A haiti egyháztagok szilárd bizonysággal folytatják életüket
2010 januárjában, a Haitit megrázó heves földrengés után Jean-Elie René hazarohant, hogy gondoskodjon családja biztonságáról. Mikor megérkezett, három fia közül az egyik az utcán sírt, házuk törmelékei alól pedig másik fia sikolyát hallotta.
A harminckét éves édesapa követte a hangokat, és addig ásott a romok között, míg meg nem találta ötéves kisfiát, valamint várandós felesége holttestét, aki kilenchónapos kisbabájuk fölé görnyedve védelmet nyújtott a gyermeknek a leszakadó tető romjaitól.
René testvér egyházközségi titkárként szolgál a Haiti Port-au-Prince Leogane Egyházközségben. Bár elvesztette a feleségét, meg nem született gyermekét és az otthonát, nem panaszkodik, és nem dühöng a helyzete miatt. A földrengés utáni napokban René testvért legtöbbször a gyülekezeti házban lehetett megtalálni, ahogy a kisbabával az ölében és két idősebb fiával az oldalán segít a püspöknek a jóléti munka szervezésében, melyet az egyházközség tagjainak és mindazoknak nyújtottak, akik a gyülekezeti házban leltek ideiglenes otthonra.
René testvér története megható, de nem példa nélküli. Az egyház tagjai Haiti-szerte sokat szenvedtek a 7-es erősségű földrengés pusztításától. A csapás azonban azt is megmutatta, milyen erős Haiti egyre növekvő egyháztagsága. René testvérhez hasonlóan rengeteg régi és új egyháztag lendült munkába a kihívás láttán, hogy aztán békére és vigaszra leljen a hithűsége és engedelmessége miatt.
Nehézségektől megpróbálva
A haiti egyháztagok a megpróbáltatásuk során végig erősek maradtak az evangéliumban, továbbra is gondoskodva egymásról és erősítve egymást és közösségük többi tagját.
„Igaz, hogy mindenünk amink csak volt, anyagi javainkat és családtagjainkat is beleértve, egyszerre nincs többé. De a Jézus Krisztusba vetett hitünk nem veszett oda – mondta Yves Pierre-Louis, a Leogane Egyházközség püspöke. – Jó lehetőség volt ez arra, hogy kiértékeljük, milyen tanítványai is vagyunk Krisztusnak.”
Különösen a helyi papsági vezetők mutattak példát hitből és bizonyságból, mikor reagáltak a kihívásra, és megtanultak a nehéz időkben is eleget tenni az elhívásuknak és segíteni másokat a bajban, mondta a Karibi Terület elnöke, Francisco J. Viñas elder, a Hetvenektől.
„Használták a papsági kulcsaikat, hogy megáldják az egyháztagok és nem egyháztagok életét – mondta. – Tanácskoztak, és útmutatást kaptak a Lélektől, hogy nap mint nap meg tudjanak küzdeni a nehéz kihívásokkal.”
A pusztító földrengés utóhatásai különösen a haiti püspököket állították kihívás elé, mondta Prosner Colin, a Haiti Port-au-Prince Cövek elnöke. Az egyházközség több száz tagjáról, beleértve saját családjaikat is, a püspökök és más egyházi vezetők gondoskodtak.
„A püspökök továbbra is segítenek – mondta Colin elnök. – Tudják, hogy bár sok mindent elveszítettek, de az evangélium a birtokukban van. Arra biztatják az egyháztagokat, hogy továbbra is éljenek érdemesen.”
Pierre-Louis püspök a földrengés után a közösség egyik vezetője lett. A pusztítás utáni hetekben és hónapokban az egész életét annak szentelte, hogy szolgálja a leogane-i egyháztagokat és nem egyháztagokat, több száz ember szükségletét látva így el.
„Ő a legnagyszerűbb, legalázatosabb szolga, akivel valaha is találkoztam” – mondta Chad Peterson, arizonai orvos, aki a földrengést követően önkéntesként sok időt töltött együtt Pierre-Loiussal.
Hit most és a jövőben
Haiti-szerte rengeteg történet hangzott el olyan egyháztagokról, akiket lendületük és az Úrba vetett hitük segített át a nehézségeken.
„Bár a hithű haiti szentek rengeteget szenvedtek, mégis eltöltötte őket a jövőbe vetett hit – mondta 2010. áprilisi általános konferenciai beszédében Wilford W. Anderson elder a Hetvenektől. – Az 1846-os pionírokhoz hasonlóan nekik is összetört a szívük, de a lelkük erős maradt. Ők is arra tanítanak minket, hogy a remény, a boldogság és az öröm nem a körülményekből, hanem az Úrba vetett hitből fakad.”
Erről az engedelmességről és hitről tanúskodott az is, amikor a földrengés után azonnal, megszakítás nélkül folytak tovább az egyházi gyűlések.
Az országukat sújtó pusztítástól függetlenül a haiti egyháztagok mosollyal az arcukon, a legjobb vasárnapi ruhájukban érkeztek az istentiszteletre. Az evangélium sokak számára nyújtott mentőkötelet a bánat és kétségbeesés idején.
„Annak ellenére, hogy elveszítették otthunukat, munkájukat és családtagjaikat, ezek az emberek tele vannak szeretettel, bizalommal, és nagyon jólelkűek. Ámulatba ejtő a hitük” – mondta Peterson testvér.
Napjainkban az egyház tovább virágzik Haitin. Növekedett az úrvacsoragyűlés látogatottsága, mondta Colin elnök, és az emberek Haitin tovább dolgoznak, hogy újra felépítsék a közösségeiket.
„Az egyháztagok nagyon jól szolgálnak másokat – mondta. Meglátogatják őket, és munkalehetőségeket keresnek maguknak és másoknak egyaránt.”
Berthony Theodor, aki őslakos haiti és az egyház jóléti szolgálatának helyi igazgatója, azt mondta, ő és az egyház más jelenlegi és leendő vezetői értékes tapasztalatokkal gazdagodtak a katasztrófa során.
„Lehetőségünk van szolgálni másokat, és megmutatni nekik, mennyire szeretjük őket – mondta. – Újra megtanultuk, hogy nem vagyunk egyedül a világban, és hogy mi az Úr népének tagjai vagyunk.”
Theodor testvér azt mondta, hogy földrengés vagy bármilyen más katasztrófa sem tudná megfosztani a haiti egyháztagokat a békéjüktől és boldogságuktól.
„Bizonyságom van róla, hogy az Úr soha nem feledkezik meg a gyermekeiről – mondta. – Tudja, hol vagyok, ismeri a helyzetemet. Soha nem hagy magamra.”