Segítsétek őket a hazaúton

Testvérek, Mennyei Atyánknak szüksége van a mi segítségünkre, hogy lélekgyermekeit hazavezessük Hozzá. Ma olyan fiatalokról fogok beszélni, akik már az Ő igaz egyházán belül vannak, és így már ráléptek a szoros és keskeny ösvényre, mely visszaviszi őket mennyei otthonukba. Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy fiatalon tegyenek szert arra a lelki erőre, mely az úton tartja őket. És minket kér, hogy segítsünk nekik gyorsan visszatalálni rá, ha kezdenének letérni az ösvényről.

Fiatal püspök voltam, amikor kezdtem világosan látni, hogy az Úr miért is akarja, hogy gyermekeit fiatalon erősítsük meg, és ne késlekedjünk a megmentésükkel. Egy történetet fogok megosztani veletek egy fiatalról, aki sok más olyan társát is képviseli, akiket az évek során próbáltam támogatni.

A lány ott ült velem szemben a püspöki irodám íróasztalánál. Mesélt nekem az életéről. Nyolcéves korában keresztelték meg és konfirmálták az egyház tagjává. Amikor felidézte az ezt követő több mint húsz évet, szemében nem voltak könnyek, de hangjából szomorúság áradt. Elmondta, hogy akkor indult el a lejtőn, amikor úgy döntött, olyan emberekkel veszi körül magát, akikről úgy vélte, izgalmas életet élnek. Elkezdte megszegni azokat a parancsolatokat, melyek számára akkor kevésbé tűntek fontosnak.

Eleinte még érzett egy kevés szomorúságot és csekélyke bűntudatot. A barátaival való kapcsolata azonban az elfogadottság újfajta érzését adta neki, így alkalmi fogadalmai, hogy majd bűnbánatot tart, egyre kevésbé tűntek fontosnak. Miközben egyre komolyabb parancsolatokat szegett meg, az örökkévaló otthon iránti álma is egyre fakulni látszott.

Ott ült velem szemben, és gyötrelmesnek nevezte az életét. Azt akarta, hogy mentsem meg a bűn csapdájából, a bűntől, melyről úgy érezte, teljesen megbéklyózta. De az egyetlen kiút az volt számára, ha hitet gyakorol Jézus Krisztusban, megtört szívvel bűnbánatot tart, megtisztul, megváltozik, és megerősödik az Úr engesztelése által. Bizonyságomat tettem neki, hogy mindez lehetséges. És az is volt, viszont sokkal nehezebb volt utólag megtennie, mintha hitét élete korai szakaszában, az Istenhez visszavezető utazása elején kezdte volna el gyakorolni, amikor először letévedt az útról.

Mi tehát azáltal segíthetünk Isten gyermekeinek, hogy megmutatjuk nekik, miképpen építhetik fel még fiatal korukban a Jézus Krisztusba és az Ő visszaállított evangéliumába vetett hitet. Utána pedig, mielőtt még kialudna, csupán gyorsan lángra kell lobbantanunk ezt a hitet, amikor elkezdenek letérni az útról.

Így ti és én is szinte folyamatosan lehetőségeket kapunk, hogy segítsük Isten úton lévő gyermekeit. A Szabadító megmondta nekünk, hogy ez miért lesz így, amikor arról a veszélyes, hazavezető utazásról beszélt, melyet Isten lélekgyermekei a Sátán és a bűn által teremtett ködön át tesznek meg:

„Menjetek be a szoros kapun; mert tágas az a kapu és széles az az út, amely pusztulásba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon;

Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”¹

Mivel szerető Mennyei Atyánk előre látta gyermekei szükségleteit, az út mentén irányjelzőket és megmentőket helyezett el. Elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy teremtsen egy biztonságos utat, és azt tegye láthatóvá. Napjainkban Thomas. S Monson elnököt hívta el prófétájául. Monson elnök egészen fiatal kora óta nemcsak azt tanított meg, hogy miként kell az úton maradni, hanem azt is, miként kell megmenteni azokat, akik a fájdalom ösvényére tévedtek.

Mennyei Atyánk számos olyan helyre nevezett ki bennünket, ahonnan megerősíthetjük és szükség esetén biztonságba vezethetjük az utazókat. A legfontosabb és legjelentősebb feladataink a családon belül várnak ránk. Azért fontosak ezek, mivel a családban van meg az a lehetőség, hogy egy gyermeket még életének kezdetén biztonságban elindítsanak a hazafelé vezető úton. A szülők, testvérek, nagyszülők, nagynénik és nagybácsik sokkal erőteljesebb vezetőkké és megmentőkké válnak a család mélyén gyökerező szeretet köteléke által.

