Soha, soha, soha ne add fel!

Tavaly augusztusban elvittük néhány unokánkat a Timpanogos barlanghoz, Utah egyik legkedveltebb kirándulóhelyéhez. Egy eléggé kimerítő, két és fél kilométeres túrával lehet csak elérni a barlangot, melynek gyönyörű, görbe cseppkövei azonban kárpótolnak minden erőfeszítésért. Biztos voltam benne, hogy a kilencéves Ruthie-nak nem okoz majd gondot a kirándulás, de azon már eltűnődtem, vajon a hatéves Caroline-nak lesz-e elég ereje és kitartása végigcsinálni.

Mindannyian nagyon izgatottan vágtunk neki a túrának. Az elején gyors léptekkel haladtunk a kikövezett útvonalon. A túra első negyedét gyorsan magunk mögött hagytuk, de az út feléig már sokkal tovább tartott elérni. Caroline kezdett elcsüggedni. Ruthie viszont jól haladt, és mindig biztatta, hogy jöjjön. Kicsit lelassítottunk, hogy Caroline ne maradjon le. Innentől kezdve úgy festett, minden ellenünk fordul. Erős szél támadt, és a felkavart portól alig láttunk valamit. Egy kicsit félelmetes volt. És mintha ez nem lett volna elég, egyszer csak megpillantottunk egy jelzőtáblát, melyen az állt: „Csörgőkígyó veszély! Maradjon a biztonságos ösvényen!”

Lassan vánszorogtunk előre. Már a túra háromnegyedénél járhattunk, de a hegy legmeredekebb része még előttünk állt. Caroline teljesen kimerült, félt, és kétségei támadtak, hogy végig tudja-e csinálni az utat. Egyszer csak a földre rogyott, és könnyes szemmel kijelentette: „Feladom! Nem bírom tovább!”

Leültünk mellé, és megbeszéltük, mit kellene tennünk. Készítettünk egy tervet. Úgy döntöttünk, hogy számoljuk a lépteinket, és meglátjuk, száz lépés után hogy érezzük magunkat. Ruthie és én biztosítottam Caroline-t, hogy segíteni fogunk neki. Keresnünk kellett valamit, ami boldoggá tesz bennünket útközben, és megosztottuk egymással, ha találtunk valamit. Még néhány elemis dalt is elénekeltünk.

A dolgok megváltoztak. Caroline úgy döntött, követi a tervet. A száz lépés megvalósíthatóvá tette az amúgy lehetetlennek tűnő feladatot. Caroline tudta, hogy segítünk majd nekik, és ahogy elkezdtük a jó dolgokat keresni magunk körül és énekeltünk, vidámabbak lettünk.

Előfordult már veletek, hogy féltetek és elcsüggedtetek, amikor egy olyan kihívással szembesültetek, mely látszólag jóval meghaladta a képességeiteket? Előfordult-e valaha, hogy fel akartátok adni?

Képzeljétek el, hogy Józsué, a nagy próféta, Mózes utódja vajon hogyan érzett, mikor megtudta, hogy neki kell Izráel gyermekeit elvezetni az Ígéret földjére. Biztos vagyok benne, hogy időnként fel akarta adni. Az Úr azonban megvigasztalta: háromszor emlékeztette rá, hogy legyen erős és bátor (lásd Józsué 1:6–9). Izráel gyermekei hittek benne, hogy Isten velük lesz, ezért megfogadták: „Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk” (Józsué 1:16).

A szentírások tele vannak olyan férfiakról és nőkről szóló feljegyzésekkel, akik hatalmas bátorsággal megtették, bármit is parancsolt nekik az Úr – akkor is, ha a feladat lehetetlennek tűnt, és ha olykor fel is akarták adni.

Mit kíván tőletek az Úr? Azt akarja, hogy Isten bátor és erényes leányai legyetek, akik elkötelezik magukat, hogy mindennap úgy élnek, hogy érdemesek legyenek a templom áldásaira és arra, hogy visszatérjenek Őhozzá. A mai világban ehhez bátorságra van szükség. Ti rendelkeztek a szabadulás tervével, mely lehetővé teszi ennek megtételét. Az erkölcsi önrendelkezés – a választás képessége – fontos része ennek a tervnek. Már meghoztatok néhány jó döntést. Mielőtt megszülettetek, azt választottátok, hogy a földre jöttök, hogy testet kapjatok, és hogy próbára tegyétek magatokat. Azt választottátok, hogy megkeresztelkedtek, mely az örök élethez vezető ösvény első megkívánt szertartása. Most pedig megtapasztaljátok a halandó életet, ahol további döntéseket hoztok, tanultok és fejlődtök. A szent szövetségek megkötése, és a templomi szertartások elnyerése egy másik fontos lépés a tervben.

