2 Nefi 11–16

Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, leírta, milyen jelentőséggel bír e három nagyszerű próféta bizonysága:

„Az Úr mindig is úgy tanított és erősített meg dolgokat, különösen amikor szövetségről is szó volt, hogy több bizonyságról is gondoskodott. Mindig is arra figyelmeztetett, hogy »Két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog.« Valóban, a prófécia szerint, amikor a Mormon könyve Joseph Smith próféta ihletett keze által előkerül, »három embernek mutatja majd meg [a lemezeket] Isten hatalma; […] És három tanú ajka erősíti meg ezeket a dolgokat.« […]

Ez a három tanú Oliver Cowdery, David Whitmer és Martin Harris lett. […]

A szövetségre vonatkozó ugyanezen tantétel vonatkozásában érdekes megfigyelni, hogy három korábbi tanúja – különleges tanúja – is volt a Mormon könyve isteni eredetének, valamint magának Istennek. Ez a három korai tanú Nefi, Jákób és Ésaiás volt, és nem véletlen, hogy bizonyságuk oly szembetűnően eme ősi feljegyzés elején tűnik fel. […]

Azt igenis tudjuk, hogy ami »jobb bepillantást ad« az evangéliumba, a Nefi kislemezein található tanításokat, a halandóság előtti Jézus Krisztus e három nagyszerű próféta-tanújának – Nefinek, Jákóbnak és Ésaiásnak – a személyes kijelentései alkotják. A tan és a látomás e három hangja már a Mormon könyve legelején nyilvánvalóvá teszi, miért »másik tanúbizonyság« ez Jézus Krisztusról. […]

Meggyőzően lehetne érvelni amellett, hogy Nefi kislemezei feljegyzésének, megőrzésének, majd lefordításának elsődleges célja e három tanú bizonyságának előhozatala volt az idők teljességének adományozási korszakában. Az ő írásaik adnak 135-öt a kislemezekről vett [143] oldalból. Mire valaki ezeken az első oldalakon elolvassa Nefi, Jákób és Ésaiás írásait, erős alapot kap ahhoz, amit Nefi Krisztus tanának nevezett” (Christ and the New Covenant [1997], 33–35).

Ésaiás időnként szimbólumokat vagy jelképeket használva írt. Nefi beszélt róla, milyen fontos megértenünk, hogy minden dolog Jézus Krisztust jelképezi. A jelképez szó azt jelenti: „képileg, formailag, modellezve vagy hasonlóság által megjelenít” (Noah Webster’s First Edition of an American Dictionary of the English Language, 1828 [1967]). Ezek a dolgok emlékeztetőként szolgálnak, vagyis emblémái Krisztusnak. A szentírások folyamatosan tanúságot tesznek és tanítanak Jézus Krisztusról. Jelkép például a hibátlan hím bárány feláldozása, amely „az Atya Egyszülöttje áldozatának hasonlatossága” (Mózes 5:7; lásd még 3 Mózes 1:3–5). Az úrvacsorai kenyér és bor az engesztelő áldozatot jelképezik (lásd Moróni 4:3; 5:2). Ezek az emlékeztetőjegyek az Úrra és az emberiség szabadítását célzó küldetésére abból a célból adattak, hogy oktassanak minket és segítsenek nekünk közelebb kerülni az Úrhoz, Megváltónkhoz.

Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, azt mondta a halhatatlanság ígéretéről, amelyet Jézus Krisztus engesztelése által kapunk:

„Kíváncsi vagyok, vajon teljesen értékeljük-e annak hatalmas jelentőségét, hogy hiszünk egy szó szerinti, egyetemes feltámadásban. A halhatatlanság ígérete alapvető hitünk szempontjából. Joseph Smith próféta kijelentette:

»Vallásunk alapvető tantételei az apostolok és a próféták bizonysága Jézus Krisztusról; az, hogy Ő meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt, és felemelkedett a mennybe; és a vallásunkra vonatkozó minden más dolog ennek csupán függeléke« (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 52.

