Légy bátor!

Sokszor, mikor az általános felhatalmazottak a papsági testvérekhez szólnak az általános konferencián, beszédük elején elmondják, hogy úgy érzik, mintha az erőteljes papsági vezetők „hatalmas seregéhez” intéznék szavaikat. Ma este úgy érzem, mintha Isten választott leányainak „hatalmas serege” előtt állnék. Kiválasztottak benneteket, hogy előjöjjetek, és ezekben az utolsó napokban ott álljatok igazlelkűségben e hősies papságviselők oldalán. Tiszteletet parancsoló és csodás látványt nyújtotok!

Ma este szeretném azzal kezdeni, hogy röviden áttekintjük idei mottónk, a Józsué 1:9 történelmi környezetét: „…légy bátor és erős… Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.”

Mózes volt az a hatalmas próféta, aki kivezette Izráel gyermekeit Egyiptom földjéről, ahol szolgaságban voltak, és arra kényszerítették őket, hogy hamis isteneknek hódoljanak. A pusztában töltött negyvenévnyi viszontagság után már nagyon közel voltak új otthonukhoz, ahol majd szabadon hódolhatnak az igaz és élő Istennek. Mózes halálakor Isten Józsuét hívta el prófétának, hogy ő fejezze be ezt a csodálatos utazást.

Józsué tekintélyes vezető volt. A bibliaszótár „az elszánt harcosok legfőbb típusának” nevezi, és rámutat, hogy neve annyit tesz: „Isten a segítség” (Bible Dictionary, „Joshua”). Sugalmazott vezetésére rendkívül nagy szükség volt, hiszen Izráel gyermekeinek még rengeteg folyón kellett átkelniük, és sok csatát kellett megnyerniük, mielőtt mindaz megvalósulhatott volna, és mindazt megkaphatták volna, amit az Úr nekik ígért.

Az Úr jól tudta, hogy Józsué prófétának és Izráel gyermekeinek hatalmas bátorságra lesz szüksége ebben az időszakban. Józsué könyvének első fejezetében az Úr többször is elmondja neki, hogy „légy bátor és erős”. Az angol Webster szótár szerint a bátor szó jelentése: „szellemi vagy erkölcsi erő ahhoz, hogy a veszély, félelem vagy nehézség ellenére is kitartsunk és ellenálljunk” (Merriam-Webster’s Collegiate Dictionary, 11th ed. [2003], “courage”; kiemelés hozzáadva). Bátorságuknak és engedelmességüknek köszönhetően Józsué és Izráel gyermekei képesek voltak belépni az Ígéret földjére, és boldogságra lelni az Úr áldásaiban.

Józsué és Izráel gyermekei réges-régen éltek. De napjainkban mi is arra törekszünk, hogy beléphessünk egy bizonyos „Ígéret földjére”. Legfőbb célunk, hogy elnyerjük a Mennyei Atyánkkal való örök életet. Józsué könyvének első fejezetében négy biztos támpontra lelhetünk ahhoz, hogy legyőzhessük az akadályokat, befejezhessük utazásunkat, és az „Ígéret földjén” élvezhessük az Úr áldásait.

Először is, az 5. versben az Úr ezt ígéri Józsuénak: „…el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.” Bátorságot és erőt találhatunk ebben az ígéretben, miszerint az Úr mindig ott lesz nekünk, és soha nem hagy minket magunkra. Azt tanultuk, hogy Mennyei Atyánk minden gyermekét ismeri és szereti. Becses leányaiként az ima ereje által szabadon hozzáférhettek az Őáltala elnyerhető bizonyossághoz és az Ő útmutatásához. A Tan és a szövetségekben azt olvassuk: „Légy alázatos, és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged, és választ ad néked az imáidra” (T&Sz 112:10).

Én hiszek ezekben a szavakban, és megígérem nektek, hogy Mennyei Atyánk valóban meghallgatja az imáinkat, és válaszol rájuk. Gyakran azonban türelemre van szükségünk, amikor „várjuk az Urat” (Ésaiás 40:31). Várakozás közben talán kezdjük azt hinni, hogy megfeledkeztek rólunk, vagy hogy az imáinkat nem hallották meg, esetleg nem vagyunk méltók a válaszra. Ez nem igaz. Nagyon szeretem Dávid király vigasztaló szavait: „[Türelmesen] vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat” (Zsoltárok 40:2).

