A Segítőegylet céljának betöltése

Lehetetlen volna megérteni, miért van szükségünk egy női szervezetre az egyházban, ha először nem értjük meg Jézus Krisztus evangéliumának visszaállítását. Az Úr, ismerve a csapásokat, melyek majd ezekben az utolsó napokban következnek be, szólt ifj. Joseph Smith szolgájához, „és parancsolatokat adott neki; […]

Hogy a hit… gyarapodhasson a földön;

Hogy meg lehessen alapozni az [Ő] örök szövetség[é]t;

Hogy evangélium[a] teljességét az erőtlenek és egyszerűek által lehessen hirdetni a föld szélei[ig]”¹

Az Úr munkája akkor teljesedik be, amikor az Ő evangéliuma „minden nemzetnek, és nemzetségnek, és nyelvnek és népnek hirdettetik majd”, és amikor örökkévaló szövetsége visszaállíttatik a templomi szertartások által.

Ugyanúgy, ahogy a Szabadító buzdította Máriát és Mártát az újszövetségi időkben³, hogy vegyék ki részüket az Ő munkájából, ezen adományozási korszak nőtestvérei is hivatalos megbízatást kaptak, hogy vegyenek részt az Úr munkájában. A nők a visszaállítás korai napjaitól kezdve aktívan segítettek az egyház felépítésében azáltal, hogy támogatták a misszionáriusi munkát, részt vettek a templomok építésében, és olyan közösségek létrehozásában, ahol a szentek együtt hódolhatnak. A Segítőegylet 1842-ben történt megszervezése összefogta és mozgósította a nők erejét, és konkrét feladatokat írt számukra elő az Úr királyságának felépítésében. Ahhoz hasonlóan, ahogy a papsági kvórumok is konkrét feladatokat róttak a férfiakra.

Megszervezése óta a Segítőegylet világszerte elterjedt, és „a legnagyobb, és minden tekintetben a legnagyszerűbb női szervezetnek [tartják] a föld színén”⁴. Joseph Smith prófétának köszönhetően tudjuk, hogy a Segítőegylet hivatalos része volt a visszaállításnak, és hogy az ősi egyházban is létezett egy hasonló szervezet a nők számára.⁵ Joseph F. Smith elnök azt tanította, hogy a Segítőegylet egy „Isten által fenségesen megalkotott, fenségesen felhatalmazott… és fenségesen elrendelt szervezet”⁶, amely „a menny törvénye szerint”⁷ arra szolgál, hogy segítsen az Úrnak „véghez[vinni] az ember… örök életét”⁸.

A Segítőegyleten keresztül a nők hivatalos szerepet töltenek be az egyházban, hatalmas feladatokkal felruházva, „ideértve a templomban való szolgálatot és az evangélium tanítását”⁹. A Segítőegylet továbbá arra hivatott, hogy „elültesse és segítsen gyarapítani… a [Jézus] Krisztusról és az evangéliumról való bizonyságot”¹⁰, „megerősíts[e] a családot és az otthont”¹¹, és „minden családi kötelességnek eleget tegye[n]¹². Kötelessége, hogy gondoskodjon „a szegények, a betegek és a szükséget látók szükségletei[ről]”¹³, de Joseph F. Smith elnök azt mondta, munkájának nagyobb része az lesz, „hogy törődjön… az egyház minden nőtestvére lelki jólétével [és szabadulásával]”¹⁴.

Összegezve, a Segítőegylet célja – ahogyan azt az Úr meghatározta – az, hogy megszervezze, tanítsa és ösztönözze az Ő leányait, felkészítve őket az örök élet áldásaira. Ezt szeretném elismételni. A Segítőegylet célja – ahogyan azt az Úr meghatározta – az, hogy megszervezze, tanítsa és ösztönözze az Ő leányait, felkészítve őket az örök élet áldásaira.

