Izráel szétszórásának rövid története

Isten újra megalapította szövetségét Ábrahámmal, annak fiával, Izsákkal, valamint unokájával, Jákóbbal. Az Úr Jákób nevét Izráelre változtatta. Izráelnek 12 fia volt, az ő gyermekeik lettek Izráel 12 családja vagy 12 törzse. Izráel családja végül túlélt egy éhínséget, mert a megígért földről Egyiptomba költöztek. Ott sokasodtak és nagy nemzetté váltak. Sok év után Mózes kivezette Egyiptomból Izráel gyermekeit, majd Józsué bevezette őket a megígért földre. Ezen a ponton Lévi törzse lett kijelölve az ároni papság viselésére. A Józsué 18:7 kifejti, hogy Lévi törzse nem földet kapott örökségként, hanem a papságot. A Józsefnek adott ígéretek beteljesedéseként fiai, Efráim és Manassé, mindketten kaptak leszármazottaik részére örökölt földet. Végül Izráel két nemzetre oszlott – Izráel északi királyságára és Júda déli királyságára.

Az Úr figyelmeztette Izráel gyermekeit, hogy ha elfordulnak Tőle és bálványoknak hódolnak, akkor eltávolíttatnak örökségük földjéről. Később elfordultak Istentől, leigázták és elvitték őket a megígért földről. Asszíria Kr. e. 721-ben foglalta el Izráel északi királyságát. Ők végül a 10 elveszett törzsként lettek ismertek. Később, Kr. e. 587 körül Júda déli királyságát (vagyis a zsidókat) is leigázta és szétszórta Babilónia. Mintegy 70 évvel később sok zsidó visszatért Izráel földjére, ahol nemzetként sok nemzedéken át megmaradtak. Kr. u. 70-ben, majd Kr. u. 135-ben a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet, és minden nemzet közé szétszórták a zsidókat. Figyelemre méltó, hogy a zsidók közül sokan megtartották nemzeti önazonosságukat. Az elveszett törzsek azonban szétszórva maradtak a világban; legtöbbjük nem is tudja, hogy Izráel leszármazottja.