Nem számít, mi mindennel kell szembenéznetek személyes utatok során, a Józsué könyvében lévő első útmutatás arra emlékeztet, hogy imádkozzunk, legyünk türelmesek, és emlékezzünk Isten ígéretére: „…el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled” (Józsué 1:5).

A második támpont a 7. versben található, amikor az Úr azt mondja Józsuénak: „…mindent [a] törvény szerint cselekedjél… attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!” Az Úr arra inti Józsuét, hogy szigorúan engedelmeskedjen a parancsolatainak, és ne térjen el az Úr ösvényétől. Howard W. Hunter elnök ezt tanította: „Józsué tudta, hogy engedelmessége sikerhez vezet, és bár nem tudta pontosan, hogyan fog sikert aratni, de most már bízott az eredményben. […] A nagy próféták [szentírásokban található] élményeit bizonyosan azért jegyezték fel [és őrizték meg], hogy segítsenek megértenünk, mennyire fontos, hogy a szigorú engedelmesség ösvényét kövessük” (“Commitment to God,” Ensign, Nov. 1982, 57, 58).

Egy hónappal ezelőtt meglátogattam egy csoport fiatal nőt. Megkérdeztem az idősebb lányokat, milyen tanácsokat adnának egy új méhkaslánynak, hogy segítsenek neki hithűnek és erényesnek maradni bármely helyzetben, amellyel szembetalálhatja magát. Egyikük azt mondta: „Ha mondjuk az iskolád folyosóján sétálsz, olykor láthatsz olyasmit a szemed sarkából, ami felkelti a figyelmedet, valamit, ami nem tűnik teljesen helyénvalónak. Előfordulhat, hogy kíváncsi vagy, és jobban meg akarod nézni. Én azt tanácsolom, hogy egyszerűen ne nézz oda! Mert ha így teszel, megígérhetem neked, hogy bánni fogod. Hidd el, jobb, ha ilyenkor csak nézel egyenesen előre.”

Amikor hallgattam ezt a fiatal nőt, tudtam, hogy az Úr Józsuénak adott azon tanácsát hallom, miszerint „attól se jobbra, se balra ne hajolj”(Józsué 1:7) – mégpedig itt az utolsó napokban, egy hétköznapi helyzetre átültetve. Fiatal nők, kerüljétek el a benneteket körülvevő kísértéseket azáltal, hogy szigorúan követitek a parancsolatokat! Nézzetek előre, örökkévaló céljaitok felé. A második támpont arra emlékeztet bennünket, hogy ha ezt teszitek, jó szerencsétek lesz mindenben, amiben jártok (lásd Józsué 1:7).

A 8. versben találjuk meg a harmadik támpontunkat. Itt az Úr egy bizonyos „törvénynek könyvére” utal, és azt mondja Józsuénak: „…gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor… boldogulsz.” Az Úr arra utasítja Józsuét, és mindannyiunkat, hogy olvassuk a szentírásokat. A napi szentírás-tanulmányozás, különösen a Mormon könyve olvasása, szilárd alapot biztosít a Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról való fejlődő bizonyságotokhoz. Meghívja a Lelket az életetekbe. Harold B. Lee elnök ezt tanácsolta: „Ha nem olvassuk naponta a szentírásokat, bizonyságunk gyengülni fog, lelkiségünk [pedig] nem fog mélységeiben növekedni” (Az egyház elnökeinek tanításai: Harold B. Lee [2000]. 66.).

A szentírások lapjain számtalan utasítás, ígéret, megoldás és emlékeztető található, melyek segítenek az „Ígéret földjére” tartó utazásunk során. A harmadik támpont arra utasít bennünket, hogy naponta olvassuk a szentírásokat, és elmélkedjünk rajtuk, hogy ezáltal boldoguljunk, és sikeresek lehessünk.

Miután az Úr befejezte Józsuéhoz szóló beszédét, Józsué Izráel gyermekeihez fordult. Ennek a beszédnek a végén, a 16. versben, Izráel gyermekei válaszolnak a szavaira, és egyben megadják nekünk a negyedik támpontunkat. Válaszuk így szól: „Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.”

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként lehetőségünk van ugyanígy elkötelezni magunkat, hogy követjük prófétánkat, Thomas S. Monson elnököt, aki ma este itt van velünk. Az ima és a Lélek megerősítése által mindannyian személyes bizonyságot szerezhetünk az élő prófétáról. Ez a bizonyság növekszik, miközben meghallgatjuk, megfogadjuk és mindennapi életünkben bátran alkalmazzuk a tanításait.

