Misszionáriussá válni

Világszerte, a fiatal egyháztagokkal tartott gyűléseken, gyakran megkérem a jelenlévőket, hogy tegyenek fel kérdéseket. Leggyakrabban ezt a kérdést szokták feltenni nekem a fiatal férfiak: „Mit tehetek azért, hogy a leghatékonyabban felkészüljek a teljes idejű misszionáriusi szolgálatra?” Egy ilyen őszinte kérdés megfontolt választ érdemel.

Kedves fiatal fivéreim, az egyedüli legfontosabb dolog, amely által felkészülhettek a szolgálatra való elhívásra az, hogy már jóval azelőtt misszionáriussá váltok, mielőtt misszióba mentek. Figyeljétek meg, hogy válaszomban jobban kihangsúlyoztam a válni szót, mint azt, hogy menni. Hadd magyarázzam meg, hogy is értem ezt.

Az egyházi szóhasználatunk során gyakran mondjuk, hogy egyházba megyünk, templomba megyünk, vagy misszióba megyünk. Hadd bátorkodjam megjegyezni, hogy a mindinkább megszokott menni hangsúlyozása hibás.

A lényeg nem az, hogy elmegyünk az egyházba, hanem az imádat és a szövetségek megújítása az egyházba járás során. A lényeg nem az, hogy elmegyünk, vagy bemegyünk a templomba; hanem az a lényeg, hogy a szívünkben hordozzuk az Úr házának lelkiségét, szövetségeit és szertartásait. Nem arról van szó, hogy elmegyünk misszióba, hanem arról, hogy misszionáriussá válunk és egész életünkön át teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel szolgálunk. Megeshet egy fiatalemberrel, hogy misszióba megy, de nem válik misszionáriussá; az Úr nem ezt kívánja, az egyháznak nem erre van szüksége.

Őszintén remélem, hogy közületek, fiatal férfiak, senki sem fog egyszerűen csak misszióba menni – hanem misszionáriussá váltok még jóval azelőtt, hogy beadnátok missziós papírjaitokat, hogy megkapnátok a szolgálatra való elhívást, hogy elválasztana benneteket cövekelnökötök, és jóval azelőtt, hogy belépnétek az MKK-ba.

Dallin H. Oaks elder nagyon hatékonyan tanított minket arról a kihívásról, hogy valakivé váljunk ahelyett, hogy csak eleget teszünk az elvárásoknak, vagy végrehajtunk bizonyos műveleteket.

„Pál apostol tanítása szerint azért adattak az Úr tanításai és tanítói, hogy mindannyian eljuthassunk »a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére« (Efézusbeliek 4:13). Ez a folyamat sokkal többet követel a tudás megszerzésénél. Még az sem elég, ha meggyőz minket az evangélium; úgy kell cselekednünk és gondolkoznunk, hogy megtérítsen minket. A világ intézményeivel szemben, melyek arra tanítanak minket, hogy tudjunk valamit, Jézus Krisztus evangéliuma azt a kihívást állítja elénk, hogy váljunk valakivé…

Senki esetében nem elég a dolgok puszta elvégzése. Az evangélium parancsolatai, szertartásai és szövetségei nem letétek listáját alkotják, melyekre szükség van valamely mennyei számlán. Jézus Krisztus evangéliuma olyan terv, mely megmutatja nekünk, hogyan váljunk azzá, aminek Mennyei Atyánk szeretne minket” („A kihívás, hogy váljunk valakivé”, Liahóna, 2001. jan., 40. o.).

Fivérek, a kihívás, hogy váljunk valakivé, pontosan és tökéletesen illik a misszionáriusi felkészülésre. Nyilvánvaló, hogy a misszionáriussá válás folyamata nem követeli meg a fiatal férfiaktól, hogy minden nap fehér ingben és nyakkendőben járjanak iskolába, vagy hogy a misszionáriusi szabályok szerint keljenek és feküdjenek le – bár néhány szülő biztosan örülne neki. De fokozhatjátok vágyatokat, hogy Istent szolgáljátok (lásd T&Sz 4:3), és elkezdhettek úgy gondolkozni, mint a misszionáriusok, azt olvasni, amit a misszionáriusok, úgy imádkozni, mint a misszionáriusok, és azt érezni, amit a misszionáriusok. Elkerülhetitek a világi hatásokat, amelyek miatt a Szentlélek visszahúzódik, és fejlődhettek abban, hogy megbízzatok, felismerjétek és válaszoljatok a lelki sugalmazásokra. Sort sorra, tanítást tanításra, itt egy kicsit és ott egy kicsit – fokozatosan válhattok olyan misszionáriussá, amilyenné szeretnétek, és amilyenné a Szabadító várja, hogy váljatok.

