Az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgok

A Tan és a szövetségekből megtudjuk, hogy Isten szolgáinak bizonyságtétele után földrengések és más események bizonyságtétele következik majd. „És minden dolog mozgásban lesz; és az emberek szíve minden bizonnyal cserben hagyja őket, mert minden embert félelem száll meg” (T&Sz 88:91; lásd még a 88–90. verseket).

A Karibi Terület Elnökségének tagjaként személyes tanúja voltam azon hithű szenteknek, akik hitre cserélték a félelmet. A Haitin tanult leckék hasonlatosak a Mormon könyvében leírtakhoz.

E szörnyű pusztítás látványa Alma huszonnyolcadik fejezetének szavait juttatta eszembe: „…és ez egy olyan időszak volt, amikor nagy gyászolás és sírás-rívás hallatszott szerte az egész országban” (Alma 28:4).

Negyvenkét egyháztag veszítette életét, az ő barátaik és családjuk is „gyászolja rokonai elvesztését, mégis örvendezik és ujjong a reményben, és még tudja is, az Úr ígéretei szerint, hogy azok felemeltetnek, hogy a soha véget nem érő boldogság állapotában Isten jobb keze felől lakjanak” (Alma 28:12).

Az egyház azonnal segítséget küldött az egyháztagoknak és nem egyháztagoknak egyaránt, a segélycsomagok pedig a helyi papsági és segítőegyleti vezetők irányítása alatt kerültek szétosztásra. Nem csak orvosi segítséget, ételt, vizet és egyéb alapvető ellátmányokat kaptak, de a helyi vezetők tanáccsal, útmutatással és vigasszal is szolgáltak. Érezhették a világszerte élő azon egyháztagok támogatását, akik hajlandók „gyászolni azokkal, akik gyászolnak; igen, és megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak” (Móziás 18:9).

Különböző időkben élt különböző próféták egy másik, kevésbé észrevehető, de nem kevésbé fontos tragédiára is figyelmeztettek minket, ez pedig az a „rettenetes halál[, amely el]jön a gonoszokra; mert ők meghalnak az igazlelkűséghez tartozó dolgokat illetően; mert tisztátalanok, és semmi tisztátalan dolog nem örökölheti Isten királyságát” (Alma 40:26).

Nefi ugyanezt a tantételt tanította a fivéreinek, mondván, hogy akik „gonoszságukban halnak meg, őket is ki kell hogy taszítsák, ami a lelki dolgokat illeti, melyek az igazlelkűséggel vannak kapcsolatban” (1 Nefi 15:33).

A lámánita Sámuel próféta azt tanította, hogy „aki nem tart bűnbánatot, az kivágatik és a tűzre vettetik; és akkor éri őket utol újra egy lelki halál, igen, egy második halál, mert ismét kivágatnak, ami az igazlelkűséghez tartozó dolgokat illeti” (Hélamán 14:18).

A lelki dolgok iránti halál tragédiája még nagyobb hatással van azokra, akiket „egyszer már megvilágosított Isten Lelke, és nagy tudást kaptak az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgokról, és ezt követően esnek bűnbe és vétekbe, [mert] akkor makacsabbakká lesznek, és így rosszabb lesz a helyzetük, mintha soha nem tudták volna ezeket a dolgokat” (Alma 24:30).

Szülőkként és vezetőkként őrködnünk kell az egyháztagjaink és a családunk felett, és segítenünk kell távol maradniuk azoktól a dolgoktól, amelyek lelki halálhoz vezethetik őket. Emellett igyekszünk megmenteni azokat, akik meghaltak a lelki dolgoknak, és segítünk nekik „újjászület[ni]; igen, Istentől szület[ni], megváltozva testi és bukott állapotukból az igazlelkűségnek egy állapotába, megváltatván Isten által, fiaivá és leányaivá lévén” (Móziás 27:25).

Azok lelki gyógyulása, akik egykor meghaltak az igazlelkű dolgoknak, az engesztelés hatalma, az igazsághoz való megtérés, valamint az igazlelkűség tantételeihez való ragaszkodás által következik be.

A tartós megtérés elérésének folyamatában elengedhetetlen fontosságú, hogy megtanítsuk egyháztagjainknak és családunknak az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgokat, mert ezek vezethetik el őket oda, hogy pontosan ismerjék az Úr parancsolatait, az evangélium tantételeit és tanait, valamint azon követelményeket és szertartásokat, amelyeknek eleget kell tennünk ahhoz, hogy az Úr királyságában szabadulást nyerjünk.

Sok olyan példa található a szentírásokban, amely megerősíti „az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgok” tanításának fontosságát a tartós megtérés elősegítésében. Az arról szóló beszámolóban, amikor Ammon és testvérei a lámániták között hirdették az evangéliumot, ezt olvassuk: „És Ammon prédikált Lamóni király népének; és lőn, hogy minden olyan dolgot megtanított nekik, mely az igazlelkűséghez tartozik (Alma 21:23).