Ahogy idősödtök, kedves fiatal nők, úgy az ösvény is egyre meredekebb lesz, és talán fel akarjátok majd adni. Az élet egyre nagyobb kihívást jelent majd, tele döntésekkel, állandóan kísértésekkel körülvéve. Sátán fel fogja támasztani a zűrzavar szeleit, melyek miatt megkérdőjelezitek, hogy vajon ez-e az az ösvény, melyet követni akartok. Kísértést érezhettek majd, hogy más ösvényt is kipróbáljatok, még akkor is, ha veszélyre figyelmeztető táblákkal találkoztok. Lehet, hogy kételkedni fogtok a saját képességeitekben, és eltűnődtök, ahogy azt egy másik fiatal nő is tette, mikor azt mondta: „Tényleg lehetséges erényesnek maradni napjaink világában?” A válasz pedig, fiatal barátaim: „Igen!” Tanácsom pedig hasonló ahhoz, melyet Winston Churchill adott a második világháborúban: Soha, soha, soha ne add fel! (lásd “Never Give In” [speech, Harrow School, London, England, Oct. 29, 1941]).

Ez hatalmas bátorságot követel, de nektek megvan a szabadulás terve! Hogy mi az, ami segíteni fog követnetek a tervet, és Isten bátor, erényes leányának lenni? Először is, szerezzetek erős bizonyságot, lépésről lépésre. Másodszor, keressétek Mennyei Atyánk, Jézus Krisztus, a családotok és mások segítségét, akik majd támogatnak benneteket azon döntésetekben, hogy kövessétek a tervet. Végül pedig: imádkozzatok a Szentlélek társaságáért, és éljetek arra érdemesen!

Az erős bizonyság megszerzésének fontosságáról Thomas S. Monson elnök ezt mondta a fiatal nőknek, mely egyben egy ígéret is: „A bizonyságotok – ha állandóan tápláljátok – biztonságban tart majd benneteket” (Legyetek bátrak! Liahóna, 2009. máj. 126.).

A bizonyságotok „fokozatosan fog nőni a tapasztalatok által. Senki nem kap egyből egy teljes bizonyságot” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár. [2004]. 14.). Hiszen – emlékeztek még? – hogy meg tudjuk mászni a hegy legmeredekebb részét, lépésenként tettük meg az utat. Ahhoz, hogy bizonyságot szerezzetek, azt lépésről lépésre táplálnotok kell. „Bizonyságotok gyarapodni fog, amikor a parancsolatok betartása mellett döntötök. Miközben másokat felemeltek és erősítetek, látni fogjátok, hogy a bizonyságotok tovább fejlődik.” Miközben kifejlesztetek olyan szokásokat, mint az egyéni ima, szentírás-tanulmányozás, a parancsolatoknak való engedelmesség és a másoknak nyújtott szolgálat, olyan inspirált pillanatokkal lesztek megáldva, amelyek alátámasztják a bizonyságotokat (Lásd Hűek a hithez, 14.).

A Személyes fejlődés csodálatos módot kínál ahhoz, hogy lépésről lépésre gazdagítani tudjátok a bizonyságotokat. Az értéktapasztalatok és értékfeladatok apró lépések, melyek táplálják a Jézus Krisztusról való bizonyságotokat, miközben az Ő tanításait tanuljátok, és elkezditek rendszeresen alkalmazni azokat az életetekben. Ez az állandó táplálás pedig biztonságban megtart benneteket az ösvényen.

Másodszor, keressétek mások segítségét, hogy még több erőt és támogatást kapjatok. Először tekintsetek Mennyei Atyátokra az ima által. Ti az Ő lányai vagytok. Ő ismer és szeret benneteket. Ő hallja és megválaszolja az imáitokat. A szentírások számtalan helyen tanítják nekünk, hogy „mindig imádkozzunk” (lásd például T&Sz 90:24). Ha imádkoztok, az Úr ugyanúgy veletek lesz, mint Józsuéval.

Mindannyiunknak szüksége van a Szabadító segítségére ahhoz, hogy követhessük a tervet, és visszatérhessünk Mennyei Atyánkhoz. Talán elkövettetek néhány hibát, vagy másik ösvényre tértetek. Mivel a Szabadító szeret benneteket, és az életét adta értetek, lehetőségetek van a bűnbánatra. […] A Szabadító engesztelő áldozata tette lehetővé számotokra, hogy bűneitek megbocsáttassanak” (lásd Fiatal Nők Személyes fejlődés [füzet, 2009]. 71.). „Minél hamarabb tartotok bűnbánatot, annál hamarabb jönnek majd az áldások a megbocsátáson keresztül” (A fiatalság erősségéért [füzet, 2001]. 30.).

Döntsétek el már most, hogy megteszitek mindazt, amit a bűnbánat megkíván. Minden héten érdemesen vegyetek az úrvacsorából, és töltsétek meg életeteket erényes tevékenységekkel, amelyek segítenek, hogy lelki erőre tegyetek szert. Amint ezt teszitek, megerősödik azon képességetek, hogy ellenálljatok a kísértéseknek, betartsátok a parancsolatokat és még inkább hasonlóvá váljatok Jézus Krisztushoz (Fiatal Nők Személyes fejlődés, 71.).

