A fiatal nőkhöz

Pár hónappal ezelőtt „Idő Apó” kegyetlenül megtréfált engem. Egyik reggel élénken és fiatalosan, a hajnalt mosollyal köszöntve keltem fel – mígnem hirtelen belém hasított a felismerés, hogy aznap egy születésnapi ünnepség lesz, mert unokám tizenéves korba lépett. Egy percig elgondolkodtam ezen, aztán azt tettem, amit bármely, méltóságát megőrizni kívánó felnőtt tett volna. Visszamásztam az ágyba, és fejemre húztam a takarót.

A tizenévesek nevelésével kapcsolatos szívszaggató élményekről szóló vicceket félretéve, saját unokámnak és az egyházban lévő fiatalok többségének, akikkel világszerte találkozok, annyit szeretnék mondani, hogy hihetetlenül büszkék vagyunk rátok. Szinte mindenhol erkölcsi és fizikai veszélyek vesznek körül titeket, és naponta számos kísértéssel kell szembenéznetek, a legtöbben azonban helyes cselekedetekre törekedtek.

Ma délután a szavaimmal titeket szeretnélek méltatni, hogy kifejezzem szeretetemet, bátorításomat és irántatok érzett csodálatomat. Mivel a szóban forgó legidősebb drága unokám egy fiatal nő, beszédemet az egyház fiatal nőihez szeretném intézni. Remélem azonban, hogy a mondanivalóm lényegét a nők és a férfiak is alkalmazni tudják majd, kortól függetlenül! Ma azonban, ahogy Maurice Chevalier is énekelte egykor, „hálát adnék a mennyeknek a kislányokért”.

Először is szeretném, ha büszkék lennétek arra, hogy nők vagytok. Azt akarom, hogy érezzétek ennek valóságát, hogy tudjátok, kik is vagytok valójában. Ti szó szerint mennyei szülők léleklányai vagytok, és mint ilyenek, isteni természettel és sorssal rendelkeztek.¹ E mindent felülmúló igazságnak lelketek mélyén kell gyökereznie, és ez legyen az alapja minden döntéseteknek a felnőtt nővé válásotok közben. Méltóságotoknak, értéketeknek, kiváltságaitoknak és ígéreteiteknek nem létezhet ennél nagyszerűbb igazolása. Mennyei Atyátok név szerint ismer titeket, és ismeri körülményeiteket. Ő hallja az imáitokat. Ismeri óhajaitokat és álmaitokat, de félelmeiteket és csalódottságaitokat is. Azt is tudja azonban, hogy mivé válhattok, ha hisztek Benne. E mennyei örökség miatt ti, az összes lélektestvéretekkel együtt, teljes mértékben egyenlők vagytok az Ő szemében, az engedelmesség által pedig felhatalmazást kaptatok, hogy az Ő örökkévaló királyságának igaz örökösei lehessetek, „örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak”². Krisztus az összes tanítását nőknek és férfiaknak egyaránt tanította. És valóban, Jézus Krisztus evangéliumának visszaállított fényében egy nő, ideértve a fiatal nőket is, már önmagában is fenséges a Teremtő isteni alkotásában. Ti, ahogy James E. Talmage elder egyszer mondta, olyanok vagytok, mint „egy szent öltözet, melyet beszennyezni senki se merjen”³.

Krisztushoz tartozó nők legyetek! Becsüljétek meg értékes helyeteket Isten szemében! Szüksége van rátok. Ennek az egyháznak szüksége van rátok. A világnak szüksége van rátok. Egy nő kitartó bizodalma Istenben és a Lélek dolgaihoz való lankadatlan ragaszkodása mindig is horgonyként szolgált az élet legádázabb szelei és hullámai közepette.⁴ Ugyanazt mondom nektek, mint amit Joseph próféta mondott 150 évvel ezelőtt: „Amennyiben kiváltságaitoknak megfelelően éltek, az angyalokat nem lehet visszatartani attól, hogy társaitok legyenek.”⁵

Mindez azt próbálja nektek elmondani, hogy Mennyei Atyátok mit érez irántatok, és mivé tervezi, hogy váljatok. Ha pedig egy ideig bárki közületek kevésbé jövőbelátó, vagy hajlamos kiváltságaihoz nem méltó módon élni, irántatok még nagyobb szeretetünket fejezzük ki, és könyörgünk nektek, hogy tinédzser éveiteket győztesként éljétek meg, és ne tragédiaként! Az apákat és az anyákat, a prófétákat és az apostolokat egyetlen cél motiválja, hogy megáldják életeteket és megkíméljenek benneteket minden lehetséges szívfájdalomtól.