A gyermek életének első nyolc évében a család előnyben van, hiszen ezekben az oltalmat nyújtó években Jézus Krisztus engesztelése miatt Sátán nem tudja a sötétség ködével elrejteni előttük a hazavezető utat. Ezekben a becses években az Úr úgy segíti a családokat, hogy elhív az Elemibe bizonyos embereket, hogy segítsenek a gyermekek lelki megerősítésében. Az ároni papságviselőknek pedig lehetőséget ad az úrvacsora kiszolgálására. Ezekben az úrvacsorai imákban a gyermekek hallhatják azt az ígéretet, hogy amennyiben betartják Isten parancsolatait, akkor egy napon elnyerhetik a Szentlelket, aki majd vezeti őket. Ennek eredményeként a gyermek megerősödik, hogy ellenálljon a közeledő kísértésnek, és hogy a jövőben majd másokat is megmentsen.

Az egyházban számos püspök kap olyan sugalmazást, hogy az egyházközségből a legerősebbeket hívja el az Elemiben lévő gyermekek szolgálatára. Felismerik, hogy ha a gyermekeket hittel és bizonysággal erősítik, akkor kevésbé lesz valószínű, hogy tizenéves korukban majd meg kell menteni őket. Felismerik, hogy a szilárd lelki alap egy egész életet megváltoztathat.

Mindannyian segíthetünk. A nagymamák, nagypapák, és minden olyan egyháztag, aki ismer egy gyermeket, képes segíteni. Nincs szükség ehhez hivatalos elemis elhívásra. A kor sem szab határt. Volt egyszer egy ilyen asszony, aki fiatalabb korában az Elemi Általános Testületének tagjaként segített a VAJ jelmondat megalkotásában.

Soha nem fáradt bele a gyermekek szolgálatába. Saját kérésére, egészen 90 éves koráig tanított saját egyházközsége Elemijében. A kisgyermekek érezték az irántuk érzett szeretetét. Látták jó példáját. Megtanulták tőle Jézus Krisztus evangéliumának egyszerű tantételeit. Mindenek felett pedig, példája által megtanulták érezni és felismerni a Szentlelket. Amikor pedig így tettek, kezdtek szert tenni arra a hitre, mely által ellenállhattak a kísértésnek. Kevésbé volt valószínű, hogy majd meg kell őket menteni, és inkább arra készültek, hogy másokat mentsenek meg.

Az imába és a Szentlélekbe vetett egyszerű hit erejét akkor tanultam meg, amikor gyermekeink még kicsik voltak. A legidősebb fiunk még nem keresztelkedett meg. Szülei, elemis tanítói és számos papságviselő próbált neki segíteni, hogy érezze és felismerje a Szentlelket, és hogy tudhassa, miként tegyen szert az Ő segítségére.

Az egyik délután feleségem elvitte egy asszonyhoz, aki olvasni tanította a fiunkat. Úgy terveztük, hogy majd munkából hazafelé tartva beugrunk érte.

A lecke hamarabb ért véget, mint gondoltuk. Fiunk biztos volt abban, hogy ismeri a hazafelé vezető utat, így szépen el is indult. Később elmondta, hogy teljesen biztos volt magában, és nagyon tetszett neki a helyzet, hogy egyedül mehet valahova. De még egy kilométert sem tett meg, mikor sötétedni kezdett. Lassan ráébredt, hogy még nagyon messze jár a házunktól.

Még mindig emlékszik a mellette elsuhanó autók fényére, melyet könnyes szemén át már csak elmosódva látott. Ekkorra már nem az útnak egyedül nekivágó, magabiztos fiúnak érezte magát, hanem csak egy kisgyermeknek. Rájött, hogy segítségre van szüksége. Hirtelen eszébe jutott valami. Tudta, hogy imádkoznia kellene, így letért az útról, és elindult pár fa irányába, melyeket a sötétben már alig lehetett kivenni. Végül talált egy helyet, ahol letérdelhetett.

A bokrok közül hirtelen hangokat hallott, melyek felé közeledtek. Két fiatal meghallotta a sírását. Odamentek hozzá és megkérdezték, hogy segíthetnek-e. Könnyes szemekkel elmondta nekik, hogy eltévedt, és haza akar menni. Megkérdezték, hogy tudja-e a telefonszámát vagy a lakcímét. Nem tudta. Megkérdezték, hogy tudja-e a nevét. Azt meg tudta mondani. Ekkor a közelben lévő otthonukhoz mentek vele, majd családnevünket megtalálták a telefonkönyvben.

