívül felemelő és inspiráló konferencia végéhez értünk. Meghallgatva a hozzánk szólók tanácsait és bizonyságát, áldások sokaságában részesültünk, és még inkább elköteleztük magunkat amellett, hogy Jézus Krisztus evangéliumának tantételei szerint éljünk. Jó érzés volt itt lennünk. Hálánkat fejezzük ki azoknak, akik szóltak hozzánk, valamint azoknak, akik imát mondtak.

A zene csodálatos volt. Erről eszembe jut a Tan és a szövetségek könyvében található egyik szentírás: „Mert lelkem gyönyörködik a szív énekében; igen, az igazlelkűek éneke imádság nekem, és áldással válaszoltatik meg a fejükön.”²

Ne felejtsétek el, hogy a konferencia folyamán elhangzott beszédek nyomtatásban is megjelennek az Ensign és a Liahóna folyóirat májusi számában. Buzdítalak titeket, hogy tanulmányozzátok az üzeneteket, elmélkedjetek el a bennük rejlő tanításokon, majd pedig alkalmazzátok azokat az életetekben.

Tudom, hogy hozzám csatlakozva hálátokat fejezitek ki azon testvéreknek, akiket a konferencia során felmentettünk. Nagyszerű szolgálatot végeztek, és jelentős mértékben hozzájárultak az Úr munkájához. Teljes odaadással végezték feladatukat. Szívből köszönjük nekik!

Felemelt kezeink olyan testvéreket is támogattak, akiket a konferencia során hívtunk el új feladatköreikbe. Szeretnénk, ha tudnák, hogy várakozással tekintünk a Mester munkájában velük együtt végzett szolgálatra.

Testvéreim, ha ma körülnézünk a világban, komoly problémákkal szembesülünk, amelyek igencsak aggasztanak minket. Úgy tűnik, a hajókötelek lecsúsztak a biztonságot adó cölöpökről, és a világ elsodródott a békesség kikötőjéből.

Az engedékenység, az erkölcstelenség, a pornográfia, a becstelenség és egy sereg más gonosz dolog miatt sokan hánykolódnak a bűn tengerén, és szétzúzzák őket az elveszett lehetőségek, az elszalasztott áldások és a szertefoszlott álmok éles zátonyai.

Mindannyiunknak azt tanácsolom, hogy tekintsünk az Úr világítótornyára! Nincs oly sűrű köd, oly sötét éjszaka vagy oly erős szél, hogy jelzőfénye ne menthetné meg az eltévedt hajóst. Az élet viharaiban is hívogat. Az Úr világítótornya könnyen felismerhető és soha meg nem szűnő jeleket küld.

A zsoltárok szavaival: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én [erőm], ő benne bízom: …az Úrhoz kiáltok, …és megszabadulok ellenségeimtől.”³

Az Úr szeret minket, testvéreim, és megáld bennünket, ha Őt szólítjuk.

Mily hálásak vagyunk Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáért, és mindazon jó dolgokért, amit az életünkbe hoz! Az Úr népeként Ő kiárasztotta ránk az áldásait. Tanúbizonyságomat teszem nektek, hogy ez a munka igaz, és hogy a Szabadító él. Ő vezeti és irányítja egyházát itt a földön.

Most, e konferencia utolsó perceihez érve csordultig van a szívem. Szeretném kifejezni nektek szeretetemet és hálámat. Köszönöm az értem, valamint az egyház általános felhatalmazottjaiért mondott imáitokat. Az Úr meghallgatja az imáitokat, és Ő megáld és vezet minket királysága dolgaiban itt a földön. És ezért mi mélyen hálásak vagyunk.

E konferencia végén a menny áldásait kérem rátok. Azért imádkozom, hogy szerte a világon, otthonaitokba térve Mennyei Atyánk megáldjon titeket és családotokat. Mutatkozzon meg e konferencia üzeneteinek hatása és lelkülete mindabban, amit tesztek – otthon, a munkátokban, a gyűléseiteken és minden cselekedetekben.

Szeretlek titeket. Imádkozom értetek. Isten áldjon benneteket! Legyen veletek most és mindig az Ő megígért békessége! Jézus Krisztus nevében, ámen.