Becsüld meg a papságot, és használd helyesen!

Kedves fivéreim, Isten papságának csodálatos testvériségében gyűltünk össze szerte a világon. Milyen áldottak vagyunk, hogy azon kevés férfi közé tartozhatunk a földön, akiket megbíztak, hogy a Szabadító nevében cselekedve a papság igazlelkű használata által másokat megáldjanak.

Azon tűnődtem, közülünk vajon hányan gondolkodtak el komolyan az ároni és melkisédeki papság viselésének felbecsülhetetlen értékén. Amikor elgondolunk azon, hogy a földön valaha élt férfiak közül mily kevesen nyerték el a papságot, és Jézus Krisztus miként hatalmazta fel ezeket az embereket arra, hogy az Ő nevében cselekedjenek, bizony mélységes alázatot és hálát kellene éreznünk az általunk viselt papság iránt.

A papság az Isten nevében történő cselekvésre való felhatalmazás. Ez a felhatalmazás létfontosságú ahhoz, hogy az Ő munkáját elvégezzük a földön. Az általunk viselt papság Isten örökkévaló hatalmának ránk osztott része. Amennyiben pedig igazak és hithűek vagyunk, papsági elrendelésünk örökkévaló lesz.

A felhatalmazás ráruházása önmagában azonban nem alkalmas arra, hogy a hivatallal járó hatalmat is ránk ruházza. Az, hogy milyen mértékben vagyunk képesek a papság hatalmát használni, az a személyes érdemességen, az Úr Jézus Krisztusba vetett hiten, valamint az Ő parancsolatainak való engedelmességen múlik. Amikor szilárd evangéliumi tudásra alapozunk, azon képességünk, hogy érdemesen használjuk a papságot, nagyban megnövekszik.

A szent papság használatának tökéletes mintaképe Szabadítónk, Jézus Krisztus volt, aki szeretettel, irgalommal és jószívűséggel teljesítette szolgálatát. Élete az alázat és hatalom páratlan példája volt. A papság használatából származó legnagyobb áldások a másokért végzett önzetlen és alázatos szolgálat által adatnak. Hithű és engedelmes papságviselőként követve az Ő példáját, hozzáférést nyerünk e nagyszerű hatalomhoz. Amikor szükséges, a Lélek csendes sugalmazásainak hithű követése által gyakorolhatjuk a gyógyítás, áldás, vigasztalás és tanácsadás hatalmát.

Egy pár perc erejéig szeretnélek megkérni benneteket, hogy képzeljétek azt, hogy egy békés helyen vagytok egyedül, melynek légköre lehetőséget teremt a Szentlélek számára, hogy irányítson bennünket. Néhányan közületek rendszeresen részt vesznek személyes érdemességi interjúkon, míg mások olyan elhívással rendelkeznek, ahol ez csak ritkán történik meg. Kérlek titeket, képzeljétek el, hogy a következő pár percben egy papsági interjút fogok veletek tartani!

Míg e pillanatokban osztozunk, arra kérlek titeket, gondolkozzatok el személyes érdemességeteken az általatok viselt szent felhatalmazással kapcsolatban. Azt is gondoljátok át, hogy milyen következetesen használjátok a papságotokat mások megáldására. Nem az a szándékom, hogy kritizáljak, hanem hogy segítsek a papságotok használatából származó áldások kiteljesedésében.

Utat engednek-e a személyes gondolataitok a Szentléleknek, hogy irányíthasson benneteket, vagy hasznukra válna egy alapos nagytakarítás? Felemelő dolgokkal tápláljátok-e az elméteket, vagy behódoltatok a pornográf irodalmak és honlapok csábításának? Lelkiismeretesen kerülitek-e az olyan serkentő és egyéb anyagok használatát, melyek szemben állnak a Bölcsesség szavával, vagy néhány, általatok ésszerűnek tartott esetben kivételt tesztek? Gondosan odafigyeltek-e arra, hogy mit engedtek be az elmétekbe a szemeteken és fületeken keresztül, meggyőződve arról, hogy az építő és felemelő?

Ha elváltak vagytok, eleget tesztek-e apasági kötelezettségeteknek azáltal, hogy gyermekeitek anyagi szükségleteit kielégítitek, és nem csak a hivatalos minimális követelmények szerint?

Ha házasok vagytok, mind gondolatban, mind pedig testileg hűek vagytok-e a feleségetekhez? Hűek vagytok-e házassági szövetségeitekhez azáltal, hogy soha nem keveredtek olyan beszélgetésbe egy másik nővel, melyet nem szeretnétek, hogy a feleségetek is halljon? Kedvességet és szeretetet mutattok-e feleségetek és gyermekeitek iránt? Segítetek feleségeteknek a házimunkák elvégzésében? Vezető szerepet vállaltok-e olyan családi tevékenységekben, mint például a szentírásolvasás, családi ima és a családi est, vagy a feleségetek hidalja át az otthonotokban a ti figyelmetlenségetek által ütött réseket? Szoktátok mondani neki, hogy szeretitek őt?

