A boldogság a ti örökségetek

Ma azokhoz szeretnék szólni, akik valaha is alkalmatlannak, csüggedtnek vagy kimerültnek érezték magukat – röviden mindannyiunkhoz.

Azért is imádkozom, hogy a Szentlélek felerősítse szavaim hatását, és még több jelentéssel, nagyobb rálátással és sugalmazással gazdagítsa azokat.

Tudjuk, hogy néha nehéz a fejünket a hullámok fölött tartani. Sőt ebben a változó világban, mely tele van kihívásokkal és elvégzendő feladatokkal, szinte elkerülhetetlennek tűnik, hogy ne tapasztaljuk meg a szenvedés és bánat lesújtó érzéseit.

Nem azt mondom ezzel, hogy csupán egy gombnyomással megállíthatjuk a gyötrő negatív érzéseket. Ez nem egy olyasfajta lelkesítő szónoklat, mellyel a futóhomok fogságába esett embereket próbálom arra buzdítani, hogy képzeljék el, hogy a tengerparton lazítanak. Elismerem, hogy mindannyiunk életében vannak valódi problémák. Tudom, hogy ma este vannak köztünk olyanok, akiknek szíve mélységes bánatot rejt. Mások gyötrő félelmekkel küszködnek. És vannak, akik a magánnyal vívnak titkos küzdelmet.

Ezek nem jelentéktelen dolgok.

Szeretnék azonban két olyan tantételről beszélni, amelyek békéhez, reményhez és örömhöz vezethetnek – még a próbatételek és a gyötrelmek idején is. Isten boldogságáról kívánok szólni, és arról, hogy a minket körülvevő terhek ellenére miképpen tudjuk azt mi is megízlelni.

Először is, hadd tegyek fel nektek egy kérdést: Mit gondoltok, melyik a lehető legnagyobb boldogság? Számomra a válasz: Isten boldogsága.

Ezzel felvetődik egy másik kérdés: Mi ad boldogságot Mennyei Atyánk számára?

Talán lehetetlennek tűnik ezt megválaszolni, hiszen Ő nem a mi útjainkat járja. „Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak [Isten] út[jai] út[jaink]nál, és gondolata[i] gondolata[ink]nál!”¹

Bár „nem ismer[jük] minden dolognak a jelentését”, azt tudjuk, hogy Isten „szereti gyermekeit”², mert azt mondta, hogy „íme, ez munkám és dicsőségem – hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét”³.

Mennyei Atyánk azért képes elvégezni ezt a két célkitűzést – az ember halhatatlanságát és örök életét –, mert Ő a teremtés és a könyörület Istene. A teremtés és a könyörületesség két olyan cél, melyek hozzájárulnak Mennyei Atyánk tökéletes boldogságához. A teremtés és a könyörületesség két olyan tevékenység, melyet az Ő lélekgyermekeiként képesek vagyunk utánozni, és amelyeket utánoznunk is kell.

Az emberi lélek egyik legmélyebb vágyódása a teremtésre irányul. Tehetségeinktől, képzettségünktől, hátterünktől vagy képességeinktől függetlenül mindnyájunkban ott él a kívánság, hogy létrehozzunk valamit, ami azelőtt nem létezett.

Mindenki képes alkotni. Nincs szükséged pénzre, rangra vagy befolyásra ahhoz, hogy valami értékeset vagy szépet teremts.

A teremtés mély elégedettséggel és a kiteljesedés érzésével tölt el. Fejlesztjük magunkat azáltal, hogy kezünkbe vesszük a rendezetlen anyagot, és valami szépet formálunk belőle – és most nem a tinédzser gyermekeink szobájának takarításáról beszélek.

Talán azt mondjátok: „Nem vagyok az a kreatív típus. Éneklés közben mindig egy fél hanggal feljebb vagy lejjebb csúszik a hangom. Még egy vonalat sem vagyok képes vonalzó nélkül meghúzni. És az otthon sütött kenyerem sem való másra, mint papírnehezéknek vagy ajtóütközőnek.”

Ha így éreztek, gondoljátok végig újra és emlékezzetek rá, hogy ti a világegyetem legkreatívabb Lényének lélekleányai vagytok. Nem bámulatos, amikor elképzelitek, hogy lelketeket egy végtelenül kreatív és örökkévaló, könyörületes Isten formálta meg? Gondoljátok csak el: lélektestetek egy mestermű, melyet minden képzeletet felülmúló szépség, rendeltetés és képesség által hoztak létre.

De mivégre teremtettek bennünket? Kifejezetten azzal a szándékkal lettünk megalkotva, hogy lehetőségünk legyen megtapasztalni az öröm teljességét.⁴ Születési jogunk – és nagy utazásunk célja ezen a földön – az, hogy keressük és megtapasztaljuk az örök boldogságot. Az egyik módja ennek az, ha létrehozunk dolgokat.

Ha anya vagy, akkor részt veszel Istennel az Ő teremtő munkájában, nem csak azáltal, hogy fizikai testet biztosítasz a gyermekeidnek, hanem azzal is, hogy tanítod és gondozod őket. Ha még jelenleg nem vagy anya, azok a kreatív tehetségek, melyeket kifejlesztesz, felkészítenek majd rá, hogy az legyél ebben vagy a következő életben.

