Az Alma 36–39-ben Alma utolsó tanácsokat ad három fiának: Hélamánnak, Siblonnak és Koriántonnak. A hű Hélamán és Siblon egészen más tanácsokat kapott, mint a tévelygő Koriánton. Bizonyos fokig mi határozzuk meg, milyen tanácsokat kapunk az életünkben, méghozzá azzal, hogy mennyire vagyunk hűek a már korábban megkapott tanácsokhoz (lásd Alma 12:9–11).
Alma megtérésének története az egyik legérthetőbb példája annak, hogy miként tudhatjuk, mikor bocsáttattak meg a bűneink. Alma Siblonnak adott tanácsaiból megtudjuk, milyen ereje és értéke van életünkben az állhatatosságnak. A Koriántonnak adott elevenbe vágó tanácsok pedig megtanítják nekünk, mennyire komoly és pusztító a nemi vétek.
A kiazmus, amit néha megfordított hasonlóságnak is neveznek, héber retorikai alakzat, ahol a szavak vagy a gondolatok egy bizonyos sorrendben következnek, aztán fordított sorrendben megismétlődnek. Ez az ismétlés fontos gondolatokat és szavakat hangsúlyoz. Az író fő gondolata pedig gyakran a kiazmus középpontjában helyezkedik el.
Alma is kiazmust használva mondta el megtérése történetét fiának, Hélamánnak. A szemita retorikai alakzatok, például kiazmusok jelenléte a Mormon könyvében külső bizonyíték arra, hogy a könyv az, amit Joseph Smith próféta tanított róla: közel-keleti nyelven írt ősi szöveg fordítása.
A következő ábra segíteni fog neked az Alma 36-ban található kiazmus felismerésében. Az ábra praktikusan balról jobbra jelzi az elhelyezéseket, A betűvel kezdve és P betűvel fejezve be. A kiazmus első versében kifejezett gondolat tehát, Alma 36:1 (az A címkével pozícionálva), a kiazmus utolsó versében ismétlődik meg, Alma 36:30-ban (szintén A pozíción). Az Alma 36:2-ben kifejezett gondolat (a D helyre téve) a 29. versben ismétlődik meg (szintén D helyen), és így tovább.
Figyeld meg, hogy a kiazmus központi üzenete arra az időszakra összpontosít Alma életében, amikor nagy fájdalmat és bánatot tapasztalt meg, majd Jézus Krisztushoz fordult enyhülésért (lásd Alma 36:17–18).
Az Alma 36:2–3 olyan témát vet fel újra, amely mindenhol hangsúlyt kap a Mormon könyvében. Nefi annak leszögezésével kezdte beszámolóját, hogy meg fogja mutatni nekünk, „hogy az Úr gyengéd irgalmassága mindazokra kiterjed, akiket hitük miatt kiválasztott, hogy hatalmassá tegye őket; végül hatalmat adván nekik a szabadulásra” (1 Nefi 1:20). Az Alma 36-ban Alma arra tanítja fiait, hogy emlékezzenek atyáik fogságára és arra, hogy Isten kiszabadította azokat, akik bíztak Őbenne (lásd Alma 36:2–3, 29).
Később Moróni arra buzdít minket: „emlékezzetek rá, milyen irgalmas volt az Úr az emberek gyermekeihez, Ádám teremtésétől fogva” (Moróni 10:3). Talán az ifjabb Alma fejtette ki ezt a legnyomatékosabban: „És most íme, azt kérdezem tőletek testvéreim, ti, akik ehhez az egyházhoz tartoztok, hogy eléggé emlékezetetekben tartjátok-e atyáitok fogságát? Igen, eléggé emlékezetetekben tartjátok-e az ő irgalmasságát és hosszútűrését irántuk? És ezen felül eléggé emlékeztetetekben tartjátok-e, hogy lelküket megszabadította a pokoltól?” (Alma 5:6)
Alma 36:6–10. Alma a földre rogyott – két vagy három napon át nem tért magához?
„Néhányan a Mormon könyvét olvasva azt állítják, hogy ellentmondás van Alma megtérésének beszámolói közt, amint azt a Móziás 27:23 és az Alma 36:10 feljegyzi. Való igaz, hogy az egyik beszámolóban »két nap és két éjszaka« szerepel, a másikban pedig »három nap és három éj«, azonban ez a látszólagos ellentmondás nem áll fenn, mert nem pontosan ugyanarra utalnak. Móziás könyvének beszámolójában az idő elem arra utal, hogy mennyi ideig böjtöltek a papok; az, hogy pontosan mennyi ideig volt Alma eszméletlen, nincs jelezve. Nézd meg a beszámoló lényegi elemeit: Miután az angyal szembesítette Almát bűnei szörnyűségével, Alma a földre rogyott, csaknem úgy, mintha meghalt volna. Ezután tehetetlen állapotban atyjához vitték. Alma édesapja ezután összehívta az egyház papjait, és »miután két nap és két éjszaka folyamán böjtöltek és imádkoztak, Alma végtagjai visszanyerték erejüket, és felállt« (Móziás 27:22–23; kiemelés hozzáadva). Alma könyvének beszámolójában azonban a »három nap és három éj« kifejezés nyilvalóan azon idő összességére utal, amikor Alma nem tudta kinyitni a száját vagy használni a végtagjait (Alma 36:10)” (Daniel H. Ludlow, A Companion to Your Study of the Book of Mormon [1976], 217–18).
Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) tanított róla, mi a különbség a világ szerint való szomorúság, valamint a bűnbánathoz szükséges, mélyebb, Isten szerint való szomorúság között:
„Nem ritka, hogy látunk a világban olyan férfiakat és nőket, akik bűntudatot éreznek azon dolgok miatt, amiket helytelenül tesznek. Időnként azért, mert tetteik nagy bánatot és szenvedést okoznak nekik vagy szeretteiknek. Időnként az váltja ki a bánkódásukat, hogy elkapják és megbüntetik őket a tetteikért. Nem ezek a világi érzések alkotják az »Isten szerint való szomorúságot«. […]
Az Isten szerint való szomorúság a Lélek ajándéka. Annak mélységes felismerése, hogy tetteink fájdalmat okoztak Atyánknak és Istenünknek. Éles és heves felismerése annak, hogy viselkedésünk miatt a Szabadító, Ő, aki nem ismerte a bűnt, aki mindenek között a legnagyobb, gyötrődött és szenvedett. Bűneink miatt vérzett minden pórusából. A szentírások erre a nagyon is valóságos szellemi és lelki gyötrődésre utalnak úgy, mint »megtört szív és töredelmes lélek«. (Lásd 3 Nefi 9:20; Moróni 6:2; T&Sz 20:37; 59:8; Zsoltárok 34:19; 51:17; Ésaiás 57:15.) Az igaz bűnbánatnak abszolút előfeltétele az ilyen lelkiség” (“A Mighty Change of Heart,” Ensign, Oct. 1989, 4).
Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő magyarázatot fűzte még hozzá ahhoz, hogy miért érezzünk Isten szerint való szomorúságot: „A bűn fájdalmas következményeit szándékosan építette az Ő boldogság tervébe a könyörületes Mennyei Atya, hogy nektek ne kelljen követnetek azt a tragikus ösvényt az életetekben. A bűnös nem csak ebben az életben fog szenvedni, mert a bűnök, amelyek nem lettek megbocsátva igazi bűnbánat által, a fátyolon túl is gyötrelmet fognak okozni [lásd T&Sz 19:4, 15–24]” (lásd Liahóna, 2002. nov. 87.).
Alma 36:17–21. „Már nem voltam képes visszaemlékezni a fájdalmaimra”
Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) rámutatott, hogy a bűnbánat folyamatában teljes mértékben Jézus Krisztusra kell támaszkodnunk:
„Alma beszámolójában az ézékeny olvasó bizonyos mértékig magára ismerhet, érezheti a fájdalmait, és megtapasztalhatja, milyen rettenet fogta el, amikor felismerte bűnei komolyságát. Ezt követően aztán hatalmas megkönnyebbülésében is osztozhat az olvasó. Hogyan nyerte el ezt a megkönnyebbülést? Úgy, ahogy minden vétkes – részesülve a megbocsátás csodájában őszinte bűnbánaton keresztül és teljes mértékben Jézus Krisztus irgalmasságára bízva magát. […]
Gyötrelme örömre változott, fájdalmából nyugalom lett, a sötétségből világosság. Csakis ekkor kaphatott Alma békességet. Fiának, Siblonnak kihangsúlyozta, hogy ez a békességnek egyetlen forrása.
»…amíg nem fohászkodtam az Úr Jézus Krisztushoz irgalomért, addig nem kaptam bocsánatot a bűneimre. De íme, hozzá fohászkodtam, és békét találtam a lelkemnek« (Alma 38:8)” (Miracle of Forgiveness [1969], 365–66).
Ezra Taft Benson elnök kifejtette, hogy az őszinte bűnbánat szívbéli változást követel:
„A bűnbánat többet jelent a viselkedés egyszerű megváltoztatásánál. A világban sok férfi és nő tesz tanúbizonyságot nagy akaraterőről és önuralomról, amikor felülkerekedik rossz szokásokon és a test gyengeségein. Ugyanakkor viszont nem gondolnak a Mesterre, néha még nyíltan el is utasítják Őt. Az ilyen viselkedésbeli változás, még ha pozitív irányba mutat is, nem jelent valódi bűnbánatot. […]
A bűnbánat nem csak tettbéli változást jelent, hanem szívbéli változást is” (“A Mighty Change of Heart,” Ensign, Oct. 1989, 2).
Ezra Taft Benson elnök leírta, milyen változás képezi részét ennek az újjászületésnek: „Ha átesünk ezen a hatalmas változáson, amelyre csakis a Jézus Krisztusba vetett hit és a rajtunk munkálkodó Lélek által kerülhet sor, az olyan, mintha új emberré váltunk volna. Ez a változás tehát újjászületéshez hasonlít. Ezrek tapasztalták már meg közületek ezt a változást. Hátat fordítottatok a bűnnek, az időnként mély és bántó bűnnel teli életnek, és tisztává tétettetek azáltal, hogy alkalmaztátok életetekben Krisztus vérét. Már nincs bennetek hajlandóság a régi életmódhoz való visszatérésre. Valójában új emberek vagytok. Ezt jelenti a szívbéli változás” (“A Mighty Change of Heart,” Ensign, Oct. 1989, 4).
