A próbatétel

Célom, hogy megmutassam, hogy a zavaros időkben az Úr mindig is előkészített egy biztonságos utat. Mi azokban a „nehéz időkben” élünk, amelyről Pál apostol azt jövendölte, hogy az utolsó napokban köszönt majd ránk¹. Ha biztonságban akarjuk tudni magunkat, családunkat, és az egész egyházat, azt úgy érhetjük el, ha „engedelmesked[ünk] az Evangélium törvényeinek és szertartásainak”².

1849. július 24-én a szentek már két éve a Sóstó-völgyben éltek. Végre megszabadultak a csőcselék éveken át tartó támadásaitól és az üldöztetésektől. Ezt szerették volna megünnepelni.

Csupán néhány év telt el azóta, hogy a csőcselék elüldözte a szenteket otthonaikból, miközben Joseph Smith iszonyatos körülmények között, hónapokig szenvedett a Liberty börtönben. A liberty és a börtön nem igazán összeillő kifejezések, hiszen a „liberty” szó szabadságot jelent…

Joseph így kiáltott fel:

„Ó Isten! Hol vagy? És hol van a sátor, mely rejtekhelyedet fedi?

Meddig tartod vissza a kezed, és a szemed, igen, a te tiszta szemed meddig nézi az örök mennyekből néped és szolgáid sérelmeit, és füledet meddig járják még át kiáltásaik?”³

Joseph Smith próféta korábban útmutatásért esedezett, és az Úr azt mondta a szenteknek, hogy elégtételért forduljanak a bírókhoz, a kormányzóhoz és az elnökhöz.⁴

A bírókhoz benyújtott kérelmeiket visszautasították. Joseph Smitht élete folyamán több mint 200 alkalommal idézték be a bíróságra mindenféle koholt vádakkal. Soha nem nyilvánították bűnösnek.

Amikor Missouri állam kormányzójához, Boggs kormányzóhoz fordultak elégtételért, ő kiadott egy nyilatkozatot: „A mormonokat ellenségként kell kezelni, és ki kell őket irtani, vagy ki kell őket űzni az államból, ha a közérdek ezt kívánja.”⁵ E szavak leírhatatlan kegyetlenséget és gonoszságot gerjesztettek.

A szentek ezután Martin Van Burenhez, az Egyesült Államok akkori elnökéhez fordultak, aki ezt mondta nekik: „A panaszuk jogos, de nem tehetek semmit.”⁶

Felolvasom az Egyesült Államok kongresszusának címzett harmadik petíciójuk utolsó bekezdését:

„A kérvényezőink szenvedései már rég meghaladták azt a határt, melyet egy amerikai állampolgárnak, vagy bármely embernek zokszó nélkül el kellene viselnie. Éveken át nyögtük a zsarnokság vasöklének szorítását és elnyomását. Elrabolták tőlünk a javainkat, immár kétmillió dollár értékben. Úgy vadásztak ránk, mint az erdő vadjaira. Szemtanúi voltunk, amikor az üldözőink lemészárolták ártatlan gyermekeinket és atyáinkat, akik annak idején hősiesen harcoltak a Függetlenségi Háborúban. Láttuk, hogyan bántalmazták és erőszakolták meg amerikai állampolgárok tisztességes leányait, és végül láttuk, hogy felfegyverzett emberek hogyan üldöztek ki szent otthonaikból tizenötezer lelket – férfiakat, nőket és gyermekeket – a legzordabb télen, egy idegen, kietlen és védtelen helyre. Mindezen kínzó körülmények közepette esedezve könyörögtünk nemzetünk legfelsőbb tanácsainál, alázatosan kértük e nagyszerű és szabad nép tiszteletre méltó szenátorait és képviselőit, hogy orvosolják a problémánkat és nyújtsanak védelmet.

