2 Nefi 28–30

Nefi kényszerítve érezte magát a Lélek által, hogy feljegyezze az utolsó napokra vonatkozó próféciáit. A kényszerítve itt olyan dolog megtételére való erős késztetést jelent, amire szükség van. Más példák is vannak arra, amikor a Lélek kényszerít valamire (lásd 1 Nefi 4:10; Alma 14:11; 4 Nefi 1:48; T&Sz 63:64).

A 2 Nefi 28:2-ben említett könyv a Mormon könyve, és ugyanerre a könyvre utal Nefi a 2 Nefi 26–27, 29-ben is. Nefi azt mondta, hogy az utolsó napok körülményei miatt ez a könyv „nagyon értékes” lesz számunkra. Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) megtanította, hogyan ismerhetjük fel a Mormon könyve rendkívüli értékét:

„A Mormon könyve minden fő írója bizonyságot tett arról, hogy az eljövendő nemzedékeknek ír. […]

Ha látták napjainkat és azon dolgokat választották ki, amelyek leginkább értékesek lesznek számunkra, vajon nem így kell-e tanulmányoznunk a Mormon könyvét? Állandóan fel kellene tennünk magunknak a kérdést: »Miért sugalmazta az Úr Mormonnak (vagy Moróninak vagy Almának), hogy vegye bele ezt a feljegyzésébe? Milyen leckét tanulhatok meg ebből, ami segít nekem ezen a napon és ebben a korban élni?« […]

A Mormon könyvében találunk üldöztetéssel és hitehagyással foglalkozó tanításokat. Sok mindent megtudunk arról, hogyan végezzünk misszionáriusi munkát. Emellett a Mormon könyve minden másnál jobban megmutatja, milyen veszélyei vannak az anyagiasságnak és annak, ha a világ dolgaira helyezzük a szívünk. Kétkedhet-e bárki is abban, hogy ez a könyv nekünk íratott, és hogy hatalmas erőt, hatalmas vigaszt és hatalmas védelmet meríthetünk belőle?” (in Conference Report, Oct. 1986, 5–6; vagy Ensign, Nov. 1986, 6–7).

Nefi felfedett néhány olyan „hamis és hiábavaló és balga” tant, amelyet a Sátán vall és ezután is használni fog (2 Nefi 28:9). A 2 Nefi 28:6–9-ben található kifejezések mindegyike lelkileg veszélyes filozófiát sugall. A mai próféták megnevezték ezeket az elképzeléseket és felemelték ellenük a szavukat:

„Egyél, igyál és vigadj, mert holnap meghalunk” (7. vers). Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából óva intett ettől a hozzáállástól:

Kép

Bűnös nefiták

Jerry Thompson, © IRI

„A szertartásos kicsapongás filozófiája ez: »egyél, igyál és vigadj…, [legfeljebb] Isten megver majd néhány vesszőcsapással« (2 Nefi 28:8). Cinikus és felszínes nézet ez Istenről, önmagunkról és az életről. Isten soha nem igazolhat minket »egy kis bűn elkövetésében« ( 8. vers). A világegyetem Istene Ő, nem valami kis éjszakai esküdtszék bírája, akivel alkudozhatunk és akinél kuncsoroghatunk.

Természetesen Isten megbocsátó. Azonban ismeri szívünk szándékait. Azt is tudja, mi jót tehettünk volna meg igazolatlan hiányzásunk alatt. Mások tettei semmilyen esetben nem jelentenek kifogást a tanítvány számára, akitől sok követeltetik (lásd Alma 39:4). Egyébként is, az egyenes és keskeny ösvényen egyszerűen nincs levágható kanyar (lásd T&Sz 82:3)” (in Conference Report, Oct. 1988, 40; vagy Ensign, Nov. 1988, 33).

„Isten… igazol… majd egy kis bűn elkövetésében” (8. vers). A Tan és a szövetségek világosan fogalmaz: „Mert én, az Úr, a legcsekélyebb mértékű elnézéssel sem tekinthetek a bűnre; mindazonáltal aki bűnbánatot tart és az Úr parancsolatait cselekszi, annak megbocsáttatik” (T&Sz 1:31–32).