Amikor felhívtak, a segítségére siettem, és hálát adtam, hogy ilyen kedves emberekre talált a hazafelé vezető útján. Azért pedig örökké hálás leszek, hogy megtanították úgy imádkozni, hogy higgyen abban, ha eltéved, jönni fog a segítség. Ez a hit vezette őt biztonságba, és hozott neki megmentőket már számtalan alkalommal.

A megmentéssel és megmentőkkel kapcsolatban az Úr felállított egy mintát az Ő királyságában. Bölcsességében azt a sugalmazást adta az Ő szolgáinak, hogy a leghatékonyabb módokon segítsenek bennünket, mikor a tinédzser éveinken haladunk át, és a legjobb megmentőket helyezzék el utunk mentén.

Ti is ismertek kettőt az Úr által biztosított igen hatékony programból. Az egyik a fiatal nőknek adott „Személyes fejlődés”, a másik pedig az ároni papság számra biztosított „Isten iránti kötelesség” nevű program. A felnövekvő nemzedék fiataljait arra biztatjuk, hogy vegyék észre azokat a lehetőségeiket, melyek által hatalmas lelki erőre tehetnek szert. Továbbá könyörgünk azoknak, akik e fiatalokról gondoskodnak, hogy tegyék meg mindazt, amit az Úr a nekik nyújtott segítségben megkíván tőlük. És mivel tőlük függ az egyház jövője, ezért mindannyiunknak gondoskodnunk kell róluk.

Bár a két program időközben fejlesztéseken ment keresztül, a céljuk változatlan maradt. Monson elnök így fogalmazta ezt meg: Tanuljuk meg azt, amit meg kell tanulnunk, tegyük meg, amit meg kell tennünk, és legyünk azok, akiknek lennünk kell!²

A fiatal nőknek készült Személyes fejlődés füzet világosan megfogalmazza számukra a célt: „A Személyes fejlődés programja a Fiatal Nők nyolc értékét hívja segítségül, hogy jobban megérthesd, ki vagy, miért vagy itt a földön, és mit kell tenned Isten lányaként, hogy felkészülj arra a napra, amikor elmész a templomba, hogy szent szövetségeket köss.”

Majd azzal folytatja, hogy a programban való részvétel során a fiatal nők kötelezettségeket vállalnak, azoknak eleget tesznek, valamint előmenetelükről beszámolnak egyik szülőjüknek vagy vezetőjüknek. Majd a következőket ígéri nekik: „Miközben a Személyes fejlődés programján dolgozol, olyan mindennapos szokásokat fogsz kialakítani, mint például a rendszeres ima, a szentírás-tanulmányozás, a szolgálat és a naplóírás. Ezek a szokások erősítik majd a bizonyságodat, és segítenek, hogy egész életeden át tanulj és fejlődj.”³

Az ároni papságban lévő fiatal férfiak számára alkotott Isten iránti kötelesség programját megerősítették és leegyszerűsítették. Ez mindhárom ároni papsági hivatal számára egyetlen egyszerű könyvben lesz megtalálható. A fiatal férfiak és vezetőik ezt az új könyvet az idén fogják megkapni. Ez egy nagyon hatékony eszköz. Meg fogja erősíteni a fiatal férfiak bizonyságát és Istennel való kapcsolatát. Segíteni fog nekik, hogy megtanulják a papsági kötelességeiket, és azoknak eleget akarjanak tenni. Meg fogja erősíteni a szüleikkel, a kvórumuk tagjaival és a vezetőikkel való kapcsolatukat.

Mindkét program hatalmas felelősséget helyez a fiatalok saját erőfeszítéseire is. Arra kérik őket, hogy olyan dolgokat tanuljanak és tegyenek meg, melyek bárki számára kihívást jelenthetnek. Saját fiatalkoromra visszatekintve nem emlékszem, hogy nagyobb kihívásaim lettek volna. Bár néhány alkalommal akadt hasonló próbatétel, de ez nem volt rendszeres. Ezek a programok következetességet és nagy erőfeszítést követelnek, valamint megkívánják az évek során tapasztalt lelki élmények és tanulás felhalmozását.

Visszatekintve rájöttem, hogy e füzetek tartalma az Úr bizalmának fizikai megnyilvánulásai voltak, melyet a felnövekvő nemzedékbe, valamint belénk helyezett – mindnyájunkba, akik szeretjük őket. Én pedig láttam annak bizonyítékát, hogy ez a bizalom jó helyre került.