Ha bármelyikőtök kényelmetlenül érzi magát akármelyik gondolatban adott válasszal kapcsolatban, tegye meg most a szükséges lépéseket. Ha érdemességi gondokkal küszködtök, szívem minden gyengédségével arra buzdítalak titeket, hogy beszéljetek a püspökötökkel vagy a cövekelnökségetek egyik tagjával. Szükségetek van a segítségre. Gyötrő gondjaitok nem fognak maguktól megoldódni. Odafigyelés nélkül valószínűleg csak súlyosbodnak majd. Nehéz lehet beszélni a papsági vezetőtökkel, de arra biztatlak benneteket, hogy saját magatok és szeretteitek érdekében ne halogassátok tovább.

Fivérek, most pedig arról szeretnék beszélni, hogy a papságot miként kell mások, és különösen Mennyei Atyánk leányainak megáldására használni.

A családról szóló kiáltvány kihangsúlyozza, hogy a férjnek és a feleségnek egyenlő partnereknek kell lenniük. Biztos vagyok abban, hogy az egyházban lévő minden egyes feleség örülne ennek a lehetőségnek és támogatná is azt. A férjen múlik, hogy ez megtörténik-e vagy sem. Sok férj egyenlő partnerként tekint feleségére, mely nemcsak számukra, de gyermekeikre is áldást hoz. Sokan azonban nem így tesznek. Buzdítom azokat a férfiakat, akik vonakodnak egyenlő partnerként bánni feleségükkel, hogy engedelmeskedjenek az Úr ezen tanácsának, és cselekedjenek a szerint. Az egyenlő partnerkapcsolat akkor hozza meg leginkább gyümölcsét, amikor a férj és a feleség egyaránt az Úr akaratát keresi a személyes és a családdal kapcsolatos fontos döntéseik meghozatalakor.

Legyetek érzékenyek a Lélek sugalmazásaira azon nagyszerű kiváltságotok használata során, amikor papságotok által az Úr nevében cselekedtek. Figyeljetek jobban oda arra, hogy miként tudjátok nagyobb hasznát venni a papság hatalmának azok életében, akiket szerettek és szolgáltok. Kifejezetten olyan egyénekre gondolok, mint például egy özvegyasszony, akinek valószínűleg hasznára lenne egy megértő, könyörületes papságviselő segítsége. Sokan közülük soha nem kérnének segítséget. Legyetek tudatában tehát azoknak a kihívásoknak, melyekben segítséget nyújthattok számukra az otthonaikban. Például ismerjétek meg aggodalmaikat, melyeket egy sugalmazott papsági áldással enyhíteni tudtok, vagy érdeklődjetek, hogy esetleg nem-e kell valamit megjavítani.

Püspökként legyetek fogékonyak és figyelmesek azon nőtestvérek iránt, akik egyházközségi tanácsaitokban szolgálnak. Ők képesek felmérni az egyházközségetekben lévő azon nőtestvérek szükségleteit, akik nem áldattak meg azzal, hogy legyen egy papságviselő az otthonukban. A Segítőegylet a látogatótanítás által felmérheti a szükségleteket, és javaslatokat tehet nektek a megoldásra. A Segítőegylet hatáskörén kívül eső dolgok esetében megkérhetitek az elderek kvórumát vagy a főpapok csoportját, hogy nyújtsanak segítséget a szükségletnek megfelelően.

Amikor püspökként egy olyan házaspárral tanácskoztok, akiknek házassági problémái vannak, ugyanolyan hitelt adtok-e a nő kijelentéseinek, mint a férfiénak? A föld számos országában tett utazásaim során azt látom, hogy néhány nő úgy érzi, nem kap elég tiszteletet, amikor egy papsági vezető Mennyei Atyánk fiainak szavát többre becsüli, mint leányainak kijelentését. Ilyen egyenlőtlenségnek soha nem szabad megmutatkoznia.

Az egyedülálló nőtestvérek kellő figyelmet és gondoskodást kapnak-e miközben a számos családból álló egyházközségekbe járnak? Van-e lehetőségük olyan jelentőségteljes elhívásokban szolgálni, ahol érezhetik, hogy szükség van rájuk? Megkapják a szükséges papsági támogatást?

A papsági felhatalmazás célja az, hogy adjon, szolgáljon, felemeljen és inspiráljon, és nem az, hogy igazságtalan befolyást vagy hatalmat gyakoroljon. Néhány kultúrában a hagyományok olyan szerepbe helyezik a férfit, hogy minden családi ügyben ő dönt, ő uralkodik és irányít. Ez nem az Úr útja. Néhány helyen a feleség szinte a férj tulajdonában van, mintha ő is csak egy vagyontárgy lenne. A Lucifer által ösztönzött effajta házasság hibás, kegyetlen és terméketlen jövőképét minden papságviselőnek el kell utasítania. Azon a hamis feltételezésen alapszik, hogy a férfi valamiképpen feljebbvaló a nőnél. Ennél semmi sem állhat távolabb az igazságnál. A szentírások megerősítik, hogy Mennyei Atyánk az Ő legnagyszerűbb, legragyogóbb, legfőbb teremtményét, a nőt, utoljára tartogatta. Mikor minden mással végzett, megalkotta a nőt. Csak ekkor jelentette ki, hogy a mű elkészült, és hogy az jó.

