Szent templomok, szent szövetségek

A szívemet öröm és hála tölti be, mikor a nők e különleges gyülekezetére tekintek világszerte. Mily nagy kiváltság, hogy e nagyszerű nőtestvériség részesei lehetünk, és egyesülünk azon vágyunkban, hogy megerősítsük az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünket és felépítsük az Ő királyságát. Imádkozom, hogy a Lélek vezessen, miközben a templomi hódolat szent témájáról beszélek hozzátok.

A templomok a világ legszentebb helyei. A templomokban az egyház érdemes tagjai az elérhető legnagyobb áldásokat kaphatják meg. Mindeközben szent szövetségeket kötünk Istennel, és abban is segítünk, hogy ugyanezek az áldások rendelkezésére álljanak őseinknek is, akik anélkül haltak meg, hogy részesültek volna a szabaduláshoz szükséges szertartásokban.

A templomépítés mély jelentőségéről fogok beszélni, hogy a templomban végzett szertartások miért nélkülözhetetlenek a szabadulásunkhoz, és hogy miképpen készüljünk fel a templomba való belépésre.

Tanúja voltam annak, hogy mekkora áldozatokat kellett meghoznia sok egyháztagnak azért, hogy eljuthasson a templomba, és ez nagyon lenyűgözött. Hadd osszak meg veletek egy ilyen történetet.

1976-ban, mikor Costa Ricában éltünk, a misszióelnök megkérte a férjemet, hogy segítsen megszervezni az első utat a misszióból a templomhoz. A Közép-Amerika Misszió akkoriban magába foglalta Costa Ricát, Panamát, Nicaraguát és Hondurast. A legközelebbi templom az Arizonai Mesa templom volt. Bármely irányban ötnapi utazásra volt tőlünk, és hat határon kellett átkelnünk. Azok számára, akik útnak indultak mindez óriási anyagi áldozatot jelentett. Eladták a televíziójukat, a kerékpárjaikat, korcsolyáikat és mindent, amit csak tudtak. Két kényelmetlen buszon utaztunk éjjel és nappal. Néhány egyháztag minden pénzét az utazási költségre használta fel, és csupán sós kekszet és margarint hozott magával az útra, és azt ette.

Hogy miért hoznak az egyháztagok ekkora áldozatokat ilyen önzetlenül és boldogan azért, hogy eljuthassanak a templomba?

Soha nem felejtem el a Léleknek azt a hatalmas kiáradását, melyet a Mesa templomban töltött három nap során tapasztaltunk. Mélyen megérintett, mikor láttam, ahogy a családtagok könnyezve egymás nyakába borulnak, miután az örökkévalóságra összepecsételték őket.

Huszonnégy évvel később felszentelték a Costa Rica-i San José templomot. Az ülésen, melyen részt vettem, sokan ott voltak azon családok közül, akik elmentek arra a bizonyos első templomi útra. Hithűen és érdemesen vártak erre a szent pillanatra. Most már mindannyian gyakran elmehetnek a templomba, mert nemrégiben szentelték fel a panamai templomot, és bejelentették, hogy Hondurasban is épül majd egy templom.

Az Úr mindig arra kérte népét, hogy építsenek templomokat. Ezt parancsolta Mózesnek: „Készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam.”¹ A hordozható sátor, melyet építettek, Izráel központi hódolati helyéül szolgált az ígéret földjére tartó zarándokútjuk során. A tervrajzát és szerkezetét az Úr nyilatkoztatta ki Mózes számára. Az volt az Úr szent háza.

Salamon király később az elérhető legkiválóbb anyagokat felhasználva építette fel a jeruzsálemi templomot.²

Földi szolgálata során az Úr szent helynek tekintette a templomot, és azt tanította, hogy tartsuk tiszteletben.

A nefiták szintén építettek templomokat az Úrnak az amerikai földrészen. A templom körül kellett gyülekezniük, mikor Krisztus a feltámadása után megjelent nekik.³

Nem sokkal azután, hogy visszaállították az egyházat ebben az adományozási korszakban, az Úr azt parancsolta a szenteknek, hogy építsenek egy templomot: „Szerveződjetek; készítsetek elő minden szükséges dolgot, és alapítsatok egy házat, méghozzá az ima házát, a böjtölés házát, a hit házát, a tanulás házát, a dicsőség házát, a rend házát, Isten házát.”⁴

A szentek ezután jelentős áldozatok árán felépítették a Kirtland templomot. Ebben a szent templomban fontos papsági kulcsok állíttattak vissza, és maga a Szabadító is megjelent.⁵

Jelenleg 128 működő templom van világszerte, és ezen kívül még jó pár építés alatt áll.

Arra utasítottak bennünket, hogy építsünk templomokat, hogy szertartásokat végezhessünk mind az élőkért és mind a holtakért. Ezek a szertartások magukba foglalják az előszertartásokat, a felruházásokat, a házasságkötéseket, a pecsételéseket, és a halottakért végzett kereszteléseket, valamint az elrendeléseket.

Az előszertartások konkrét, azonnali és jövőbeni áldásokat is biztosítanak számunkra.

A felruházás szent szövetségeket testesít meg. Magába foglalja azt, hogy erőt kapunk a magasságból, oktatásban részesülünk, és megkapjuk a megkötött szövetségeinkhez tartozó áldások ígéretét hithűségünk függvényében.