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő megjegyzést fűzte ahhoz a balga gondolatmenethez, hogy megéri bűnt elkövetni, mert tapasztalatot szerzünk: „Az elképzelés, mely szerint jól jár az, aki bűnt követ el, majd megbánja, az ellenség ördögi hazugsága. Van itt valaki, aki azt gondolja, hogy jobb első kézből megtapasztalni, hogyan töri el egy bizonyos ütés a csontot, vagy hogyan robban fel és perzseli le a bőrt egy bizonyos kémiai vegyület? Vajon jól járunk azzal, ha elszenvedjük, majd meggyógyulunk egy ilyen sérülésből? Szerintem mindannyian belátjuk, hogy jobb hallgatni azon bölcs személyek figyelmeztetésére, akik tudják, milyen hatások érik ezzel a testünket” (“Sin and Suffering,” in Brigham Young University 1989–90 Devotional and Fireside Speeches [1990], 151).

„Hazudj egy kicsit” (8. vers). Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) figyelmeztetett minket, hogy álljunk ellen a kis hazugság kísértésének: „Nefi így jellemzi napjai népét, de ezzel napjainkban is sokakat jellemez. Mily könnyen mondjuk: »hiszünk abban, hogy tisztességesnek, igaznak, erkölcsösnek, jóakaratúnak… kell lennünk« (Hittételek 1:13). Azonban sokan mily nehezen állnak ellen a kísértésnek, hogy hazudjanak kicsit, csaljanak kicsit, lopjanak kicsit, és hamis tanúbizonyságot tegyenek, amikor pletykálkodó szavakat mondanak másokról. Emelkedjetek felül ezeken! […] Legyetek erősek a tisztesség egyszerű erényében” (in Conference Report, Oct. 1992, 74; vagy Ensign, Nov. 1992, 52).

„Isten megver majd néhány vesszőcsapással, és a végén megszabadulunk” (8. vers). James E. Faust elnök (1920–2007) az Első Elnökségből így szólt e hamis elképzelés ellen:

„[Ilyen megtévesztés] az, amit néhányan balgán úgy hívnak: »előre megfontolt bűnbánat«. Ebben az egyházban nincs ilyen tan. Talán finoman vonzónak hangzik, de valójában káros és téves elképzelés. Arra akar rávenni minket, hogy tudatosan és akarattal vétkezzünk, azzal az előre megfontolt elképzeléssel, hogy a gyors bűnbánat lehetővé teszi majd számunkra az evangélium minden áldását, például a templomi áldásokat vagy a missziót. A valódi bűnbánat hosszú, fájdalmas folyamat lehet. Ezt a balga tant előre látta Nefi:

»És sokan lesznek olyanok is, akik ezt mondják: Egyél, igyál és vigadj; mindazonáltal féld az Istent – igazol ő majd egy kis bűn elkövetésében; …nincs ebben bántás; tedd csak meg mindezen dolgokat, hiszen holnap meghalunk; és ha úgy lészen, hogy bűnösek vagyunk, Isten megver majd néhány vesszőcsapással, és a végén megszabadulunk Isten királyságában« [2 Nefi 28:8].

[…] Szövetségeinkben nem csupán a szertartások által kell részesülnünk, de azok örökkévaló voltához az Ígéret Szent Lelkének is meg kell pecsételnie azokat. A jóváhagyás isteni pecsétje csakis hithűség által kerül rá a szertartásainkra és a szövetségeinkre. Az úgynevezett előre megfontolt bűnbánat hamis elképzelésében megtévesztés rejlik, azonban az Ígéret Szent Lelkét nem lehet megtéveszteni” (in Conference Report, Oct. 2000, 61; vagy Ensign, Nov. 2000, 46).

