Egy minta mindenkinek

Nemrégiben egy rádióműsor résztvevője megkérdőjelezte az egyház nemzetközi vonzerejét, hiszen New York államból indult ki, Utahban van a székhelye, a Mormon könyve pedig egy ősi amerikai nép története. Ahogyan az Ázsiában, Afrikában, Európában és a világ más részein élő barátaimra gondoltam, nyilvánvaló volt, hogy a hozzászóló nem értette meg a visszaállított evangélium egyetemes természetét, illetve szertartásainak, szövetségeinek és áldásainak mindent magába foglaló alkalmazhatóságát. A Mormon könyve és Joseph Smith próféta első látomásának világméretű jelentőségét nem a hely határozza meg, hanem az üzenetük az ember Istennel való kapcsolatáról, az Atya gyermekei iránt tanúsított szeretetéről és a minden emberben ott lévő isteni lehetőségekről.

A prófétai felhívás minden korszakban ugyanez volt: „jöjjetek Krisztushoz és legyetek benne tökéletesek” (Moróni 10:32; lásd még Máté 5:48; János 10:10; 14:6), és hogy szabadulás csak az Atya Egyszülött Fián keresztül lehetséges (lásd János 1:14, 18; T&Sz 29:42). A felhívás egyetemes és Isten minden gyermekére vonatkozik, legyen az afrikai, ázsiai, európai vagy bármely más nemzetiségű. Amint Pál apostol kijelentette az Athénban lévőknek, mindannyian „Istennek nemzettsége vagyunk” (Apostolok cselekedetei 17:29).

Az Atya terve, Krisztus engesztelésével a középpontban, a világ alapjainak letétele előtt el volt készítve (lásd Ábrahám 3:22–28; Alma 13:3). Ádám és Éva magkapta azzal a parancsolattal, hogy tanítsák azt meg gyermekeiknek (lásd Mózes 5:6–12). Idővel Ádám leszármazottai elvetették az evangéliumot, ám Noén, később pedig Ábrahámon keresztül megújíttatott (lásd 2 Mózes 6:2–4; Galátziabeliek 3:6–9). Az evangéliumot Mózes napjaiban felajánlották az Izraelitáknak. Egy könyörtelenebb munkafelügyelő kellett azonban ahhoz, hogy Krisztushoz hozza őket, hiszen évszázadokon keresztül hitehagyásban éltek (lásd 2 Mózes 19:5–6; T&Sz 84:19–24). A Szabadító aztán az idők delén visszaállította az evangélium tejességét Izráel számára.

A hitehagyás és visszaállítás eme láncolatát legjobban megvilágító szentírásrészek közül az egyik Jézus, a gonosz szolgáról szóló példázatában található (lásd Márk 12:1–10). A példázatban Jézus emlékezteti az embereket a rengeteg prófétára, akiket azért küldtek hozzájuk az évek során, hogy egy igaz népet neveljenek fel. Ezután rámutat arra, hogyan utasították el a hírnököket újra és újra. Néhányukat megverték, majd kifosztva elküldték. Másokat megöltek. Majd megjövendölve a saját szolgálatát, Jézus elmondja követőinek, hogy az Atya elhatározta, hogy elküldi az Ő „egyetlen szerelmes fi[át]” (Joseph Smith fordítása, Márk 12:7) mondván: „A fiamat meg fogják becsülni” (Máté 21:37).

Jézus, mindazonáltal, ismerve küldetését ezt mondta:

„Azok a munkások azonban ezt mondák…: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség.

És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívülre veték” (Márk 12:7–8).

A Szabadító és apostolainak halálát követően megváltoztatták a tanokat és a szertartásokat, és újra hitehagyás vette kezdetét. Ez alkalommal a szellemi sötétség azonban évszázadokig tartott, mielőtt újra fénysugár jutott volna a földre. Péter apostol tudott erről a hitehagyásról, és a Szabadító mennybemenetelét követően megjövendölte, hogy az Úr második eljövetele nem jön el addig, „míglen újjá teremtetnek mindenek” (lásd Apostolok cselekedetei 3:19–21). Pál apostol jövendölt arról az időről is, amikor az egyháztagok „az egészséges tudományt el nem szenvedik” (2 Timótheus 4:3–4), és egy „szakadás” (2 Thessalonika 2:2–3) előzi meg Krisztus második eljövetelét. Ő is utalt a „mindenek újjáteremtésére” mondván, hogy a Szabadító „az idők teljességének rendjére nézve… egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban”(Efézusbeliek 1:10).

Az Úr az evangélium visszaállítását Joseph Smith prófétán keresztül irányította. A „mindenek újjáteremtése” a szent ligetben kezdődött azzal, hogy az Atya és a Fiú megjelentek Joseph Smithnek. Látomásban tanult Joseph Isten személyét illetően – arról, hogy az Atya és a Fiú különálló, felmagasztosult lények, és húsból és csontból való testük van.

A legtöbb sáfárság kezdetekor egy könyv adatik az újonnan elhívott prófétának. Mózes kőtáblákat kapott (lásd 2 Mózes 31:18). Léhi olyan könyvet kapott, melyben Jeruzsálem pusztulásáról olvasott (lásd 1 Nefi 1:11–14). Ezékielnek egy „könyv türet[e]” adatott (Ezékiel 2:9–10), mely tartalmazta az Úr üzenetét Júda háza számára abban az időben. Jánosnak, a kinyilatkoztatónak, Pathmos szigetén egy könyvet mutattak hét pecséttel (lásd Jelenések 5; T&Sz 77:6). Csodálkozunk tehát azon, hogy az Úr egy, az evangélium teljességét tartalmazó könyvet hozott elő „mindenek újjá teremtése” részeként? A Mormon könyvének hatalmában áll, hogy minden férfit és nőt Krisztushoz vezessen. A Szabadító engeszteléséről szóló részei a legtisztább feljegyzések annak célját és erejét illetően.