E dicsőséges szolgálat számtalan eleme közül Joseph Smith próféta miért használta a Szabadító haláláról, temetéséről és feltámadásáról való bizonyságot vallásunk alapvető tantételeként, és mondta azt, hogy »minden más dolog ennek csupán függeléke«? A válasz annak tényében rejlik, hogy a Szabadító feltámadása központi szerepet játszik abban, amit a próféták úgy neveznek: »a haláltól való megszabadítás nagyszerű és örökkévaló terve« (2 Nefi 11:5)” (lásd Liahóna, 2000. júl. 17.).

A 2 Nefi 12–24-es fejezetei idézeteket tartalmaznak Ésaiás könyvének a rézlemezekre feljegyzett változatából (hasonlítsd össze az Ésaiás 2–14-gyel). Nefi azért vette be ide ezeket a fejezeteket, hogy legyen még egy tanúságtétele azoknak a kinyilatkoztatásoknak, amelyeket népe jövőjét és Jézus Krisztus valós voltát illetően kapott. Bár népe Izráel letört és máshová elültetett ága volt, Nefi Ésaiás írásait felhasználva mutatta be, hogyan terjed ki rájuk is az Úr irgalmas terve. Nefi úgy érezte, hogy akik olvassák ezeket a próféciákat, azok fel fogják emelni a szívüket és minden ember miatt örvendezni fognak (lásd 2 Nefi 11:8; lásd még 2. vers).

Elismételve fivére, Jákób, korábban tanított szavait, Nefi arra biztatott minket, hogy vonatkoztassuk magunkra Ésaiás szavait (lásd 1 Nefi 19:23; 2 Nefi 6:5; 11:8). Úgy vonatkoztatjuk magunkra a szentírásokat, hogy felismerjük a bennük feljegyzett események és az életünkben bekövetkező események közötti hasonlóságokat. Azzal is magunkra vonatkoztatjuk a szentírásokat, ha beazonosítjuk az általuk tanított tantételeket. Ezek a tantételek aztán utat mutathatnak a döntéseinknek.

Ésaiás kicsit több, mint 100 évvel Nefi kora előtt írt (Kr. e. 740–700). Bár ezek az írások napjainkból szemlélve már igen távolinak tűnnek, Nefi és Jákób számára közelebb voltak, mint a mai olvasónak Joseph Smith kinyilatkoztatásai és próféciái. Ésaiásnak Izráel szétszórására és az Úr népe megváltását célzó irgalmas tervére vonatkozó ihletett próféciái vették rá Nefit arra, hogy saját leírt bizonysága és a Messiásról szóló próféciái alátámasztása végett nagyobb részeket is bevegyen ezekből. Ezek az Ésaiás-részek négy fő témát emelnek ki: (1) Isten ítéleteit és a bűnbánat szükségességét, (2) Isten szövetségeit és Izráel házának tett ígéreteit, (3) Krisztus első és második eljövetelét, valamint (4) az utolsó napokkal kapcsolatos fő eseményeket.

A Bibliaszótár felhívja a figyelmet arra, hogy az alapművek sokszor idéznek Ésaiás prófétától:

„Ésaiás a leggyakrabban idézett próféta. Jézus, Pál, Péter és János (a Jelenésekben) minden más [ószövetségi] prófétánál gyakrabban idézi. A Mormon könyve és a Tan és a szövetségek is több idézetet tartalmaz Ésaiástól, mint bármely más prófétától. Az Úr azt mondta a nefitáknak, hogy »nagyszerűek Ésaiás szavai«, és minden olyan dolog, amiről Ésaiás Izráel házát és a nemzsidókat illetően prófétált, be fog teljesedni (3 Nefi 23:1–3). […]

A mai olvasó számára a Mormon könyve és a Tan és a szövetségek mutat leginkább utat és ad írásos szövegmagyarázatot Ésaiás megértéséhez. Ha valaki jobban megérti ezeket az írásműveket, Ésaiást is jobban meg fogja érteni, és ha valaki jobban megérti Ésaiást, méginkább felfogja a Szabadító küldetését, valamint az Ábrahámra és magjára helyezett szövetség jelentését, mely által megáldatik a föld minden családja” (“Isaiah,” 707; lásd az 1 Nefi 20–21 szövegmagyarázatát a 43. oldalon).