Nefi nemcsak a Sátán által népszerűsített hamis tanokat azonosította be, de néhányat azon stratégiák közül is, amelyek az ördög királyságát támogatják (lásd 2 Nefi 28:19). Napjaink prófétái és apostolai továbbra is megnevezik a Sátán által használt taktikákat. Richard C. Edgley püspök az Elnöklő Püspökségből figyelmeztetett minket az ellenség támadásainak valós voltára:

„Nagyon konkrét figyelmeztetéseket kaptunk Sátán hatalmát, befolyását és eltökéltségét illetően. Nefi több mint két és fél évezreddel ezelőtt megjövendölte, milyen próbatételekkel és zűrzavarral néztek majd szembe. Ezt a szentírást mindannyian ismeritek. 2 Nefi 28. fejezetében található: [2 Nefi 28:20–21]

Igaznak hiszem ezt a szentírást. És hiszem, hogy most van itt az idő. Azt is hiszem, hogy ti vagytok a célpont. Sátán a legtöbb területen sokat haladt előre értékrendszerének megalapítása és eladása terén, amely az ember fiára épít, nem Isten Fiára: »Egyél, igyál és vigadj, mert holnap meghalunk« (2 Nefi 28:7) és »nincs pokol« (2 Nefi 28:22). Az ő értékrendszere önzőségre, a magunkkal szembeni engedékenységre és az azonnali örömökre épít. Így láthatjuk, milyen pusztító hatású döntéseket hoznak állandóan a korotokbeliek. Látunk kábítószerrel, szexszel, alkohollal, pornográfiával, lustasággal és sok más, lelkileg pusztító szokással elárasztott kulturákat. Nektek azonban nem kell benne lennetek ebben.

Gordon B. Hinckley elnök így figyelmeztetett és kérlelt minket: »[A]zt szeretném mondani – olyan nyomatékosan, ahogy csak tudom –, hogy maradjatok távol az erkölcsi bűnöktől. Tudjátok, mi helyes és mi helytelen. Az elfogadhatatlan viselkedésre nem használhatjátok kifogásként a tudatlanságot. […]

Könyörgöm nektek, drága fiatal barátaim, hogy kerüljétek el az efféle magatartást! Nem lesz könnyű. Önfegyelem kell hozzá. […] Szükségetek van az imából származó erőre« (lásd A papság férfiaihoz. Liahóna 2002. nov. 58–59.)” (“Becoming You” [CES fireside for young adults, Nov. 3, 2002], 4, www.ldsces.org).

„Haragra serkenti” őket (2 Nefi 28:19). Marvin J. Ashton elder (1915–1994) a Tizenkét Apostol Kvórumából megnevezte, milyen veszélyek származnak abból, ha Sátán kísértéseinek engedve kihasználunk másokat:

„Ne érjen bennünket meglepetésként az, hogy az ellenség egyik taktikája az utolsó napokban az emberek gyermekei közötti gyűlöletkeltés. Imádja nézni, ahogy kritizáljuk egymást, csúfot űzünk felebarátunk ismert hibájából vagy kihasználjuk azt, és általában ahogy piszkáljuk egymást. A Mormon könyve egyértelműen megmondja, honnan ered a harag, a rosszindulat, a kapzsiság és a gyűlölet.

[…] Annak láttán, amit a hírekben folyton-folyvást megjelenítenek, úgy tűnik, Sátán elég jó munkát végez. A hírekről való tudósítás címén a kapzsiság, a zsarolás, az erőszakos szexuális bűncselekmények, valamint az üzleti partnerek, sport és politikai ellenfelek közötti sértegetések néha szemléletes – túl gyakran élénk színű – képeivel ostromolnak minket” (in Conference Report, Apr. 1992, 24–25; vagy Ensign, May 1992, 19).