Az azon a földön való boldogulással Alma olyan témát említett, mely újra és újra előkerül a Mormon könyvében. Alma 36:30 szövegtől függő jelentést ad ennek a kifejezésnek. Nem minden ember lesz feltétlenül anyagi javakban gazdag ebben az életben. Itt inkább a boldogul szó lelki értelméről van szó. Ez a vers arra tanít, hogy ha nem tartjuk be „Isten parancsolatait”, akkor nem boldogulunk, hanem kivágatunk „a színe elől”. Tehát azok, akik boldogulnak a földön, ugyanazok, akik sikeresen elnyerik az Úr közelségének lelki áldásait. Olyan úton járnak, amely az Úr színe elé való belépéshez vezet.
Azért, hogy felkészítse fiát, Hélamánt arra, hogy lelki vezető legyen, valamint a nép új feljegyzés-vezetője, Alma kihangsúlyozta neki a szentírások fontosságát. Többek között leszögezte, hogy az Úr csodálatos, de egyszerű módon meg fogja őrizni a rézlemezeket és a nefita feljegyzést (lásd Alma 37:1–5). Megparancsolta fiának, hogy vezessen népéről feljegyzést, és megtanította neki, hogy a szentírások arra valók, hogy kitágítsák az emlékezetünket, megggyőzzenek minket útjaink helytelenségéről, és elvezessenek minket Isten, valamint a szabadulás tervének ismeretéhez (lásd 8–9. vers). Aztán arra emlékeztette fiát, hogy csak az érdemes a szentírások feljegyzésére, aki betartja a parancsolatokat (14–16. vers). Alma ezután megígérte fiának és nekünk, hogy Krisztus szavainak követése elvisz minket „a bánat ezen völgyén túl, egy sokkal jobb megígért földre” (45. vers).
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából leírta, hogyan hozhatunk ki többet a személyes szentírás-tanulmányozásunkból: „A szentírások Krisztus szavait tartalmazzák, az élő víz könnyen hozzáférhető forrását, amelyből mélyet és hosszan ihatunk. Nekem és nektek Krisztusra kell tekintenünk és Őhozzá kell jönnünk, aki »az élő vizek forrása« (1 Nefi 11:25; vesd össze Ether 8:26; 12:28), azáltal, hogy olvassuk (lásd Móziás 1:5), tanulmányozzuk (lásd T&Sz 26:1), kutatjuk (lásd János 5:39; Alma 17:2), és lakmározzuk (lásd 2 Nefi 32:3) Krisztusnak a szent írásokban található szavait. Ha ezt tesszük, akkor lelki útmutatást és védelmet is kaphatunk halandó utazásunk során” (“A Reservoir of Living Water” [CES fireside for young adults, Feb. 4, 2007], 1).
M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított annak fontosságáról, hogy hallgassunk a kis és egyszerű dolgokra:
„Hatalmas, mindent elsöprő világi események szemlélői vagyunk; azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy személyes életünkben általában kis és egyszerű, nem nagy jelentőségű és látványos dolgok valósítják meg az Úr céljait. […]
Úgy tűnik, hogy a nagy és csodálatos események motiválnak minket, de a kis dolgok ritkán ragadják meg a figyelmünket. Megjegyezve, hogy a Liahóna hit által működött, Alma azt mondta: »Annak ellenére, hogy ezeket a csodákat finom módszerek művelték, …[Lehi népében az emberek] restek voltak, és elfelejtették gyakorolni a hitüket és a szorgalmukat, és aztán megszűntek azok a bámulatos cselekedetek, és ők nem haladtak az útjukon« (Alma 37:41).
Vajon a mi utunk is megakad néha, amikor elfeledkezünk a kis dolgok fontosságáról? (lásd Alma 37:46). Tudatában vagyunk annak, hogy kis események és döntések határozzák meg életünk irányát, éppen úgy, ahogyan kis kormánylapát határozza meg a nagy hajó irányát? (Lásd Jakab 3:4; T&Sz 123:16.) […]
Szükségünk van családi és személyes imára; a szentírások, különösen a Mormon könyve tanulmányozására; családi esték tartására; a Szabadító egymás szeretetére irányuló intésének követésére és arra, hogy figyelmesek, kedvesek és gyengédek legyünk egymással a családban. Ezen és más kis és egyszerű dolgok által nyerjük el annak ígéretét, hogy életünket be fogja tölteni a békesség és az öröm” (in Conference Report, Apr. 1990, 4, 8; vagy Ensign, May 1990, 6, 8).
Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából felsorolta, többek között miben nyilvánul meg és fog is megnyilvánulni a Mormon könyve hatalma: „Miben rejlik hát a Mormon könyve hatalma? Kijelenti az örökkévaló evangéliumot; összegyűjti Izráelt; felépíti az Új Jeruzsálemet; felkészít egy népet a második eljövetelre; bevezeti a millenniumot – vagy legalábbis oly nagy szerepet játszik majd mindezekben, hogy nem hangsúlyozhatjuk eléggé az értékét és az erejét” (The Millennial Messiah [1982], 171).
Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke kifejtette, hogy ha túlságosan részletekbe menően tanítunk a bűnről, akkor az felkeltheti az emberek kíváncsiságát, hogy kísérletezzenek vele:
„Meg vagyok győződve róla, hogy tanításaink két fő hibája az, hogy túl sokat tanítunk valamiről, vagy rosszkor tanítjuk. […]
Több olyan esetről is tudok, amikor egy fiatalt olyan felvetés vezetett durva és perverz erkölcstelenséggel való kísérletezésre, amelyet a püspöke hozott elő egy interjú során.
Akik tanítanak, legyenek bár vezetők, tanítók vagy szülők, véssék észbe ezt az üzenetet! Képzeljétek el, hogy egy apa és anya egy időre elmennek otthonról. Az ajtón kilépve azt mondják kisgyermekeiknek, akik távollétükben felügyelet nélkül lesznek: »Nos, gyerekek, legyetek jók! Bármit tesztek is, míg nem vagyunk itthon, ne vigyétek be a zsámolyt a kamrába, ne kutakodjatok a negyedik polcon, a kekszes dobozt elmozdítva ne vegyétek elő hátulról azt a zsák babot, és dugjatok fel abból egy szemet az orrotokba, jó?«
Néhányan mégis pont ilyen balgák vagyunk. A szemléltetésben a vicc fanyar humorra vált, ha belegondoltok, mi az első dolog, ami megtörténik, amint a szülők elmennek. Biztosan bölcsebbek lehetünk ennél. A fiataloknak kezdettől fogva tudniuk kell azt, hogy az erkölcsi tisztaság szent témakör” (Teach Ye Diligently [1975], 256–57).
Milyen áldások származnak abból, ha már fiatalon megtanuljuk „betartani Isten parancsolatait”?
Ezra Taft Benson elnök leírta, milyen erőt ad az, ha már fiatalon, életünk elején megtanuljuk betartani a parancsolatokat: „Adjatok nekem egy fiatal férfit, aki erkölcsileg tisztán tartotta magát és hűen eljárt az egyházi gyűléseire. Adjatok nekem egy fiatal férfit, aki felmagasztalta a papságát és kiérdemelte az Isten iránti kötelesség kitüntetést, és aki sascserkész. Adjatok nekem egy fiatal férfit, aki kijárta az ifjúsági hitoktatás osztályait, és égő bizonysága van a Mormon könyvéről. Adjatok nekem egy ilyen fiatal férfit, és én olyan fiatal férfit adok nektek, aki a misszióban és egész élete során csodákat tud tenni az Úrért” (in Conference Report, Apr. 1986, 59; vagy Ensign, May 1986, 45).
A szentírások számos példát hoznak arra, amikor az Úr még fiatalon elhív valakit, hogy vezetője legyen: Joseph Smith 14 éves volt (lásd Joseph Smith története 1:7); Mormon 15 éves volt (lásd Mormon 1:15); az ószövetségi Sámuel pedig még „gyermek” volt, amikor elhívta az Úr (1 Sámuel 3:1–10).
Joseph F. Smith elnök bizonyságot tett róla, hogy kapcsolat áll fenn a parancsolatok korai betartása és az Úr szolgálatára szólító későbbi elhívás között: „Körülnézhettek, és megmondhatjátok, vajon nem azok-e a vezetők a nép között, akik már korán és buzgón a hitnek szentelték magukat? Azt is előre megmondhatjátok, kik lesznek majd a vezetők, ha megfigyelitek azokat a fiúkat, akik önbecsülést és tisztaságot tanúsítanak, és buzgólkodnak minden jó cselekedetben. Az Úr nem választ férfiakat népének más osztályából. […] Elítélendő a másik út, amelyen vár valaki az Úr szolgálatával mindaddig, míg kitombolja magát. Valami mindig hiányzik abból az emberből, aki gonoszságban és bűnben tölti a fiatalságát, aztán később fordul az igazlelkűség felé. […] A fiatalság balgaságainak és bűneinek a későbbi években való megbánásából sajnálkozás és szívfájdalom ered, azonban vigaszt és pompás jutalmakat rejt az, ha a férfikor elejének életerős napjaitól fogva szolgáljuk az Urat” (Gospel Doctrine, 5th ed. [1939], 335).
Az évek során sok általános felhatalmazott leírt különféle eszközöket, amivel egyfajta Liahónaként továbbra is irányít minket az Úr életünk útján.
W. Rolfe Kerr elder a Hetvenektől Krisztus szavait hasonlította a Liahónához: „Így hát láthatjuk, testvéreim, hogy Krisztus szavai egyfajta személyes Liahónát jelentenek mindannyiunk számára, megmutatván nekünk az utat. Ne legyünk restek, amikor könnyű az út! Hittel ültessük elménkbe és szívünkbe Krisztus szavait úgy, ahogy azok le vannak jegyezve a szent írásokban, és ahogy azokat halljuk az élő próféták, látnokok és kinyilatkoztatók szájából! Hittel és buzgón lakmározzunk Krisztus szavaiból, mert az Ő szava lesz a mi lelki Liahónánk, megmondván nekünk, mit kell cselekednünk!” (lásd Liahóna, 2004. máj. 37.).
Thomas S. Monson elnök a személyes pátriárkai áldásunkhoz hasonlította a Liahónát: „Ugyanaz az Úr, aki Liahónát adott Lehinek, manapság nektek és nekem is ritka és értékes ajándékot ad, amely utat mutat az életünkben. […] Az ajándékot, amelyre utalok, pátriárkai áldásként ismerik” (Live the Good Life [1988], 36).
