Lelkem gyönyörködik a szentírásokban

Nemrég szeretett prófétánk arra kért minket, hogy az év vége előtt olvassuk el a Mormon könyvét. Ahogy elfogadtam ezt a kihívást, új és izgalmas dolgokat fedeztem fel a könyvben, pedig már rengetegszer olvastam azelőtt. Például, újra felfedeztem 2 Nefi 4:15-öt, amelyben ez áll: „Mert lelkem gyönyörködik a szentírásokban, elgondolkozom rajtuk és leírom őket gyermekeim okulására és hasznára.”

Ez a szentírás megtanítja nekünk, hogy hogyan olvassuk a Mormon könyvét. Három fontos gondolatot említ meg.

Először: „Lelkem gyönyörködik.” Nagyon szeretem ezt a kifejezést! A szentírások olvasása közben gondoltam már a tudásra való éhezésre és szomjúságra, gyönyörködni azonban valami mást jelent. Azt vettem észre, hogy amit a szentírásoktól merítek, az a hozzáállássom függvénye. Minden egyes alkalommal, amikor olvasom azokat, bizonyos értelemben új személyként, új szemmel állok neki. Ahol éppen az életben állok, az általam megtapasztalt élmények és a hozzáállásom, mind meghatározzák azt, hogy mennyit merítek belőlük. Szeretem a szentírásokat. Kincsként őrzöm az olvasás közben benne talált igazságokat. Öröm tölti el a szívemet, miközben szükségleteim szerint bátorítást, útmutatást, vigaszt, erőt és válaszokat kapok. Amikor olvasok, az élet fényesebbnek látszik és megnyílik előttem az út. Újra megbizonyosodom arról, hogy Mennyei Atyám szeret és törődik velem. Ez bizony gyönyörűséggel tölt el. Ahogy az egyik kisfiú mondta a napsugár csoportban: „Boldog vagyok a szentírásokért!”

Másodszor: „Elgondolkozom rajtuk [a szívemben].” Nagyon szeretem magammal hordani a szentírásokat a szívemben! Ott nyugszik az olvasottak szelleme, hogy békességet és vigaszt adjon. A szerzett tudás útmutatást és irányt nyújt nekem. Magabiztosságomat az engedelmesség szülte.

Néha megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy belemerüljek a szentírásokba. Néha csak rövid ideig olvasom azokat. Jóllehet, nem igazán számít, hogy hol és mikor olvasom a szentírásokat, attól még a szívemben tudom hordozni őket. Azt vettem észre, hogy azáltal, hogy reggel olvasom őket, egész álló nap képes vagyok magammal hordozni a Szentlélek hatását. Amikor napközben olvasom, az általában azért van, mert a szükség visz rá, mert így képes vagyok válaszokat és útmutatásokat találni, amelyek hatással lehetnek döntéseimre és tetteimre. Amikor este olvasom őket, az Úr édes és megnyugtató üzenetei a tudatalatti gondolataimban maradnak, amíg pihenek. Nagyon sokszor azokkal a gondolatokkal és ötletekkel ébredek fel az éjjel, amelyek az elalvás előtt olvasott szavakból származnak. Az eszem sokfelé járhat a nap folyamán, de a szívem magához öleli az Úr – szentírásokban található – szavait és „eltűnődik rajtuk”.

Ezáltal tanultam meg, hogy ahogy az ember a szívében gondolkodik, olyan ő. (Lásd Példabeszédek 23:7.) Miközben a szentírásokon tűnődöm, valami történik velem. Sokkal erősebb a vágyam arra, hogy Mennyei Atyámhoz közel éljek. Arra vágyok, hogy Őt szolgáljam. A szentírásokból tanult alapelvek szerint akarok élni, és ha így teszek, akkor szívem leírja „őket gyermekeim okulására és hasznára”.

Természetesen én nem írok szentírásokat úgy, ahogy Nefi tette, de amikor olvasom a szentírásokat és a tanult alapelvek szerint élek, azok a szentírások beleíródnak az életembe. Irányítják a cselekedeteimet és írásba adatnak a gyermekeim számára is, hogy lássák és kövessék azokat. Örökséget tudok építeni, az igazlelkű élet hagyományát, melyet a szentírásokból tanult alapelvekre alapozok.