A Szent Lélek a szívemben súgta, hogy Joseph látta az Atyát és Fiát a szent ligetben, és hogy a Mormon könyve igaz. Hálás vagyok a Mormon könyvében található további tudásért a Szabadító engeszteléséről. Az egyik név, a Szabadító számtalan címe közül, az Atya Egyszülöttje. Például, János az evangéliumában kijelenti, hogy látta az Úr hatalmát és dicsőségét a Színeváltozás hegyén, és hogy a dicsősége „az Atya Egyszülöttjének dicsősége” volt (János 1:14; lásd még 18. v.). A Mormon könyve ugyancsak számtalanszor használja ezt a címet.

A halandókkal ellentétben, akik a halált mindkét szülőtől öröklik, Jézus egy halandó anyától, de halhatatlan Atyától született. A halál magva, melyet Máriától kapott, azt jelentette, hogy meg tud halni; Atyjától kapott öröksége azonban örökkévaló életet adott neki, ami azt jelenti, hogy a halál önkéntes cselekedet volt a részéről. Ezért mondta Jézus a zsidóknak: „Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában” (János 5:26).

Egy másik alkalommal kijelentette:

„Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.

Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsot vettem az én Atyámtól” (János 10:17–18).

Az Atyjától kapott halhatatlan jellemvonás ruházta fel Jézust hatalommal arra, hogy az engesztelést elvégezze, és hogy szenvedjen mindenki bűnéért. Alma próféta a Mormon könyvében az tanítja, hogy Jézus nemcsak a bűneinket vette magára, hanem mindenféle fájdalmunkat, gyötrelmünket és kísértésünket is elszenvedte. Alma azt is elmagyarázza, hogy Jézus magára vette betegségeinket, a halált, valamint a gyengeségeinket. (Lásd Alma 7:11–13.) Ezt azért tette, mondta Alma, hogy „szíve megteljék irgalommal,… [és] jobban tudja segíteni népét gyengeségeikben” (Alma 7:12).

Abinádi próféta továbbá kijelenti, hogy „ha lelkét a bűnért fel is áldozta, mégis meglátja utódait” (Móziás 15:10). Abinádi ezután megjelöli a Szabadító utódait, akik a próféták és az ő követőik. Éveken át úgy tekintettem a Szabadító szenvedésére a Gecsemáné kertben és a kereszten, mint ahol bűnök tömkelege szakadt a nyakába. Alma, Abinádi, Ésaiás és más próféták szavai hatására megváltozott a szemléletem. Személytelen bűnök tömkelege helyett, emberek hosszú sorát láttam, amint Jézus a mi „gyarlóságaink[at]” érezte (Zsidók 4:15), „betegségeinket… viselte, …fájdalmainkat hordoz[ta]… [és] megrontatott a mi vétkeinkért” (Ésaiás 53:4–5).

Az engesztelés egy közvetlen, személyes élmény volt, mely által Jézus megtanulta, hogyan segítse mindannyiunkat.

Az Igazgyöngy azt tanítja, hogy Mózes látta a föld összes lakóját és azok „megszámlálhatatlanul, mint a tenger partján a homok” (Mózes 1:28), olyan sokan voltak. Ha Mózes minden lelket látott, akkor ésszerűnek tűnik, hogy az univerzum Teremtőjének van hatalma ahhoz, hogy közvetlenül ismerjen mindannyiunkat. Ismerte a ti gyengeségeiteket és az enyémeket. Átélte a fájdalmaitokat és a szenvedéseiteket. Az enyémeket is. Tanúságomat teszem arról, hogy Ő ismer bennünket. Megérti azt, ahogyan a kísértésekkel harcolunk. Ismeri gyengeségeinket. Azon túlmenően azonban, hogy ismer bennünket, azt is tudja, hogyan segíthet nekünk, ha hittel fordulunk Őhozzá. Ezért ismerte fel hirtelen egy spanyol nő, hogy ő több, mint egy csepp az univerzumban, amikor a Szent Lélek a visszaállításról bizonyságot tett neki. Megérezte Isten szeretetét, azt, hogy ő Isten leánya, és rájött arra, hogy Isten ismeri őt. Ez azt is megmagyarázza, hogy miért tűnt ismerősnek a megváltás terve egy japán barátomnak, amikor a misszionáriusok tanították őt, míg a Szent Lélek megerősítette földi életének célja és lehetőségei felől.

Bizonyságomat teszem nektek arról, hogy Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma minta mindenki számára. Nem az események helye számít, hanem az örömhír – az Úr Jézus Krisztus időtlen tanának és engesztelésének ereje. Bizonyságot teszek arról, hogy Ő él, hogy Jézus a Krisztus. Tanúságomat teszem, hogy a Joseph Smith prófétán keresztül visszaállított evangélium a Péter által leírt „mindenek újjáteremtése”. Bizonyságomat teszem, hogy Gordon B. Hinckley elnök az Úr prófétája napjainkban. Jézus Krisztus nevében, ámen.