Sion hegyén

Hosszú életet éltem, és láttam, hogyan söprik félre egyenként azokat a normákat, melyeken a civilizáció életben maradása múlik.

Olyan korban élünk, amikor az erkölcsösség, a házasság, az otthon és a család ősrégi normái sorra vereséget szenvednek a tárgyalásokon és a tanácsüléseken, az országgyűléseken és az osztálytermekben. A boldogságunk múlik azon, hogy e normák szerint élünk-e.

Pál apostol megjövendölte, hogy napjainkban, ezekben az utolsó napokban, az emberek „szüleik iránt engedetlenek…, szeretet nélkül valók…, a jónak nem kedvelői…, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (2 Timótheus 3:2–4) lesznek.

Majd így figyelmeztetett: „A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén” (2 Timótheus 3:13). Igaza volt. Ennek ellenére, amikor a jövőre gondolok, egészséges optimizmus érzése tölt el.

Pál azt mondta a fiatal Timótheusnak, hogy továbbra is maradjon meg azokban a dolgokban, melyeket az apostoloktól tanult, és biztonságban lesz, mert „gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által” (2 Timótheus 3:15).

Fontos a szentírások ismerete. Belőlük tanulunk a lelki útmutatásról.

Hallottam már az embereket ezt mondani: „Kész lettem volna kitartani az üldöztetés és a megpróbáltatások közepette, ha az egyház korai szakaszában éltem volna, amikor oly nagy mértékben áramlott a kinyilatkoztatás, melyet szentírások formájában kiadtak. Most miért nem történik ilyesmi?”

Azok a kinyilatkoztatások, melyek Joseph Smith prófétán keresztül adattak, s melyeket szentírások formájában kinyomtattak, lefektették az egyház szilárd alapját, melyen keresztül Jézus Krisztus evangéliuma minden nemzethez eljuthat (lásd 2 Nefi 26:13).¹

A szentírások meghatározzák a próféta és elnök, valamint az ő tanácsosai, a Tizenkét Apostol Kvóruma, a hetvenek kvórumai, az elnöklő püspökség, továbbá a cövekek, az egyházközségek és a gyülekezetek hivatalát. Meghatározzák a melkisédeki és az ároni papság hivatalait. Olyan csatornákat építenek ki, melyeken keresztül sugalmazás és kinyilatkoztatás áradhat a vezetőkhöz, a tanítókhoz, a szülőkhöz és az egyénekhez.

Ma másfajta ellenállással és megpróbáltatásokkal találjuk szembe magunkat. Ezek hevesebbek, erősebbek, mint a kezdeti időszakban voltak, és nem annyira az egyház ellen, mint inkább ellenünk, egyének ellen irányulnak. Azok a korai kinyilatkoztatások, melyeket szentírások formájában kiadtak az egyház állandó vezetésére, amelyek meghatározzák a szertartásokat és szövetségeket, még mindig érvényben vannak.

Az egyik szentírás ezt ígéri: „ha felkészültök, akkor nem fogtok félni” (T&Sz 38:30).

Hadd mondjam el nektek, hogyan készítettek fel bennünket. Akkor talán megértitek, miért nem félek a jövőtől, és miért olyan pozitív a hozzáállásom.

Lehetetlen lenne részletesen beszámolni arról, mi mindennel foglalkozott az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma az elmúlt években. Megláthatjátok bennük a folyamatos kinyilatkoztatást, mely mind az egyház, mind pedig az egyének számára szemmel látható. Elmesélek néhányat közülük.

Több mint 40 évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy a tanok gyors és könnyű elérését biztosítani fogjuk az egyháztagok számára azáltal, hogy elkészítjük a szentírások utolsó napi szent kiadását. Keresztutalásokkal kapcsoltuk össze a King James-féle Bibliát a Mormon könyvével, a Tanok és szövetségekkel és az Igazgyönggyel. A King James Biblia szövege teljesen változatlan maradt.

Már évszázadokkal ezelőtt elkezdődött a felkészülés napjainkra. A King James Biblia kilencven százalékát William Tyndale és John Wycliffe fordította. Sokkal tartozunk ezeknek a korai fordítóknak, e mártíroknak.

William Tyndale ezt mondta: „A szántó parasztgyerek többet fog tudni a szentírásokról, mint [a papok].”²

Alma nagy megpróbáltatásokon ment keresztül, és még nagyobbakkal nézett szembe. A feljegyzés szerint: „Miután az igehirdetés hasznos eszköznek bizonyult a nép jó útra való térítésére – és nagyobb hatással volt gondolkodásukra, mint a kard, vagy bármi, ami velük történt – azért Alma jónak látta, hogy Isten igéjével próbáljanak rájuk hatni” (Alma 31:5).

Pontosan ez volt a szándékunk, amikor elkezdtük a szentírás-tervet: hogy minden egyháztag ismerje a szentírásokat, és megértse a bennük található alapelveket és tanokat. Hozzáláttunk, hogy megtegyük a mi időnkben azt, amit Tyndale és Wycliffe megtett az ő idejükben.