Nem fogtok hirtelen, varázsütésre, felkészült és engedelmes misszionáriussá változni azon a napon, amikor átsétáltok a Misszionáriusképző központ főbejáratán. Akivé váltatok a misszionáriusi szolgálatotok előtti napokban, hónapokban és években, azok lesztek az MKK-ban is. Sőt, amilyen természetű változáson estek át az MKK-ban, jól mutatja majd, hogy milyen fejlődést értetek el a misszionáriussá válás folyamán.

Mikor beléptek az MKK-ba, nyilvánvalóan hiányolni fogjátok családotokat, és napirendetek sok tekintetben új és kihívást jelentő lesz számotokra. De egy fiatal férfi számára, aki jó úton halad afelé, hogy misszionáriussá váljon, a misszionáriusi munka szigora és életvitele nem lesz nyomasztó, terhes vagy nem érzi azt korlátozásnak. Így, a mérce megemelésében az is kulcsszerepet játszik, hogy misszionáriussá váljunk, még mielőtt misszióba mennénk.

Apák, tudjátok, milyen fontos szerepet játszotok abban, hogy segítsetek fiatoknak misszionáriussá válni, mielőtt elmenne misszióba? Nektek és feleségeteknek kulcsfontosságú szerepetek van misszionáriussá válásának folyamatában. Papsági és segédszervezeti vezetők, felismeritek felelősségeteket, hogy segítsétek a szülőket, és segítsetek minden fiatal férfinak misszionáriussá válni, mielőtt misszióba mennek? A mércét megemelték a szülők és az egyház minden tagjának számára is. A valakivé válás alapelvéről történő imádságos elmélkedés sugalmazást eredményez, fiatok vagy az általatok szolgált fiatal férfi szükségleteihez mérten.

A felkészülés, melyről beszélek, nem csupán a 19, 20 vagy 21 éves fiatal férfiak által végzett misszionáriusi szolgálatotokra irányul. Fivérek, egy életre szóló misszionáriusi munkára készültök. A papság viselőiként mi állandóan misszionáriusok vagyunk. Ha valóban fejlődtök a misszionáriussá válás folyamatában – a misszió előtt és a missziós területen is –, midőn elérkezik annak a napja, hogy dicsőséges felmentésben részesültök teljes idejű missziótokból, akkor elhagyjátok a területet, ahol szolgáltatok és visszatértek családotokhoz – azonban soha nem hagyjátok abba a misszionáriusi szolgálatot. Egy papsági tisztségviselő minden időben és mindenhol misszionárius. Egy misszionárius az, akik, és amik mi vagyunk a papság viselőiként és Ábrahám magjaiként.

Isten Ábrahámmal kötött összes szövetségeinek és neki adott ígéreteinek örököseire úgy utalnak, mint Ábrahám magjaira. (Lásd Bible Dictonary, „Seed of Abraham”, 771. o.) Ezek az áldások csakis a törvény és Jézus Krisztus evangéliuma szertartásainak való engedelmesség által nyerhetőek el. Fivérek, a misszionáriussá válás folyamata közvetlenül kapcsolatban áll azzal, hogy megértsük, kik vagyunk mi, Ábrahám magjaiként.

Ábrahám nagyszerű próféta volt, aki igazlelkűségre vágyott, és minden parancsolatnak engedelmeskedett, amelyet Istentől kapott, beleértve azt is, hogy áldozatként ajánlja fel drága fiát, Izsákot. Állhatatossága és engedelmessége miatt, Ábrahámra gyakran úgy utalnak, mint az igazak atyjára, és Mennyei Atya szövetséget kötött Ábrahámmal és nagy áldásokat ígért neki és leszármazottainak:

„Mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:

Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.

És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1 Mózes 22:16–18).

Tehát Ábrahám ígéretet kapott, hogy rengeteg utódja lesz, és a föld nemzetei megáldatnak ezeken az utódokon keresztül.

Hogyan áldatnak meg a föld nemzetei Ábrahám magján keresztül? A válasz erre a lényeges kérdésre Ábrahám könyvében található:

„És én nagy népet teremtek belőled [Ábrahám] és megáldlak mindenek felett, és naggyá teszem nevedet minden népek között, és áldás leszel utánad jövő ivadékodnak, hogy az kezében vigye ezt a hivatalt és ezt a papságot minden néphez.