Hogy a Segítőegylet betölthesse célját, az Úr a következőket parancsolta minden egyes segítőegyleti nőtestvérnek, és a szervezet egészének:

1. Gyarapítsák a hitüket és személyes igazlelkűségüket.

2. Erősítsék a családokat.

3. Szolgálják az Urat és az Ő gyermekeit.

E feladatok mindegyike alátámasztja és megerősíti a másik kettőt. Ha növeljük hitünket, akkor családunk is megerősödik. Amikor szolgáljuk az Urat és az Ő gyermekeit, hitünk és az igazlelkűségre való képességünk is növekszik. Ez a három feladat elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Kezdjük az első feladattal.

1. Hitünk és személyes igazlelkűségünk gyarapítása. Ahhoz, hogy megtegyük saját részünket az Úr tervében, gyarapítanunk kell a hitünket és személyes igazlelkűségünket. Az egyháztagság hitet igényel, amelyet „szorgalm[unk], hit[ünk] és türelm[ünk]”¹⁴ által táplálhatunk egész életünkön át. Közös örökségünkben a hit rendkívüli példáira találhatunk az egyház korai nőtestvérei között. Az egykori pionír nőket elűzték otthonaikból, és üldözték őket a hitük miatt. Voltak, akik tűzvészt és árvizet éltek túl. Átkeltek a tengereken, és több ezer mérföldet gyalogoltak, eltűrve a mocskot, a betegségeket és az éhhalál fenyegetését azért, hogy segítsenek felépíteni Isten földi királyságát. Sokan közülük az út során eltemették férjüket, gyermekeiket, szüleiket és testvéreiket. Miért tették meg mindezt? Azért, mert hitük lángja ott lobogott a lelkükben. Ezeket a figyelemre méltó nőket nem a cifra öltözék, a még több szórakozás, az evilági hatalmas paloták érdekelték, vagy az, hogy még több anyagi javakat gyűjtsenek. Ahogyan nektek is, volt egy meggyőződésük és bizonyságuk arról, hogy Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma igaz, és hogy az Úrnak szüksége van rájuk, hogy megtegyék saját részüket az Ő földi királyságának létrehozásában. Személyes igazlelkűségre való mindennapi igyekezetük arra irányult, hogy még inkább hasonlóvá váljanak a Szabadítóhoz azáltal, hogy bűnbánatot tartanak, tanulmányozzák a szentírásokat, imádkoznak, engedelmeskednek a parancsolatoknak, és törekednek mindarra, ami „erényes, szép, jónak mondott vagy dicséretre méltó”¹⁵.

2. A családok megerősítése. Második felelősségünk a családok megerősítése. A családok világszerte romlott szokásoknak és a hamis tanítások miatti támadásoknak vannak kitéve, melyek legyengítik őket. Ezért akár házasok, akár egyedülállók; akár idősek, akár fiatalok vagyunk, kötelességünk megvédelmezni és gyakorolni a „Család: Kiáltvány a világhoz” című kiadványban található igazságokat.

Az Első Elnökség kijelentette, hogy „bármennyire fontos és helyénvaló is egy másik igény vagy tevékenység, nem engedhetjük meg, hogy az Istentől kapott feladataink helyére kerüljön, amelyeket csak szülők és családok láthatnak el megfelelően”¹⁶. A most született gyermekek egyre bűnösebb világban nőnek fel. Otthonaink menedékké kell hogy váljanak számukra a gonosz elől, mellyel nap mint nap szembesülnek.

A Segítőegyletet úgy kell megszervezni, összehangolni és mozgósítani, hogy azáltal megerősíthessük a családokat, és segítségével szent menedékké tegyük a világ elől. Ezt évekkel ezelőtt tanultam meg, amikor friss házas voltam. A szüleim, akik a szomszédban laktak, bejelentették, hogy a világ másik felére költöznek. Mindaddig édesanyám gondoskodó, bölcs és ösztönző példájára támaszkodtam. Most pedig hosszú ideig távol lesz. Ez még az e-mail, a fax, a mobiltelefonok és a webkamerák kora előtt történt, mikor a postai kézbesítés is közismerten lassú volt. Az egyik nap, mielőtt elment, ott ültünk egymás mellett zokogva, majd megkérdeztem: „Ki lesz ezek után az édesanyám?” Az anyukám alaposan végiggondolva, a Lélek és a kinyilatkoztatás erejével – melyet az ilyen helyzetben lévő nők kapnak – azt válaszolta: „Ha többé nem jönnék vissza, ha soha többé nem látnál viszont, ha semmi mást nem tudnék neked soha többé tanítani, bízd magad a Segítőegyletre. A Segítőegylet lesz az édesanyád.”