Látogatásaim során figyeltem az ároni papsági kvórumokat működés közben. Láttam, amint a fiatal férfiak követik a mintát, mely során tanulnak, terveket készítenek mindarra, amit Isten megkíván tőlük, elindulnak megtenni mindazt, amire elkötelezték magukat, majd pedig megosztják másokkal, hogy lelkileg milyen változásokon mentek keresztül. Ahogy pedig mindezt figyeltem és hallgattam, világossá vált előttem, hogy az apákat, anyákat, vezetőket és barátokat, sőt még a gyülekezet többi tagját is megérintette a Lélek, miközben hallották a fiatalokat bizonyságot tenni arról, hogy miként erősödtek meg. Bizonyságuk megosztása közben a fiatalok lelke felemeltetett, azokéval együtt, akik velük munkálkodva próbálták felemelni őket.

A Fiatal Nők számára alkotott programban ugyanez a hatékony minta található meg, mely segít a fiatal nőknek a lelki erő kifejlesztésében, nekünk pedig lehetőséget kínál, hogy segíthessünk nekik ebben. A Személyes fejlődés felkészíti a fiatal nőket a templomi szertartások elnyerésére. Az anyák, nagymamák, valamint az egyházban körülöttük lévő minden igazlelkű nő példája is segíti őket. Láttam, hogy a szülők miként segítettek leányuknak elérni a céljait és álmait azáltal, hogy észrevették és elismerték, milyen jó dolgokat tett.

Néhány nappal ezelőtt láttam egy anyát, aki ifjú leányával együtt elismerésben részesült a női mivolt kiváló képviselőjeként. Amikor megosztották velem, hogy ez mit jelentett számukra, éreztem az Úr jóváhagyását és mindannyiunk számára adott biztatását.

Minden segítség közül, amit ezeknek a fiataloknak adhatunk, a legnagyobb az lesz, hogy éreztetjük a beléjük vetett bizalmunkat, hogy az Istenhez hazavezető úton vannak, és képesek végigmenni rajta. Mi pedig minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy velük együtt haladjunk. Mivel az út meredek és néha sziklás, időnként el fognak csüggedni, és talán meg is botlanak. Időnként lehet, hogy szem elől tévesztik úti céljukat, és az örökkévalóság szempontjából kevésbé fontos célok felé kóborolnak. E sugalmazott programok használatával ez ritkábban fog előfordulni, mivel azok segítenek a fiataloknak meghívni és elnyerni a Szentlélek társaságát.

A fiataljaink számára adható legjobb tanács az, hogy csak akkor érkezhetnek vissza Mennyei Atyánkhoz, ha Isten Lelke vezeti és irányítja őket. Ezért, ha bölcsek vagyunk, akkor biztatni és dicsérni fogunk minden felvetést, és példát adunk mindarra, mely meghívja a Szentlélek társaságát. Amikor megosztják velünk, mit csinálnak és éreznek, nekünk is érdemesnek kell lennünk a Lélekre. Ekkor pedig majd dicséretünk és mosolyunk által érezni fogják Isten jóváhagyását is. Ha pedig úgy érezzük, hogy helyreigazító tanácsot kell adnunk, abban a mi szeretetünket és Isten szeretetét fogják érezni, nem pedig szidalmat és elutasítást, ami lehetőséget adna Sátánnak, hogy távolabb vezesse őket.

Példát kell mutatnunk arra, hogy megtegyék, amit meg kell tenniük. Imádkoznunk kell a Lélek ajándékaiért. Elmélkednünk kell a szentírások és az élő próféták szavain. Olyan terveket kell készítenünk, melyek nemcsak kívánságok, hanem szövetségek is. Majd pedig meg kell tartanunk az Úrnak tett ígéreteinket. Továbbá fel kell emelnünk másokat azáltal, hogy megosztjuk velük az engesztelés azon áldásait, melyeket a saját életünkben tapasztalunk.

Életünknek azt az állhatatos és szilárd hithűséget kell példáznia, melyet az Úr tőlük is elvár. Ha így teszünk, segíteni fogunk nekik a Lélek által megerősítést kapni arról, hogy ha kitartanak, meg fogják hallani szerető Szabadítónk és Mennyei Atyánk következő szavait: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.”⁴ Mi pedig, akik segítjük őket az út során, örömmel fogjuk hallani e szavakat.

Bizonyságomat teszem, hogy az Úr szeret benneteket, és szereti Isten minden gyermekét. Ez az Ő királysága, melyben a papsági kulcsok Joseph Smith prófétán keresztül vissza lettek állítva. Thomas S. Monson elnök az Úr mai prófétája. Megígérem nektek, hogy ha követitek Jézus Krisztus ezen igaz egyházában lévő sugalmazott utasítást, akkor fiataljaink – velünk együtt, akik segítjük és szeretjük őket – biztonságban haza fognak érni Mennyei Atyánkhoz és a Szabadítóhoz, hogy családokként, boldogan örökké éljünk. Jézus Krisztus nevében, ámen.