Jézus Krisztus – A Mester Gyógyító

Mester Gyógyítóként Jézus arra utasította a barátait, hogy „elmenvén mondjátok meg…, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak”³.

Máté⁴, Márk⁵, Lukács⁶ és János⁷ könyvei több ízben jelentést tesznek, hogy Jézus széjjeljárt az evangéliumot hirdetve és sokféle betegséget meggyógyított.

Amikor a feltámadt Megváltó megjelent az ősi amerikai népnek, irgalommal telve meghívta azokat, akik valamilyen betegségben szenvedtek⁸, hogy térjenek őhozzá és gyógyuljanak meg.

A betegek meggyógyítására használt isteni felhatalmazása csodálatos módon rá lett ruházva az arra érdemes papságviselőkre a korábbi sáfárságokban⁹, majd ezekben az utolsó napokban ismételten, amikor is evangéliuma visszaállítatott annak teljességében¹⁰.

Gyógyító erejéhez az imán keresztül is hozzáférhetünk. Soha nem fogom elfelejteni azt az élményt, amelyben Nelson nővérnek és nekem volt részem körülbelül harminc évvel ezelőtt, Spencer W. Kimball elnökkel és szeretett feleségével, Camilliával. Új-Zélandon, Hamiltonban voltunk, ahol egy hatalmas konferencián vettünk részt a szentekkel együtt. Akkor még nem voltam általános felhatalmazott. Amíg a vasárnapi iskola elnökeként szolgáltam, meghívtak, hogy vegyek részt ezen, és az ehhez hasonló gyűléseken a Csendes-óceáni-szigeteken. Orvosként pedig hosszú éveken keresztül segítettem Kimball elnöknek és nővérnek. Nagyon jól ismertem mindkettőjüket, kívül-belül.

A konferenciára az egyház helyi fiataljai egy szombat esti kulturális programmal készültek. Sajnos Kimball elnök és nővér nagyon betegek lettek, mindkettőjüknek magas volt a láza. Miután részesültek papsági áldásokban, lepihentek az Új-Zéland templom elnökének közeli otthonában. Kimball elnök megkérte tanácsosát, N. Eldon Tanner elnököt, hogy elnököljön a kulturális eseményen és mentse ki őt és feleségét.

Nelson nővér Tanner elnökkel és nővérrel, valamint más vezetőkkel együtt elment a programra, miközben Kimball elnök titkára, D. Arthur Haycock testvér, és én vigyáztunk lázas barátainkra.

Amíg Kimball elnök aludt, csendben olvastam a szobájában. Kimball elnök hirtelen felébredt. Azt kérdezte: – Nelson testvér, mikor kezdődik az esti program?

– Este hét órakor, Kimball elnök.

– Most mennyi az idő?

– Majdnem hét – válaszoltam.

Kimball elnök gyorsan ezt mondta: – Mondd meg Kimball nővérnek hogy megyünk!

Megmértem Kimball elnök lázát. Nem volt láza! Megmértem Kimball nővér lázát. Neki sem volt láza!

Gyorsan felöltöztek és beültek egy autóba. Az egyház új-zélandi főiskolájának stadionjába hajtottunk. Ahogy az autó megérkezett az arénába, a tömeg egy önkéntelen és hangos kiáltásban tört ki. Ez nagyon szokatlan volt. Miután helyet foglaltunk, megkérdeztem Nelson nővért, hogy mi volt az a hirtelen hang. Azt felelte, hogy amikor Tanner elnök elkezdte a gyűlést, Kimball elnököt és nővért a betegségük miatt kötelességtudóan kimentette. Ezután az egyik új-zélandi fiatalt kérték fel imára.

Nelson nővér elmondása szerint nagy hittel, hosszú, de erőteljes imát mondott. Így imádkozott: „Háromezren vagyunk itt új-zélandi fiatalok. Hat hónapig tartó készülődés után azért gyűltünk össze, hogy énekeljünk és táncoljuk a Te prófétádnak. Kérünk, gyógyítsd meg és hozd el őt ide!” Miután kimondta az „áment” a Kimball elnököt és nővért szállító autó behajtott a stadionba. Azonnal felismerték őket és mindenki örömkiáltásban tört ki!¹¹

Tanúja voltam az Úr gyógyító erejének! Annak is voltam már tanúja, amikor az Úr élő prófétája kinyilatkoztatást kap, és aszerint cselekszik.

Tudom, hogy alkalomadtán úgy tűnik, hogy a legbuzgóbb imáinkra nem érkezik felelet. Azon tűnődünk, hogy miért. Ismerem azt az érzést. Ismerem e pillanatoknak a félelmeit és könnyeit. Azt viszont tudom, hogy imáinkat soha nem hagyják figyelmen kívül. Hitünk soha nem marad méltányolatlanul. Tudom, hogy egy mindent tudó Mennyei Atya sokkal szélesebb perspektívával bír, mint mi. Miközben mi a halandó problémáinkat és fájdalmunkat ismerjük, Ő ismeri a halhatatlan fejlődésünket és lehetőségünket. Ha imádkozunk azért, hogy megismerjük akaratát, és annak alá is vetjük magunkat, akkor – megfelelő türelemmel és bátorsággal – mennyei gyógyulások következnek be az Ő módján és idejében.

A csapásoknak lehetnek lelki és fizikai okai is. Az ifjabb Alma emlékezett arra, hogy bűne olyan fájdalmas volt, hogy azt kívánta, bárcsak „test[e], lelk[e] megsemmisülne, hogy ne kellene Isten elé álln[ia] és cselekedeteiről számot adn[ia]”¹². Ilyen alkalmakkor hogyan tud Ő meggyógyítani minket?