Hallgassák! Hallgassák! Hallják meg sok ezer amerikai állampolgár könyörgő hangját, akik most száműzetésben sínylődnek…! Hallgassák! Hallgassák a zokogást és az özvegyek és árvák keserű sírását, akik férjét, illetve édesapját kegyetlenül megölték azon a földön, ahol a büszke sas… szabadon száll! Ne azt kelljen feljegyezni a nemzeti archívumba, hogy a száműzöttek védelmet és elégtételt kértek, de teljesen hiába. Önöknek hatalmában áll megmenteni bennünket, feleségeinket, gyermekeinket a Missouri államban történt vérengző események megismétlődésétől, és ezzel feloldanák ennek az üldözött és bántalmazott népnek a félelmét. Ezért fohászkodnak kérelmezőik.”⁷

A legkisebb szánalom nélkül visszautasították őket.

1844-ben Joseph Smith prófétát és fivérét, Hyrumot, a Carthage börtönben lelőtték, pedig köztudottan Illinois állam kormányzója, Thomas Ford védelme alatt álltak. Nincsenek szavak mindarra a durvaságra és szenvedésre, melyet a szenteknek el kellett viselniük.

Nos, ezen az 1849. július 24-én, most, hogy végre megszabadultak az üldöztetésektől, azt tervezték, hogy ünnepelni fognak.⁸

Minden, ami a szentek tulajdonában volt, azokon a kézikocsikon vagy ekhós szekereken került ide a völgybe, amelyeket több mint ezer kilométeren át húztak átszelve a sivatagot is. Ekkor még 20 évet kellett várni arra, hogy a vasút elérjen Salt Lake Citybe. Szinte semmijük nem volt, mégis elhatározták, hogy ezzel az ünnepséggel megpróbálják kifejezni túláradó érzéseiket.

A Templom téren építettek egy fából készült, ideiglenes épületet. Felállítottak egy 32 méter magas zászlórudat. Készítettek egy hatalmas nemzetiszínű zászlót, amely 20 méter hosszú volt, majd felvonták a szabadság zászlórúdjára.

Megdöbbentőnek tűnhet, teljesen hihetetlennek, hogy az első ilyen ünnepség témájaként a hazaszeretetet és az ahhoz a kormányhoz való hűséget választották, amely visszautasította, hogy segítő kezet nyújtson nekik. Mire gondolhattak? Ha megértitek miért, akkor megértitek Krisztus tanításának a hatalmát.

Rézfúvósok zenéjétől kísérve a felvonulók egy hatalmas menete Brigham Young elnök vezetésével vonult a Templom térre. Őt követte a Tizenkét Apostol és a Hetvenek.

Utánuk 24 fiatal férfi vonult fel, akik fehér nadrágot és fekete zakót viseltek. Fehér sál volt a jobb vállukon, korona a fejükön és kard az oldalukon. A jobb kezükben a Függetlenségi Nyilatkozatot és az Egyesült Államok Alkotmányának másolatát vitték. A Függetlenségi Nyilatkozatot az egyik fiatal férfi fel is olvasta.

Őket 24, fehérbe öltözött fiatal nő követte a sorban. Kék sál volt a jobb vállukon és rózsakoszorú a fejükön. A kezükben egy Bibliát és egy Mormon könyvét vittek.

Majdnem ugyanilyen ámulatba ejtő témát választottak a hazafiasságra az utánuk felvonuló testvérek is: 24 idősebb úr (ahogy őket nevezték) Isaac Morley pátriárka vezetésével menetelt. Ezüstös hajúaknak is nevezték őket, hiszen már mindnyájan 60 év felett jártak. Mindegyiküknél volt egy pirosra festett rúd, melynek tetején fehér szalag lengedezett. Egyikük az amerikai nemzeti lobogót vitte. Ezek a férfiak azt a papságot jelképezték, amely „kezdettől fogva [van], mielőtt lett volna a világ”⁹, és amely ebben az adományozási korszakban visszaállíttatott.