Itt vannak a földön az utolsó napi próféták is, akik szintén segítséget nyújthatnak. A próféták a mai napokat illetően szólnak. Csüggjetek a szavaikon! Olyan útjelzőkkel látnak el benneteket, melyek figyelmeztetnek a veszélyre, és biztonságban megtartanak benneteket az ösvényen. Ezek a nektek adott útjelzők A fiatalság erősségéért füzetben találhatók. „Kövesd a prófétát, ő ismeri az utat!” (Children’s Songbook, “Follow the Prophet,” 110–111).

A terv egyik nagyszerű áldása, hogy családokba vagyunk rendezve. Szüleitek nagyobb bölcsessége és tapasztalata segít majd, hogy elérjétek isteni lehetőségeiteket. Bízzatok bennük. A legjobbat akarják nektek.

Tanuljatok az édesanyáitoktól, a nagymamáitoktól és más olyan igazlelkű nőktől, akik erős bizonysággal rendelkeznek. Az édesanya szerepe a tervben az, hogy tápláljon és neveljen. Édesanyák, senki sem szereti úgy a lányotokat, mint ti. Ti vagytok a legjobb vezetőik, mentoraik és példaképeik. Reméljük, elfogadjátok majd a meghívást, hogy dolgozzatok együtt a lányaitokkal a Személyes fejlődés programján. Az édesanyámmal együtt végeztem az erényhez tartozó értékfeladatot, és ahogy én megtanultam belőle, úgy ti is fel fogjátok ismerni, hogy ezáltal a kapcsolatotok erősebb lesz, és megáldattok kölcsönös szeretettel, támogatással és bátorítással.

Fiatal nők, válasszatok jó barátokat, akik támogatnak majd azon igazlelkű döntésetekben, hogy követitek a tervet. Tudjuk, hogy a Caroline-t biztató Ruthie-hoz hasonlóan ti is sokat tudtok tenni egymás megerősítéséért. Miután elnyeritek a Fiatal Nő Elismerést, rajtatok a sor, hogy valakinek úgymond a „nővére” legyetek. A méhecske érdemmedál elnyerése lehetőséget teremt majd nektek, hogy igazlelkű példátok és bizonyságotok által megerősíthessetek más fiatal nőket, miközben mentoraik vagytok a Személyes fejlődés programjuk elvégzésében.

Végül pedig éljetek érdemesen a Szentlélek társaságára! Amikor segítettünk Caroline-nak, jó dolgokat kerestünk magunk körül, elemis dalokat énekeltünk, s ezzel meghívtuk a Lelket. Szeretetet, örömet és békét éreztünk, melyek mind a Lélek gyümölcsei (lásd Galátziabeliek 5:22). Szükségetek is lesz erre a békére és bizonyosságra, mikor Sátán megpróbál összezavarni benneteket a kétely szeleivel, amikor kísértést éreztek, hogy másik útra lépjetek, vagy amikor mások barátságtalanok veletek, esetleg kigúnyolnak a hitetek miatt.

Hadd osszam meg veletek egy fiatal nő, Julie élményét, aki képes volt a Szentlélek sugalmazását követve szembenézni egy kihívással. Egy nap, ahogy az Ószövetséget tanulmányozta, egyszerűen nem hagyta békén egy gondolat: „Olvasd el Máté 5-öt! Olvasd el Máté 5-öt!” Először azt kérdezte magában: „Vajon hogyan jutott eszembe, hogy az Újszövetségből olvassak?” Aztán mégiscsak a sugalmazás szerint cselekedett, és ezt olvasta Máté könyvében: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket” (Máté 5:44).

Másnap nehézségei adódtak a barátaival, akik barátságtalanok voltak hozzá, és cserbenhagyták. Először nagyon szomorú volt, de azután arra gondolt: „Felkészítettek erre. A Lélek azt súgta, hogy olvassak Máté könyvéből, és hogy szeretnem kell a barátaimat, és imádkoznom kell értük.” Ez a kis lépés, hogy olvasta a szentírásokat, felkészítette, hogy krisztusi módon reagáljon a történtekre. Ez az élmény megerősítette benne, hogy az Úr ismeri őt, és a Szentlélek sugalmazásai által tudta, mit kell tennie.

Drága fiatal nőtestvéreim, oly sokatokkal találkoztam, akik Julie-hoz hasonlóan nem adtátok fel, amikor nehéz körülmények közé kerültetek, hanem úgy döntöttetek, hogy követitek a tervet. Imádkozom, hogy lépésről lépésre tovább erősítsétek a bizonyságotokat. Keressétek Mennyei Atyánk, Jézus Krisztus, a próféták és mások segítségét, akik majd támogatnak benneteket azon döntésetekben, hogy kövessétek a tervet. Éljetek erényes életet, hogy élvezhessétek a Szentlélek társaságát, és így biztonságban vezethessen benneteket. Bizonyságomat teszem, hogy ha megteszitek ezeket, az Úr veletek lesz, és képesek lesztek azon az ösvényen maradni, amely a templomba és az örökkévaló élethez vezet. Legyetek bátrak és erősek (Józsué 1:9), és soha, soha, soha ne adjátok fel! Jézus Krisztus nevében, ámen.