A remény végtelen hatalma

A hit és a jószívűség mellett a remény egy háromlábú sámli egyik lába. E három stabilizálja az életünket, függetlenül attól, hogy épp milyen egyenetlen felületen állunk. A szentírások világosan és határozottan szólnak a remény fontosságáról. Pál apostol azt tanította, hogy a szentírások azért írattak, hogy „reménységünk legyen”¹.

A reménynek megvan a hatalma ahhoz, hogy életünket boldogsággal töltse el². Hiánya pedig – amikor e vágyunk beteljesedése késlekedik – „beteggé [teheti] a szívet”³.

A remény a Lélek egyik ajándéka⁴. Remény abban, hogy a Szabadítóba vetett hitünk miatt az Ő engesztelése és feltámadása által örök életet nyerhetünk⁵. Az effajta remény az ígéret egy tantétele és egyben parancsolat⁶ is, és mint minden parancsolat esetében, felelősségünk, hogy életünk szerves részévé tegyük, és legyőzzük azt a kísértést, hogy reményvesztettek legyünk. Mennyei Atyánk irgalmas boldogságtervébe vetett reményünk békét⁷, irgalmat⁸, örömöt⁹ és boldogságot¹⁰ eredményez. A szabadulásba vetett remény olyan, mint egy védősisak¹¹, ez hitünk alapja¹² és lelkünk horgonya¹³.

Magányában Moróni – még az után is, hogy tanúja volt népe teljes pusztulásának – hitt a reményben. A nefita nemzet alkonyán Moróni írásában kihangsúlyozta, hogy remény nélkül nem kaphatunk örökséget Isten királyságában¹⁴.

A szentírások azt tanítják, „minden dologban ellentétnek kell lennie”¹⁵. Így van ez a hittel, a reménnyel és a jószívűséggel is. A kétely, a kétségbeesés, valamint a felebarátainkkal való törődés elmulasztása olyan kísértésekhez vezetnek, melyek kivételes és drága áldásoktól fosztanak meg bennünket.

A gonosz a kétségbeesést használja ahhoz, hogy szívünket és elménket elvakítsa a fojtogató sötétségben. A kétségbeesés elvonja tőlünk mindazt, ami derűs és örömteli, és csak romjait hagyja hátra annak, amiről az életnek szólnia kellene. A kétségbeesés megöli a törekvést, elősegíti a betegséget, beszennyezi a lelket és elszorítja a szívet. A kétségbeesés egy lefelé kanyargó végtelen lépcsőnek tűnik.

A remény ezzel ellentétben olyan, mint a nap sugara, mely életpillanatunk horizontján feltűnve, egyre feljebb emelkedik. Tündöklő fényével elűzi a sötétséget. Arra bátorít és inspirál, hogy helyezzük bizalmunkat egy örökkévaló Mennyei Atya szerető gondoskodásába, aki elkészített egy utat azok számára, akik a relativizmusra alapozott, zavar és félelem által uralt világban örök igazságok után kutatnak.

A nyelv összetettsége miatt a remény szó számos változata és erősségi fokozata előfordul. Egy tipegő kisgyerek például reméli, hogy kap egy játéktelefont, egy kamasz pedig, hogy felhívja a legjobb barátja. Egy felnőtt leginkább azt reméli, hogy a telefon egyszer majd soha többet nem fog csörögni.

Ma egy olyan reményről szeretnék beszélni, mely túllép a lényegtelen dolgokon, és Izráel reménységére¹⁶, az emberiség hatalmas reménységére, igen, Megváltónkra, Jézus Krisztusra összpontosít.

A remény nem tudás¹⁷, hanem inkább tartós bizalom abban, hogy az Úr beteljesíti a nekünk tett ígéreteit. Bizalom abban, hogy ha most Isten törvényei és az Ő prófétáinak szavai szerint élünk, úgy a jövőben el fogjuk nyerni a kívánt áldásokat.¹⁸ Azt jelenti, hogy hisszük és elvárjuk, hogy imáinkra választ kapunk. Magabiztosságban, optimizmusban, lelkesedésben és türelmes kitartásban nyilvánul meg.