A szentek tudták, az Úr megmondta nekik, hogy alá kell rendelniük magukat a „királyoknak, elnököknek, uralkodóknak és elöljáróknak…, a törvény iránti engedelmességben, annak tiszteletében és támogatásában.”¹⁰ Az akkor kinyilatkoztatott parancsolat ma is igaz és érvényes minden egyháztagra az egész világon. Törvénytisztelő és érdemes állampolgároknak kell lennünk.

Az Úr azt mondta nekik: „És ebből a célból hoztam létre ennek az országnak az alkotmányát, bölcs emberek keze által, akiket pontosan e célból támasztottam”¹¹.

Egy másik versben az Úr azt mondta nekik, hogy „nem helyes tehát az, hogy bárki rabságában legyen a másiknak”¹². Ezért a szentek ellenezték a rabszolgatartást. És ez volt a missouri államban élő telepesek fájó pontja.

Így az 1849-ben rendezett ünnep alkalmával „Phineas Richards elder előlépett a huszonnégy idősebb úr nevében, és felolvasta a hűségről és hazafiságról szóló beszédét.”¹³ Arra buzdította a szenteket, hogy tanítsák hazaszeretetre a gyermekeiket, és szeressék és tiszteljék a szabadságot. Miután röviden felidézte az általuk elszenvedett kínokat, azt mondta:

„Testvérek és barátok! Mi, akik már 60 évet megéltünk, láttuk az Egyesült Államok kormányát annak teljes dicsőségében, és tudjuk, hogy a szörnyű kegyetlenségek, amelyeket el kellett szenvednünk, egy korrupt és romlott kormánytól származnak, miközben az általunk felmagasztalt Alkotmány tiszta tantételei változatlanul megmaradtak. […]

Ahogy atyáinktól megörököltük a szabadság szellemét és a hazafiasság tüzét, úgy kell azt hamisítatlanul átadnunk az utódainknak.”¹⁴

Az ember azt gondolhatná, hogy az emberi természet erejétől kényszerítve a szentek bosszúra szomjaztak, de az ő tetteiket még az emberi természetnél is hatalmasabb erő vezérelte.

Pál apostol elmagyarázta a következőt:

„Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg…

Bennünk pedig Krisztus értelme van.”¹⁵

A Lélek által volt az, hogy az egyház azon korai tagjai Krisztus követői lettek.

Ha meg tudjátok érteni azt a népet, amely a rengeteg szenvedés ellenére oly hosszútűrő, türelmes, megbocsátó és keresztényi maradt, akkor feltárul előttetek, hogy milyenek is valójában az utolsó napi szentek. Ahelyett, hogy felemésztette volna őket a bosszúvágy, inkább a kinyilatkoztatásokban kerestek biztonságot. Azok a tanítások határozták meg haladásuk irányát, amelyek a mai napig megtalálhatók az Ó- és Újszövetségben, a Mormon könyvében, a Tan és a szövetségekben, és a Nagyértékű gyöngyben.

Ha megértitek, hogy miért ünnepeltek úgy, ahogy, akkor meg fogjátok érteni, hogy miért van most hitünk az Úr Jézus Krisztusban és az evangélium tantételeiben.

A Mormon könyve azt tanítja, hogy „Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, Krisztusról prédikálunk, Krisztusról prófétálunk, és próféciáink szerint írunk, hogy gyermekeink tudhassák, milyen forráshoz forduljanak bűneik bocsánatáért”¹⁶.

És ma is, ezekben a veszélyes időkben, Jézus Krisztus igaz egyházában¹⁷ az evangélium tantételeit tanítjuk és azok szerint élünk.

Az 1849-es ünnepségnek három jelképes és profetikus része volt: az első, hogy a fiatal férfiak az Alkotmányt és a Függetlenségi Nyilatkozatot vitték; a következő, hogy minden egyes fiatal nőnél volt egy Biblia és egy Mormon könyve; és végül, hogy az idősebb férfiakat – az Ezüstös Hajúakat – külön figyelemmel tüntették ki a felvonuláskor.

A programot követően lakomát rendeztek az ideiglenesen felállított asztaloknál. 60 indiánt és az aranyláz miatt ott tartózkodó több száz utazót is vendégül látták.