Mennyei Atyánk minden áldásának és védelmének elnyeréséhez azt kérjük tőletek, hogy maradjatok hűek Jézus Krisztus evangéliumának normáihoz, és ne kövessétek szolgaként a divat aktuális szeszélyeit! Az egyház soha nem fogja megtagadni tőletek a szabad akarat jogát arra vonatkozólag, hogy hogyan öltözködjetek és pontosan hogyan nézzetek ki. Az egyház azonban mindig is ki fog jelenteni normákat és mindig is tanítani fog alapelveket. Susan Tanner nővér délelőtti tanítása szerint az egyik ilyen norma a visszafogottság. Jézus Krisztus evangéliumában a visszafogott megjelenés mindig divatos. A mi normáinkat nem társadalmi viták határozzák meg.

A Fiatalság erősségéért füzet nagyon tisztán hívja fel a fiatal nők figyelmét arra, hogy kerüljék a nagyon szűk, vagy nagyon rövid ruházatot, vagy amelyek túl sokat mutatnak a testükből, beleértve a fedetlen hasat is.⁶ Kedves szülők, kérlek nézzétek át ez a könyvet a gyermekeitekkel! A szeretetetek után a legnagyobb szükségük arra van, hogy határokat szabjatok nekik. Fiatal nők, úgy válasszátok meg a ruházatotokat, ahogyan a barátaitokat is megválasztanátok – mindkét esetben olyat válasszatok, aki vagy ami jobbá tesz titeket, és aki vagy ami társaságában magabiztosan állnátok Isten jelenlétében!⁷ A jó barátok soha nem hoznak kínos helyzetbe, nem aláznak meg vagy használnának ki titeket. Ez a ruházatotokra is vonatkozik.

Különösen szeretnék kitérni arra, hogy a fiatal nőknek hogyan kell az egyházi és a sabbat napi gyűlésekre felöltözniük. Régebben „ünneplőnek” vagy „vasárnapi ruhának” neveztük a megfelelő öltözéket, és talán újra így kéne emlegetnünk. Mindenesetre az ősidőktől egészen napjainkig mindig arra hívták fel a figyelmünket, hogy kívül és belül is a legjobb énünket mutassuk, mikor belépünk az Úr házába. A felszentelt utolsó napi szent kápolna pedig „az Úr háza”. Ruházatunknak vagy lábbelinknek nem kell drágának lenni, és tényleg ne legyen az, de ne is úgy nézzünk ki, mint aki a strandra készül. Amikor azért jövünk, hogy imádjuk Istenünket és Atyánkat, hogy vegyünk az úrvacsorából, mely Jézus Krisztus engesztelő áldozatát jelképezi, akkor annyira csinosnak, tisztelettudónak és méltóságteljesnek kell lennünk, amennyire csak tudunk. Ruházatunknak és viselkedésünknek azt kell sugároznia, hogy valóban Krisztus tanítványai vagyunk, hogy az imádat szellemében alázatosak és szelídek vagyunk, hogy valóban vágyunk arra, hogy a Szabadító lelke mindig velünk legyen.

Ennél a témánál maradva hadd szóljak egy, még ennél is érzékenyebb témáról! Könyörgöm nektek, fiatal nők, hogy jobban fogadjátok el magatokat, beleértve az alakotokat is, ne próbáljatok meg kinézetben valaki máshoz hasonlítani! Mindannyian különbözőek vagyunk. Valaki magas, valaki pedig alacsony. Van, aki testes és van, aki vékony. És vannak időszakok, amikor majdnem mindenki más szeretne lenni, mint amilyen valójában. Ahogy azonban egy tizenéves lányokkal foglalkozó tanácsadó mondta: „Nem élheted az életed azon aggódva, hogy a világ téged bámul. Amikor hagyod, hogy az emberek véleményei zavarba hozzanak, elveszted az erődet. (…) A magabiztosság érzésének kulcsa, hogy mindig hallgass a belső énedre – [aki valójában vagy].”⁸ Isten királyságában pedig a valódi éned drágább a drágaköveknél is⁹ – minden fiatal nő sorsa meghatározott, és minden felnőtt nő a jó hatalmas forrásának számít. A felnőtt nőket is megemlítem, mivel, nőtestvérek, ti vagytok a legnagyszerűbb példák és erőforrások e fiatal nők számára. És ha azon agonizáltok, hogy már az S-es méret kezd kicsi lenni, akkor ne lepődjetek meg azon se, ha a lányotok, vagy egy udvarhölgy az osztályotokból ugyanezt teszi, és fizikailag megbetegszik, hogy hozzátok hasonló legyen! Mindannyian legyünk fittek, amennyire csak tudunk – erről szól a Bölcsesség szava is. Ez azt jelenti, hogy helyesen táplálkozunk, eddzük és segítjük testünket, hogy megfelelően működjön. Ezen a területen valószínűleg jobban is teljesíthetnénk. Itt azonban most az optimális egészségről beszélek; mert nem létezik olyan, hogy egyetemesen optimális méret.

