Az általános konferencia áldásai

Szent felelősség hozzátok szólni ezen az általános papsági gyűlésen. Mindig nagyon vártam, hogy a fiaimmal részt vehessek ezeken a papsági üléseken. Nagyszerű élményeim vannak azzal kapcsolatban, ahogy mellettük ültem a cövekközpontban, miközben figyeltük az általános felhatalmazottak tanításait. Fiatal koromban ezek a gyűlések megváltoztatták az életemet, és ma is folyamatosan megváltoztatják az életemet. Tudom, hogy nagy hatást gyakoroltak fiamra, és ároni papok millióira szerte a világon.

Ma este hozzátok szólok, ároni papságviselők. Nagyon izgalmas és csodálatos időben élünk. Az evangélium teljessége visszaállítatott és hirdetik az egész földön. A papság kulcsai a földön vannak és a szabadító szertartások minden érdemes ember számára elérhetőek. Sok millió jó ember él a földön, akik arra törekednek, hogy az életükben, a családjukban és a közösségükben jót cselekedjenek.

Ez a csodálatos időszak, amelyben élünk, teli van veszéllyel is. Olyan kihívásokkal teli időben éltek, amikor kísértések és veszélyek leselkednek rátok. Ezek közül már néhány kísértéssel és veszéllyel találkoztatok. Talán már láttatok olyan embereket, akiknek az élete kárt szenvedett, mert nem tudtak ellenállni a világon eluralkodó néhány gonoszságnak.

Ároni papságviselőként, hogyan maradhattok biztonságban ezekben a kihívásokkal teli időkben, hogy teljes mértékben megtehessétek ennek a nagyszerű munkának a rátok eső részét, és igaz boldogságra leljetek ebben, és az elkövetkező életben?

Egyáltalán nem meglepő, hogy az Úr nem hagy minket magunkra, hogy egyedül keressünk megoldást a szörnyű gonoszsággal és kísértéssel szemben. Sőt, bőven elég útmutatás áll a rendelkezésünkre, ha odafigyelünk. Megkaptátok a Szentlélek ajándékát, hogy vezessen és inspiráljon titeket. Vannak szentírásaitok, szüleitek, egyházi vezetőitek és tanáraitok. Rendelkeztek a próféták, látnokok és kinyilatkoztatók szavaival, akik a napjainkban élnek. Olyan sok útmutatás és irányadás áll rendelkezésre, hogy nem is tudtok igazán nagy hibát elkövetni anélkül, hogy tudatosan figyelmen kívül ne hagynátok a kapott útmutatást.

Ma este az egyik ilyen útmutatás-forrásra szeretnék összpontosítani – az élő prófétákra, látnokokra és kinyilatkoztatókra, akiket ma támogattunk. Az egyik legfőbb módjára szeretnék összpontosítani annak, ahogy útmutatást kapunk tőlük, vagyis az általános konferenciára.

A konferenciák e sáfárság kezdete óta az egyház részét képezik. Sőt, az első általános konferenciát az egyház megalapítása után csupán két hónappal tartották. Egy évben kétszer gyűlünk össze, hogy útmutatást kapjunk az általános felhatalmazottaktól és az egyház más általános tisztviselőitől. A konferencia anyaga sokféle módon elérhető, nyomtatva és elektronikus úton is.

Az édesanyám szerette az általános konferenciákat. Mindig bekapcsolta a rádiót és a tévét, majd úgy felhangosította őket, hogy a házban alig lehetett olyan helyet találni, ahol ne lehetett volna hallani a konferenciát. Azt akarta, hogy a gyermekei figyeljék a beszédeket, és időnként megkérdezte, hogy mire emlékeztünk. Olykor a bátyáimmal kimentünk labdázni a szombati gyűlések alatt. Magunkkal vittük a rádiót, mert tudtuk, hogy édesanyánk később kikérdez majd minket. Játszottunk, majd időnként szünetet tartottunk, hogy belehallgassuk a közvetítésbe, hogy később be tudjunk számolni anyának. Kétlem, hogy ezzel rá tudtuk szedni az édesanyánkat, mivel mindannyian ugyanarra az egy dologra emlékeztünk az egész ülésből.

Így nem lehet a konferenciát hallgatni. Azóta megbántam ezt. Az évek folyamán megszerettem az általános konferenciát, bizonyos, hogy részben az édesanyám élő próféták szavai iránt érzett szeretete miatt. Emlékszem, hogy még az egyetemi éveim alatt az egyik konferenciát teljesen egyedül hallgattam a szobámban. A Szentlélek tanúságot tett a lelkemnek, hogy Harold B. Lee, az egyház akkori elnöke, valóban Isten prófétája volt. Ez még azelőtt történt, hogy misszióba mentem volna, és nagy izgalommal akartam tanúságot tenni az élő prófétáról, mert erről saját magam meggyőződtem. Azóta hasonlóan tanúságot szereztem valamennyi eddig élt prófétáról.