Tyndale és Wycliffe szörnyű üldöztetésnek voltak kitéve. Tyndale a brüsszeli fagyos börtönben szenvedett. A ruházata rongyos volt, és iszonyúan fázott. Írt a püspököknek, és kérte őket, hogy hozzák el neki a kabátját és a kalapját. Egy gyertyáért könyörgött, mondván: „Igen unalmas egyedül ülni a sötétben.”³ Annyira feldühítette őket ez a kérés, hogy kihozták a börtönből, és egy nagy tömeg előtt máglyán égették meg.

Wycliffe megúszta a tűz általi halált, a konstanzi zsinat azonban kiásatta a testét, elégette máglyán, majd szétszóratta a hamvait.⁴

Joseph Smith próféta kölcsönkérte a 16. századi angol lelkész, John Foxe, Mártírok könyve című műve köteteit a hetvenek egy tagjának, Edward Stevensonnak édesanyjától. Miután elolvasta, ezt mondta: „Az Urim és a Tummim segítségével láttam azokat a mártírokat, és ők Krisztus őszinte, elkötelezett követői voltak, az általuk ismert világosságnak megfelelően, és ők meg lesznek szabadítva.”⁵

Keresztutalásokkal, lábjegyzetekkel és egyéb segítséggel ellátni a szentírások több mint 70 000 versét, iszonyúan nehéz, sőt, talán lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Mi azonban hozzáláttunk. 12 évbe telt, és több mint 600 ember segítségére volt szükség a befejezéséhez. Néhányan szakértői voltak a görög, a latin és a héber nyelvnek, vagy az ősi szentírásokról voltak ismereteik. A legtöbben azonban átlagos, hithű egyháztagok voltak.

A sugalmazás lelke vezérelte a munkát.

A tervet lehetetlen lett volna véghezvinni számítógép segítsége nélkül.

Létrehoztak egy nagyszerű rendszert, mely lábjegyzetek tízezreit rendezte össze, hogy megnyissa a szentírásokat minden béresfiú és béresleány számára.

A tartalmi szójegyzékben az egyháztagok pár perc alatt kikereshetnek olyan kifejezéseket, mint az engesztelés, bűnbánat, Szentlélek, és megtalálhatják a rájuk vonatkozó utalásokat mind a négy szentírásból.

Néhány évvel a program kezdete után, megkérdeztük, hogyan haladnak a témák unalmas, fáradságos betűrendbe szedésével. Ezt írták: „Túl vagyunk a mennyen és a poklon, elhagytuk a szeretetet és a paráznaságot, most pedig a bűnbánaton dolgozunk.”

Kezünkbe kerültek a Mormon könyve eredeti kéziratai. Ezek lehetővé tették, hogy kijavíthassuk a nyomdai hibákat, melyek becsúsztak a szentírásfordításokba.

A Topical Guide legfigyelemreméltóbb része az a 18 oldalnyi, egyes sorközzel gépelt, kis betűs szakasz, mely a „Jézus Krisztus” címszó alatt található, s mely a legátfogóbb szentírásbeli információt nyújtja Jézus Krisztus nevéről, amit a világtörténelemben valaha is összeállítottak. Kövesd ezeket az utalásokat, és megtudod, kié ez az egyház, mit tanít és milyen hatalom által, mindez pedig Jézus Krisztus, az Isten Fia, a Messiás, a Megváltó, Urunk szent neve köré épül.

Két új kinyilatkoztatás adatott a Tanok és szövetségekhez – a 137. rész, egy látomás, melyet Joseph Smith próféta kapott a felruházás szertartásának vezetése közben, és a 138. rész, Joseph F. Smith elnök látomása a halottak megváltásáról. Amikor pedig a mű nyomtatás alatt volt, a papságról kapott csodálatos kinyilatkoztatást egy hivatalos nyilatkozatban tették közzé (lásd T&Sz Hivatalos Nyilatkozat – 2), bebizonyítva ezzel, hogy a szentírások még nincsenek befejezve.

Ezután jött csak az egyház különböző nyelveire történő fordítás óriási kihívása. A hármas szentíráskötet, a szentírásokhoz tartozó kalauzzal kiegészítve, jelenleg 24 nyelven hozzáférhető, és hamarosan még több nyelven lesz kiadva. A Mormon könyve 106 nyelven került kinyomtatásra. Negyvenkilenc további fordítás van jelenleg folyamatban.

Mást dolgokat is véghezvittünk. A Mormon könyve kapott egy alcímet – a Mormon könyve: Egy másik bizonyság Jézus Krisztusról.

