Ő él! Neve legyen áldott!

Húsvét reggel van, mely szent nap az egész keresztény világban arra hivatott, hogy megemlékezzenek Jézus Krisztus halál felett aratott győzelméről. Az Ő feltámadása szakította szét a halál egészen addig örökkévalónak tűnő láncait. Megnyitotta az utat, mely által Mennyei Atyánk minden gyermekének, ki e földre született, lehetősége lesz feltámadni a halálból, és újra élni.

Mily nagy lehetett Mennyei Atyánk öröme azon a szent napon, amikor az Ő tökéletesen engedelmes és érdemes Fia darabokra törte a halál láncait. Milyen örökkévaló célja lenne Atyánk boldogságtervének, ha az nem lenne érvényesítve az Ő dicsőségesen engedelmes Fiának örök és határtalan engesztelése által? Ha a halál a létezés végét jelentené, és senki sem támadna fel, akkor mi lenne a föld teremtésének örökkévaló célja, ahol a lélektestekkel felruházott intelligenciák fizikai testet nyernek? Mily dicsőséges pillanat volt az a reggel minden olyan ember számára, aki megértette annak jelentőségét!

A húsvét szent időszakában minden elkötelezett keresztény szíve alázatos hálával fordul szeretett Szabadítónk felé. Olyan időszak ez, mely békét és örömet kell, hogy hozzon mindenki számára, aki szereti Őt, és ezt a parancsolatainak való engedelmesség által ki is mutatja. A húsvét gondolatokat ébreszt bennünk Jézusról, az Ő életéről, engeszteléséről, feltámadásáról és az Ő szeretetéről. „Gyógyulással szárnyaiban” támadt fel a halálból (Malakiás 4:2; 3 Nefi 25:2). Ó, mennyire szükségünk van arra a gyógyulásra, melyet csak a Megváltó nyújthat nekünk! Az én üzenetem a reményről szól, mely a Mestertanító, Jézus Krisztus tanításaiban foglalt tantételekre épül.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként azért értjük meg teljesebb mértékben az Ő engesztelése által biztosított gyógyulás terjedelmét és mélységét, mivel rendelkezünk tanának teljességével. Tudjuk, hogy mindaz, amit Ő oly mérhetetlen szenvedés és áldozat árán készségesen megtett, nemcsak ebben az életben lesz ránk hatással, hanem az örökkévalóságban is.

Ezen a húsvéton, amikor a feltámadásra, a megfizetett árra, valamint az engesztelés által kapott ajándékra emlékezünk, gondolkodjunk el, mit tanítanak az Írások ezekről a szent eseményekről. Így megerősödik a személyes tanúbizonyságotok mindezek valóságáról. Ezeknek többnek kell lenniük egyszerű betanult tantételeknél. Lényünk alkotórészévé, egy erős védőgáttá kell válniuk a világunkat megfertőző szenny egyre emelkedő árhullámával szemben.

Lehi próféta mély igazságot jelentet ki, amikor ezt mondta: „A megváltás tehát a Szent Messiásban és ő általa jön el; mert ő telve van kegyelemmel és igazsággal. Íme, áldozatként felajánlja magát a bűnért, hogy beteljesítse a törvényt, mindazokért, akiknek megtört a szívük és töredelmes a lelkük; és senki másért nem teljesíthető be a törvény” (2 Nefi 2:6–7). Ez a szentírás arra utal, hogy a büszke és kevély emberek számára ez olyan, mintha soha nem is lett volna engesztelés.

Jézus Krisztus él. Ő a mi Szabadítónk és Megváltónk. Ő egy dicsőséges, feltámadt lény. Olyan erőteljes és túláradó szeretetet képes közvetíteni, mely meghaladja az emberi nyelv erejét, hogy azt megfelelően kifejezze. Életét adta, hogy elszakítsa a halál kötelékeit. Engesztelése teljes mértékben érvénybe helyezte Mennyei Atyja boldogságtervét.

Jézus szolgáltatja az egyensúlyt az igazságosság és irgalom között, mely utóbbinak az evangéliumának való engedelmességünk a feltétele. Ő az egész emberiség világossága. Ő minden igazság forrása. Ő minden ígéretét betölti. Mindenki, aki engedelmeskedik az Ő parancsolatainak, elnyeri az elképzelhető legdicsőségesebb áldásokat.