Lehetünk sokkal bűnbánóbbak! Sokkal inkább megtértekké válhatunk! Ekkor aztán az „Igazság Fia”¹³ sokkal inkább képes lesz megáldani minket a gyógyító kezével.

Halandó szolgálatának kezdetén Jézus kijelentette, hogy azért lett elküldve, hogy „a töredelmes szívűeket meggyógyíts[a]”¹⁴. Akárhol is tanította őket, ugyanazt a módszert követte. Miközben idézem szavait – melyeket négy különböző alkalommal és helyen mondott –, figyeljétek meg a módszert!

• A Szentföldön élő embereknek az Úr azt mondta, hogy az Ő népe lásson szemével, halljon fülével, értsen szívével és térjen meg, hogy meg tudja gyógyítani őket.¹⁵

• Az ősi amerikai népnek a feltámadt Úr a következő meghívást adta: „Visszatértek-e most hozzám és megbánjátok-e bűneiteket és megtértek-e, hogy meggyógyíthassalak titeket?”¹⁶

• Egyháza vezetőinek ezt tanította: „Mert továbbra is szolgálat[ukra] kell lennetek, mivel nem tudjátok, hogy az ilyenek egykor majd nem fognak-e visszatérni és bűneiket megbánva őszinte szívvel hozzám fordulni, és akkor én meggyógyítom őket.”¹⁷

• Később, amikor „újjá teremtetnek mindenek”¹⁸, a pionírokkal kapcsolatban az Úr azt tanította Joseph Smith prófétának: „És kísértések és sok más megpróbáltatás után, íme, én, az Úr, értük megyek, és ha nem keményítik meg a szívüket, és nem merevítik meg a nyakukat velem szemben, akkor megtéríttetnek, és én meggyógyítom őket.”¹⁹

A módszer sorrendje nagyon fontos. A hit, a bűnbánat, a keresztség, egy bizonyság és a kitartó megtérés vezet az Úr gyógyító erejéhez. A keresztség a szövetség cselekedete, vagyis egy elkötelezettségnek és ígéretnek a jele. A bizonyság úgy fejlődik ki, hogy a Szentlélek meggyőzi azokat, akik komolyan kutatnak az igazság után. Az igaz bizonyság táplálja a hitet; elősegíti a bűnbánatot és az Isten parancsolatainak való engedelmességet. A bizonyság Isten és az embertársaink szolgálata iránti lelkesedést szül.²⁰ A megtérés „elfordulást”²¹ jelent. A megtérés azt jelenti, hogy elfordulunk a világ dolgaitól az Úr dolgai felé, és meg is maradunk annál. A megtérés magában hordozza a bűnbánatot és az engedelmességet. A megtéréssel együtt jár a „szívbéli nagy változás”²². Ekképpen az igazi megtért „újjászületett”²³, és „új életben jár”²⁴.

Igazi megtértként késztetést érzünk, hogy megtegyük azt, amit az Úr akar²⁵, és azzá legyünk, amivé az Úr akarja, hogy legyünk²⁶. A bűnök megbánása – amely isteni bocsánatot eredményez – meggyógyítja a lelket.

Honnan tudhatjuk, hogy igazából megtértünk-e? Önvizsgálati tesztek rendelkezésre állnak a szentírásokban. Az egyik a kereszteléshez szükséges megtérés szintjét méri.²⁷ Egy másik az emberek szolgálatára való hajlandóságunkat méri. Az Úr azt mondta Péternek, a tanítványának: „De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te agyádfiait erősítsed.”²⁸ Mások szolgálatára és megerősítésére való hajlandóságunk jelképezi azt, hogy mennyire állunk készen arra, hogy meggyógyuljunk.

A hőn szeretett János kijelentette: „Ímé, az Istennek ama Báránya, a ki elveszi a világ bűneit!”²⁹ Micsoda erő! Csak a Mester Gyógyító vehette el a világ bűneit. Felmérhetetlenül sokkal tartozunk neki.

Nagyon jól emlékszem az egyik élményemre, amikor egy csoport misszionáriushoz beszéltem. Miután lehetőséget adtam nekik, hogy kérdezzenek, az egyik elder felállt. Könnyes szemmel ezt kérdezte: „Miért kellett Jézusnak olyan sokat szenvednie?” Megkértem, hogy nyissa ki a himnuszos könyvét és olvasson fel a „Mily nagy vagy Te” című himnuszból. Ezt olvasta:

Ezután megkértem ezt az eldert, hogy olvasson fel a „Tiszteletteljesen és alázatosan” című himnuszból. Ezek a szavak különösen megrendítőek, mert úgy lettek megírva, mint ha az Úr saját maga mondaná a választ pontosan arra a kérdésre, amelyet nekem feltettek:

Jézus nagyon szenvedett, mert nagyon szeret minket! Azt akarja, hogy bánjuk meg a bűneinket és térjünk meg, hogy teljesen meg tudjon gyógyítani minket.

Ha „sorscsapások sújtnak”³², akkor eljött az ideje, hogy megerősítsük az Istenbe vetett hitünket, keményebben dolgozzunk és szolgáljunk másokat. Akkor Ő majd meggyógyítja az összetört szívünket. Személyes békességet³³ és vigaszt³⁴ nyújt majd. Ezek a nagyszerű ajándékok nem pusztulnak majd el, még a halál által sem.

A feltámadás ajándéka az Úr tökéletesítő gyógyítása. Neki köszönhetően minden egyes test vissza lesz állítva a maga eredeti és tökéletes formájába.³⁵ Neki köszönhetően egyetlen állapot sem reménytelen. Neki köszönhetően fényesebb napok várnak ránk, itt is és a másvilágon is. Valódi öröm vár mindannyiunkra, miután a bánatnak vége.

Tanúságomat teszem, hogy Isten él, hogy Jézus a Krisztus – a Mester Gyógyító –, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.