Még egy gyermek is képes megérteni

A szülőket gyakran meglepi gyermekük válasza, melyet a felnőttek kérdéseire adnak. Egy este, mikor feleségemmel épp nem voltunk otthon, bébiszitterünk, akit kíváncsivá tett a gyermekeink által elmondott ima, megkérdezte tőlük: „De mi a különbség a ti vallásotok és az enyém között?” Nyolcéves, legidősebb lányunk azonnal válaszolt: „Majdnem ugyanaz mindkettő, csak mi sokkal többet tanulunk, mint ti!” Persze nem akarta megbántani a bébiszitterét, de kislányom – a maga módján – ki akarta emelni, milyen fontosságot tulajdonítanak az utolsó napi szentek a tudás keresésének.

Joseph Smith kijelentette: „Lehetetlen az embernek tudatlanságban megszabadulnia” (T&Sz 131:6). Majd hozzátette: „A tudás tantétele a szabadulás tantétele… és mindazok, akik nem nyernek elegendő tudást ahhoz, hogy megszabaduljanak, el fognak kárhozni” (History of the Church, 5:387). Ez a tudás Isten és Jézus Krisztus természetének, valamint a szabadulás tervének megértésén alapszik, amelyet számunkra készítettek, hogy jelenlétükbe visszatérhessünk. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3).

Az emberek gyakran tévesen magyarázták a tudás alapelvét. „Isten dicsősége az intelligencia” (T&Sz 93:36). Ez mindazon túltesz, amit mi az intellektuális képességünkkel valaha meg tudunk érteni. Az Istent kereső emberek néha azt hiszik, hogy intellektuálisan bonyolult fogalmakban kell Őt keresniük.

Pedig Mennyei Atyánk mindig elérhető számunkra. A mi értelmi szintünkhöz alkalmazkodik. „Ha egy kisgyermekhez jő, egy kisgyermek nyelvezetéhez és képességéhez fog alkalmazkodni” (Joseph Smith, in History of the Church, 3:392).

Isten valóban igazságtalan lenne, ha az evangélium csak az intellektuális elit számára lenne elérhető. Isten, jóságában gondoskodott arról, hogy a Vele kapcsolatos igazságok minden gyermeke számára érthetők legyenek, végzettségi szintjüktől vagy intellektuális képességüktől függetlenül.

Valójában az a tény, hogy egy alapelvet még egy gyermek is meg tud érteni, az bizonyítja annak hatalmát. John Taylor elnök azt mondta: „Egy ember esetében az a valódi intelligencia, ha vesz egy önmagában rejtélyes és nagyszerű témát, majd pedig úgy szétbontja és leegyszerűsíti, hogy egy gyermek is megértse” (“Discourse,” Deseret News, Sept. 30, 1857, 238). Ahelyett, hogy csökkentené hatását, a kifejezés tisztasága és egyszerűsége által a Szentlélek csak még meggyőzőbben tesz bizonyságot az emberi szívnek.

Földi szolgálata során Jézus folyamatosan összehasonlította az Ő tanításainak egyszerűségét és hitelességét a farizeusok és az egyéb törvénytudók csavaros logikájával. Újra és újra megkísérelték próbára tenni Őt bonyolult kérdéseikkel, de válaszai mindig kristálytiszták és gyermekien egyszerűek voltak.

Egy nap tanítványai a következő kérdést tették fel Jézusnak: „Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?”

Jézus pedig odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította és így szólt: „Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.

A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában” (Máté 18:1, 2–4).

Egy másik alkalommal Jézus azt mondta: „Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted” (Lukács 10:21).

A Biblia valószínűleg több értelmezésnek és filozófiai vitának volt már témája, mint bármely más könyv. De egy gyermeknek első olvasásra is legalább annyi, ha nem több esélye van a tan megértésére, mint a szentírásokban jártas, tanult emberek többségének. A Szabadító tanításai mindenkihez alkalmazkodnak. Nyolcéves korára egy gyermek eleget ért ahhoz, hogy belépjen a keresztelővízbe és teljes tudás birtokában szövetségre lépjen Istennel.

Mit értene meg egy gyermek Jézus keresztelésének történetét olvasva? Jézust Keresztelő János keresztelte meg a Jordán vizében. A Szentlélek leszállt Rá „testi ábrázatban mint egy galamb”. Egy hang pedig így szólt: „Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Lukács 3:22). A gyermek tisztán látná, hogy mi az Istenség: három külön személy tökéletes egységben – Isten, az Atya, az Ő Fia, Jézus Krisztus és a Szentlélek.