Ésaiás látta Júda és Jeruzsálem jövőjét és végső rendeltetését, és beszélt is erről. Szavait a Mormon könyve idézi, azonban ezek Izráel házának egészéhez szólnak (lásd 2 Nefi 6:5; 3 Nefi 23:1–2).

Amit Ésaiás látott, annak jelentős része egy olyan időszakban kezd majd el beteljesedni („lőn”), amelynek középpontjában a föld egy másik helyszíne áll, név szerint a Utah állambeli Salt Lake City központú Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, az utolsó napi Sion.

LeGrand Richards elder (1886–1983), a Tizenkét Apostol Kvórumából, beszélt e prófécia beteljesedéséről:

„Ésaiás látta az utolsó napokban a hegyek tetején megalapított Úr házának hegyét. […]

Mily szó szerint beteljesedett ez, nézetem szerint, Jákób Istenének e házában, itt, ezen a téren! Ez a templom minden más, a feljegyzéseinken szereplő épületnél jobban idevonzott népeket, mindenféle földről, hogy tanuljanak az ő útjairól és járjanak az ő ösvényein” (in Conference Report, Apr. 1971, 143; vagy Ensign, June 1971, 98).

Kép

A Salt Lake templom

Bruce R. McConkie elder (1915–1985), a Tizenkét Apostol Kvórumából, kifejtette, mit jelent a templomok vonatkozásában a „hegyek teteje” kifejezés: „Az utolsó napokban Istenünk minden szent temploma az Úr hegyein épül, mert az ő hegyei – legyen bár a táj maga domb, völgy vagy síkság – azok a helyek, ahová személyesen és Lelkének hatalma által eljön, hogy népével legyen” (The Millennial Messiah [1982], 275).

Amerika, „az Úr házának hegye”-ként (2 Nefi 12:2) megjövendölt színhely, már felfedezése és gyarmatosítása óta a bevándorlók országa. Ésaiás próféciája szerint „özönleni fog hozzá minden nemzet” (2 Nefi 12:2). A XIX. század nagy európai bevándorlási hulláma, amely szerte a világból ma is folytatódik, benépesítette és megáldotta az országot, annak intézményeit és az egyházat. Sok utolsó napi szent vezeti vissza családfáját az Óvilágból az Újvilágba vándorló néphez. Ezen kívül szerte a világból jönnek emberek, függetlenül attól, hogy az Úr egyházának tagjai vagy sem, akik meglátogatják a Salt Lake templom környékét és Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza központját. Sok egyháztag vesz részt félévente az általános konferencia ülésszakain a Utah állambeli Salt Lake Cityben, míg mások a világ különböző nemzeteiben modern kommunikációs rendszerek segítségével nézik és hallgatják a konferenciát.

Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) elmagyarázta, mit jelent a Sionból jövő törvény és a Jeruzsálemből jövő szó:

Kép

Jeruzsálem ősi városa Izráelben

© Richard Cleave

„A régi Jeruzsálem… szent város lesz, az Úr lakhelye, ahonnan szavát elküldi minden néphez. Ugyanígy megépül ezen a földrészen [Amerikában] Sion városa, az Új Jeruzsálem, és innen is jő Isten törvénye. […]

Ez a két város, az egyik Sion földjén, a másik Palesztinában, lesz Isten királyságának fővárosa a millennium idején” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 3:69–71).

A „Sionból jő a törvény” (2 Nefi 12:3) kifejezés remekül példázza azt, hogyan lehet a próféciáknak egynél több vonatkozása. Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) azt mondta:

„Amint eltűnődöm ezen a csodálatos építményen, mely a templom mellett áll [a konferenciaközpont], Ésaiás egyik prófétai kijelentése jut eszembe:

»Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok.« […]

Úgy gondolom, ez a prófécia a történelmi és csodálatos Salt Lake templomra vonatkozik. Ám úgy gondolom, hogy erre a figyelemre méltó csarnokra is vonatkozik. Mert ennek szószékéről hangzik el Isten törvénye, az Úr szavával és tanúbizonyságával együtt” (lásd Liahóna, 2001. jan. 82.).