Őszintén szólva a világ ezen a téren elég kegyetlen veletek. A filmek, a televízió, a divatmagazinok és hirdetések mind azzal az üzenettel bombáznak titeket, hogy a kinézet a legfontosabb. Az üzenet így szól: „Ha elég jól nézel ki, akkor az életed csupa csillogás lesz, és boldog és népszerű leszel.” Ez roppant nagy nyomást gyakorol a tinédzser évekre, a későbbi felnőttkorról nem is beszélve. Túl sok esetben, túl sok mindent teszünk az emberi testtel, azért, hogy – finoman kifejezve – egy ilyen kitalált normának megfeleljen. Egy hollywoodi híresség nemrég ezt mondta: „Túlságosan is a szépség és a fiatalság forrása megszállottjai lettünk, és … elszomorít, ahogy a nők megcsonkítják magukat ezek keresése közben. Nőket és fiatal nőket látok, … akik felvarratják ezt, kisimíttatják azt. [Ez] olyan, mint egy csúszós lejtő. [Ebből nincs kiszállás.] Elképesztő, … hogy mit tesz a társadalom a nőkkel.”¹⁰

A saját magunkba való belefeledkezésről és a fizikummal való túlzott foglalkozásról szólva: ez több mint társadalmi őrület. Ez lelkileg romboló hatású, amely – a fiatal nőket is ideértve – a nők boldogtalanságának egyik fő okozója a modern világban. Ha a felnőttek pedig a külsejükkel vannak elfoglalva – felvarratni, lecsípetni, beültetni és átszabatni mindent, ami csak átszabható –, akkor az ilyen aggodalmak és kényszerek több mint valószínű, hogy a gyermekekre is kihatnak. Egy ponton azonban a probléma azzá válik, amit a Mormon könyve csak „hiú képzelgés[ként]”¹¹ említ. A világi társadalomban pedig a hiúság és a képzelgés is szabadjára van engedve. Az embernek tényleg egy „tágas, nagy” sminkkészletre van szüksége ahhoz, hogy felvegye a versenyt a médiában körülöttünk bemutatott szépséggel szemben. Még ezek után is lennének olyanok, akik, ahogy Léhi látta, „ujjukkal gúnyolódva mutogat[nak]”¹², mert bármennyire is törekszik valaki a világon a csillogásra és a divatra, az soha nem lesz elég jó.

Egy nem a mi hitünket valló nő egyszer azt írta, hogy a sok szép nőben – akikkel az évek során együtt dolgozott – volt jó pár közös dolog, ám egyiknek sem volt semmi köze a méretekhez vagy az alakhoz. Azt mondta, hogy az általa ismert legszeretetreméltóbb nők, mind kicsattantak az egészségtől, gyengédek voltak, szerettek tanulni, határozott jellemmel rendelkeztek és feddhetetlenek voltak. Ha mindezen felül egy nőt még elkíséri az Úr édes és gyengéd Lelke is, akkor az tökéletesen leírja, hogy mitől lesz szeretetreméltó egy nő, kortól és időtől függetlenül. Minden fent említett elem elérhető Jézus Krisztus evangéliumának áldásai által.

Befejezésképpen csak annyit: A médiában már eleget hallhattunk az aktuális „valóság show-k” iránti őrületről. Nem tudom, hogy ezek pontosan mik, de a szívem legmélyéből szeretném a következő igazságot megosztani az egyházban lévő fiatal nők csodálatos felnövekvő nemzedékével:

Ünnepélyesen kijelentem, hogy az Atya és a Fiú valóban megjelentek Joseph Smith prófétának, egy ti korotokbeli fiatal férfinak, akit Isten hívott el. Tanúságomat teszem, hogy ezek a mennyei lények beszéltek vele, hogy ő hallotta örökkévaló hangjukat és látta a megdicsőült testüket.¹³ Ez az élmény már önmagában is olyan való volt, mint Tamás apostolé, mikor a Szabadító ezt mondta neki: „Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: … ne légy hitetlen, hanem [légy] hívő.”¹⁴

Unokámnak és minden egyes fiatal nőnek az egyházban személyes bizonyságomat teszem arról, hogy Isten valóban a mi Atyánk, és Jézus Krisztus valóban az Ő Egyszülött Fia a test szerint, a világ Megváltója és Szabadítója. Bizonyságomat teszem arról, hogy ez valóban Isten egyháza és királysága a földön, hogy élő próféták vezették ezeket az embereket a múltban, ma pedig egy igaz próféta, Gordon B. Hinckley vezeti. Tudjátok, hogy az egyház vezetői végtelen szeretettel vannak irántatok! Jézus Krisztus evangéliumának örök valóságai emeljenek titeket a tizenéves kor szorongásai és a testi aggodalmak fölé! Ezért imádkozom, Jézus Krisztus nevében, ámen.