És én megáldom őket a te neved által, mert mindazok, akik elfogadják ezt az evangéliumot, a te neveddel neveztessenek és a te ivadékaidhoz soroltassanak, és felállva téged atyjukként dicsérjenek” (Ábrahám 2:9–10).

Ezekből a versekből látjuk, hogy Ábrahám hithű örökösei részesülnek Jézus Krisztus evangéliumának és a papsági felhatalmazás áldásaiból. Így, a „vigye ezt a hivatalt és ezt a papságot minden néphez” kifejezés Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésére utal, és arra, hogy mindenkit meg kell hívni, hogy a megfelelő papsági felhatalmazás által részesüljenek a szabadító szertartásokban. Tényleg óriási felelősség nyugszik Ábrahám magjain, ezekben az utolsó napokban.

Hogyan vonatkoznak ránk ezek az ígéretek és áldások napjainkban? Szó szerinti leszármazási vonala vagy örökbefogadása által, minden férfi vagy fiú, akihez eljut ma este hangom, jogos örököse azoknak az ígéreteknek, melyeket Isten Ábrahámnak tett. Mi Ábrahám magjai vagyunk. Az egyik oka annak, hogy pátriárkai áldásban részesüljünk az, hogy jobban megértsük, kik vagyunk mi Ábrahám ivadékaiként, és felismerjük a felelősséget, amely rajtunk nyugszik.

Szeretett fivéreim, ti és én, most és örökké, áldást kell, hogy jelentsünk a világ minden nemzetének népe számára. Nektek és nekem, most és örökké, bizonyságot kell tennünk Jézus Krisztusról, és hirdetnünk kell a visszaállítás üzenetét. Nektek és nekem, most és örökké, mindenkit hívnunk kell, hogy részesüljenek a szabadító szertartásokban. Az evangélium hirdetése nem egy részidős papsági kötelesség. Nem egyszerűen egy tevékenység, mellyel egy bizonyos ideig foglalkozunk, nem csak egy feladat, melyet Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházaként el kell végeznünk. A misszionáriusi munka inkább a lelki öntudatunk és örökségünk megnyilvánulása. A halandóság előtti létben azért rendeltek el minket előre, és azért születtünk a halandóságra, hogy beteljesedjenek Isten Ábrahámnak tett ígéretei és vele kötött szövetségei. Azért vagyunk most itt a földön, hogy felmagasztaljuk a papságot és hirdessük az evangéliumot. Ezek vagyunk mi, és ez az, amiért itt vagyunk – most és örökké.

Talán élvezitek a zenét, a sportot, vagy érdekelnek a műszaki dolgok, és egy napon talán a kereskedelemben vagy művészi pályán fogtok dolgozni. Bármennyire is fontosak az ilyen tevékenységek vagy foglalkozások, ezek nem határozzák meg kilétünket. Legelsősorban lelki lények vagyunk. Isten fiai és Ábrahám magjai vagyunk.

„Mert akik hűségük révén elnyerik ezt a két papságot, amelyekről beszéltem és felmagasztalják elhívásukat, azokat megszenteli a Szellem és testük megújul.

Ők Mózes és Áron fiaivá, Ábrahám magvaivá válnak; ők Isten választottjai, ők képezik az egyházat és az országot” (Tanok és Szövetségek 84:33–34).

Kedves fivéreim, sokat kaptunk és sokat várnak el tőlünk. Ti, fiatal férfiak, értsétek meg még teljesebben, hogy kik vagytok Ábrahám magjaiként, és váljatok misszionáriusokká, jóval azelőtt, hogy misszióba mentek! Miután visszatértek otthonaitokba és családjaitokhoz, ti, visszatért misszionáriusok, legyetek mindig misszionáriusok! És mindannyian keljünk fel Isten férfiaiként, és legyünk áldás a föld nemzetei számára, még nagyobb bizonysággal és lelkierővel, mint valaha.

Bizonyságomat teszem, hogy Jézus a Krisztus, ő a mi Szabadítónk és Megváltónk. Tudom, hogy Ő él! És bizonyságomat teszem, hogy mint a papság viselői, az ő képviselői vagyunk evangéliumának hirdetésében, ebben a dicső munkában, most és mindörökké. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.