Dallin H. Oaks elder beszélt arról a békességről, amely az Úr második eljövele után végül eljön a földre. Azt is megmondta, miért nem lesz béke ezen időszak előtt: „Sokak számára jelent vigaszt az ószövetségi prófécia, mely szerint a nemzetek »fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká« (Mikeás 4:3). Ez a prófécia viszont csak a béke azon időszakára vonatkozik, amely azt követően köszönt be, hogy Jákób Istene megtanít »minket az ő útaira, és [járunk] az ő ösvényein« (4:2). Most még háborúk vannak és összecsapások, és ezek mindenhol Isten parancsolatainak a megszegésében gyökereznek” (in Conference Report, Apr. 1990, 92; vagy Ensign, May 1990, 72).

A „Jákób háza” kifejezés annak a nagy pátriárkának a leszármazottaira utal, aki személyes igazlelkűsége miatt nyerte el a szövetséges nevet: Izráel. Azonban különböző időszakokban bár, de Izráel északi és déli királysága is elbukott, mert hitehagyó hódolattal váltották fel Istent. Tele voltak „keleti szokásokkal” (2 Nefi 12:6), vagy ahogy azt az angol nyelvű Bibliában Ésaiás 2:6 a lábjegyzete kifejti, a filiszteusokhoz hasonlóan hamis istenek tanításai és idegen hitelvei árasztották el őket. Más szavakkal a világ tanításaiért és értékrendjéért lemondtak az Úr evangéliumáról. Gazdagságra és gonoszságra helyezték a szívüket, és bálványok felé fordult a hódolatuk.

A „közember [átlag- vagy kisember] nem hajlik meg, és a főember nem alázkodik meg” (2 Nefi 12:9) kifejezés arra utal, hogy a társadalomban a legkisebbtől a legnagyobb emberig senki sem volt elég alázatos ahhoz, hogy elfogadja Istent.

A kevélyek és a gőgösek minden nemzetben megaláztatnak (lásd 2 Nefi 12:12), és megszűnik gőgös tekintetük (lásd 2 Nefi 12:11), mert az Úr – a második eljövetele – napján az Ő dicsősége lesújt rájuk. A 13–22-es versek leírják ezen időszak néhány státuszszimbólumát, beleértve ebbe a leggazdagabbak által beszerzett dolgokat, a hamis hódolat és a hitehagyó vallás magas hegyeit és dombjait, a tornyok és falak emberalkotta védelmét, és a gyönyörű vízi járműveket, vagyis sétahajókat. Összefoglalva, elbuknak a fennhéjázók és a kevélyek, világi kincseik elporladnak az Úr eljövetelének színe előtt (lásd 3 Nefi 25:1; Malakiás 4:1).

Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből felvetette, hogy az alázatossá válás megtanulása elengedhetetlen az Úr második eljövetele nagyszerű napjára való felkészülésben, amikor a Szabadító felmagasztaltatik a nemzetek között:

„A 2 Nefi 12-t kezdtem olvasni, és arra gondoltam: »Az Úr hozzám beszél. Mi az, amit közvetlenül nekem akar mondani?« Aztán egy olyan vershez értem az Ésaiás-részben, ami szinte kibökte a szemem, mintha alá lenne húzva: »És lészen, hogy megaláztatik az emberek gőgös tekintete, és meg fogják hajlítani az emberek kevélységét, és csak az Úr magasztaltatik fel azon a napon« (2 Nefi 12:11).

Olyan napról van itt szó, amelyen eljön a Szabadító, egy olyan napról, amelyet mindannyian várunk, és amelyre szeretnénk, ha felkészülnének a tanulóink. Ez a szentírás azt mondja, hogy ezen a napon kisebbnek fogunk látszani mi mindannyian, akik különlegesnek és csodálatosnak gondoltuk magunkat, és az Úr magasztaltatik fel. Jobban látjuk majd, ki is Ő, mennyire szeretjük Őt, és mennyire alázatosnak kellene lennünk. […]

Megértettem, miért mondja nekem Ésaiás, hogy hasznos előre látni annak napját, amikor felmagasztaltatik az Úr, és tudni, mennyire Őrá támaszkodom. Szükségünk van Rá, és az Őbelé vetett hit láttatja Őt velünk nagynak és felmagasztaltnak, magunkat pedig kicsinynek és függőnek” (“The Book of Mormon Will Change Your Life,” Ensign, Feb. 2004, 10–11).