Brigham Young elnök a következőképpen határozta meg a felruházás fogalmát:

„Felruházásotok mindazon szertartások elnyerését jelenti az Úr házában, melyekre szükségetek van ahhoz, hogy ebből az életből eltávozva, az őrt álló angyalok mellett elhaladva visszamehessetek az Atya jelenlétébe… és elnyerjétek örök felmagasztosulásotokat.”⁶

Az olyan összepecsételő szertartások, mint a templomi házasság, örökre összekötik a családokat.

A szövetségek – melyeket a templomban elvégzett szertartásokkal kötünk meg – lesz a belépőnk Isten jelenlétébe. Ezek a szövetségek saját erőnkön túl, magasan látóhatárunk fölé emelnek bennünket. Azzal, hogy szövetségeket kötünk, megmutatjuk a királyság felépítése iránti elkötelezettségünket. Amikor szövetségre lépünk Istennel, szövetséges néppé válunk. Megkapunk minden megígért áldást a szövetségeink iránti hithűségünk függvényében.

A templom a tanulás háza. A templomban kapott tanítások nagy része szimbolikus, és csak a Lélek által tanulható meg. Ez jelenti azt, hogy a magasságból taníttatunk. A templomi szövetségek és szertartások hatékony jelképei Krisztusnak és az Ő engesztelésének. Mindannyian ugyanabban a tanításban részesülünk, de jobban megértjük a szertartások jelentését, ha gyakran eljárunk a templomba, készen arra, hogy tanuljunk, és elmélkedjünk az ott elhangzó örök igazságokon.

A templomi hódolat során szolgálhatjuk a halottakat azáltal, hogy helyettesítő szertartásokat végzünk értük. Családtörténeti kutatást bárki végezhet a templom falain kívül, de az elhunyt őseink felmagasztosulásához szükséges szent szertartások csakis a templomokban végezhetők el.

A templom az Úr háza. Ő szabja meg használatának feltételeit, valamint hogy milyen szertartásokat végezzenek bennük. Ő állítja fel azokat a normákat, amelyek feljogosítanak bennünket, hogy belépjünk a templomba, és részt vehessünk az ottani hódolatban.

Az Úr így szólt Mózeshez: „Oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.”⁷ A Zsoltárokban ez áll: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén?

Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.”⁸ Az Ő háza szent, és semmi tisztátalan nem kerülhet be oda.⁹

Az Úr a püspököt és a cövekelnököt jelölte ki arra, hogy eldöntsék, érdemes-e egy illető a templomi ajánlásra, hogy majd beléphessen az Ő szent házába. Tökéletesen őszintének kell lennünk a püspökünkkel és a cövekelnökünkkel, amikor interjút készítenek velünk, hogy templomi ajánlást adhassanak. Az oltárra a tiszta szív és a töredelmes lélek ajándékát visszük. A személyes érdemesség elengedhetetlen követelménye annak, hogy élvezhessétek a templom áldásait.

Azáltal készülhetünk fel, hogy engedelmeskedünk a parancsolatoknak, és igyekszünk Isten akaratát megtenni. Ha még nem voltatok a templomban, akkor már most kezdjetek el felkészülni, hogy amikor alkalmatok nyílik rá, akkor készen álljatok és érdemesek legyetek.

Amikor elmegyünk a templomba, megtisztítjuk elménket és szívünket azoktól a gondolatoktól és érzésektől, melyek nincsenek összhangban a templom szentségével. Ezen kívül visszafogottan, és tiszteletünket kifejezve öltözünk fel. Megjelenésünkkel és öltözetünkkel azt jelezzük e szent esemény során, hogy áhítatosak vagyunk, és tiszteletben tartjuk az Urat és az Ő szent házát. Miután belépünk a templomba, fehér ruhába öltözünk, amely a tisztaságot és az erkölcsösséget jelképezi. Ekkor készen állunk, hogy részt vegyünk a templomi hódolat csendes áhítatában. Ez az örökkévaló áldás mindazok rendelkezésére áll, akik érdemesek rá, hogy befogadják.

Mit tehetnek az egyház nőtestvérei annak érdekében, hogy jogosultak legyenek a templom áldásaira?

Az Úr, prófétáin keresztül hívja mindazokat, akik még nem nyerték el a templom áldásait, hogy tegyenek meg mindent, ami szükséges, hogy jogosultak legyenek rá. Azokat pedig, akik már megkapták ezeket az áldásokat, arra ösztönzi, hogy amilyen gyakran csak tudnak, térjenek vissza oda, hogy újra átélhessék ezt az élményt, hogy nagyobb rálátásuk legyen az Ő örökkévaló tervére, és növekedjen a tudásuk.

Legyünk érdemesek arra, hogy templomi ajánlásunk legyen. Menjünk el a templomba, hogy örökre összepecsételhessük a családunkat. Térjünk vissza a templomba, amilyen gyakran csak a körülményeink megengedik. Adjuk meg elhunyt rokonainknak a lehetőséget, hogy ők is elnyerhessék a felmagasztosulás szertartásait. Élvezzük a lelki erőt és kinyilatkoztatásokat, melyeket akkor kapunk, amikor rendszeresen eljárunk a templomba. Legyünk hithűek, valamint kössük meg és tartsuk be a templomi szövetségeket, hogy ezáltal teljes mértékben részesüljünk az engesztelés áldásaiban.

Bizonyságomat teszem arról, hogy a templomok szent helyek. A lelki hatalom és erő forrásai. A kinyilatkoztatás helyszínei. Ezek az Úr házai. Szabadítónk és Megváltónk, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.