Lehet, hogy azt gondoljátok, nincsenek tehetségeitek. Ez azonban tévedés, mert mindannyian rendelkezünk tehetségekkel, ajándékokkal. Mindannyian.⁵ Az alkotóképesség határai messze meghaladják a festővászon vagy a papír korlátait. Nem kell hozzájuk ecset, toll, vagy a zongora billentyűzete sem. A teremtés azt jelenti, hogy létrehozunk valamit, ami azelőtt nem létezett – egy színpompás virágoskertet, vagy harmonikus otthont, de teremthetünk családi emlékeket, vagy fakaszthatunk szívből jövő nevetést is.

Nem kell, hogy tökéleteset teremtsetek. Mit számít, ha a tojás kissé zsíros, vagy a kétszersült megég! Ne engedjétek, hogy a félelem, vagy a kudarc elcsüggesszen benneteket! Ne hagyjátok, hogy a lekicsinylő hangok megbénítsanak, akár kívülről, akár belülről szólnak is hozzátok.

Ha még mindig úgy érzitek, képtelenek vagytok alkotni, kezdjétek kicsiben. Nézzétek meg, hány ember arcára tudtok mosolyt csalni, vagy írjatok köszönőlevelet; fejlesszetek ki egy új képességet, vagy nézzetek ki egy helyet, és szépítsétek meg.

Közel másfél évszázaddal ezelőtt Brigham Young elnök az akkori szentekhez beszélt. „Nagy munka vár még a szentekre – mondta. – Fejlődjetek, tökéletesedjetek, és szépítsetek meg magatok körül mindent. Műveljétek meg a földet, és műveljétek az elméteket. Építsetek városokat, díszítsétek fel a lakhelyeteket, csináljatok kerteket, gyümölcsöskerteket és szőlőskerteket, és tegyétek a földet olyan kellemessé, hogy amikor visszanéztek a munkátokra, örömmel tegyétek azt, és hogy az angyalok is gyönyörködjenek benne, és eljöhessenek meglátogatni szépséges lakóhelyeiteket. Mindeközben folyamatosan igyekezzetek az elméteket is felékesíteni Krisztus Lelkének minden kegyelmével.”⁶

Minél inkább megbíztok a Lélekben, és rá támaszkodtok, annál nagyobb lesz az alkotóképességetek. Ez egy lehetőség számotokra ebben az életben, és ez a rendeltetésetek az elkövetkező életben. Nőtestvérek, bízzatok a Lélekben, és hagyatkozzatok rá! Amikor kihasználjátok az élet által felkínált lehetőségeket, és létrehoztok valami szépet és hasznosat, azzal nemcsak a körülöttünk lévő világot teszitek jobbá, hanem a bennetek lévőt is.

A könyörületesség Mennyei Atyánk egy másik nagyszerű munkája, és alapvető jellemzője annak, hogy kik vagyunk mi népként. Azt parancsolták nekünk, hogy „segíts[ük] a gyengéket, emel[jük] fel a lecsüggesztett kezeket, és erősíts[ük] meg az ellankadt térdeket”⁷. Krisztus tanúit a világ minden korszakában a könyörületességükről ismerték fel. Azok, akik követik a Szabadítót, hajlandók „gyászolni azokkal, akik gyászolnak… és megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak”⁸.

Amikor kinyújtjuk kezünket mások felé, hogy megáldjuk az életüket, a miénk is áldott lesz. A szolgálat és az áldozat nyitják meg az ég csatornáit, lehetővé téve, hogy különféle áldások szálljanak ránk. Drága Mennyei Atyánk rámosolyog azokra, akik gondoskodnak az Ő legkisebb gyermekeiről.

Amikor felemelünk másokat, azzal kissé mi magunk is feljebb emelkedünk. Spencer W. Kimball elnök azt tanította, hogy „minél többet szolgáljuk felebarátainkat a helyes módon, annál több táplálékot jelent az a lelkünknek”⁹.

Gordon B. Hinckley elnök hitt a szolgálat gyógyító erejében. Felesége halála után nagyszerű példát mutatott az egyház tagjainak azzal, hogy belevetette magát a munkába és mások szolgálatába. Az a hír járja, hogy Hinckley elnök a következő szavakkal vigasztalt egy nőt, aki nemrégiben veszítette el a férjét: „A munka gyógyírt hoz majd a bánatodra. Szolgálj másokat.”

Ezek nagyon mély szavak. Amikor belefeledkezünk mások szolgálatába, egyúttal felfedezzük saját életünket és saját boldogságunkat is.