A 2 Nefi 13-ban Nefi Ésaiástól idéz, aki leírja Júda és Jeruzsálem majdani bukását, valamint a nemzsidók gonoszságát az utolsó napokban. A megjövendölt pusztítások elérték Jákób házát, előrevetítve a második eljövetelkor bekövetkező pusztítást.

Ostrom alatt elfogy a szükséges kenyér és víz. A 2 Nefi 13:1-ben említett támasz és táplálék azok lelki éhségét vetíti elő, akik elutasítják az Urat, a „kenyér… táplálékát” – az élet kenyerét – és „a víz minden támaszát” – az élő vizet.

Júdában és Jeruzsálemben minden embert társadalmi rangjától függetlenül (2 Nefi 13:2–3 11 kategóriát említ), fogságba hurcolnak.

Iskolázatlanok és társadalmi rang nélküli fiatalok lesznek kijelölve arra, hogy uralkodjanak a fogságban lévők felett, akiket a 2 Nefi 13:2–3 sorol fel.

A pusztítás és a felfordulás következtében olyan szegények és reménytelenek az emberek, hogy még az is feljogosítja az embert, hogy vezető legyen, ha van ruhája.

Még a ruhája miatt vezetésre jelöltnek sem áll majd hatalmában az éhség és a szenvedés csillapítása.

Kr. e. 587 körül elesett Jeruzsálem városa, és Júdát fogságba hurcolta Nabukodonozor, Babilónia királya (lásd Kalauz a szentírásokhoz: Kronológia. Júda eseményei: Nabukodonozor elfoglalja Jeruzsálemet. 130.). Kr. u. 70-ben a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet és a zsidókat szétszórták a világ különböző részeire (lásd Kalauz a szentírásokhoz: Kronológia. Júda eseményei. 130.), majd Kr. u. 132–135-ben újra ez történt. Bizonyos, hogy – ahogy azt Ésaiás is megmondta – „bajjal fizettek önmaguknak” (2 Nefi 13:9).

Az igazlelkűség, illetve a gonoszság a viselkedésünkre és a megjelenésünkre is hatással van. Brigham Young elnök (1801–1877) azt mondta: „Akik megbocsátást kaptak bűneikre, azoknak ragyog az ábrázatuk, és a menny intelligenciájával fénylenek majd” (“Speech,” Times and Seasons, July 1, 1845, 956).

David O. McKay elnök (1873–1970) azt tanította: „Aki nem engedelmeskedik Isten szavának, az mindenképp szenvedni fog. Legyen bármilyen titokban, egyetlen bűn sem kerülheti el a büntetést. Előfordulhat ugyan, hogy valaki hazudik és az nem derül ki; megszeghető az erkölcsi tisztaság úgy, hogy nem tud arról senki, aki megszólna érte; azonban az ilyen vétekért járó ítélet elől nem lehet megszökni. Az elme hátsó zugában tárolt hazugság, a jellemen esett csorba valamikor, valahogyan megjelenik az arcvonásokon vagy a viselkedésben” (in Conference Report, Oct. 1951, 8).

Jeremiás azt írta, hogy olyan bűnösekké váltak az emberek, hogy már elpirulni sem tudtak (lásd Jeremiás 6:15).

Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) a következőképpen értelmezte a 2 Nefi 13:12-t: „És ugyanígy manapság, az otthon és a család aláaknázása erősödik, és az ördög buzgón azon munkálkodik, hogy az apát eltávolítsa az otthon éléről, a gyermekek között pedig lázadást szítson. A Mormon könyve leírja ezt az állapotot, amikor kijelenti: »És népem, gyermekek az elnyomóik, és asszonyok uralkodnak felettük«. Aztán ezek a szavak következnek – és gondoljátok át jól ezeket a szavakat, amikor azokra a politikusokra gondoltok, akik a születésszabályozást és az abortuszt népszerűsítik: »Ó népem, akik vezetnek téged, tévedésre késztetnek, és elpusztítják ösvényeid útját«. (2 Nefi 13:12)” (in Conference Report, Oct. 1970, 21).