Anya tudta, hogy ha beteg lennék, a nőtestvérek gondoskodnának rólam, és hogyha majd gyermekeim születnek, akkor is segíteni fognak. De édesanyám legnagyobb reménye abban volt, hogy a segítőegyleti nőtestvérek erőteljes lelki vezetőim lesznek. Attól kezdve bőségesen volt mit tanulnom e nagyszerű és hithű nőktől.

A három év alatt, míg szüleim távol voltak, három különböző nő volt a segítőegyleti elnököm az egyházközségekben, ahová jártam. Alta Chamberlain felkért, hogy tanítsak időgazdálkodást és otthonszervezést a nőtestvéreknek, talán pont azért, mert látta, hogy fejlesztenem kell ezeket a készségeket. Jeanne Horne arra biztatott, hogy végezzem el az első komoly, személyes Mormon könyve tanulmányozásomat. Norma Healey nőtestvértől kaptam az első feladatot a konzervüzemben. Nagyon sokat tanított nekem a szolgálatról. Ezek a csodálatos nők értették a Segítőegylet célját.

3. Szolgálni az Urat és az Ő gyermekeit. Az egyház nőtestvéreinek harmadik feladata, hogy szolgálják az Urat és az Ő gyermekeit. Érdekes számomra, hogy a néhány év során, amíg édesanyám nem volt velem, az egyházközségben Elemi elnökként, majd később Fiatal Nők elnökként szolgáltam. Tagja voltam az egyházközségi tanácsnak, és a püspökség irányítása alatt dolgoztam. Boyd K. Packer elnök azt tanította nekünk, hogy „ugyanúgy, ahogy [az ároni papságban szolgáló sok férfitestvér] a magasabb papságot erősíti…, [a Fiatal Nők osztályaiban és az Elemiben] végzett önzetlen szolgálat is a Segítőegylet iránti odaadást tükrözi”¹⁷. Azzal, hogy egy másik segédszervezetben szolgálunk, nem mentenek fel bennünket a Segítőegylet nőtestvéri közösségéből. Mivel nem ki-be járkálunk a Segítőegyletben, ezért mindig kapcsolatban állunk a Segítőegylet céljával és feladataival, és áldottak vagyunk minden olyan lehetőségért, amikor példák és hithű pásztorai lehetünk Mennyei Atyánk gyermekeinek.

A Segítőegylet megbízatásai közé tartoznak a világ legfigyelemreméltóbb szolgálati lehetőségei, melyek minden nőtestvér számára megadattak. Miközben mindenfelé utazgattam a világban, láttam, hogy sok-sok ezren vannak közületek olyanok, akiknek jelenleg nincsen férjük vagy gyermekük. Ti mindnyájan a hit, a tehetségek és az odaadás hihetetlenül mély forrásai vagytok. Senki sincs jobb helyzetben nálatok ahhoz, hogy a templomokban dolgozzon, missziót szolgáljon, tanítsa a felnövekvő nemzedéket, és segítsen azokon, akik valamilyen gonddal küszködnek. Az Úrnak szüksége van rátok!

Fiatalságotokon és erőtökön is eltűnődtem, akik csak most léptetek át a Fiatal Nők programjából a Segítőegyletbe. Láttam, hogy a szívetek sóvárog azért, hogy jó irányba változtassátok meg a világot. Gyakran elképzelem, mi minden történhetne például a családtörténeti munka területén, ha megosztanátok a technikai tudásotokat az idősebb nőtestvérekkel (mint amilyen én is vagyok). Nem engedhetjük meg, hogy elpazaroljuk fiatalos erőtöket azzal, odaültetünk benneteket az idősebb és tapasztaltabb nők mellé, és azt mondjuk, figyeljétek, hogy végzik el a Segítőegylet összes tervezési, szervezési és munkát igénylő feladatát.