Spencer W. Kimball elnök Krisztus világosságához, vagyis a lelkiismeretünkhöz hasonlította a Liahónát:
„Ti is szeretnétek egy ilyen gömböt, nem igaz…?
[…] Az Úr… mindenkinek adott lelkiismeretet, amely mindig megszólal, ha valaki rossz útra tér. […]
Minden gyermek megkapja ezt” (in Conference Report, Oct. 1976, 117; vagy Ensign, Nov. 1976, 79).
David A. Bednar elder a Szentlélek ajándékához hasonlította a Liahónát:
„Amint mindannyian az élet ösvényén törekszünk előre, a Szentlélektől kapunk irányítást ugyanúgy, ahogyan Lehit vezette a Liahóna. […]
A Szentlélek ugyanolyan pontosan hitünk, szorgalmunk és gondosságunk szerint működik az életünkben, ahogyan a Liahóna működött Lehi és családja esetében. […]
A Szentlélek ezen kívül biztosítja számunkra az eszközt, hogy »kis és egyszerű dolgok által« (Alma 37:6) jobban megértsük az Úr útjait. […]
Vezethet minket az Úr Lelke, és halandó utazásunk során megáldhat minket útmutatással, utasítással és lelki védelemmel” (lásd Liahóna, 2006. máj. 30–31.).
A kantár a lószerszám fejrésze. A gyeplőből és a zablából áll, és ez teszi lehetővé, hogy a lovas irányítson.
Bruce C. Hafen elder a Hetvenektől és felesége, Marie, elmagyarázták, hogy a kantár célja, hogy irányítsa, ne pedig elpusztítsa a vágyakat és a szenvedélyeket: „Vajon azért bölcs dolog az önmegtagadás, mert valami nincs rendben a szenvedélyeinkkel, vagy azért, mert valami rendben van velük? Alma azt tanította a fiának: »Figyelj, hogy minden szenvedélyedet megzabolázd, hogy szeretet tölthessen el« (Alma 38:12; kiemelés hozzáadva). Nem azt mondta, hogy zárd ki vagy akár csak fojtsd el a szenvedélyeidet, hanem azt mondta, hogy zabolázd meg őket – fogd be, tereld mederbe, összpontosítsd őket. Miért? Mert a fegyelmezettség gazdagabb, mélyebb szeretetet tesz lehetővé” (The Belonging Heart [1994], 302).
„Ne létesítsetek házasság előtti szexuális kapcsolatokat, házasságotok után pedig legyetek teljes mértékben hűségesek a házastársatokhoz. Sátán megkísérthet benneteket, hogy indokot találjatok arra, hogy a házasság előtti szexuális intimitás elfogadható, amikor két ember szereti egymást. Ez nem igaz. A szexuális bűnök borzasztóan súlyosak Isten szemében, mert beszennyezik azt az erőt, melyet azért adott nekünk, hogy életet teremtsünk. […]
Házasság előtt ne tegyetek semmi olyat, amivel felébresztitek azokat az erőteljes érzelmeket, melyeket csakis a házasságon belül juttathattok kifejezésre. Tartózkodjatok a szenvedélyes csókolózástól, ne feküdjetek egymásra, és még ruhán keresztül se érintsétek meg egymás nemi szerveit, melyek testetek szent részei. Ne engedjétek meg senkinek, hogy ezt tegye veletek. Ti magatok se ébresszétek fel ezeket az érzelmeket saját testetekben.
Azokban a kultúrákban, ahol a randevúzás és az udvarlás elfogadott, mindig mutassatok tiszteletet társatok iránt, és soha ne használjátok őt buja vágyaitok eszközeként. Maradjatok biztonságos helyeken, ahol testi érzéseitek felett könnyen tudtok uralkodni. Ne vegyetek részt olyan beszélgetésben vagy tevékenységben, mely szexuális érzelmeket kelt bennetek.
A homoszexualitás gyakorlása súlyos bűn. Ha azt veszitek észre, hogy a saját nemetek iránt éreztek vonzalmat, forduljatok tanácsért szüleitekhez és a püspökötökhöz! Segíteni fognak nektek.
Azok, akik nemi erőszak, vérfertőzés vagy más nemi erőszak áldozatává váltak, nem bűnösek. Ha efféle bűntett áldozatai lettetek, tudnotok kell, hogy ti ártatlanok vagytok, és Isten szeret benneteket. Azonnal kérjetek tanácsot püspökötöktől, aki útmutatást nyújthat nektek az érzelmi gyógyulás folyamatában” (A fiatalság erősségéért: Isten iránti kötelességünk teljesítése [2001]. 27–28.).