Joseph Fielding Smith elnök elmagyarázta, kikre utal a „Sion leányai” kifejezés, és mit mond róluk a 2 Nefi 13-as verse: „Az egyház általános felhatalmazottai által leszögezett norma az, hogy a nőknek, akárcsak a férfiaknak, erkölcsösen kell öltözködniük. Arra tanítják őket, hogy mindig viselkedjenek helyénvalóan és legyenek erkölcsösek. Véleményem szerint szomorú tükörképet mutat Sion leányairól az, ha erkölcstelenül öltözködnek. Ezen kívül ez a megjegyzés a férfiakra is vonatkozik, nemcsak a nőkre. Az Úr parancsolatot adott az ősi Izráelnek, hogy a férfiak és a nők is fedjék be testüket, és mindig tartsák be az erkölcsi tisztaság törvényét” (Answers to Gospel Questions, comp. Joseph Fielding Smith Jr., 5 vols. [1957–66], 5:174; lásd még Ésaiás 3:16–26 lábjegyzeteit az angol nyelvű Bibliában).

A millenniumi nap elhozza Sion megváltását és leányainak megtisztítását.

Sok férfi hal meg csatában vagy hurcolják fogságba, az özvegység és a gyermektelenség nyomorában hagyva a nőket.

Héberül az ág szó gyakran jelképezi a Messiást (lásd Jeremiás 23:5–6). Izráel házának igazlelkű csoportjaira is utalhat, akik megtisztíttattak és megváltattak (lásd Ésaiás 60:21; 2 Nefi 3:5; 10:1; Jákób 2:25).

„Akik megmenekültek Izráelből” (2 Nefi 14:2), Izráel házának azon tagjaira utal, akik személyes igazlelkűségük által megmenekültek a gonoszokat ért ítélettől.

A 2 Nefi 15:1–25-ben leírt borzalmas sötétség és hitehagyás uralkodik majd a gonoszok pusztulása előtt. Ésaiás próféciái szerint azonban ebben az időben lesz az is, hogy az Úr összegyűjti népét és reményt ad (lásd 26–30. vers). Bruce R. McConkie elder a mai olvasók számára is érthető szavakkal írta le a 2 Nefi 15-ben megjelenő körülményeket:

„A jövőkép nem csupán kellemes, csillogó és békés. Mindarra, aminek még be kell következnie, olyan hatalmas gonoszság, veszedelmek és pusztítások között kerül sor, amilyent még nem látott a föld.

Miközben a szentek felkészülnek az Istenükkel való találkozásra, a testiek, az érzékiek és az ördögiek is felkészülnek a végzetükre.

Miközben az emberek között alázatosak biztossá teszik elhívásukat és kiválasztásukat, az e világ Istenének hódoló emberek egyre mélyebbre és mélyebbre süllyednek a romlottság és a kétségbeesés bugyraiban.

Szívünk tele lesz rossz előérzettel, és könnyek között szemléljük majd a földet elborító gonoszságot, bűntetteket és világiasságot. […]

Látjuk majd, ahogyan a gonosz erők mindenütt összefognak a család elpusztítására, az erkölcsösség és az illem kicsúfolására, és mindannak dicsőítésére, ami züllött és alantas. […] Az emberek szívében a Sátán uralkodik; ez hatalmának nagy napja.

Azonban mindezek közepette továbbgördül az Úr munkája. […]

Mindezek közepette lesznek kinyilatkoztatások, látomások és próféciák. Ajándékok, jelek és csodák. Isten Szent Lelkének gazdag kiáradása.

És mindezek közepette lesznek hívő lelkek…, akik felkészülnek arra, hogy Istennel, Krisztussal és szent lényekkel lakjanak majd az örök királyságban.

Csoda-e hát, hogy egyszerre örvendezünk és reszketünk amiatt, ami előttünk áll?

Bizony, a világ mozgásban van és mozgásban lesz, azonban Isten Sionja nem mozdíttatik. A gonoszok és az istentelenek kisöpörtetnek az egyházból, a kis kő pedig addig nő, mígnem az egész földet betölti” (in Conference Report, Apr. 1980, 99; vagy Ensign, May 1980, 72–73).