„Lecsendesít és testi biztonságba ringatja őket” (2 Nefi 28:21). Richard C. Edgley püspök azt mondta a mai világban olyannyira eluralkodott testi vágyakról: „Nefi a következőképpen jellemzi [Sátán] eladási módszereit: lecsendesít, hízeleg és biztonságba ringat, amikor kijelenti, hogy »minden jól van« (2 Nefi 28:21–22). Többek között Sátán szeretné, ha beraknánk a zsákunkba az erkölcstelenséget, annak minden formájában, melyhez hozzá tartozik a pornográfia, a beszéd, öltözködés és viselkedés. Az ilyen gonosz cselekedetek azonban maguk után vonnak érzelmi levertséget, a lelkiség, az önbecsülés, és a misszió vagy a templomi házasság lehetőségének elvesztését, időnként talán még egy nem kívánt terhességet is. Sátán szeretne szolgává tenni minket azáltal, hogy kábítószereket, alkoholt, dohányt és egyéb káros szenvedélyek szokásait rakatja be a zsákunkba” (lásd Liahóna, 2001. jan. 52–53.).

„Nincs pokol; és… én nem vagyok ördög, mert az nincs” (2 Nefi 28:22). Állandósított hazugságainak egyik legnagyobbika az, hogy nincs ördög. Marion G. Romney elnök (1897–1988) az Első Elnökségből bizonyságával erősítette meg Sátán valóságát:

„Az ártalmas hazugságnak, mely szerint Isten halott, az a hasonlóképpen ártalmas tan a folyománya, mely szerint nincs ördög. Mindkét hazugság atyja maga Sátán. Ha elhisszük ezeket, neki adjuk meg magunkat. Az ilyen megadás mindig is és most is pusztulásba visz, és ez a jövőben is így lesz.

Az utolsó napi szentek tudják, hogy van Isten. Hasonló bizonyossággal tudják azt is, hogy Sátán él, hogy ő erős lélek-személy, Isten, az ember és az igazlelkűség fő ellensége.

Isten és az ördög létezésének valóságát meggyőzően bizonyítják a szentírások és az emberek tapasztalatai” (in Conference Report, Apr. 1971, 22; vagy Ensign, June 1971, 35).

Nefi jelezte, hogy amikor a Mormon könyve előkerül, hogy meghazudtolja a 2 Nefi 28-ban említett hamis tanokat és filozófiákat, sokan „haragszanak Isten igazsága miatt”, és azt mondják: „nincs szükségünk többre Isten szavából, mert van már elég nekünk!” (28–29. vers). Az ilyen állítás lepecsételi a mennyeket, figyelmen kívül hagyja, hogy szükség van élő prófétákra, és tagadja a Szentlélek hatalmát. Nefi figyelmeztette azokat, akik ilyen hozzáállást táplálnak: „Az is elvétetik [tőlük], ami van nekik” (30. vers).

Kép

A Biblia és a Mormon könyve Krisztusról tanúskodik

Greg K. Olsen, © IRI, 1990

Joseph Smith (1805–1844) próféta elmagyarázta a Biblia hiányosságait: „Sok olyan utasítás adatott kezdettől fogva az embernek, amely most nincs a birtokunkban. […] Barátaink közül sokan merészen azt állítják, hogy minden le van írva a Bibliában, amit Isten a világ kezdete óta valaha is szólt az emberhez. […] Megmondhatják-e azok az emberek, akiknek soha nem volt elég hitük akár csak egy leheletnyi kinyilatkoztatást is lehívni a mennyből, és akik mindenüket, amijük van, évszázadokkal előttük élt embereknek köszönhetik, vajon megmondhatják-e, mennyit mondott már el Isten és mennyit nem? […] Ebben a kötetben sehol nem mondja Isten azt, hogy miután megadta az ebben lévőket, már nem fog szólni” (History of the Church, 2:18).

Ha azt mondjuk, hogy az Úr nem szólhat ma éppúgy, mint a múltban, azzal korlátozásokat helyezünk Istenre. James E. Faust elnök kifejtette, hogy szükség van mai kinyilatkoztatásra: „Vajon Isten kevésbé szeret minket azoknál, akiket ősi próféták vezettek? Kevésbé van szükségünk az irányítására és az utasításaira? Az érvek azt sugallják, hogy ez nem lehet így. Vajon nem törődik velünk? Elment a hangja? Végleg vakációzni ment? Alszik? Magától értetődik, mennyire esztelenek ezek a felvetések” (in Conference Report, Apr. 1980, 16; vagy Ensign, May 1980, 13).

