Eszközök Isten kezében

Hinckley elnök felhatalmazott engem, hogy az Első Elnökség nevében kifejezzem nagyrabecsülésünket mindazok számára, akik bármilyen módon segítettek az életek és tulajdonok mentésében az országunkban történt és még mindig tartó katasztrófák során.

Kedves nővéreim, alázatosan állok e nagyszerű feladat és kiváltság előtt, hogy szóljak hozzátok, Isten leányaihoz, a világ minden táján. Hinckley elnök rövid videobejátszása tanított és felemelt bennünket. Hálásak vagyunk azért, hogy Hinckley elnök és Monson elnök itt van velünk ma este. Támogatásuk és ránk gyakorolt hatásuk megerősít bennünket. Parkin nővér, Hughes nővér és Pingree nővér ösztönzően hatottak ránk. A kórus megérintette a szívünket. Amikor szemetekbe nézek, érzem jóságotokat. Megdicsérlek benneteket mindennapi igazlelkű munkátokért! Bár munkátokat csupán kevesen látják, azok fel vannak jegyezve az élet könyvébe, amely a Bárányé¹, és amely egy napon kinyittatik, hogy tanúságot tegyen elkötelezett szolgálatotokról, odaadásotokról és cselekedeteitekről, amint eszközök vagytok Isten kezében e nagy munka elvégzésére².

Neal A. Maxwell elder ezt mondta: „Oly keveset tudunk… a nők és a férfiak, valamint az anyaság és a papság felelősségei megosztásának okáról. Ezek Isten által lettek meghatározva egy másik időben és egy másik helyen. Hozzászoktunk ahhoz, hogy az Isten által elhívott férfiakra összpontosítsunk, hiszen náluk van a papság és a vezetői ág. E felhatalmazási ággal párhuzamosan azonban, igazlelkű hatások is áradnak, melyeket Isten figyelemre méltó leányai tükröznek vissza, akik minden korban és sáfárságban léteztek, beleértve a miénket is. A nagyság nem hasábok terjedelmében mérendő sem az újságokban, sem pedig a szentírásokban. Így hát Isten leányainak története, egyelőre, elmondatlan dráma egy színdarabban.”³

Néhányan közületek talán alkalmatlannak érzitek magatokat, mert úgy tűnik, nem tudjátok megtenni mindazt, amit szeretnétek. Az anyaság és a szülői lét a legnagyobb kihívásokkal teli szerep. Egyházi elhívásaitok is vannak, melyeket hozzáértéssel és lelkiismeretesen végeztek. Továbbá soknak közületek mindezek mellett dolgoznia is kell, hogy eltartsátok családotokat. Együtt érzek az özvegyekkel és az egyedülálló szülőkkel, akik a szülői felelősség oly nagy terhét cipelik. Általánosságban véve ti, nemes nőtestvérek, sokkal jobb munkát végeztek mindennek összetartásában és működtetésében, mint azt képzelitek. Hadd javasoljam, hogy lépésről lépésre küzdjetek meg kihívásaitokkal! Tegyetek meg minden tőletek telhetőt! Mindenre az örökkévalóság szemüvegén át nézzetek! Ha ezt teszitek, más szemszögből látjátok majd az életet.

Úgy hiszem, mindannyian boldogok akartok lenni, és szeretnétek megtalálni a Szabadító által ígért békességet. Úgy vélem, sokan nagyon keményen próbáltok lépést tartani felelősségeitekkel. Senkit sem szeretnék megbántani. Vonakodva hozok fel egy témát, ám úgy érzem, beszélnem kell róla. Néha túlságosan sokáig hordozzuk a múlt bántalmainak boldogtalan érzéseit. Túl sok energiát fektetünk abba, hogy olyan dolgokon időzünk, melyek elmúltak, és melyeken nem lehet változtatni. Nehezen hagyjuk hátra magunk mögött bántalmainkat. Ha egy idő után meg tudunk bocsátani, bármi is okozta fájdalmunkat, akkor az engesztelésen keresztül rálelünk „a vigasz életet adó forrására”, és elnyerjük a megbocsátás édes békességét⁴. Néhány sérülés olyannyira fájdalmas és mély, hogy a gyógyulás csupán egy magasabb hatalom segítségével, valamint a következő életbeli tökéletes igazságosság és helyreállítás reményével érhető el. Nőtestvérek, rátalálhattok arra a magasabb hatalomra, és elnyerhetitek a drága nyugalmat, valamint az édes békességet!

