A Mormon könyve olvasásából származó áldások

Minden hónapban izgatottan várom ezt a csodálatos magazint. Az Első Elnökség üzenete – mely minden számban megtalálható – megerősít lelkileg. Az Ensign és a Liahóna augusztusi száma különleges felkérést tartalmazott Hinckley elnöktől, miszerint olvassuk el a Mormon könyvét az év vége előtt.

Miért gondolja úgy Hinckley elnök, hogy a Mormon könyve elolvasása ilyen jótékony hatással van ránk? Azt mondja:

„Varázsa végtelen, mint az igazság, egyetemes, mint az emberiség. Ez az egyetlen könyv, melynek borítói között arra az ígéretre lelhetünk, hogy az olvasó isteni hatalom által biztosan tudhatja annak igazát.

Eredete csodálatra méltó; amikor eredetének történetét először mondják el azoknak, akik számára a könyv ismeretlen, az szinte hihetetlenül hangzik. A könyv azonban itt van, hogy megérinthessük, hogy megérinthessük, kézbe vehessük és elolvashassuk. Senki sem vitathatja létezését…

Nincs még egy olyan írott testamentum, amely ilyen világosan szemlélteti azt a tényt, hogy amikor az emberek és a nemzetek Istent félve és parancsolatainak engedelmeskedve élnek, boldogulnak és növekednek, amikor azonban Őt és szavait semmibe veszik, hanyatlás következik be, amely – hacsak az igazságos cselekedetek meg nem állítják – erőtlenséghez és halálhoz vezet” („Egy élénk és valós bizonyság”, Első Elnökségi üzenet, 2005. aug.).

Vajon miért olyan fontos számunkra a Mormon könyve olvasása napjainkban? Pontosan azért, mert a Mormon könyve írói tökéletesen megértették, hogy írásaik elsősorban a jövő nemzedékek számára, nem pedig saját nemzedékük számára készülnek. Moróni ezt írta nemzedékünknek: „Úgy beszélek hozzátok, mintha jelen lennétek” (Mormon 8:35). Nefi próféta kijelentette:

„Az Úristen pedig azért ígérte meg nekem, hogy megtartja és megőrzi és nemzedékről-nemzedékre eljuttatja utódaimhoz mindazt, amit leírok, hogy a Józsefnek tett ígérete beteljesüljön, vagyis amíg a föld fennáll, utódai soha el ne pusztuljanak” (2 Nefi 25:21).

A Mormon könyve figyelmeztető hang nemzedékünk számára. Figyeljük meg, milyen élethűen ábrázolja a földön napjainkban uralkodó állapotokat:

„És ne mondja senki, hogy nem fognak előkerülni, mert biztos, hogy elő fognak kerülni, mert az Úr megmondta ezt, sőt maga az Úr keze által fognak a föld alól előkerülni, és senki sem tehet majd ellene semmit. És mindez akkor fog megtörténni, amikor azt mondják az emberek, hogy már nincsenek csodák. És olyan lesz az, mintha a halottak szólalnának meg.

És ez akkor lesz, amikor a szentek vére az Úrhoz fog kiáltani a titkos szövetségek és sötét gaztettek miatt.

Igen, ez akkor lesz, amikor már tagadják Isten hatalmát, és az egyházak megromlanak és szívük gőgjében felfuvalkodnak; akkor, amikor az egyházak vezetői és tanítói annyira felfuvalkodtak lesznek gőgjükben, hogy saját egyházuk tagjai is irigykednek rájuk.

Amikor távoli országokból tüzek, viharok és füstök híre érkezik.

Amikor mindenfelől háborúkról és földrengésekről hallanak.

Amikor az egész földet elborítja a szenny, és gyilkosság és rablás és hazudozás és csalás és paráználkodás és mindenféle aljasság fog uralkodni; amikor sokan így fognak beszélni: tedd csak ezt, tedd csak azt, mit sem számít, hiszen az Úr úgyis megbocsát az utolsó napon. Jaj azonban az ilyeneknek, mert azok a bűn rabjai, és keserűségben élnek” (Mormon 8:26–31).

Ezra Taft Benson elnök is megerősítette, milyen különlegesen értékes napjainkban a Mormon könyve, amikor a következőket mondta:

„A Mormon könyvét nekünk írták, a mai kor számára. Isten a könyv szerzője. Egy bukott népről szóló feljegyzés, melyet sugalmazott férfiak szerkesztettek, hogy áldást hozzon ránk. Ezek az emberek sohasem látták az egész művet – számunkra készült. Mormon, az ősi próféta – akiről a könyv a nevét kapta – kivonatolta az évszázadokon átívelő feljegyzéseket. Maga Isten – aki mindent tud a kezdetektől – Ő mondta meg neki, mit vegyen bele a kivonatokba, mire lesz e napokban szükségünk” („The Book of Mormon Is the Word of God”, Ensign, 1975. máj., 63. o.).