Az evangélium nyelvezetében az effajta remény biztos, rendületlen és tevékeny. Az ősi próféták „szilárd reményről”¹⁹ és „élő reménységről”²⁰ szóltak. Olyan remény ez, mely jó cselekedetek által dicsőíti Istent. A reménnyel öröm és boldogság jár²¹ együtt. Amikor remény él bennünk, türelemmel viselhetjük a megpróbáltatásokat²².

Azok a dolgok, amelyeket remélünk, gyakran jövőbeni események. Bárcsak képesek lennénk messzebb látni a halandóság láthatárán, és megpillantani mindazt, ami ezután az élet után vár ránk. Lehetséges-e egy annál is dicsőségesebb jövőt elképzelnünk, mint amelyet Mennyei Atyánk kínál számunkra? Jézus Krisztus áldozatának köszönhetően nem kell többé félnünk, mivel örökké fogunk élni, és soha többé nem fogjuk megízlelni a halált²³. Az Ő végtelen engesztelése által megtisztulhatunk a bűntől, így szeplőtlenül és megszentelődve állhatunk az ítélőszék elé²⁴. A Szabadító a mi szabadulásunk szerzője²⁵.

Hogy milyen létezésben reménykedhetünk? Azok, akik Krisztushoz jönnek, megbánják bűneiket és hittel élnek, örökké békében fognak lakozni. Gondoljunk csak meg, milyen értékes ez a mennyei ajándék! Szeretteink körében lehetünk, és megismerjük a legnagyobb öröm jelentését, ahogy tudásunk kitágul és egyre nagyobb boldogságban élünk. Nem számít, hogy ma milyen zordnak tűnnek életünk fejezetei, mert Jézus Krisztus élete és áldozata miatt remélhetjük és biztosak lehetünk abban, hogy életünk könyvének befejezése felülmúlja majd várakozásainkat. „A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.”²⁶

Az általunk reménylett dolgok fognak fenntartani minket a mindennapokban. Átsegítenek bennünket a megpróbáltatásokon, kísértéseken és a bánaton. Mindenkinek volt már része nehézségekben és csüggedésben. Igen, vannak olyan időszakok, amikor a sötétség elviselhetetlennek tűnik. Ilyenkor van az, hogy a visszaállított evangélium azon mennyei tantételei, melyekben reménykedünk, képesek megtartani és átsegíteni minket, amíg újra a fényben járhatunk.

Reményünket Jézus Krisztusba, Isten jóságába, a Szentlélek megnyilvánulásaiba, valamint annak tudásába vetjük, hogy imáink meghallgattatnak és azokra válaszokat kapunk. Mivel Isten hűsége állandó, így ahogy a múltban is megtartotta ígéreteit, úgy a jelenben és a jövőben is bizton reménykedhetünk az Ő ígéreteiben. A nehéz időkben erősen belekapaszkodhatunk abba a reménybe, hogy ha követjük Isten prófétáinak tanácsait, „minden dolog összefog a jav[unk]ért”²⁷. Az Isten jóságába és hatalmába vetett effajta remény bátorsággal vértez majd fel minket a gyötrelmekkel teli kihívások idején, valamint erőt ad azoknak, akiket a félelem, a kétely és az elkeseredettség falai öveznek.

A reményt a járás elsajátításához hasonlóan lépésről lépésre tanuljuk meg kifejleszteni. Miközben olvassuk a szentírásokat, beszélgetünk Mennyei Atyánkkal, elkötelezzük magunkat, hogy betartjuk Isten parancsolatait – mint például a Bölcsesség szava – és teljes tizedet fizetünk, reményre teszünk szert²⁸. Növekedni fogunk azon képességünkben, hogy „bővölködj[ünk] a reménységben a Szent Lélek ereje által”²⁹, miközben egyre tökéletesebben élünk az evangélium szerint.

Lehetnek olyan időszakok, amikor bátran úgy kell döntenünk, hogy akkor is reménykedünk, amikor körülöttünk minden ellentmond ennek a reménynek. Ábrahám atyánkhoz hasonlóan „reménység ellenére reménykedve”³⁰ fogunk hinni. Vagy ahogy egy író megfogalmazta: „A tél közepén magunkban örök nyárra lelünk.”³¹

A hit, a remény és a jószívűség kiegészítik egymást, és míg az egyik növekszik, a többi is fejlődik. A remény hit³² által adatik, mert hit nélkül remény sincs³³. Hasonlóképpen a hit is remény által adatik, mivel a hit „a reménylett dolgoknak valósága”³⁴.