Attól tartok, nem ismeritek fel a családotokra, az egyházra, valamint a társadalomra gyakorolt jóravaló hatásotok teljes mértékét. Jóra irányuló hatásotok felbecsülhetetlen és leírhatatlan. Brigham Young elnök azt mondta: „A Női Segítőegyleteink nőtestvérei nagyon sok jót tettek. Ki lehet vajon fejezni azon jócselekedetek mennyiségét, melyre Izráel édesanyái és leányai képesek? Nem, lehetetlen! És mindaz a jó, amit ezután fognak tenni, az örökkévalóságon át kísérni fogja őket.”⁵ Őszintén hiszem, hogy eszközök vagytok Isten kezében minden szerepetekben, különösen az anyaság szerepében.

A királyságért végzett munkában a férfiak és a nők egyformán fontosak. Isten azzal bízza meg a nőket, hogy hozzák világra és neveljék fel gyermekeit. Nincs ennél fontosabb munka. Az anyaság oly fontos szerep a nők számára! Szent áldások és igaz befolyás áramlott mind a saját, mind pedig a családom életébe, szeretett feleségem, az ő édesanyja, saját édesanyám, nagymamáink, drága leányaink és leányunokáink hatására. Szavakkal ki sem fejezhető, milyen nagyra becsülöm az összes nőt, akit ismerek. Ez különösen igaz örökkévaló társamra, Ruthra.

Szeretnénk, ha tudnátok, egyedülálló nőtestvérek, hogy nagyon szeretünk benneteket. Erőteljes eszközök lehettek Isten kezében, hogy segítsetek e nagyszerű munka elvégzésében. Értékesek vagytok, és szükségünk van rátok. Vannak nők, akik bár házasok, nem lehetnek édesanyák. Mindannyian, akik ilyen körülmények között vagytok, bizonyosak lehettek afelől, hogy az Úr szeret benneteket, és nem felejtett el titeket! Tehettek valami olyat egy másik emberért, amit senki más nem tud megtenni. Talán tehettek valamit egy másik édesanya gyermekéért, amit ő maga nem tud megtenni. Hiszem, hogy az ilyen körülmények között élő nőtestvérek kárpótló áldásokban fognak részesülni mind ebben, mind pedig az elkövetkezendő életben. Elnyeritek ezeket az áldásokat és a megnyugtató békességet, ha szeretni tudjátok Istent „teljes szíve[tek]ből és teljes lelke[tek]ből és minden erő[tök]ből és teljes elmé[tek]ből; és a [ti] felebaráto[tok]at, mint maga[tok]at”⁶. A körülmények dacára nagyon sikeresek lehettek mindenben, amit tesztek, eszközökként Isten kezében e nagy munka elvégzésére.

A nőknek oly nagy szerepük van arra, ami a világban örökre vagy egyébként történik. Bizonyos mértékben a feleségek és az édesanyák irányítják az áldások otthonukba történő áramlását. Miközben támogatjátok férjetek papsági elhívását, és bátorítjátok fiaitokat a papsági tevékenységeikben, otthonotok gazdagon meg lesz áldva. Ösztönözzétek gyermekeiteket, hogy segítsenek a szükséget látóknak! Otthonunk meg lett áldva azáltal, hogy feleségem részt vett a Segítőegyletben a házasságunk évei alatt. Évekig szolgált egyházközségi, majd pedig cövek segítőegyleti elnökként. Miközben végezte feladatát, és részt vett a gyűlésein, az otthonunk a szolgálat édes lelkével lett megáldva, melyet hazahozott magával.

Amint ma este is hallottuk, tagjai vagytok a világ legnagyobb női szervezetének. Ahogy Hinckley elnök már idézte a videofelvételen, Joseph Smith próféta kijelentette: „E szervezet Isten által megalapított rend szerint kapjon utasításokat – azokon keresztül, akiket vezető szerepekre jelöltek – most pedig elfordítom számotokra a kulcsot Isten nevében, ujjongani fog ez az egylet, és tudás és intelligencia árad majd le mostantól fogva – jobb napoknak néz elébe az egylet.”⁷ Több lehetőség adatott a nők számára, mióta Joseph Smith próféta elfordította számukra azt a kulcsot, mint az emberiség történelmében bármikor.⁸

Az egyház nőtagjai már a kezdetektől fogva eszközök voltak Isten kezében. Amikor a templomot építették Kirtlandben, a nők nyújtottak támogatást a munkások számára, ahogy Heber C. Kimball elnök beszámolt róla:

„Asszonyaink kötöttek és fontak, hogy felruházzák azokat, akik az épületen dolgoztak, és csak az Úr ismeri a szegénységet, a megpróbáltatást és a nélkülözést, amelyeken át kellett mennünk annak érdekében, hogy elérhessük ezt. Feleségem egész nyáron azon dolgozott, hogy segítséget nyújtson a cél eléréséhez. Egy lány segítségével 45 kilogramm gyapjút sodort össze, hogy ruhát készíthessen azok számára, akik a templom építésén dolgoztak, és bár abban a kiváltságban volt része, hogy megtarthatta magának a gyapjú mennyiségének felét, viszonzásul a munkálataiért, még annyit sem tartott meg, hogy egy pár harisnyát készíthetett volna magának; mindet odaadta azoknak, akik az Úr házán dolgoztak. Font, szőtt és elkészítette a szövetet, majd kiszabta és megvarrta a ruhákat, és azoknak a férfiaknak adta, akik a templomon dolgoztak; szinte minden kirtlandi nő kötött, varrt, font stb. az Úr munkája előmozdításának érdekében.”⁹

Polly Angell, az egyház építészének felesége szerint a próféta ezt mondta nekik: „Nos, nővérek, ti mindig készek vagytok segíteni. A nőtestvérek mindig a legelsők minden jó munkában. Mária látta meg elsőként a feltámadott Urat a sírnál; most pedig a nőtestvérek dolgoznak elsőként a templom belsején.”¹⁰

Nőtestvérek, rendelkeztek az érzékenység, valamint a szép és lelkesítő dolgok iránti szeretet isteni tulajdonságaival. Ezek olyan ajándékok, melyeket arra használtok, hogy életünket kellemesebbé tegyétek. Gyakran, amikor ti, nőtestvérek, készítetek elő és tartotok meg egy leckét, szép terítőt és virágokat raktok az asztalra – mely csodálatos kifejezése törődő és lelkiismeretes természeteteknek. Ellenben, amikor a férfitestvérek tanítják a leckét, még egy kókadt pitypanggal sem díszítik az asztalt! Néha azonban túl szigorúak vagytok magatokkal szemben. Úgy gondoljátok, hogy ha nem tökéletes, amit nyújtotok, akkor az nem is elfogadható. Elmondom nektek azonban, hogy ha a tőletek telhető legjobbat nyújtjátok, amit általában megtesztek, akkor alázatos felajánlásotok, bármi is legyen az, elfogadható és kedves lesz az Úr számára.

Manapság a látogató tanítók sok jót tesznek. Tizenkét évvel ezelőtt Suzyt hívták el Dora látogató tanítójának. Gyermek nélküli özvegyként Dorának nehéz természete volt, és szinte teljesen elzárkózott a világtól. Amikor Suzy elkezdte látogatni Dorát, az ajtóban beszélgettek, ám soha nem hívták be. Néhány hónappal később Suzy süteményt vitt Dorának, Dora azonban azt mondta, hogy nem fogadhatja el. Amikor Suzy megkérdezte, miért nem, így válaszolt: „Mert kérni fogsz majd valamit cserébe.” Suzy biztosította, hogy csupán a barátságát szeretné kérni. Ezután a látogatások könnyebbé váltak. Suzy fokozatosan módot talált arra, hogy segítsen Dorának, és meghallgassa, amikor szüksége volt rá. Továbbá mesélt neki az egyházközségben lévő csodálatos emberekről, órákról és konferenciákról, így ő is az egyházközség részének érezhette magát. Amikor Dora egészsége elkezdett romlani, Suzy minden nap meglátogatta, és közeli barátok lettek. Amikor Dora elhunyt, Suzy „rendkívüli nőként” és „becses barátként” tudta jellemezni azt a nőt, akit mások „megközelíthetetlennek” tartottak.¹¹ Látogató tanítói szolgálatának köszönhetően úgy ismerte őt, ahogyan csak kevesen tudták.

A Segítőegylet olyan nőtestvériség és hely, ahol a nőket arra tanítják, hogy építsék hitüket, és vigyenek véghez jó cselekedeteket. Ahogy azt Hinckley elnök gyakran elmondta, mindannyiunknak szüksége van barátokra. A barátságok melegséggel és szeretettel töltenek el bennünket. Nem korlátozódik a fiatalokra vagy az idősekre, a gazdagokra vagy a szegényekre, a kevésbé ismert vagy közismert személyiségekre. Bármilyenek is legyenek körülményeink, mindannyiunknak szüksége van valakire, aki megértéssel hallgat végig minket, aki vállon vereget, amikor bátorításra van szükségünk, és aki táplálja azon vágyunkat, hogy jobbakká váljunk. A Segítőegyletet ilyen baráti körnek tervezték, tele megértő szívekkel, melyek szeretetet és teljesítményt eredményeznek, hiszen, végső soron, ez egy nőtestvériség.