Gyakran főként egy bukott népről szóló feljegyzésként tekintünk erre a műre, és elfeledkezünk arról, hogy sugalmazott próféták állították azt össze azzal a céllal, hogy segítsenek nekünk megtérni Krisztushoz. A Mormon könyve fő íróinak meg sem fordult a fejében, hogy művükre történelemkönyvként tekintsenek. Sőt, Jákob azt mondta, hogy testvére, Nefi parancsolta neki, hogy „annak a népnek a történetét, akiket Nefi népének hívnak, csak felületesen érint[se]” (Jákob 1:2).

Minden alkalommal, amikor e könyvet olvassuk, fel kell magunkban tenni a kérdést: „Vajon az alkotók miért éppen ezt a történetet vagy eseményt jegyezték fel? Milyen értékkel bírnak számunkra napjainkban?”

A Mormon könyve számtalan tanítása között található leírás a háború hatásairól, és azon körülményekről, amelyek indokolttá tehetik a harcot. Szól a gonoszról, a titkos szövetségek veszélyeiről, amelyeket a hatalomszerzés és az uralkodás indít el. Beszél arról, hogy Sátán valós személyiség, és példákat említ az általa használt módszerekre. Tanácsot ad a vagyon megfelelő használatára. Beszél az evangélium egyszerű és értékes igazságairól, Jézus Krisztus, valamint az egész emberiség számára hozott engesztelő áldozat valódiságáról és isteni voltáról. Tanít minket Izráel házának összegyűjtéséről az utolsó napokban. Beszél a misszionáriusi munka céljáról és alapelveiről. Int bennünket a büszkeség, a közömbösség, a halogatás, a helytelen hagyományok veszélyei, a képmutatás és az erkölcstelenség ellen.

Most rajtunk áll, hogy tanulmányozzuk a Mormon könyvét, megismerjük a tantételeit és alkalmazzuk azokat az életünkben.

E szentírás egy remek történettel indul arról, milyen fontosak a családok számára a szentírások és azok tanulmányozása. Léhi, apa és próféta, figyelmeztetést kap, hogy egyesek az életére akarnak törni, mert fejükre olvasta bűneiket. Utasítást kap, hogy fogja a családját és meneküljön.

„És történt, hogy elindult a sivatagba. Elhagyta házát, öröksége földjét; otthagyta aranyát, ezüstjét, kincseit, és semmi mást nem vitt magával, csak a családját, élelmet, és sátrakat, és elindult a sivatagba” (1 Nefi 2:4).

Miután megtettek egy bizonyos távolságot, az Úr álmában azt mondta Léhinek, hogy ne utazzanak addig tovább a sivatagban, amíg meg nem szerzik Jeruzsálemből atyáik rézlemezekre vésett feljegyzéseit. E lemezek tartalmazták a próféták szavait és az Úr parancsolatait is. Léhi négy fia kapta a megbízatást, hogy menjen vissza a feljegyzésekért.

Amikor Jeruzsálemhez érkeztek, sorsot húztak, hogy ki menjen Lábán házához elkérni a rézlemezeket. Lámánra esett a választás. Elment hát Lábánhoz, „és történt, hogy Lábán dühös lett és elkergette, mert nem akarta, hogy az írások a birtokába kerüljenek. És így kiáltott rá: Te rabló, mindjárt megöllek!” (1 Nefi 3:13) Lámán megmenekült, a lemezeket azonban nem tudta megszerezni.

Az tűnt fel nekem ebben az első kísérletben, hogy a négy fiúnak nem volt jó terve. Ez fontos tanulságot ad számunkra, amelyet a szentírások tanulmányozása során alkalmazhatunk. Mutassuk ki a Mormon könyve tanulmányozása iránti elkötelezettségünket azzal, hogy konkrét tervvel indulunk neki.

Az Ensign és a Liahóna magazinok cikkében Hinckley elnök felhívást intézett „az egyház tagjaihoz világszerte és barátainknak mindenhol, hogy olvassák el és olvassák el újra a Mormon könyvét!”. Ezután tervet is kínált a felhívás kivitelezésére: „Ha naponta egy-másfél fejezetnél kicsit többet olvastok, még az év vége előtt be fogjátok tudni fejezni a könyvet” (Első elnökségi üzenet, 2005. aug.). Az augusztus és a szeptember már elmúlt. Hinckley elnök terve szerint mostanra már Alma könyvénél kellene tartanunk, valahol a 4. és a 12. fejezet között. Ti még időben vagytok, vagy már lemaradtatok?

Az első kísérlet kudarca után Nefi fivérei fel akarták adni, és szerettek volna visszatérni atyjukhoz a vadonba. Nefi azonban arra buzdította őket, hogy próbálkozzanak még, és egy másik módszert javasolt: „Tartsuk tehát be hűségesen az Úr parancsolatait; azért menjünk el atyánk örökségének földjére, ahol aranyát, ezüstjét és mindenféle kincseit hagyta. És ő mindezt az Úr parancsára tette. (…)

És történt, hogy bementünk Lábánhoz és kértük, hogy adja át nekünk a[z]… írásokat, amiért cserébe neki adjuk aranyunkat, ezüstünket és minden drágaságunkat” (1 Nefi 3:16, 24).