Miután az alapvető tanok a helyükre kerültek, olyan szilárdan, mint a Salt Lake templom gránitkövei, és mindenki számára elérhetővé váltak, még többen tanúi lehettek az egyházba áramló folyamatos kinyilatkoztatásnak. „Hisszük mindazt, amit Isten a múltban kinyilatkoztatott, mindazt, amit most nyilatkoztat ki, és hisszük, hogy ezután is sok nagyszerű és fontos dolgot fog kinyilatkoztatni Isten országáról” (Hittételek 1:9).

Míg a szentírások kiadása tovább folytatódott, elkezdődött egy másik nagyszerű munka. Ez is éveket vett igénybe. Az egyház egész tananyagát átszervezték. A papsági és segédszervezetek – a gyermekek, fiatalok és felnőttek – valamennyi tananyagát átdolgozták úgy, hogy az a szentírásokra, Jézus Krisztusra, a papságra és a családra összpontosítson.

Önkéntesek százai dolgoztak rajta évekig. Néhányan szakemberek voltak az írásban, a tantervkészítésben, az oktatásban és más kapcsolódó területeken, a legtöbben azonban átlagos egyháztagok voltak. Mindez a szentírásokon alapult, kihangsúlyozva a papsági felhatalmazást és a család szent természetét.

Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma kiadta „A Család: Kiáltvány a világhoz”⁶ című nyilatkozatot. Ezután megjelentették „Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága”⁷ című kiadványt.

Vallási szemináriumok és insztitútok hálózzák be az egész világot. A tanárok és a diákok a Lélek által tanulnak és tanítanak (lásd T&Sz 50:17–22), és mindannyian megtanulják megérteni a szentírásokat, a próféták szavait, a szabadítás tervét, Jézus Krisztus engesztelését, az aposztáziát és a visszaállítást, a visszaállított egyház egyedülálló helyzetét, valamint azt, hogyan fedezzék fel a bennük rejlő alapelveket és tantételeket. Arra ösztönözzük a tanulókat, hogy alakítsák ki a mindennapos szentírás-tanulmányozás szokását.

A hétfő este a családi estek ideje lett. Semmilyen egyházi tevékenységet nem tartunk ekkor, hogy a családok együtt lehessenek.

Ezt követően, természetesen, a misszionáriusi munka is átszerveződött kinyilatkoztatás útján a „Hirdessétek evangéliumomat” címszó alatt. Évente több mint 25 000 misszionárius tér haza 148 országba, miután két évig tanulta a tantételeket, és azt, hogy hogyan tanítson a Lélek által, és hogyan ossza meg bizonyságát.

A papsági vezetésre vonatkozó alapelveket világossá tették. Az ároni és melkisédeki papság kvórumainak helyét megerősítették. Mindig, mindenhol találhatók olyan papsági vezetők – püspökök és elnökök –, akik rendelkeznek a kulcsokkal, hogy útmutatást adjanak, tisztázzák a félreértéseket, valamint kiderítsék és kijavítsák a hamis tanokat.

A papság és a Segítőegylet felnőtteinek szóló tananyag az egyház elnökeinek tanításaira épül.

Az egyházi folyóiratokat újratervezték és jelenleg 50 nyelven nyomtatják ki.

A templomépítés bámulatba ejtő korszakát éljük, amikor is 122 működő templomban végezhetünk szertartásokat, és tegnap két további templomot jelentettek be.

A Genealógiát átnevezték Családtörténeti munkára. A legújabb technológia segíti a hithű egyháztagokat abban, hogy előkészítsék és elvigyék neveiket a templomba.

Mindezen dolgok tanúságot tesznek a folyamatos kinyilatkoztatásról. Van még több is, ám túl sok ahhoz, hogy részletesen elmagyarázzam.

Az egyház erejének központi magja azonban mélyebben rejlik, mint a programok vagy a gyűlések vagy az összejövetelek. Ez nem változik. Nem mállik szét. Állandó és változatlan. Soha nem halványul el.

Míg az egyháznak kápolnák adnak otthont, ez minden utolsó napi szent szívében és lelkében ott lakozik.

Világszerte alázatos egyháztagok nyernek sugalmazást a szentírásokból, mely irányítja őket életük során, mégsem értik meg teljesen, hogy ráleltek arra a „drágagyöngyre” (Máté 13:46), melyről az Úr tanítványainak beszélt.

Amikor Emma Smith, Joseph próféta felesége, összegyűjtötte a himnuszokat az első énekes könyvbe, beletette a „Vezess minket, nagy Jehova!” című éneket, mely tulajdonképpen egy ima:

Minden lélek, aki készségesen csatlakozik Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához, és arra törekszik, hogy annak alapelvei és szertartásai szerint éljen, „Sion hegyén” áll.

Mindannyian bizonyosságot szerezhetnek, mely sugalmazáson keresztül érkezik, és bizonyságot tesz arról, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza pontosan az, aminek Ő jelentette ki, „az egyetlen igaz, élő [egyház] az egész földön” (T&Sz 1:30). Jézus Krisztus nevében, ámen.