Isten minden gyermekét szereti, és megsegíti őket

A visszaállítás egyik átfogó igazsága az, hogy Isten él és a mennyben lakik, hogy Ő egy felmagasztosult férfi, akinek „húsból és csontból”¹ való teste van, és hogy Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz a változatlan Isten², aki minden erény és igazság forrása.

Ádám és Éva voltak az első halandó gyermekei ezen a földön. Megjelenésükről így számolt be: „És én, Isten, embert teremtettem saját képmásomra, az én Egyszülöttem képmására teremtettem meg őt; férfinak és nőnek teremtettem őket.”³

Ez az igazság felemeli az emberi családot. A férfiak és a nők isteni tulajdonságokkal felruházott csodálatos teremtmények. A teremtéskor Ádám és Éva olyan isteni képességet kaptak, mely által saját hasonlatosságukra gyermekeket nemzhettek. Ezért mindannyian az Ő képmására teremtettünk.

Ennek ellenére azonban a halandóság során komoly gyengeségeket és veszélyeket kell leküzdenünk. Betegségek, öregedés és halál vár ránk. A nehézségek és szívfájdalmak életünk útjának velejárói. Vágyaink, kívánságaink és szenvedélyeink kielégítésért kiáltanak.

Ezen és más okok miatt szükségünk van Mennyei Atyánk segítségére. Ennek a segítségnek a forrása nagyrészt abból a szolgálatból ered, melyet embertársainknak nyújtunk.⁴ A parancsolat úgy szól, hogy „szeresd felebarátodat, mint magadat”⁵. Mivel mindannyian testvérek vagyunk, éppen ezért „felebarátok” is, bár időnként a köztünk lévő távolság, a kultúra, a vallás vagy a származás elválasztanak bennünket. Joseph Smith próféta ezt mondta: „Az Isten szeretetével eltelt ember nem elégszik meg azzal, hogy csak családját áldja meg, hanem bejárja az egész világot azon igyekezve, hogy megáldja az egész emberi fajt.”⁶ Az Úr példát állít elénk, hiszen „Ő azt teszi, ami jó az emberek gyermekei között; …és senkit nem utasít vissza, aki hozzá jön, feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt; és megemlékezik a pogányokról; és mindegyik egyforma Istennek”⁷.

Ahhoz, hogy az Úr módján törődjünk egymással, előbb igyekezzünk magunkról gondoskodni, és áldozatot hozni, hogy segíthessünk a szükséget látóknak. A szegények dolgozzanak meg azért, amit kapnak, és igyekezzenek mások boldogulásáért is tenni.⁸ Ez a minta kezdetek óta megadatott számunkra.⁹

Az egyház jóléti terve megvalósítja ezt az isteni mintát, a hithű egyháztagok pedig követik azt. Felajánlásaikból támogatják az özvegyeket, gondoskodnak az árvákról és enyhítik a szenvedéseket.

Néhány évvel ezelőtt Kína egy magas rangú képviselője Salt Lake Citybe látogatott, végigjárta az egyház történelmi helyszíneit, és beszédet mondott a Brigham Young Egyetemen. Hallva az egyház jóléti programjáról, azt mondta: „Ha mindannyian így szeretnénk egymást, a világ sokkal békésebb hely lenne.”

A böjtölés és az el nem fogyasztott étkezések értékének felajánlása a szegények megsegítésére, felkeltette a figyelmét. A Jóléti téren tett látogatásának végén átadott az ottani igazgatónak egy kis vörös tasakot: az úgynevezett „vörös borítékot”. Kínában ugyanis „vörös borítékot” ajándékoznak a szeretet, áldás és a szerencsekívánat kifejezésére. „Nem nagy összeg – mondta a nagykövet –, azoknak a reggeliknek az árát tartalmazza, melyeket az elmúlt két napban kihagytam. Szeretnék a böjti felajánlásommal hozzájárulni az egyház jóléti programjához.”¹⁰

Az egyház jóléti programja isteni sugalmazás által született. Elvei nélkülözhetetlenek az ember szabadulásához.¹¹ Ez a szolgálat zászlaja, bizonyságul a világnak arra, hogy Jézus Krisztus Egyháza visszaállíttatott a földre. Ez a mennyek gyakorlati módon nyújtott segítsége. Thomas S. Monson elnök azt mondta: „A jóléti alapelvek… nem változnak. Nem fognak változni. Ezek kinyilatkoztatott igazságok.”¹²

Egy másik alapvető módja annak, hogy segítséget kapjunk Istentől, az ima. Megparancsolták nekünk, hogy imádkozzunk Istenhez, a mi Atyánkhoz, Jézus Krisztus nevében. Így szól az utasítás: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.”¹³ Mennyei Atyánk minden őszinte imára válaszol.