Az Úr feladatát az Ő módján végezhetjük el úgy, hogy személyes kinyilatkoztatásra törekszünk, és mikor azt megkapjuk, a szerint is cselekszünk. Személyes kinyilatkoztatás nélkül nem lehetünk sikeresek. Ha hallgatunk a személyes kinyilatkoztatásra, akkor nem hibázhatunk. Nefi próféta azt tanítja nekünk, hogy a Szentlélek „minden olyan dolgot meg fog mutatni nek[ünk], amit meg kell tenn[ünk]”¹⁸. Megjövendölték, hogy az utolsó napokban az Úr kitölti Lelkét az Ő szolgálóleányaira.¹⁹ Mindez így is lesz, ha engedjük, hogy elég nyugodtak és csendesek legyünk ahhoz, hogy meghalljuk a Lélek hangját. Neal A. Maxwell elder azt tanította nekünk, hogy az, hogy kinyilatkoztatást kapjunk elhívásunkkal és személyes életünkkel kapcsolatban, az „részünkről komoly szellemi erőfeszítést igényel… Kinyilatkoztatást nem holmi gombnyomásra kapunk, hanem saját erőfeszítéseink eredményeképpen. Ebben segítségünkre van a böjt, a szentírás-tanulmányozás és a személyes elmélkedés.

Ami a legfontosabb, hogy a kinyilatkoztatáshoz megfelelő fokú személyes igazlelkűségre van szükség, hogy alkalomadtán váratlanul is kaphassunk kinyilatkoztatást”²⁰.

Spencer W. Kimball elnök évekkel ezelőtt kijelentette: „Olyan erő van ebben a szervezetben, melyet eddig teljes mértékben még nem gyakoroltak Sion otthonainak megerősítésére és Isten királyságának felépítésére – és nem is fognak, amíg a nőtestvérek és a férfitestvérek egyaránt el nem sajátítják a Segítőegylet jövőképét.”²¹ A Segítőegyletet azért hozta létre az Úr, hogy megszervezze, tanítsa és ösztönözze az Ő leányait, felkészítve őket az örök élet áldásaira. A mi szándékunk az, hogy támogassuk az egyház nőtagjait egyéni feladataikban azáltal, hogy gondoskodunk róla: minden gyűlés, minden lecke és minden tevékenység, melyet végzünk, segít növelni a hitüket, személyes igazlelkűségüket, megerősíti a családjaikat és otthonaikat, és segít szolgálniuk az Urat és az Ő gyermekeit.

Egyetlen módon érhetjük ezt el. Azáltal, ha törekszünk a személyes kinyilatkoztatásra, elfogadjuk azt, és a szerint is cselekszünk. E világméretű nőtestvéri közösség valódi ereje ott rejlik minden nőtestvérben. Lehet, hogy erőtlennek és egyszerűnek tartjuk magunkat, de mindannyian egy nemes örökségben osztozunk, és képesek vagyunk olyan hitet kifejleszteni, amely felér azoknak a rendkívüli, hithű nőknek a hitével, akik előttünk jártak. Létfontosságú szerepünk van Isten királyságának felépítésében és az Úr eljövetelének az előkészítésében. Sőt, az Úr nem tudja elvégezni az Ő munkáját a leányai segítsége nélkül. Emiatt az Úr elvárja tőlünk, hogy hozzunk több áldozatot. Azt várja tőlünk, hogy töltsük be úgy a Segítőegylet célját, ahogyan még azelőtt soha. Hálás vagyok azért, hogy tanúbizonyságomat tehetem Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának igaz voltáról, és egy élő prófétáról, aki az Ő munkáját vezeti. Jézus Krisztus nevében, ámen.