Nefi példája megmutatja, hogy a szentírások áldásai sokkal értékesebbek a vagyonnál és egyéb földi dolgoknál. A világ dolgainak hajszolása csupán pillanatnyi örömöt adhat számunkra, ám tartós boldogságot sohasem. Amikor a Lélek dolgaira törekszünk, a jutalmak örökkévalóak, és olyan megelégedést hoznak, amely halandó létünk igazi vágya.

Hinckley elnök azért buzdított bennünket a Mormon könyve olvasására, hogy az felemeljen minket a világ dolgai fölé, hogy élvezhessük az Úr dolgait. Azt mondta: „Fenntartások nélkül megígérem nektek, hogy ha mindannyian betartjátok ezt az egyszerű programot, attól függetlenül, hogy korábban már hányszor olvastátok el a Mormon könyvét, az Úr Lelke nagyobb mértékben fog életetekbe és otthonotokba áramlani, erősödni fog elhatározásotok a parancsolatainak való engedelmesség iránt, és szilárdabb bizonysággal rendelkeztek majd Isten Fiának élő valóságáról” (Első elnökségi üzenet, 2005. aug.). Ezek az áldások sokkal többet érnek az anyagiaknál.

Amikor Nefi és testvérei kincseiket ajánlották a rézlemezekért cserébe, Lábán elvette tulajdonukat, sőt kis híján életüket is. Az újabb kudarctól mélységesen elkeseredve, Lámán és Lémuel ismét fel akarta adni a szerintük lehetetlen küldetést. Nefi azonban megingathatatlan volt az Úr parancsolatai iránti elkötelezettségében. Így érvelt bátyjaival: „Engedelmeskedjünk az Úr parancsának és menjünk vissza Jeruzsálembe, hiszen hatalmasabb ő az egész földnél, akkor miért ne lenne hatalmasabb Lábánnál és az ő ötven, vagy akár tízezer emberénél is?” (1 Nefi 4:1)

Amikor az Úrba vetett hittel látott neki a feladatnak, meglett a kívánt eredmény. Amikor Nefi a lemezekért ment, a Lélek vezette, és Lábán a kezébe került. Hitén és engedelmességén keresztül, Nefi biztosította maga és családja számára is a szentírások áldásait. Most már a rézlemezekkel a birtokukban, Nefi és fivérei visszatérhettek atyjukhoz a vadonba, és folytathatták útjukat.

Ha hittel állunk hozzá Hinckley elnök felhívásához, akkor prófétánk biztos ígéretét kapjuk, hogy áldások származnak majd a Mormon könyve tanulmányozásából. Nefihez és családjához hasonlóan úgy találjuk majd, hogy a szentírások kívánatosak, sőt nagyon értékesek számunkra. (Lásd 1 Nefi 5:21.) Megkaphatjuk azt az áldást is, melyet Moróni ígért a Mormon könyve végén:

„Jöjjetek Krisztushoz, legyetek benne tökéletesek, vessetek el magatoktól minden istentelenséget, és ha elvetettetek magatoktól minden istentelenséget, és Istent teljes szívetekből, teljes lelketekkel és minden erőtökkel szeretitek, akkor kegyelme elegendő lesz nektek arra, hogy kegyelme által tökéletesek lehessetek Krisztusban; ha pedig Isten kegyelme által tökéletesek vagytok Krisztusban, semmiképpen sem tagadhatjátok Isten hatalmát” (Moróni 10:32).

Ebben az évben ünnepeljük Joseph Smith próféta születésének 200. évfordulóját. A Mormon könyve meggyőző bizonyítékul szolgál Joseph Smith szolgálatáról és Jézus Krisztus Egyházának visszaállításáról. Hinckley elnök a legutolsó áprilisi általános konferencián ezt mondta a Mormon könyvéről: „Ez egy érezhető, kézzel fogható dolog, amit el lehet olvasni, és próbára lehet tenni. (…) Azt gondolnám, hogy az egész keresztény világ kinyújtaná kezét, hogy üdvözölje, és egy élő bizonyságként magához ölelje. Egy másik alapvető és nagyszerű adalékot képvisel, melyet [Joseph] próféta kinyilatkoztatásként kapott” („A hatalmas dolgok, melyeket Isten kinyilatkoztatott”, Liahóna, 2003. máj., 82. o.).

Imádkozom, hogy mindannyian elolvassuk a Mormon könyvét az év végéig, hogy eleget tegyünk jelenlegi prófétánk, Gordon B. Hinckley felhívásának, és hogy tisztelegjünk Joseph Smith, a visszaállítás prófétája előtt. Legyen egy tervünk, hogy hittel kövessük, hogy megízleljük és eltöltsön minket az, ami olyan végtelen és örökkévaló értékkel bír számunkra, igen, Isten szava, amely a Mormon könyvében található. Ez az én alázatos imám, Jézus Krisztus nevében, ámen.