Ahogy azt Monson elnök, az Úr prófétája tanította, „időnként úgy tűnik, nincs fény az alagút végén, nincs hajnal, mely megtöri majd az éjszaka sötétjét… Úgy érezzük, hogy magányosak vagyunk, összetört a szívünk, és magunkra maradtunk. Ha ti is ilyen helyzetben találjátok magatokat, arra kérlek benneteket, forduljatok hittel Mennyei Atyánkhoz! Ő fel fog emelni és vezetni fog benneteket. Nem mindig veszi majd el tőletek a megpróbáltatást, de meg fog vigasztalni, és szeretettel átvezet benneteket bármilyen viharon, mellyel szembe kell néznetek.”¹⁴

Bizonyos esetekben, mikor szükségét érezzük, egy olyan imához fordulunk, amely csak azok által érhető el, akiket Isten felhatalmazott, hogy az Ő nevében szolgáljanak. Jézus Krisztus elment az emberek közé, és meggyógyította a betegeket, feltámasztotta a halottakat¹⁵, és felemelte az elcsüggedt lelkeket. Az evangélium visszaállításakor megadatott a papsági hatalom és felhatalmazás, hogy mi is így folytathassuk Isten munkáját.¹⁶

Amikor valaki beteg, vagy nagy bánat sújtja, „hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt”¹⁷. A hithű eldereket megbízták, hogy végezzék el azt, amit az Úr tenne, ha itt lenne.¹⁸

Ha feljegyzések készültek volna a megválaszolt imákról, valószínűleg nem lenne elegendő hely a világban a rengeteg kötet tárolására. A következő becses bizonyság egy nyugalmazott általános felhatalmazottól, Glenn L. Rudd eldertől és kedves barátjától származik:

„Egyszer telefonhívást kaptam, hogy családom egyik tagja, egy tizenkét éves Janice nevű kislány, súlyos sérülésekkel kórházba került. Édesanyja szerette volna, ha kap egy papsági áldást.

„Cowley elderrel elmentünk a kórházba, ahol értesültünk a baleset részleteiről. A kislányt elütötte egy busz, és a dupla hátsó kerék átgázolt a testén és a fején.

Cowley elderrel beléptünk a szobába, ahol Janice feküdt. Eltört a medencéje, csúnyán megsérült a válla. Több csontja is eltört, valamint súlyos és helyrehozhatatlan fejsérüléseket szenvedett. Mégis úgy éreztük, meg kell áldanunk őt. Megkentem őt olajjal, Cowley elder pedig megpecsételte a megkenést. Erősen és határozottan megáldotta őt, hogy meggyógyuljon, rendbe jöjjön, és normális életet tudjon élni. Megáldotta őt azzal, hogy gyógyulása során a rengeteg sérülése semmilyen maradandó károsodást ne okozzon neki. Csodálatos áldás volt, egy igazán rendkívüli pillanat.”

Majd Rudd elder így folytatja: „Janice egyetlen izmát sem mozdította több mint egy hónapon át, de nem veszítettük el a hitünket. Az áldásban az állt, hogy rendbe fog jönni, és nem lesz semmilyen tartós károsodása.”

Rudd elder végül ezzel fejezi be: „Sok év telt el azóta a kórházi látogatás óta. Nemrégiben beszéltem Janice-szel. Most 70 éves, három gyermek édesanyja, és tizenegy unoka nagymamája. Mind a mai napig egyetlen negatív következményt sem kellett elszenvednie a balesete miatt.”¹⁹

Az övé csak egy a sok ehhez hasonló gyógyulás közül. De egyik sem bizonyítja jobban, hogy Mennyei Atyánk miképpen segít gyermekeinek az ima által, mint az a gyógyulás, amelyik egy kis kórházi szobában történt meg a tizenkét éves Janice-szal, Isten két alázatos szolgája közreműködésével, mintegy 58 évvel ezelőtt.

Mennyei Atyánk legnagyobb segítsége az Ő Fia által érkezik, „mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”²⁰.

Mély tisztelettel és csodálattal teszek bizonyságot az Úr Jézus Krisztusról. Miközben ezt teszem, eszembe jut, mennyire óvatosan kell használnunk az Ő nevét. Miközben életünkre tett hatása, a tanításai és szabadítása kedvessé teszik Őt szívünknek, jobban tesszük, ha nem úgy beszélünk Róla, mintha a szomszédban lakó barátunk lenne.

Ő Atyánk lélekgyermekei közül az Elsőszülött. Megtett mindent, amire elrendelték, ennélfogva minden az Ő kezét dicséri és Róla tesz bizonyságot.²¹ Ő megmondta az ősi prófétáknak, miről írjanak, és ma is kinyilatkoztatja akaratát a prófétáinak – és minden szavukat betölti majd.²²

Ő Isten elsőszülöttje, egy szűztől, Máriától született meg. Legyőzte a halált, engesztelést végzett a világ bűneiért, és szabadulást hozott élőknek és holtaknak egyaránt. Feltámadása után a mi Urunk halat és lépes mézet evett az apostolokkal, és arra buzdította a sokaságot mindkét földrészen, hogy tapintsák meg a sebeket a kezén, a lábán és az oldalán, hogy mindenki tudhassa, hogy Ő Izráel Istene – az élő Krisztus.

Így szól mindenkihez:

„Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.”²³

Ő a mi Törvényhozónk és Bíránk, a világ Megváltója. Második eljövetelekor „az irányítás az ő vállán lesz; és nevét nevezik Csodálatosnak, Tanácsosnak, az Erős Istennek, az Örökkévaló Atyának, a Békesség Hercegének”²⁴. Erről teszem bizonyságomat Jézus Krisztus szent nevében, ámen.