Izráel összegyűjtése

„Izráel háza” általában az ószövetségbeli Jákób – akinek a neve Izráelre változott – leszármazottaira utal (lásd 1 Mózes 32:27–28). A Szabadító a Mormon könyvében kitágította ezt a meghatározást, és nem csak Izráel szó szerinti leszármazottait vette bele (lásd 3 Nefi 20:25–27), hanem azokat a nemzsidókat is, akik bűnbánatot tartanak, megkeresztelkednek és Krisztushoz jönnek (lásd 3 Nefi 21:6).

Izráel utolsó napokban történő összegyűjtése beteljesíti a szövetséget, amelyet az ószövetségi prófétákkal kötött Jehova (lásd Ésaiás 11:12; Jeremiás 31:10; Ezékiel 34:12; 1 Nefi 19:15–16; Ábrahám 2:9–11). Jézus Krisztus 3 Nefi 20:12–13, 29-ben megismételte ezt az ígéretet, és ez alkalommal azt is jelezte, hogy Izráel összegyűjtésének szövetsége először Ábrahámmal köttetett meg, az Ábrahámi szövetség részeként (lásd 2 Nefi 29:14; 3 Nefi 20:25; Ábrahám 2:9–11).

A Szabadító a 3 Nefi 21:1–7-ben azt tanította, hgy a Mormon könyve előkerülése az egész világnak jelzi, hogy az Úr hozzálátott Izráel összegyűjtéséhez és az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetség beteljesítéséhez (lásd még 3 Nefi 29:1; Ether 4:17).

Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy „a Mormon könyve központi szerepet játszik e munkában. Kijelenti az összegyűjtés tanát. Arra indítja az embereket, hogy tanuljanak Jézus Krisztusról, higgyenek az Ő evangéliumában és csatlakozzanak az Ő egyházához. Ha nem lenne a Mormon könyve, tulajdonképpen nem történne meg Izráel megígért összegyűjtése” (lásd Liahóna, 2006. nov. 80.).

Izráel lelki összegyűjtésére akkor kerül sor, amikor valaki elfogadja Jézus Krisztus evangéliumát és megkeresztelkedik, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja legyen. Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórmából e szavakkal hangsúlyozta a lelki összegyűjtés fontosságát: „A lelki összegyűjtés felülmúlja a fizikait. […] Az emberek bárhol megszabadulhatnak, ahol élnek, azonban lakhelyüktől függetlenül nem szabadulhatnak meg, hacsak nem fogadják el az evangéliumot és nem jönnek Krisztushoz” (A New Witness for the Articles of Faith [1985], 567).

Jézus Krisztus azt tanította, hogy végül két központja lesz a gyülekezésnek – az Új Jeruzsálem, valamint a régi Jeruzsálem (lásd 3 Nefi 20:21–22, 29). Amikor más országokra is kiterjedt az egyháztagság, Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) azt tanította, hogy a gyülekezés helye az, ahol az ember éppen lakik: „A mexikóiak számára Izráel összegyűjtése Mexikóban van; az északi országok lakosai számára Skandináviában; a németek számára a gyülekezőhely Németországban van; a polinézek számára a szigeteken; a brazilok számára Brazíliában; az argentínok számára Argentínában” (in Conference Report, Apr. 1975, 4; vagy Ensign, May 1975, 4).

„Ha valaki az ábrahámi szövetség örököse, az nem teszi őt automatikusan »kiválasztott emberré«, azonban jelzi, hogy ki lett választva annak feladatára, hogy a föld minden népének elvigye az evangéliumot” (Bible Dictionary, “Abraham, Covenant of,” 602). Izráel összegyűjtésének ígérete beteljesedőfélben van napjainkban, amint Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottai a föld minden családjához elviszik az Úr nevét, elrendelt szolgálatéttelét és papságát, így ajánlva fel nekik az evangélium áldásait, „amelyek a szabadulás, méghozzá az örök élet áldásai” (Ábrahám 2:11).

„Minden embernek, akit figyelmeztettek, figyelmeztetnie kell a felebarátját” (T&Sz 88:81).