Az ünnepség után pedig folytatták munkájukat.

Young elnök azt mondta: „Ha az Egyesült Államok népe 10 évig békén hagy bennünket, akkor nem kérjük, hogy különleges bánásmódban részesítsenek minket.”¹⁸

Nyolc évvel az 1849-es ünnepség után a szentek a Big Cottonwood Canyonban ünnepelték július 24-ét. Négy lovas hozta a hírt, hogy egy 2500 katonából álló hadsereg közelít a fennsíkon át. Az Egyesült Államok Hadserege, Albert Sydney Johnston ezredes parancsnoklata alatt, azt az utasítást kapta James Buchanan elnöktől, hogy verjen le egy nem létező mormon lázadást.

A szentek véget vetettek az ünneplésnek és hazasiettek, hogy felkészüljenek a védekezésre. A menekülés helyett ezúttal Young elnök kijelentette: „Nem szegtünk meg egyetlen törvényt sem, nem volt rá alkalom, és nincs is szándékunkban ilyet tenni; de ha egy nemzet azért jön ide, hogy elpusztítsa a népünket, akkor a Mindenható Isten segedelmével nem engedjük be őket!”¹⁹

A dédszüleim az egyik gyermeküket a Nauvooba vezető úton temették el, amikor kiüldözték őket Far Westből, egy másik gyermeküket pedig a Téli Szálláshely közelében, amikor nyugat felé űzték őket.

A másik dédanyám tizenévesként kézikocsit húzott végig a Platte-folyó déli partja mentén. Így szólt énekük:

A folyó túloldalán látták, ahogy a nap fénye megcsillant a hadsereg katonáinak fegyverén.²¹

Dédnagymamám St. Louisban vásárolt egy kis zománcozott kitűzőt, mely az amerikai zászlót jelképezte. Egész hátralévő életében viselte a ruháján.

Sem a csőcselék, sem pedig a hadsereg nem tudta eltéríteni a szenteket attól, amiről tudták, hogy igaz. Tárgyaltak és megegyezés született, és a Utahi Háború (melyet később Buchanan Baklövésének hívtak) véget ért.

Minket is ugyanaz a kinyilatkoztatás vezérel, és ugyanúgy próféta irányít. Amikor Joseph Smith próféta meghalt, egy másik lépett a helyére. Ez a folyamat egészen napjainkig tart.

Hat hónappal ezelőtt, az általános konferencián Thomas S. Monsont támogattuk mint az egyház 16. elnökét, csupán 5 hónappal 81. születésnapja előtt. Ő lett Gordon B. Hinckley utóda, aki 98 éves korában halt meg.

Az egyház rangidős vezetői szinte mindig évtizedekig tartó felkészülés során szerzik tapasztalatukat.

Monson elnök tökéletesen képes megfelelni napjaink kihívásaira. Két tanácsos támogatja és a Tizenkét Apostol Kvóruma, akik mind próféták, látnokok és kinyilatkoztatók.

Ugyanaz a Lucifer, akit kivetettek az Atya jelenlétéből, még mindig munkálkodik. Ő és az őt követő angyalok az Úr munkájának akadályozására és elpusztítására törekednek.

Mi azonban megmaradunk kijelölt utunkon. Családként és egyházként bele kell kapaszkodnunk a tantételekbe és szertartásokba. Bármilyen megpróbáltatás várjon is ránk – és lesz belőlük elég –, hithűnek és igaznak kell maradnunk.

Bizonyságomat teszem Istenről, az Atyáról, és az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, és arról, hogy Ők élnek. Thomas S. Monson elnököt Isten hívta el prófécia által.

„Az igazság lobogója felállíttatott. Nincs az a szentségtelen kéz, amely megállíthatná a munka haladását” (History of the Church, 4:540). Oly kiterjedtté vált, hogy ma már az utolsó napi szentek gyülekezete fölött sosem nyugszik le a nap. Jézus Krisztus nevében, ámen.