A 2 Nefi 15:18 kötélen húzott taligához hasonlítja a bűn hatásait. A bűnös emberek úgy a „bűneikhez vannak kötözve”, akárcsak a „terhükhöz kötött állatok [vagy a kocsiba fogott ökrök]” (Isaiah 5:18c).

Harold B. Lee elnök (1899–1973) körülírta, miben hasonlít teherhez a bűn: „Ha megkérdezném tőletek, mi a legnehezebb teher, amit valaki viselhet ebben az életben, mit mondanátok? A legnehezebb teher, amit valaki viselhet ebben az életben, a bűn terhe” (in Conference Report, Apr. 1973, 177; vagy Ensign, July 1973, 122).

James E. Faust elnök (1920–2007), az Első Elnökségből, leszögezte annak fontosságát, hogy világosan lássuk, mi a helyes és mi a helytelen, és így válasszunk: „A népszerű és az erényes dolgok közötti távolság egyre nő. Ahogy Ésaiás is megjövendölte, sokan vannak ma, »a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak« [Ésaiás 5:20]. Az Isten prófétáitól származó kinyilatkoztatások nem olyanok, mint egy étterem kínálata, melyből válogathatunk, míg a többit figyelmen kívül hagyjuk” (lásd Liahóna, 2003. nov. 22.).

Az utolsó napokban az Úr zászlót emel, hogy összegyűjtse és megvédje az igazlelkű Izráelt, mikor kezdetét veszi a gonoszok elpusztítása. Izráel összegyűjtése szükségszerűen megelőzi Jézus Krisztus második eljövetelét, és az társul hozzá, hogy Jézus Krisztus evangéliumát a föld minden nemzetében prédikálni fogják.

Kép

Joseph Smith megszervezi az egyházat

Dale Kilbourne, © IRI

Joseph Fielding Smith elnök meghatározta, mit jelent az Ésaiás által említett zászló: „Bő 125 évvel ezelőtt, New York állam Seneca megyéjének Fayette városkájában az Úr zászlót emelt a nemzetek előtt. Ez betöltötte azt a jövendölést, amit már felolvastam Ésaiás prófétától [Ésaiás 11:11–12]. Az a zászló Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, amely most utoljára alapíttatott meg, mert soha többé nem pusztul el vagy adatik más népnek [lásd Dániel 2:44]. A legnagyobb esemény volt ez, amit a világ látott azóta, hogy a Megváltó felemeltetett a kereszten és véghezvitte a végtelen és örök engesztelést. Többet jelentett az emberiségnek minden másnál, ami azon nap óta történt” (Doctrines of Salvation, 3:254–55).

LeGrand Richards elder (1886–1983), a Tizenkét Apostol Kvórumából, felvázolta Ésaiás 2 Nefi 15:27–29-ben található szimbólumainak lehetséges értelmezését; figyelmünket a napjainkban zajló hatalmas misszionáriusi munkálatokra irányította.

„A nagy gyülekezés időszakának meghatározásakor Ésaiás vélhetően a vasút és a repülőgép korszakára utal. […]

Mivel Ésaiás napjaiban sem vonatok, sem repülőgépek nem voltak, nemigen tudta ezeket név szerint említeni. Úgy tűnik azonban, hogy félreérthetetlen szavakkal jellemezte őket. »Lovaiknak patája« hol mehetne inkább kvarcszámba, és »kerekei« minek lehetnének inkább forgószélhez hasonlók, mint a mai vasút esetében? Minek az ordítása lehetne inkább olyan, »mint az oroszláné«, ha nem a repülőgép zúgása? A vonatok és a repülőgépek nem állnak meg éjszakára. Nincs-e hát igaza Ésaiásnak, amikor azt mondja: »egy sem szunnyad vagy alszik; derekuknak öve sem oldódik meg, sarujuk szíja sem szakad el«? Ilyen közlekedéssel az Úr valóban megteheti, hogy »süvölt nekik a föld végéről«, és ők »gyorsan, hamar jönnek«. A következő kérdés is azt jelzi, hogy Ésaiásnak látnia kellett a jövőbeni repülőgépet: »Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?« (Ésaiás 60:8)” (Israel! Do You Know? [1954], 182).