A Tanok és szövetségek 93:39–40 ezt tanítja: „A gonosz azonban eljön, és elveszi az emberek fiaitól a világosságot és az igazságot engedetlenségük által, és atyáik hagyományai következtében.

Én azonban megparancsoltam nektek, hogy gyermekeiteket világosságban és igazságban neveljétek.”

A szentírások olvasásával megbizonyosodhatok arról, hogy ismerni fogom a „fényt és igazságot”, amely megáldja majd a családom. Mivel tudom, hogy mit kell tennem, azon munkálkodhatom, hogy tetteimet – „hagyományaimat” – összhangba hozzam azzal, amit tudok. Ezek után az általam mutatott példa nem félrevezeti a gyermekeimet, hanem sokkal inkább a szentírásokhoz és a bennük található igazsághoz.

Nagyon szeretem a következő elemis éneket, amely ezt tanítja:

Azt vettem észre, hogy ha nem csak azért imádkozom, hogy bizonyságot kapjak a szentírások igazságáról, hanem azért is, hogy a Lélek velem legyen az olvasás közben, akkor sokkal fogékonyabb vagyok, és sokkal tisztábban látok. Akkor látom, hogy állok az életben, és Mennyei Atyám hol szeretné, hogy legyek. Megértem az igazság alapelveit, és tisztán látom, hogyan kell meghozni a szükséges változtatásokat az életemben. Bizonyosságot érezhetek arról, hogy az Úr segíteni fog és megerősít, hogy teljesíteni tudjam a feladatot. Így válnak a szentírások írottá az életemben.

Amikor a szentírásokat olvassuk, akkor a Szabadító hangját halljuk. Ő nincs távol az életünktől. Ő tevékenyen benne van e szent könyvek verseiben. A prófétánk arra kért minket, hogy kerüljünk közelebb a Szabadítóhoz a Mormon könyve olvasása által.

És mi van a gyermekeinkkel? Mily áldott is az a gyermek, akinek a szülei a szentírások tanításaira alapozzák életüket! Nem tehetünk fontosabb dolgot a családunkért annál, mint hogy megerősítjük őket a szentírásokban. Szülők, hívjátok egybe a családotokat, hogy együtt olvassátok a szentírásokat, és dolgozzatok azon, hogy ezt beleillesszétek a zsúfolt családi napirendbe! Gyermekek, ti pedig gyorsan és boldogan menjetek, amikor szentírás-tanulmányozásra hívnak titeket!

Gordon B. Hinckley elnök kihívás elé állított minket, de ígéreteket is tett, amennyiben elfogadjuk azt. Ezt ígérte: „Az Úr Lelke nagyobb mértékben fog életetekbe és otthonotokba áramlani, erősödni fog elhatározásotok a parancsolatainak való engedelmesség iránt, és szilárdabb bizonysággal rendelkeztek majd Isten Fiának élő valóságáról.”²

Az egyik lányom – aki az életében csodálatos helyzetben van, mert a legnagyszerűbb áldásai egyben a legnagyobb kihívásai is (mivel három kisgyermeke van) – azt mondta nekem: „Anya, én megteszem. Olvasom a Mormon könyvét. És ragaszkodom azokhoz a csodálatos ígéretekhez. Pontosan ezekre van szükségem most az életemben.”

Ezekre az áldásokra van szükségetek az életetekben? Ezek mind a mieink. Egyénileg kötelezzük el magunkat, hogy követni fogjuk a prófétát! Családilag pedig tartsunk igényt ezekre az áldásokra! Hinckley elnök, szeretünk téged, meghallottuk a szavad, és követni fogjuk azt!

Hadd osszam meg a bizonyságomat, miszerint én tudom, hogy Mennyei Atyánk él és szeret minket. Tudom, hogy Jézus Krisztus a Szabadítónk. Tudom, hogy a szentírások igazak. Ők az Isten igéje. Tudom, hogy Gordon B. Hinckley a prófétánk ma. Tudom, hogy amíg követjük őt, nagyszerű áldásokat kapunk Mennyei Atyánktól. Nagyon hálás vagyok ezért a tanúságért. Jézus Krisztus nevében, ámen.