Jeffrey R. Holland elder beszélt róla, milyen pusztító hatással bír a nemi bűn, és milyen fontos erkölcsi tisztaságunk megőrzése a házasságig: „Az emberi meghittség dolgaiban várnotok kell! Várnotok kell addig, amíg mindent oda nem adhattok, és nem adhattok oda mindent, amíg hivatalosan és törvényesen házasok nem vagytok! Ha nem megengedett módon adjátok oda, ami nem is a tiétek (emlékezzetek rá: »nem a magatokéi vagytok« [1 Korinthusbeliek 6:19]), és ha csak egy részét adjátok annak, amit nem követhet teljes lényetek ajándéka, akkor az nem más, mint érzelmi orosz rulett. Ha ragaszkodtok ahhoz, hogy testi kielégülést keressetek a mennyek szentesítése nélkül, akkor olyan lelki és pszichikai károsodás szörnyű kockázatát vállaljátok, mely alááshatja mind a testi meghittség utáni vágyakozásotokat, mind pedig azt a képességeteket, hogy tiszta szívű odaadást nyújtsatok egy későbbi, igazabb szerelemben. Elérkezhet számotokra az elrendelt szerelemnek, a valódi egységnek az a pillanata, amikor talán borzalommal ismeritek majd fel, hogy elvesztegettétek, amit meg kellett volna őriznetek, és hogy csakis Isten kegyelme hozhatja helyre az erényt, melyet olyan szertelenül adtatok oda. Az esküvőtök napján a legeslegjobb ajándék, melyet örökkévaló társatoknak adhattok, az a ti legeslegjobb önmagatok, mely tiszta, szeplőtelen, és viszonzásképp ugyanilyen tisztaságra érdemes” (lásd Liahóna, 1999. jan. 91.).
Boyd K. Packer elnök leírta, milyen kapcsolat áll fenn a teremtés ereje és a szabadulás terve között:
„A teremtés hatalma – amit teremtő erőnek is hívunk – nem véletlenül került bele a tervbe. Elengedhetetlen részét képezi. Nélküle nem működhetne a terv. Helytelen használata megbomlasztja a tervet.
Az ebben az életben elnyerhető boldogság nagy része azon múlik, hogyan használjátok ezt a szent teremtő erőt” (in Conference Report, Apr. 1972, 136–37; vagy Ensign, July 1972, 111).
Alma 39:5. Komolyság tekintetében a gyilkosság mellett áll
Jeffrey R. Holland elder elmagyarázta, milyen kapcsolat áll fenn egy lélek értéke és az engesztelés között, és miért olyan komoly a nemi vétek:
„A másik testének kihasználásával – ami a másik lelkének kihasználását jelenti – az egyén megszentségteleníti Krisztus engesztelését, amely megszabadította azt a lelket, és amely lehetővé teszi az örök élet ajándékát. És amikor valaki gúnyt űz az Igazlelkűség Fiából, belép a forróság birodalmába, mely tüzesebb és szentebb a déli napnál. Nem cselekedhettek így anélkül, hogy meg ne égnétek!
Kérlek benneteket, sose mondjátok: »Kinek árt ez? Miért ne lehetnék egy kicsit szabad? Most elkövethetem a bűnt és később majd megbánom.« Kérlek benneteket, ne legyetek ennyire ostobák és kegyetlenek! Nem feszíthetitek meg újra Krisztust büntetlenül [lásd Zsidók 6:6]. »Kerüljétek a paráznaságot« [1 Korintusbeliek 6:18], kiáltja Pál, és kerüljetek minden »ahhoz hasonlót« [T&Sz 59:6; kiemelés hozzáadva], teszi hozzá a Tan és a szövetségek. Miért? Nos, egyrészt azért a felbecsülhetetlen szenvedésért a testben és a lélekben, melyet a világ Szabadítója viselt el azért, hogy mi képesek legyünk megszabadulni. Tartozunk Neki ezért valamivel. Valójában mindennel tartozunk Neki ezért. »Nem a magatokéi vagytok – mondta Pál. – Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi« [1 Korinthusbeliek 6:19–20; kiemelés hozzáadva]. A nemi vétek esetében a lény forog kockán – a test és a lélek” (lásd Liahóna, 1999. jan. 91.).
Joseph Smith próféta (1805–1844) további ismereteket adott nekünk a megbocsáthatatlan bűnről: „Minden bűn megbocsáttatik, a Szentlélek ellen elkövetett bűn kivételével; mert Jézus a veszedelem fiai kivételével mindenkit meg fog szabadítani. Mit kell tenni valakinek a megbocsáthatatlan bűn elkövetéséhez? Be kell fogadnia a Szentlelket, meg kell nyílnia előtte a mennyeknek, ismernie kell Istent, majd ezt követően kell bűnt elkövetnie ellene. Miután valaki a Szentlélek ellen követett el bűnt, nincs számára bűnbánat. Azt kell mondania, hogy nem süt a nap, miközben látja; meg kell tagadnia Jézus Krisztust, mikor pedig már megnyíltak előtte a mennyek, és meg kell tagadnia a szabadulás tervét, miközben szemei felnyíltak annak igazságára; és ettől kezdve ellenséggé válik. Ez a helyzet Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza sok hitehagyójával” (History of the Church, 6:314).
Alma 39:9. „Nem mennél többé szemed kívánságai után”
Hogyan vonatkozik ránk az, hogy ne menj „többé szemed kívánságai után”? A fejlett technlógia mai világában sokféleképpen kínál Sátán ilyen kísértéseket. Az elmúlt években sok próféta figyelmeztetett minket a pornográfia veszélyeire, annak sok-sok formájában.
Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta, milyen veszélyekkel jár, ha gonoszságot engedünk az elménkbe: „Szabadítónk kihangsúlyozta a nemi tisztaság fontosságát, amikor azt tanította, hogy az ember még akkor is bűnt követ el, ha vágyakozva tekint egy nőre [lásd Máté 5:28]. […] Körülvesz minket a tiltott nemi kapcsolatok reklámirodalma, nyomtatott formában és a képernyőn is. Saját érdeketekben, kerüljétek! A pornográf vagy erotikus történetek és képek rosszabbak a koszos vagy szennyezett ételnél. A test rendelkezik védelemmel, hogy megszabaduljon az ártalmas ételtől. Néhány végzetes kivételtől eltekintve a rossz étel csak megbetegít, de nem okoz maradandó károsodást. Aki viszont szennyes történeteken vagy pornográf, illetve erotikus képeken és irodalmon lakmározik, bevési azokat egy csodálatos tárrendszerbe, amit agynak nevezünk. Agyunk nem hányja ki a szennyet. Ha eltárolt valamit, akkor az mindig előhívható lesz, romlott képeket villantva fel az elmében, elvonva az illetőt az élet egészséges dolgaitól” (“Things They’re Saying,” New Era, Feb. 1974, 18).
Ezra Taft Benson elnök számos olyan módot felsorolt, amelyen keresztül Sátán pornográfiát kíván juttatni az elménkbe:
„Gondoljatok bele alaposan abba, amit Alma próféta mondott tévelygő fiának, Koriántonnak: Szeretném, ha »felhagynál a bűneiddel és nem mennél többé szemed kívánságai után« (Alma 39:9).
»Szemed kívánságai« – Mit jelent napjainkban ez a kifejezés?
Olyan filmeket, tévéműsorokat és videófelvételeket, amelyek kétértelműek és buják.
Olyan folyóiratokat és könyveket, amelyek trágárak és pornográfok.
Azt tanácsoljuk nektek, fiatal férfiaknak, hogy ne szennyezzétek be elméteket ilyen lealacsonyító dologgal, mert az elme, melyet egyszer átjár a szenny, nem lesz többé ugyanaz! Ne nézzetek magas korhatárú filmeket vagy otromba videókat, s ne vegyetek részt semmilyen erkölcstelen, érzéki vagy pornográf szórakozásban! Ne hallgassatok lealacsonyító zenét!” (in Conference Report, Apr. 1986, 58; vagy Ensign, May 1986, 45).
Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) bizonyságával is megerősítette a pornográfia gonosz voltát:
„A pornográfia olyan nyomtatott és képes anyag, amely arra hivatott, hogy felizgasson minket és olyan területekre vonzzon, ahonnan csak megbánás ered. Megjelenésében csábító. Azokra az ösztönökre játszik, amelyek mindannyiunkban megvannak, ezeket az ösztönöket Isten helyezte belénk, nagyszerű céljai végett. A pornográfia az ördög eszköze arra, hogy ezeket az ösztönöket elferdítve tiltott vizekre vigyen. Leginkább csodaszép fiatal nők és jóképű fiatalemberek vannak benne. Azért hozták létre ezeket, hogy dollárokkal töltsék meg kiadójuk zsebeit. Használatának eredménye az, hogy megrontja az elmét és felizgatja azok szenvedélyeit, akik a csapdájába esnek. Milliárdokat hoz azoknak, akik készítik. Szívfájdalmat, szenvedést és megbánást hoz azoknak, akik részt vesznek benne.
Megtalálható a legtöbb újságárusnál kapható folyóiratokban, magas korhatárú filmeket játszó mozikban, valamint otthonaink tévéképernyőin” (Teachings of Gordon B. Hinckley [1997], 460).
A „tűrtőztetnéd magad” kifejezés Alma 39:9-ben mindarra vonatkozik, amit az erkölcsi vétek elkerülése végett meg kell tennünk, és Alma erről tanította fiát, Koriántont. Nézd meg az Alma 39:9b lábjegyzetét is!
Az Alma 39:11–12-ben Alma elmagyarázta Koriántonnak, tévelygő fiának, a tényt, hogy negatív példánk másokat is eltéríthet az evangéliumtól.
Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) figyelmeztetett, milyen komoly dolog az emberek eltérítése az igazságtól:
„Úgy gondolom, a legnagyobb bűntett ebben a világban az, ha férfiakat és nőket, Isten gyermekeit eltérítjük az igaz tantételektől. A mai világban látunk különböző filozófiákat, amelyek hajlamosak elpusztítani a hitet, az Istenbe vetett hitet és az evangélium tantételeibe vetett hitet. Borzasztó dolog ez.
Az Úr azt mondja, hogy ha életünk minden napján munkálkodunk és csak egyetlen lelket szabadítunk meg, mily nagy lesz az örömünk ővele; másrészt viszont mily nagy lesz a bánatunk és a kárhoztatásunk, ha tetteink által akár csak egyetlen lelket is eltérítünk ettől az igazságtól.
Aki egyetlen lelket is vakká tesz, aki tévedést terjeszt, aki tanításaival isteni igazságot semmisít meg, olyan igazságot, amely Isten királyságába és annak teljességéhez vezetné az embert, mily nagy lesz annak kárhoztatása és büntetése az örökkévalóságban! Mert a lélek elpusztítása a valaha is teremtett legnagyobb dolog elpusztítása” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 1:314).