A prófétánk tanácsára való odafigyelés, és az annak való engedelmesség különleges áldások elérését teszik lehetővé. Hallgassunk meg néhány prófétai ígéretet, melyet Monson elnök adott nekünk a legutóbbi általános konferencián: „Isten áldjon benneteket! Kívánom, hogy megígért békéje kísérje utatokat most és mindörökké” (Zárógondolatok. Liahóna, 2009. nov. 110.). „Fivéreim, nagyszerű ígéretek várnak ránk, amennyiben igazak és hűek vagyunk” (Fegyelmezd az érzéseid. Liahóna, 2009. nov. 69.). „…a menny áldásait kérem rátok” (Liahóna, 2009. nov. 110.).

A következő héten, az általános konferencia idején arra kérlek benneteket, figyeljetek oda azokra az utasításokra és ígéretekre, melyeket a prófétánk és az apostolok által kapunk. Majd pedig alkalmazzátok a negyedik támpontot azáltal, hogy elkötelezitek magatokat: követni fogjátok a próféta tanácsát, és ti is kijelentitek, hogy „mindent megcselekszünk, a mit parancsolt… nékünk, és a hová küld…, oda megyünk” (Józsué 1:16).

Az élő próféta követésének ez a négy támpontja: az ima, az Isten parancsolatainak való engedelmesség, a napi szentírás-tanulmányozás és az elkötelezettség, pillanatnyilag mind csak apróságnak és egyszerű dolognak tűnik. Hadd emlékeztesselek benneteket az Alma könyvében található szentírásra: „…íme, azt mondom neked, hogy kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagyszerű dolgokat” (Alma 37:6). Amikor Józsué könyvének négy „kis és egyszerű” támpontját alkalmazzuk a mindennapi életünkben, akkor ezek összeadódva a bátorság és erő leghatásosabb forrásává válnak: a Mennyei Atyánkba és az Ő Fiába, Jézus Krisztusba vetett hit forrásává.

Mennyei Atyánk tudja, hogy személyes utazásunk nem könnyű. Mindennap olyan helyzetekkel kerülünk szembe, melyek bátorságot és erőt igényelnek. A Church News folyóiratban nemrégiben megjelent egy történet, mely alátámasztja ezt az igazságot:

„Egy középiskolai tanár néhány hónappal ezelőtt egy nap azzal kezdte a tanórát, hogy megkérte azokat a diákokat, akik támogattak egy bizonyos politikai ügyet, hogy álljanak a terem egyik felébe, akik pedig ellenzik, álljanak a másik felébe.

Miután a tanulók elfoglalták a helyüket, a tanító az ellenzők oldalára állt. A támogatók oldaláról kiszemelt egy fiatal nőt, akit az osztálytársaival együtt össztűz alá vett a nézeteik miatt.

A fiatal nő, aki egyházközségének udvarhölgy osztályába járt, szilárdan állta a hitelveit kritizáló ostromot.

Nyugodt maradt akkor is, mikor egy hatalommal rendelkező személy nyilvános támadást indított ellene” (“What Youth Need,” Church News, Mar. 6, 2010, 16).

Ez a fiatal nő figyelemre méltó bátorságot mutatott a saját harcmezején, mely aznap éppen a saját osztályterme volt. Bárhol is legyetek, és bármivel is szembesüljetek, remélem, hasznát veszitek a Józsué könyvében található irányelveknek, hogy bízhassatok az Úr ígéretében: „…légy bátor és erős… Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz” (Józsué 1:9).

Bizonyságomat szeretném tenni nektek, hogy Mennyei Atyánk mindegyikőtöket ismeri és szereti. Ha hozzá fordultok, Ő nem hagy el titeket! Meg fog áldani benneteket azzal az erővel és bátorsággal, melyre szükségetek van, hogy visszatérhessetek Hozzá. Hálás vagyok a szentírásokért, és az olyan hatalmas példaképekért, mint Józsué próféta. Hálás vagyok Monson elnökért, aki igyekszik biztonságban visszavezetni bennünket Mennyei Atyánkhoz. Imádkozom, hogy Izráel gyermekeihez hasonlóan mindannyian beléphessünk a nekünk szánt „Ígéret földjére”, és békére leljünk az Úr áldásaiban. Mindezeket Jézus Krisztus nevében mondom, ámen.