A beszámolót tovább olvasva a 23. fejezetben láthatjuk, milyen eredményeket hozott az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgok szorgalmas tanítása: „…akik hittek, vagyis akik eljutottak az igazság megismeréséhez, …akik az Úrhoz tértek, azok soha nem távolodtak el” (Alma 23:6).

Amikor az idősebb Alma megszervezte az egyházat, felszentelt érdemes férfiakat papoknak és tanítóknak, akik „őrködtek népük felett, és az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgokkal táplálták őket” (Móziás 23:18).

A szülők elengedhetetlen szerepet játszanak abban, hogy gyermekeiknek segítsenek megérteni az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgokat. A Mormon könyvében azt látjuk, hogy mivel a fiatalabb Alma bánkódott a népe között lévő gonoszság, a háborúk és a viszálykodások miatt, és gyötrődött népe szívének keménysége miatt, „összehívta… a fiait, hogy mindegyiknek külön-külön utasításokat adhasson az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgokat illetően” (Alma 35:16; kiemelés hozzáadva).

Érdekes megfigyelni, hogy külön-külön oktatta gyermekeit, és így adott nekik utasításokat, tanítását egyenként a fiaira szabva, az adott fiú szükségletei szerint. Tanúbizonyságot tett, tant és tantételeket tanított nekik, és felkészítette őket, hogy e tantételeket másoknak is tanítsák.

Napjainkban, amikor a családot folyamatosan támadják a gonosz erői, és ahol a körülmények, amelyekben élünk, eléggé hasonlók ahhoz, melyeket Alma is megtapasztalt, az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma „A család: Kiáltvány a világhoz” című kiáltványban kijelentette, hogy „a szülőknek szent kötelessége, hogy gyermekeiket szeretetben és igazságban neveljék” (Liahóna, 2009. okt. Cs4.).

Ide tartozik a gyermekek táplálása, támogatása és minden igazlelkűséggel kapcsolatos dolog megtanítása, hogy szilárdak maradhassanak, derekukat „igazsággal övezvén körül, felvéve az igazlelkűség mellvértjét, lábai[kat] pedig beborítván a békesség evangéliumának előkészületeivel” (T&Sz 27:16).

Akárcsak Alma idejében, a mi vezetőink is őrködnek az egyház tagjai felett, és az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgokkal táplálják őket. E dolgok segítenek, hogy eljuthassunk a tartós megtéréshez. Egy, a vezetők képzésének fontosságáról szóló dokumentumban, melyet 2009. december 10-én dolgoztak át, az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma azt kéri, hogy a papsági és a segédszervezeti vezetők is „biztassák az egyes családtagokat, a szülőket és a gyermekeket is, a szentírások tanulmányozására, a rendszeres imára és a Jézus Krisztus evangéliuma szerinti életre” (Első elnökségi levél, 2009. dec. 15.).

A szentírások tanulmányozása, a rendszeres ima, valamint a Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élet igazlelkű cselekedet, melyekkel kapcsolatban az Úr ezt a csodálatos ígéretet nyilatkoztatta ki: „…aki az igazlelkűség cselekedeteit teszi, elnyeri jutalmát, méghozzá békességet ebben a világban és örök életet az eljövendő világban” (T&Sz 59:23).

Annak érdekében, hogy hatékonyabban tanítsuk az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgokat, fontos belátnunk, hogy az információ-átadás mellett a kinyilatkoztatást is elő kell segítenünk. Ily módon a tanított személyben vágy ébredhet, hogy saját magának szerezzen tudást ezekről a tantételekről.

Az Úr a következőket nyilatkoztatta ki Hyrum Smithnek testvérén, Joseph Smith prófétán keresztül:

„Adni fogok neked a Lelkemből, amely megvilágosítja az elmédet, és örömmel tölti el a lelkedet;

És akkor… fogsz tudni mindent, amit tőlem kívánsz, ami az igazlelkűség dolgaihoz tartozik, hittel, híve bennem, hogy kapni fogsz” (T&Sz 11:13–14).

Végezetül pedig a szentírások figyelmeztetnek minket az igazlelkű dolgok iránti halál veszélyeire, és arra, hogy milyen komoly következménnyel jár ez azok számára, akik azt követően esnek bűnbe és vétekbe, hogy Isten Lelke már megvilágosította őket.

Az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgok tanításának fontos része van abban, hogy segítsünk az embereknek az igazság megismerésében, a megtérésben és abban, hogy mindvégig szilárdak maradjanak a Krisztusba vetett hitben.

A szülőknek szent kötelességük, hogy megtanítsák gyermekeiknek az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgokat. A vezetők és a tanítók is azáltal őrködhetnek a gondjaikra bízott tagok felett, és úgy táplálhatják őket, ha szorgalmasan tanítják nekik az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgokat.

És ez még hatékonyabb lehet, ha a tanítási folyamat elősegíti a kinyilatkoztatást, ezzel vágyat ébresztve az emberekben, hogy megvilágosítsa őket Isten Lelke. Hitüket gyakorolva a Lélek ekkor minden igazlelkűséggel kapcsolatos dolgot tudathat velük. Ezekről a dolgokról teszem bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.