„Ha már elkövettetek szexuális vétkeket, kezdjétek el a bűnbánat folyamatát most, hogy azután belső békére leljetek, és teljes mértékben élvezhessétek a Lélek társaságát. Törekedjetek az Úr bocsánatára. Beszéljetek a püspökötökkel. Segíteni fog nektek a valódi bűnbánatot tartók számára rendelkezésre álló megbocsátás elnyerésében” (A fiatalság erősségéért. 28.).
Richard G. Scott elder kifejtette, mit kell tennünk, azért, hogy az Úrhoz fordulva bocsánatot nyerjünk komoly bűnökre, például erkölcstelenségre: „Egy pillanatra azokhoz szólok, akik komoly kísértésnek engedtek. Kérlek, hagyjátok abba most! Megértő szülő, püspök vagy cövekelnök segítségével képesek vagytok rá! A komoly vétkek, mint az erkölcstelenség, olyan valakinek a segítségét követelik meg, akiknél ott vannak a felhatalmazás kulcsai, ilyen a püspök vagy a cövekelnök, hogy a bűnbánat folyamatát csendben kidolgozva meggyőződjenek annak teljességéről és megfelelő végrehajtásáról. Ne kövessétek el annak hibáját, hogy azt hiszitek, megbántatok valamely komoly vétket csupán azzal, hogy bevallottátok! Ez elengedhetetlen lépés, de több követeltetik. Azt se feltételezzétek, hogy csak mert valaki nem kérdezett rá egy vétek minden fontos részletére, nem kell említést tennetek ezekről. Személyesen kell meggyőződnötök arról, hogy a püspök vagy a cövekelnök tisztában van ezekkel a részletekkel, és így segíthet nektek, hogy végigmenjetek a teljes megbocsátáshoz vezető bűnbánat folyamatán” (lásd Liahóna, 1999. jan. 81.).
Jeffrey R. Holland elder azt tanította, hogy az Úr ott lesz és megerősíti azokat, akik megfelelőképpen bűnbánatot tartanak: „Rátok vár a bűnbánat békessége és megújulása, amely az Úr Jézus Krisztus engesztelő áldozatán keresztül érhető el. Az ilyen komoly dolgokban a bűnbánat ösvényére nem könnyű rálépni, és nem lehet fájdalom nélkül végigjárni azt. A világ Szabadítója azonban mellettetek fog járni ezen a fontos úton. Meg fog erősíteni benneteket, amikor ingadoztok. Ő lesz a világosságotok, amikor minden a legsötétebbnek tűnik. Kézen fog benneteket, és a reményetek lesz, amikor úgy tűnik, már csak a remény maradt. Könyörülete és irgalma, minden tisztító és gyógyító erejével, bőségesen megadatik mindazoknak, akik igazán teljes megbocsátásra vágynak és megteszik az ahhoz vezető lépéseket” (lásd Liahóna, 1999. jan. 92.).
Alma 39:17–19. A szabadulás terve már a világ teremtése előtt ismert volt
Vannak olyan vallások, amelyek elismerik, hogy van a halandóság után valamilyen élet; azonban nagyon kevesen hirdetik a halandóság előtti életbe vetett hitet. Joseph Smith próféta kifejtette, mit tudott az Úr már a teremtés előtt: „A nagy Jehova a földdel kapcsolatos események egészét szemlélte a szabadulás tervére vonatkozólag, mielőtt az megteremtetett volna…; a múlt, a jelen és a jövő vele voltak és vannak, mint egy örök »most«; tudott Ádám bukásáról, az özönvíz előttiek gonoszságairól, az emberi családdal kapcsolatos gonoszságok mélységéről…; [átgondolta] az ember bukását és megváltását; ismerte a szabadulás tervét, és előtárta azt; jól ismerte minden nemzet helyzetét és rendeltetését; …ismeri az élők és a holtak helyzetét, és megfelelő előkészületeket tett a megváltásuk érdekében” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 428-429).
Elgondolkodtató kérdések
Amikor Alma meggyőződött Isten és az evangélium valóságáról, azonnal nagy fájdalmat kezdett érezni a múltban elkövetett bűnei miatt. Szerinted ez miért történt így? Hogyan vonatkozik ez ma ránk?
Alma kihangsúlyozta a szentírások fontosságát fiának, Hélamánnak. A mai próféták ugyanezt teszik, amikor hozzánk szólnak. Élvezed vagy élvezi valamelyik ismerősöd a mindennapos szentírás-tanulmányozás áldásait? Milyen tekintetben áldják meg a szentírások azok életét, akik rendszeresen lakmároznak belőlük? Hogyan alakíthatod ki vagy erősítheted meg a személyes szentírás-tanulmányozás szokását?
Mit tanulhatunk Siblon példájából, ami segíteni fog nekünk abban, hogy jó és rossz időkben is erősek maradjunk?
Javasolt feladatok
Alma bűnbánatra és bűnbocsánatra vonatkozó tapasztalatainak tantételei ma is, a mi esetünkben is ugyanazok, bár mások a körülmények. Írj egy egyoldalas összefoglalást néhány érintett tantételről és arról, ahogyan azok most vonatkoznak ránk!
Alma azt mondta Koriántonnak, hogy a nemi vétkek komolyság tekintetében a gyilkosság mellett vannak. Írj konkrét tervet azokról a lépésekről, amelyeket már most megtehetsz tisztaságod megőrzéséért!