Az engesztelés nélkül Mennyei Atyánk boldogságtervét nem lehetett volna teljes mértékben működésbe hozni. Az engesztelés megad minden lehetőséget, hogy felülkerekedjünk az életünk során elkövetett hibák következményein. Amikor engedelmeskedünk egy törvénynek, áldásban részesülünk. Amikor megszegünk egy törvényt, semmi olyan nem marad a korábbi engedelmességünkből, mely eleget tehetne a megszegett törvényhez kapcsolódó igazságosság követelményeinek. A Szabadító engesztelése lehetővé teszi, hogy megbánjuk bármely engedetlenségünket, ezáltal pedig elkerüljük azokat a büntetéseket, melyeket máskülönben kiszabna ránk az igazságosság.

Az Izráel Szentje, a Béke Hercege, a mi Megváltónk által meghozott engesztelés iránti áhítatom és hálám folyamatosan növekszik, ahogy igyekszem egyre többet megtudni e páratlan cselekedetről. Tudom, hogy egyetlen halandó elme sem tudja teljes mértékben megérteni, és egyetlen emberi nyelv sem képes megfelelően kifejezni annak teljes jelentőségét, amit Jézus Krisztus az Ő engesztelése által Mennyei Atyánk gyermekeiért tett. Mégis létfontosságú, hogy mindannyian megtanuljuk róla mindazt, amit csak lehet. Az engesztelés nélkülözhetetlen alapeleme Mennyei Atyánk boldogságtervének: e nélkül a terv nem léphetett volna érvénybe. Az engesztelésről való tudásotok, valamint az a szellemi éleslátás, melyet életetekre gyakorol, nagymértékben elősegíti a halandóság során megszerzett tudásotok, tapasztalataitok és képességeitek eredményes használatát.

Úgy vélem, tanulságos elképzelni, hogy mit is kívánt az engesztelés az Atyától és az Ő készséges Fiától. Íme három azon kihívások közül, melyekkel szembe kellett néznie a Szabadítónak:

Az első, a hatalmas felelősségérzet volt, mivel felismerte, hogy ha mindezt nem tökéletesen végzi el, akkor az Atya gyermekei közül senki sem tud majd visszatérni Hozzá. Örökké ki lesznek tiltva az Ő jelenlétéből, mivel nem lehetne megbánni a megszegett törvényeket, Isten jelenlétében pedig semmilyen tisztátalan dolog nem létezhet. Atyjának terve elbukott volna, az összes lélekgyermek pedig Sátán örökkévaló irányításának és gyötrelmeinek lett volna kitéve.

Másodszor, az Ő tökéletesen tiszta elméjében és szívében személyesen kellett éreznie minden olyan dolog következményét, melyet az emberiség valaha is meg fog tapasztalni – még a legromlottabb, legalávalóbb bűnökét is.

Harmadszor pedig, ellen kellett állnia a Sátán hordái általi gonosz támadásoknak, miközben fizikailag és érzelmileg is eljutott a tűréshatárig. Ezután pedig általunk nem teljesen ismert okokból, mikor a Szabadító már saját képességének legvégső határán állt, és leginkább szüksége lett volna segítségre, Atyja hagyta, hogy csupán saját erejére és képességére hagyatkozva magára vegye ezt a hatalmas felelősséget.

Próbálom elképzelni, hogy Mennyei Atyánk számára milyen mélységesen szívbemarkoló pillanat lehetett az, amikor Szabadítónk így kiáltott fel a kereszten: „Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Máté 27:46; Márk 15:34). Nem hiszem, hogy Mennyei Atyánk elhagyta volna Fiát a kereszten. Úgy vélem, hogy ezt a felkiáltást az idézte elő, hogy a Fiú elszakítva érezte magát attól a támogatástól, melyet Atyja mindig is megadott neki. Atyja felismerte, hogy a Szabadítónak mindenféle külső segítség nélkül, saját magának kellett tökéletesen és teljes mértékben elvégeznie az engesztelést. Az Atya nem hagyta el Fiát. Lehetővé tette tökéletes Fia számára, hogy elnyerje az engesztelés örökkévaló gyümölcseit.

A halandóságban egyikőnk sem lesz képes valaha is megfelelően méltányolni az engesztelés jótékony következményeit azok teljességében.