Ezt az általános segítőegyleti gyűlést a világ számos országában közvetítik. Jó arra gondolni, hogy a nőtestvérek különböző helyeken összegyűlnek, hogy ugyanabban az üzenetben osztozzanak, melyet mi hallunk, és együtt lehetünk barátokként. Az egyik nőtestvér Etiópiából részt vett egy ilyen összejövetelen a virginiai Fredericksburgban, és ezt a megfigyelést tette: „Barátokként, édesanyákként és leányokként ültünk le, ám nővérekként keltünk fel.”¹²

Egy Thaiföldön szolgáló nővér misszionárius írt arról, amikor Bangkokban nézte a nőtestvérekkel a tavalyi közvetítést. Ezt mondta: „Akkora erőt éreztem a thaiföldi nők ezen kicsi csoportjában, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy olyan nők tanácsait kövessék Salt Lake-ből, akikkel soha sem találkoztak.”¹³ Hát nem csodálatos a nőtestvériség kötelékét érezni, mely óceánokat, folyókat és számos országot áthidal, miközben összegyűlünk erre az ülésre! A kulcsot valóban elfordította Joseph Smith próféta, amikor 1842-ben a nők ama kis csoportjával találkozott Nauvooban, hogy megszervezze a Segítőegyletet!

Végezetül pedig szeretnék néhány szót szólni hozzátok, fiatal nőtestvérek! Fontos szerepet játszotok e nagyszerű nőtestvériségben. A legtöbben fel lettetek ruházva Jézus Krisztus evangéliuma visszaállításának bizonyságával. Ezzel a bizonysággal, valamint fiatalos erőtökkel, hatásotokkal és intelligenciátokkal, elnyerhetitek az áldásokat, melyek abból származnak, hogy betöltitek azon felelősségeteket, hogy eszközök vagytok Isten kezében e nagy munka elvégzésére.

Az egyik fiatal nőtestvér nemrég megosztotta a Segítőegylettel kapcsolatos érzéseit. Azt mondta, olyan egyházközségben nőtt fel, ahol a nőtestvérek törődtek vele már akkor is, amikor még a Fiatal Nőkhöz tartozott, így amikor eljött az ideje, hogy a Segítőegyletbe járjon, azt mindannyian izgatottan várták. Megfigyelte „mennyire különböztek a személyiségek, érdeklődési körök, hátterek és korok abban a Segítőegyletben”, és megállapította: „Most már… van egy csoport különböző korú barátom – tizenévesektől az ükanyákig.”¹⁴

Nagyszerű jövő vár rátok, fiatal nőtestvérek! Talán nem lesz pontosan olyan, amilyennek terveztétek, ám csodás megelégedettséget és sok jót eredményezhet. Fiatal nők, az érett, tapasztalt, igazlelkű nőtestvérek társasága mind lehetőség, mind pedig áldás számotokra.

Hinckley elnök szeretett felesége, Marjorie Pay Hinckley, nagyon jól megfogalmazta, amikor ezt mondta: „Mindannyian együtt vagyunk ebben. Szükségünk van egymásra! Ó, mennyire szükségünk van egymásra! Nekünk, idősebbeknek, szükségünk van rátok, fiatalokra. És reméljük, hogy nektek, fiataloknak, szükségetek van ránk, idősebbekre. Ez egy szociológiai tény, hogy a nőknek szükségük van nőkre. Mély, kielégítő és hűséges barátságokat kell kiépítenünk egymással. Ezek a barátságok a létfenntartás alapvető forrásai. Naponta meg kell újítanunk hitünket. Egymásba kell karolnunk, és segítenünk kell felépíteni a királyságot, hogy előre haladjon és betöltse a földet.”¹⁵

Kedves nőtestvérek, szeretett társaink a királyság építésében, kiknek neve az élet könyvében van feljegyezve, amely a Bárányé¹⁶, továbbra is haladjatok előre! Hittel és alázattal haladjatok előre! Ne engedjétek Sátánnak vagy bármely csábító gonosz hatalmának, hogy befolyásoljon benneteket! Ne adjatok alkalmat az ellenségnek ¹⁷, és ne engedjétek, hogy lealacsonyítsa az Úr Lelke iránti Isten adta fogékonyságotokat! A Lélek vezéreljen benneteket szent érzésekhez minden gondolatotokban és cselekedetetekben, amint szeretettel és irgalommal nyújtjátok ki karotokat mások felé! Ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.