Az egyszerűség és a világosság alapelvének elvetése sok hitehagyás – mind csoportos, mind egyéni hitehagyás – forrása. A Mormon könyvében Jákób próféta elítélte azokat, akik egykor „megvetették a világos beszéd szavait, és megölték a prófétákat, és olyan dolgok után epekedtek, amiket nem tudtak megérteni. Vakságuk miatt tehát, mely vakság onnan származott, hogy a célon túl tekintettek, szükségképpen el kellett bukniuk; mert Isten elvette tőlük az ő világos beszédét, és sok olyan dolgot adott át nekik, amit nem tudtak megérteni, mert ők azt kívánták” (Jákób 4:14).

Néha nagy a kísértés, hogy azt gondoljuk: „Ez túl könnyű”. Csakúgy, mint Naámán, a szíriai kapitány, aki büszkesége miatt nem akart Elizeus tanácsának engedni, mert az túl egyszerűnek tűnt szemében ahhoz, hogy bélpoklosságát meggyógyítsa. Szolgái rámutattak balgaságára:

„Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, a mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?

Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult” (2 Királyok 5:13–14).

Megtisztulása nem csak fizikai volt: lelki teste is tiszta lett, mikor elfogadta az alázatnak ezt a gyönyörű leckéjét.

A kisgyermekeknek bámulatos képességük van a tanulásra. Teljes bizalmuk van tanárukban, lelkük tiszta és alázatosak – ezek más szóval ugyanazok a tulajdonságok, melyek megnyitják az ajtót a Szentlélek előtt. Ő az a csatorna, akin keresztül a Lélek dolgairól tudást nyerhetünk. Pál ezt írta a Korinthusbeliekhez: „Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke” (1 Korinthusbeliek 2:11).

Majd hozzátette: „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg” (1 Korinthusbeliek 2:14).

Tudjuk, hogy a testi vagy természetes ember „ellensége Istennek… hacsak nem enged a Szent Lélek hívásainak”. Ehhez olyanná kell válnia, „mint egy gyermek, engedékeny, szelíd, alázatos, türelmes, telve szeretettel, aki mindazon dolgoknak hajlandó alávetni magát, melyet az Úr jónak lát kiszabni rá, éppen úgy, ahogy egy gyermek veti alá magát az atyjának” (Móziás 3:19).

Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című filozófiai novellájában egy kisfiú zavarodottságát írja le, aki mikor felfedez egy rózsakertet, rájön, hogy az ő virága, melyet oly nagy szeretettel gondozott, nem egyedülálló, hanem nagyon is hétköznapi. De később felismeri, hogy a rózsáját nem a külső megjelenése teszi egyedülállóvá, hanem az idő és a szeretet, amelyet arra áldozott, hogy gondoskodjon róla. Így kiált fel:

„Az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…

Csakhogy a szem vak. A szívünkkel kell keresni” (2000. 82.).

Ugyanígy, az Istenről való tudásunk sem az általunk felhalmozott információ mennyiségétől függ. Az evangélium teljes tudása, mely jelentőséggel bír szabadulásunkkal kapcsolatban, összegezhető a tan, a tantételek és az alapvető parancsolatok néhány pontjában, melyeket már a keresztelésünk előtt tanult misszionáriusi leckék is magukban foglalnak. Isten ismeretéhez meg kell nyitnunk a szívünket, hogy lelki tudást és lángoló bizonyságot nyerjünk ennek a néhány sarkalatos tanbéli pontnak az igazáról. Isten ismerete azt jelenti, hogy bizonyságunk van létezéséről, és szívünkben érezzük, hogy szeret minket. Azt jelenti, hogy elfogadjuk Jézus Krisztust Szabadítónkként, és égünk a vágytól, hogy az Ő példáját kövessük. Isten és felebarátaink szolgálatában bizonyságot teszünk Krisztusról, és így a körülöttünk levők is jobban megismerhetik Őt.

Ezek a tantételek konkrétan helyet kapnak az egyházközségeinkben és gyülekezeteinkben elhangzó tanításokban. Nektek, akik az egyházban tanítotok, a leckétek elsődleges célja a szívek megtérítése. Nem a tanulóitoknak átadott információ mennyisége határozza meg leckétek minőségét, hanem azon képességetek, hogy meghívjátok a Lelket és elkötelezettségre késztessétek őket. Lelki tudásukat úgy fogják növelni, ha gyakorolják hitüket azáltal, hogy a tanult leckéket a gyakorlatban is alkalmazzák.

Imádkozom, hogy tudjuk, hogyan nyissuk meg szívünket a kisgyermekekhez hasonlóan, és találjunk örömöt Isten szavának hallásában és gyakorlásában, az Ő igéjében rejlő egyszerűség fenséges hatalmában. Bizonyságomat teszem, hogy ha ezt tesszük, megismerjük „[Isten] rejtelme[it] és a békés dolgokat – azokat, amelyek örömet hoznak, azokat, amelyek örök életet hoznak” (T&Sz 42:61). Jézus Krisztus nevében, ámen.