Lorenzo Snow elnök hasonló gondolatot osztott meg velünk: „Amikor egy kicsit szomorkásak vagytok, nézzetek körül, és találjatok valakit, aki rosszabb helyzetben van, mint ti magatok. Menjetek oda hozzá, és tudjátok meg, mi a gond, azután próbáljátok megoldani azt azzal a bölcsességgel, melyet az Úr rátok ruház. Az első dolog, melyet észre fogtok venni, az lesz, hogy szomorúságotok elszáll, könnyűnek érzitek magatokat, és rajtatok lesz az Úr Lelke – minden tündöklőbbnek látszik majd.”¹⁰

A jelenkor pop-pszichológiai, értéktelen tévéműsorokat sugárzó és érezd-jól-magad önsegélyező könyveinek világában ez a tanács látszólag ellentétben áll a józan ésszel. Néha azt halljuk, hogy önmagunkban kell keresnünk a válaszokat a problémáinkra, hogy kényeztetnünk kell magunkat, hogy inkább költekezzünk azonnal és fizessünk majd később, és hogy elégítsük ki a saját étvágyunkat, még akkor is, ha az mások kárára van. Bár vannak olyan időszakok, amikor bölcs dolog először a saját szükségleteinkkel törődni, hosszú távon ez nem vezet tartós boldogsághoz.

Hiszem, hogy koruktól vagy családi állapotuktól függetlenül az egyház nőtestvérei értik és alkalmazzák leginkább James Berrie, a Pán Péter szerzőjének szavait: „Azok, akik mások életébe fényt hoznak, maguktól sem tudják azt távol tartani”¹¹. Gyakran megtapasztaltam már olyan nemes nők csendes jótetteit, akik az önzetlen jószívűségben teljesedtek ki. A szívem tele van örömmel, mikor ehhez hasonló történeteket hallok az egyház más nőtestvéreiről, és arról, hogyan sietnek a szükséget szenvedők megsegítésére.

Vannak az egyházban olyanok – férfiak és nők egyaránt –, akik azon tűnődnek, hogyan építhetnék a királyságot. Néha az egyedülálló, elvált vagy özvegy nők felteszik maguknak a kérdést, hogy van-e itt hely a számukra. Az egyházban minden nőtestvér alapvető fontosságú – nemcsak Mennyei Atyánk számára, hanem Isten királyságának felépítésében is. Rengeteg munka vár még ránk!

Egy évvel ezelőtt ugyanezen a gyűlésen Monson elnök arról tanított, hogy „körülvesznek [benneteket] a szolgálati lehetőségek… Gyakran csak apró szolgálatokra van szükség ahhoz, hogy felemeljetek és megáldjatok egy másik embert.”¹² Nézzetek körül! Az úrvacsoragyűlésen láttok egy fiatal anyukát, sok gyerekkel: üljetek mellé, és ajánljátok fel a segítségeteket. A szomszédotokban lakik egy fiatalember, aki szomorúnak látszik – mondjátok el neki, hogy élvezitek a társaságát, és érzitek, hogy milyen jó ember. Az igaz, biztató szavakhoz csupán egy szerető, gondoskodó szívre van szükség, de talán örökkévaló hatással lehettek általuk mindazok életére, akik körülöttetek vannak.

Számotokra, csodálatos nőtestvéreknek, a könyörületes szolgálatnyújtás célja túlmutat az önös érdeken. Ennek során a Szabadítót követitek, aki bár király volt, nem törekedett semmilyen tisztségre, és az sem érdekelte, hogy mások észrevették-e Őt. Nem akart senkivel versengeni. A gondolatai mindig mások megsegítése körül jártak. Tanított, gyógyított, beszélgetett, és meghallgatott másokat. Tudta, hogy a nagyságnak nem sok köze van az olyan külsőségekhez, mint a gazdagság vagy a rang. A következő tant tanította, és e szerint is élt: „A ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.”¹³

Az elmondott imák száma végül hozzájárulhat a boldogságunkhoz, de az általunk megválaszolt imák száma talán még többet számít majd. Nyissuk ki a szemünket és vegyük észre, mikor valakinek nehéz a szíve, lássuk meg a magányt és a kétségbeesést; legyünk fogékonyak a körülöttünk lévők csendes imáira, és legyünk eszközök az Úr kezében azáltal, hogy mi leszünk a válasz ezekre az imákra.

Drága nőtestvéreim, az én hitem egyszerű. Hiszek abban, hogy ha hithűen és szorgalmasan betartjátok Isten parancsolatait, és miközben a hit, a remény és a jószívűség által közelebb kerültök Hozzá, a dolgok a javatokra válnak majd.¹⁴ Hiszem, hogy miközben belemerültök Atyánk munkájába, vagyis szépséget teremtetek és gondoskodtok másokról – akkor Ő szeretetének karjába von majd benneteket¹⁵. A csüggedést, az alkalmatlanság érzését és a kimerültséget pedig majd felváltja egy értékes, kegyelemteljes és beteljesült élet.

Mennyei Atyánk lélekleányaiként a boldogság a ti örökségetek.

Ti Mennyei Atyánk választott leányai vagytok, és nagyszerű hatással lehettek másokra azáltal, hogy létrehoztok dolgokat, és könyörületes szolgálatot nyújtotok. Egy jobb hellyé fogjátok tenni a világot. Emeljétek fel a fejeteket, és húzzátok ki magatokat! Isten szeret titeket. Mi is szeretünk és becsülünk benneteket.

Erről teszem bizonyságomat, és veletek hagyom áldásomat az Úr apostolaként, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.