Amikor a missziómban voltam, az egyház még nem rendelkezett műholdas rendszerrel és abban az országban, ahol szolgáltam, nem voltak elérhetőek az általános konferenciai közvetítések. Az édesanyám kazettákon küldte el az ülésekről szóló hangfelvételeket, én pedig újra és újra meghallgattam azokat. Időközben megszerettem a próféták és az apostolok hangját és szavait.

Nemrég olvastam dédapám, Nathaniel Hodges naplóját, akit 1833-ban Angliába szóló misszióba hívtak el. Elmesélte, hogy Salt Lake Citybe jött, hogy elválasszák a missziójára, és itt tartózkodása alatt részt vett a konferencián. Figyeljétek, hogyan írta le a konferenciát: „Egész álló nap gyűléseken vettünk részt a hatalmas Tabernákulumban. Csodálatos útmutatásokat kaptunk. Joseph F. Smith, George Q. Cannon és John Taylor elnök megjegyzései különösen erőteljesek voltak. Hallottam, ahogy az idősebbek azt mondták, hogy még soha nem vettek részt ennél erőteljesebb és lelkiekben gazdagabb konferencián.”¹

Szerintem az egyház tagjainak hasonló érzései vannak valamennyi általános konferenciával kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy mindegyik erőteljesebb és lelkiekben gazdagabb, mint az azt megelőző.

Ahhoz, hogy az általános konferencia üzenetei megváltoztassák az életünket, hajlandónak kell lennünk arra, hogy kövessük azt ott elhangzott tanácsokat. Az Úr elmagyarázta egy kinyilatkoztatásban Joseph Smith prófétának, hogy „ha összegyűltök, tanítsátok és felemelő módon képezzétek egymást, hogy megtudjátok…, hogyan kell eljárni törvényeim és parancsolataim egyes pontjait illetően”². Az Úr a következő versben azt mondja: „…fogadjátok meg, hogy szent életűek lesztek előttem”³. Ez a most tanult, cselekedetre vonatkozó hajlandóság, csodálatos áldások előtt tárja fel a kaput.

Évekkel ezelőtt a konferencia papsági ülésén Hinckley elnök a pornográfia veszélyeiről beszélt. Szerintem még soha nem hallottam a papság tagjaihoz intézett, ennél egyenesebb prófétai figyelmeztetést. Ti, fiatal testvéreim, akik odafigyeltetek és meghallottátok a próféta szavait, már megáldattatok, és áldottabbak lesztek, mint most gondolnátok. A jövőbeli családotok nagyszerű áldásokat fog aratni a ti engedelmességetek miatt. Képzeljétek el, milyen hatással lenne az a világra, ha a próféta tanácsára minden papságviselő kizárná a pornográfiát az életéből.

Minden egyes alkalommal, amikor engedelmeskedünk a próféták és az apostolok szavainak, nagyszerű áldásokat aratunk. Sokkal több áldást kapunk annál, mint amit meg tudunk érteni, és még az engedelmesség melletti kezdeti döntésünk után hosszú évekkel is áldásokban fogunk részesülni.

Azon a napon, amikor az egyházat megszervezték, Joseph Smith kapott egy kinyilatkoztatást, amely egy nagyon fontos – minden egyháztagnak szóló – alapelvet foglalt magában. Az egyházhoz szólva az Úr azt mondta Joseph Smithről: „figyeljetek minden szavára és parancsolatára, amit… továbbít nektek… Szavait [úgy] fogadjátok, mintha az én saját számból hallanátok.”⁴

Most pedig hallgassátok meg azokat az áldásokat, melyeket azoknak ígértek, akik figyelnek: „Ha így cselekedtek, akkor a pokol kapui nem vesznek erőt rajtatok; igen, akkor az Úristen majd előttetek szórja szét a sötétség erőit, és az egeket is megrázza tiértetek”⁵.

Ezek erőteljes ígéretek, amelyek biztonságot adnak nekünk ezekben az alattomos időkben. Szükségünk van ezekre, és az Úr megadja ezeket mindannyiunknak, amennyiben hajlandóak vagyunk követni a prófétákat, látnokokat és kinyilatkoztatókat.

Határozzátok el most, hogy az általános konferenciát elsődleges fontosságúvá teszitek az életetekben! Határozzátok el, hogy figyelmesen fogjátok hallgatni és követni a kapott tanításokat! Többször hallgassátok vagy olvassátok el a beszédeket, hogy jobban megértsétek és kövessétek a tanácsokat! Ha ezeket megteszitek, akkor a pokol kapui nem vesznek erőt rajtatok, a sötétség erői szétfoszlanak előttetek, és az egek megrázatnak értetek.

Tudom, hogy Mennyei Atyánk szeret minket és tökéletes tervet készített a gyermekei számára. Tudom, hogy Jézus a Krisztus és Ő él. Tanúságomat teszem, hogy Jézus Krisztus evangéliuma visszaállíttatott a földre. Valódi prófétáink, látnokaink és kinyilatkoztatóink vannak a földön ma, akiknél „örök életnek beszéde van”⁶. Erről teszem a bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.