A remény elengedhetetlenül fontos mind a hit, mind pedig a jószívűség számára. Amikor az engedetlenség, csalódás és halogatás elkoptatja a hitet, a remény fogja fenntartani azt. Amikor a reményvesztettség és türelmetlenség kérdőre vonja a jószívűséget, a remény fog megerősíteni és arra indítani minket, hogy önzetlenül gondoskodjunk embertársainkról. Minél fénylőbb a reményünk, annál nagyobb lesz a hitünk. Minél erősebb a reményünk, annál tisztább lesz a jószívűségünk.

Azok a dolgok, melyeket remélünk, a hithez, míg azok a dolgok, melyekben reménykedünk, a jószívűséghez fognak vezetni minket. E három tulajdonság – a hit, a remény és a jószívűség³⁵ –, mely együtt munkálkodik, és Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának igazságán és fényén alapszik, arra fog indítani minket, hogy bővelkedjünk a jó cselekedetekben³⁶.

Minden alkalommal, amikor egy remény beteljesedik, az további bizalmat szül, mely még nagyobb reményhez vezet. Sok olyan alkalom jut eszembe az életemből, amikor első kézből tapasztaltam meg a remény hatalmát. Jól emlékszem azokra a napokra gyermekkoromból, amikor a világháború borzalmai és aggodalmai, az oktatási lehetőségek hiánya, fiatal korom életveszélyes egészségügyi problémái és a menekült lét kihívásai és csüggesztő gazdasági körülményei vettek körül. Édesanyám példamutatása – amikor hitét és reményét cselekedetre váltva még a legrosszabb időszakokban is előre tekintett, és nemcsak aggódott vagy sóhajtozott – volt az, ami családunkat fenntartotta, és reményt adott nekem, hogy a jelenlegi körülmények utat fognak nyitni a jövőbeli áldásoknak.

Ezen élmények által tudom, hogy Jézus Krisztus evangéliuma, valamint Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában való tagságunk az, amely megerősíti a hitet, amely fénylő reményt kínál, és amely jószívűségre indít bennünket.

A remény segít át minket az elkeseredettségen. A remény megtanít minket arra, hogy akkor is van okunk az örömre, amikor úgy tűnik, teljes sötétség vesz körül bennünket.

Jeremiással együtt hirdetem azt, hogy „áldott az a[z] [ember], a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr”³⁷.

Jóellel együtt teszem bizonyságom arról, hogy „az Úr az ő népének [reménysége] és az Izráel fiainak erőssége”³⁸.

Nefivel együtt kijelentem, hogy „Krisztusba vetett állhatatossággal kell tehát törekednetek előre, tökéletesen ragyogó reménységgel, és Isten és minden ember szeretetével. Ha tehát előre törekedtek, Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitartotok, íme, ezt mondja az Atya: Örök életetek lesz.”³⁹

Az effajta reményt kell kifejlesztenünk és ápolnunk magunkban. Az ilyen mélységű remény Szabadítónk, Jézus Krisztus által érhető el, mivel „a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta”⁴⁰.

Az Úr biztató, reményteli üzenetet adott nekünk: „Ne félj tehát, te kicsi nyáj.”⁴¹ Isten tárt karokkal várja, hogy befogadhassa⁴² mindazokat, akik feladják bűneiket és hittel, reménnyel és jószívűséggel haladnak tovább.

Mindazoknak pedig, akik szenvednek, csüggednek, aggódnak vagy magányosak, azoknak szeretettel és az irántatok érzett féltő gyengédséggel csak annyit mondok: soha ne adjátok fel!

Ne futamodjatok meg!

Ne engedjétek, hogy a kétségbeesés úrrá legyen a lelketeken.

Fogadjátok be és támaszkodjatok Izráel reménységére, mert Isten Fiának szeretete minden sötétségen áthatol, minden bánatot enyhít és minden szívet örömmel tölt el.

Erről teszem bizonyságomat, és áldásomat adom rátok. Jézus Krisztus nevében, ámen.