Sürgetően fontos, hogy megerősítsük a Jézus Krisztus engesztelésének jelentőségéről való tudásunkat, hogy az életünk építményének rendíthetetlen alapjává válhasson. Amint a világ egyre inkább híján van az alapvető normáknak, és az érzéki vágyak félresöprik a tisztességet, erényt és tisztaságot, a Jézus Krisztus engesztelésébe vetett hitünk és az erről való tudásunk fogja biztosítani számunkra a sikeres élethez szükséges erőt és képességet. A próbatételek során magabiztosságot, a zűrzavaros pillanatokban pedig békét fog hozni.

Nyomatékosan buzdítalak benneteket, alakítsatok ki egy személyes tanulási tervet, hogy képesek legyetek jobban megérteni és méltányolni Jézus Krisztus Szabadítónkként és Megváltónkként tökéletesen betöltött mennyei elhívásának páratlan, örök és végtelen következményeit. A szentírások feletti mélyreható, személyes elmélkedés, melyet átható, szívből jövő ima kísér, megerősíti az Ő megfizethetetlen engeszteléséről való tudásunkat és az eziránt érzett nagyrabecsülésünket. Egy másik hatékony módja, hogy Jézus Krisztusról és az Ő engeszteléséről tanuljunk, a templomi munkában való rendszeres részvétel.

Mindannyian újítsuk meg elhatározásunkat, hogy tanítjuk az igaz tantételeket otthonunk szentségében. Ha így teszünk, a boldogságra való legnagyszerűbb lehetőséget biztosítjuk a gondjainkra bízott lelkeknek. Az egyház, mint az igazlelkűség eszköze segíthet otthonotok megerősítésében, de ismerjétek fel azt is, hogy szülőkként miénk az alapvető felelősség és kiváltság, hogy elnyerjük az Úr irányítását a gondjainkra bízott lélekgyermekeinek felnevelésében.

Életbevágóan fontos, hogy otthonainkban az igazságot tanítsuk. Az egyház fontos, azonban az otthon az a hely, ahol a szülők megadják gyermekeiknek a szükséges tudást és útmutatást. Igaz a mondás, hogy a két legfontosabb elhívás az időben és az örökkévalóságban is az apák és az anyák elhívása. Az idő múlásával minden elhívásunkból felmentenek majd bennünket, kivéve az apai és anyai elhívásunkból.

Miközben elmélkedtek, tehát nemcsak olvastok, hanem eltűnődtök és eltöprengtek az egyes szentírásrészeken, a Szentlélek hatalma olyan igazságokat fog az elmétekbe és szívetekbe csepegtetni, melyek biztos alapot jelentenek majd napjaink e bizonytalan időszakában. Szülőkként készítsétek fel gyermekeiteket a rájuk váró kihívásokra. Tanítsátok nekik az igazságot, buzdítsátok őket, hogy a szerint is éljenek, mert így bármilyen keményen rázkódik is a világ, velük minden rendben lesz.

Ezen a húsvéton kötelezzétek el magatokat, hogy az Úr Jézus Krisztust helyezitek otthonotok középpontjába. Győződjetek meg arról, hogy bármilyen döntést is hoztok, legyen az lelki vagy fizikai természetű, ez a kérdés vezérel benneteket: „Mit szeretne az Úr Jézus Krisztus, mit tegyek?” Amikor a Szabadító áll otthonotok középpontjában, akkor falai közt békesség és derű honol. Otthonotokat a békés bizonyosság lelkülete járja majd át, melyet a gyermekek és a felnőttek is érezni fognak.

A legjobb módja, hogy tartós változást érjetek el a jóra való törekvésben, ha Jézus Krisztust teszitek a példaképetekké, tanításait pedig útmutatóul használjátok az életetek során.

Ha engedetlenek voltatok a parancsolatai iránt, és érdemtelennek érzitek magatokat, emlékezzetek rá, hogy az Úr Jézus Krisztus pontosan ezért tette le az Ő életét. Engesztelése örökre megnyitotta annak lehetőségét, hogy felülkerekedjünk az ilyen hibákon, megbánjuk helytelen döntéseinket, és legyőzzük a tanításaival ellenkező élet negatív hatásait.

A Szabadító mindannyiunkat szeret, és lehetővé fogja tenni, hogy minden szükségletünk betöltessen, miközben az engedelmesség által érdemessé válunk az összes olyan áldásra, melyet nekünk szeretne adni ezen a földön. Szeretem és csodálom Őt. Felhatalmazott szolgájaként, lényem minden erejével, ünnepélyes tanúbizonyságot teszek arról, hogy Ő él. Jézus Krisztus nevében, ámen.