A feleségeinkről, édesanyáinkról, nagymamáinkról, lánytestvéreinkről és az életünkben lévő többi fontos nőről Hinckley elnök ezt mondta: „A Mindenható összes teremtménye között nincs csodálatosabb, inspirálóbb lény Isten egy kedves leányánál, aki erényesen él és érti, miért teszi ezt, aki szent és isteni dologként tiszteli és becsüli testét, aki műveli elméjét és folyamatosan gyarapítja értelmét, és aki örök igazsággal táplálja lelkét.”¹

Az isteni terv alapján a nő sok tekintetben alapvetően különbözik a férfitól.² Együttérző, és a körülötte lévők érdekeit tartja szem előtt. Ez a gondoskodó természet azonban túlzott is lehet egy olyan nő esetében, aki azt hiszi, hogy még akár az Úr segítségével is, de több mindent képes elvégezni, mint amennyit lehetséges. Néhányan elcsüggednek, mert úgy érzik, nem tesznek meg mindent, amit kellene. Azt hiszem ez olyan érzés, melyet az egyházban sok érdemes, szorgalmas és elkötelezett asszony érez.

Ezért férjként vagy fiúgyermekként fejezzétek ki hálátokat feleségeteknek vagy édesanyátoknak mindazért, amit értetek tesz. Gyakran mutassátok ki szereteteteket és hálátokat iránta. Ez gazdagabbá, kellemesebbé és jelentőségteljesebbé teszi majd Mennyei Atyánk sok olyan leányának életét, akik csak ritkán hallanak elismerő szavakat, és akiknek gyakran nem jár köszönet az általuk elvégzett rengeteg mindenért. Amikor férjként észreveszitek, hogy feleségeteknek támogatásra van szüksége, öleljétek át, és mondjátok el neki, hogy mennyire szeretitek őt. Mindannyian legyünk gyengédebbek és becsüljük meg azokat a különleges nőket, akik életünket gazdagabbá teszik.

A dolgok valódi értékét gyakran nem ismerjük fel addig, amíg az el nem vétetik tőlünk. Szemléltetésképpen képzeljetek el egy férfit, aki egy vétek miatt elvesztette a papság gyakorlásának jogát. Később, a szertartások visszaállításának részeként, miután teljes bűnbánatot gyakorolt, visszakapta ezt. A visszaállítás után odafordultam a feleségéhez és megkérdeztem: „Szeretnél áldást kapni?” Ő lelkesen bólogatott. Ezután a férjére néztem, aki most már képes volt használni a papságot, majd ezt mondtam: „Szeretnél áldást adni a felségednek?” Szavakkal nem lehet kifejezni az egy ilyen élmény során feltörő mély érzéseket, valamint a szeretet, bizalom és hála azon csodálatos kötelékét, melyet megteremt. Nem szabadna elveszítenetek a papságotokat azért, hogy azt jobban méltányolhassátok.

Ismerem azt az átható örömet és boldogságot, ami abból ered, hogy teljes szívemből és lelkemből szeretem, becsben tartom és tisztelem az én drága feleségemet. Azt kívánom, hogy a papság használata és az életetekben lévő nagyszerű nőkkel való megfelelő bánásmód hozzon ugyanilyen elégedettséget számotokra is!

Az Úr Jézus Krisztus tizenöt apostolának egyikeként a földön hasonlóképpen szeretném kifejezni a papság iránti érzéseimet, mint ahogy azt Howard W. Hunter elnök is már oly tökéletesen megfogalmazta: „Szabadítónk különleges tanújaként azt a nagyszerű megbízatást kaptuk, hogy az Ő egyházának és királyságának ügyeit igazgassuk, és hogy az Ő leányainak és fiainak szolgáljunk, bárhol is legyenek a föld színén. Azon elhívásunknál fogva, hogy bizonyságot tegyünk, kormányozzunk és szolgáljunk, megkívánják tőlünk, hogy életkortól, gyengeségtől, kimerültségtől és az alkalmatlanság érzésétől függetlenül, életünk utolsó leheletéig végezzük azt a munkát, amit Ő ránk bízott.”³

Isten számon fogja rajtunk kérni azt, hogy miként bánunk az Ő drága leányaival. Ezért úgy bánjatok velük, ahogy Ő szeretné, hogy bánjanak velük. Imádkozom, hogy az Úr vezessen minket azon törekvésünkben, hogy sugalmazásra méltóbbak, érzékenyebbek és eredményesebbek legyünk az általunk viselt papságban, különösen az Ő leányaival szemben. Jézus Krisztus nevében, ámen.