Uzziás Júda déli királyságának tizedik királya volt. 16 éves korában kezdett el uralkodni, amikor apját, Amásiát, Kr. e. 767 körül összeesküvők meggyilkolták. Uzziás kikérte és követte Zakariás próféta tanácsát. Amíg az igazlelkűség útját járta, az Úr felvirágoztatta őt (lásd 2 Királyok 15:34; 2 Krónika 26:5). Számos sikeres hadjáratra vitte Júda királyságát a helyi ellenségek ellen. Megerősítette Jeruzsálem falait. Támogatta a mezőgazdaságot. Olyan virágzó állapotra emelte Júda királyságát, amire Salamon halála óta nem volt példa. Életének vége felé az Úr felhatalmazással nem bíró szolgájaként Uzziás füstölőt próbált meg felajánlani a templom oltárán, amiért leprával sújtatott (lásd 2 Krónika 26:19). Egészen haláláig leprás maradt, Kr. e. 742 körülig (lásd Merrill F. Unger, The New Unger’s Bible Dictionary, ed. R. K. Harrison and others [1988], 1322–23).

Ésaiás jelképes nyelvezettel, olyan képek és kifejezések felhasználásával írta le elhívását, hogy legyen az Úr prófétája egész Izráelnek, amivel azonosulni tudtak az olvasói. Elhívásakor látta Jehovát (lásd 2 Nefi 16:1), angyalok szolgáltak neki (lásd 2 Nefi 16:2–3, 6–7), felismerte halandó gyengeségeit, Jehova dicsőségével szemben (lásd 2 Nefi 16:5), és megtisztító, megerősítő lelki élmény után fogadta el az elhívását (lásd 2 Nefi 16:6–8).

„A szeráfok Isten színe előtt lakó angyalok, akik folyamatosan dicsőítik, tisztelik és méltatják őt. […]

Annak ténye, hogy ezek a szent lények szárnyakkal tűntek fel előtte, az egyszerűen »a mozgás, a cselekvés, stb. hatalmát jelképezi«, amint az mások által kapott látomásban is előfordult (T. & Sz. 77:4.)” (Bruce R. McConkie, Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 702–3). A héber szeráf szó alapjelentése az „ég” ige, amely talán azt jelzi, hogy megtisztult állapotra van szükség Isten színe előtt.

„Az ajtók elmozdultak…, és a ház megtelt füsttel” (2 Nefi 16:4). A rázkódás és a füst az Úr jelenlétének szimbólumai (lásd Jelenések 15:8).

Ésaiás megbízást kapott Jézus Krisztus evangéliumának prédikálására, bár az emberek „nehézkesen hallottak”, és nem „látták” meg az evangélium igazságát. Tudatták vele, hogy prédikálását általában nem fogadják majd be a tévelygő emberek. Szívük „kövérré” lesz az igazsággal szemben, füleik pedig „nehézzé” lesznek, és nem állnak majd készen a világos prédikációban közvetített evangélium elfogadására. Ésaiás nem kapott megbízást arra, hogy ellenállást ébresszen az emberekben az igazsággal szemben, inkább csak tájékoztatták küldetése nehézségéről. Ésaiás kérdésére pedig: „meddig?” (2 Nefi 16:11), az Úr azt felelte, hogy a népnek mindaddig lehetősége lesz az evangélium elfogadására, míg „teljesen elhagyatott nem lesz ez a föld”. Az Úr nagylelkűen tovább folytatja a szolgái által végzett szabadítás-küldetést, „amíg az idő idő lesz és a föld fennáll, vagyis amíg egyetlen megszabadítható ember él annak színén” (Moróni 7:36).

A tized kifejezés 2 Nefi 16:13-ban Izráel házának maradékát jelképezi.

A „szent mag” azokra a hű megmaradtakra utal, akik új életet adnak a szétszórt Izráelnek, mint ahogy a kivágott fa tuskójából kihajtanak az új ágak.

Kép

Az olajfa allegóriája

Brad Teare, az Egyháztörténeti Múzeum jóvoltából