Ezra Taft Benson elnök kijelentette, hogy az egyház tagjainak tevékenyen hirdetniük kell a visszaállítás igazságait. Ha ezt tesszük, azzal 2 Nefi 29:2–3 szóhasználatát idézve mi fogunk süvíteni:

„Fő feladatunk az evangélium hirdetése, és ezt hatékonyan kell tennünk. Nem vagyunk kötelesek minden ellenvetést megválaszolni. Végül mindenki nekitámaszkodik a hit falának, ahol saját magának kell megvetnie a lábát. […]

A Mormon könyvét az Úr kijelentése szerint így kell felhasználnunk: »zászlóként népemnek, akik Izráel házából valók«, amelynek szavai »a föld széléig el fognak süvíteni« (2 Nefi 29:2). Nekünk, az egyház tagjainak, és különösen a misszionáriusoknak, kell lennünk a Mormon könyve »süvítőinek«, vagy másképp szószólóinak és bizonyságtevőinek a föld végeiig.

A Mormon könyve a nagyszerű zászló, amit használnunk kell. […] A Mormon könyve az arany kapcsolat elsődleges megtalálója. Nem olyan dolgok vannak benne, »melyek a világnak tetszenek« (1 Nefi 6:5). […] Ez egy nagyszerű szűrő” (in Conference Report, Apr. 1975, 95–96; vagy Ensign, May 1975, 65).

Gordon B. Hinckley elnök a következő példát osztotta meg arról, hogyan változtatott meg egy életet örökre a Mormon könyve:

„[A Mormon könyve az azt] imádságos lélekkel elolvasó és nyelvezetén elgondolkozó emberek millióinak életére volt már hatással. Hadd meséljek valakiről, akivel nemrég találkoztam Európában.

Üzletember volt, sikeres vállalkozásokkal. Utazásai során találkozott két misszionáriusunkkal. Megpróbáltak időpontot egyeztetni vele, hogy tanítsák. Egy darabig kitért előlük, de aztán beleegyezett, hogy meghallgatja őket. Elfogadta, amit mondtak, de eléggé felületesen. Elméjét meggyőzték arról, hogy az igazat mondják, a szíve azonban érintetlen maradt.

Elhatározta, hogy el fogja olvasni a Mormon könyvét. Elmondása szerint világi ember lévén azelőtt nem nagyon sírt. A könyvet olvasva azonban könnyek folytak le az arcán. Hatással volt rá. Újra elolvasta és ugyanígy érzett. Az elme megtérése a szív megtérésévé vált.

Módosult az életpályája, megváltozott a perspektívája. Belevetette magát az Úr munkájába. Ma magas és szent elhívást tölt be abban az ügyben, melyet olyannyira megszeretett” (in Conference Report, Oct. 1990, 70; vagy Ensign, Nov. 1990, 52).

Lásd a „Júda fája és József fája” ábrát a függelékben (420. oldal).

Sátán igyekszik hitelteleníteni a Mormon könyvét, azzal az érvvel véve rá az embereket az elutasítására, hogy magában a Bibliában minden igazság benne van. Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta azokról, akik elutasítják a Mormon könyvét: „Az igazság korunkbeli ellenségei talán furcsának találják, de az idők egyik jele az, hogy nagy ellenállást tanúsítanak az Úrnak a Mormon könyvében található további szavaival szemben. Ellenállásuk, amelyet ennek álszent kántálása foglal össze: »Egy Biblia! Egy Biblia! Van már egy Bibliánk, és nem lehet több Biblia«, éles feddést vált ki az Úrból: »Te ostoba, aki ezt mondod: Egy Biblia, van már egy Bibliánk, és nincs szükségünk több Bibliára. […] Miért zúgolódtok hát, mert hogy többet kaptok a szavamból?« (2 Nefi 29)” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 719).

Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) beazonosította a két nemzetet, amelyről a 2 Nefi 29:7–8-ban szó van:

„Ezt prófécia jelentette ki napjaink nemzsidóinak. Azt se felejtsük el, hogy az Izráelnek adott törvény ez volt: »két ember bizonyságtétele igaz«, már ha tisztes tanúkról van szó. Itt az Úr nemzetekre vonatkoztatja a törvényt. Miért ne?

Kép

Biblia és Mormon könyve

Grant Heaton, © IRI, 1986

Ha az Úr szavát két választott tanú alapozza meg, akkor kereshetünk akár két választott nemzetet is, hogy Jézus Krisztus tanújaként álljanak. Az egyik ilyen nemzet Izráel volt, Palesztinában, a másik pedig Izráel Amerikában; Júda az Óvilágból szólt, József pedig az újból. Mára összeért Isten e két tanúbizonysága és igazsága” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 1:278).

Neal A. Maxwell elder bizonyságot tett arról, hogy később előkerülő más feljegyzések is tanúskodni fognak Jézus Krisztusról: „A később előkerülő kincsek között elveszett könyvek is vannak. A jelenlegi szentírások is húsznál többet említenek ezekből. A leginkább érdekfeszítők és terjedelmesek valószínűleg Izráel elveszett törzseinek feljegyzései lesznek (lásd 2 Nefi 29:13). Még csak nem is tudnánk róla, hogy Krisztus harmadik tanúbizonysága is vár még ránk, ha nem lenne a Mormon könyve, e becses második tanúbizonyság Krisztusról! A szent feljegyzések e harmadik kötete teljessé teszi majd az igazság hármasát. Akkor, amint azt a Tökéletes Pásztor megmondta: »szavamat is egybegyűjtik« (14. vers). »Lesz egy nyáj és egy pásztor« (1 Nefi 22:25), egybeforrasztva az emberiség történelmének minden keresztény adományozási korszakát (lásd T&Sz 128:18)” (in Conference Report, Oct. 1986, 70; vagy Ensign, Nov. 1986, 52).

A szent feljegyzések összegyűjtése egy fő téma a Mormon könyvében. Tanít erről a 2 Nefi 29:12–13. Később ezt példázza a Mormon könyvében az, amikor Limhi király és Ammon visszatérnek a járedita feljegyzéssel (lásd Móziás 22:14; 28:12, 14), amikor Limhi király és Ammon visszatérnek saját feljegyzéseikkel (lásd Móziás 7:1–2, 17–33; 8:1, 3–4), majd amikor Alma csapata visszatér az ő feljegyzéseikkel (lásd Móziás 25:1–6).

Bruce R. McConkie elder beszélt a zsidók Jézus Krisztus második eljövetelét követő, megjövendölt megtéréséről:

„»És lészen, hogy a szétszórt zsidók is hinni kezdenek Krisztusban; és elkezdenek összegyűlni ezen föld színén« (2 Nefi 30:7). Nagyrészt megszűnt már a zsidók Krisztus elleni régi keserűsége; mára sokan nagy Rabbinak tartják őt, ha nem is Isten Fiának. Néhányan teljes mértékben elfogadták őt, és Efráim, valamint társai összegyűjtött maradékával együtt az igaz egyházba jöttek.

Kép

A millennium ábrázolása

Robert Barrett, © IRI

A zsidók nagy megtérésének azonban, amikor nemzetként visszatérnek az igazsághoz, Messiásuk második eljövetele után kell bekövetkeznie. Akik megmaradnak azon a napon, nyomorúságuk és gyászuk közepette azt kérdezik majd: »Mik ezek a sebek a kezeden és a lábadon? Akkor tudni fogják, hogy én vagyok az Úr; mert én azt mondom nekik: Ezek a sebek azok a sebek, amelyekkel barátaim házában sebeztek meg engem. Én vagyok az, aki felemeltetett. Én vagyok Jézus, akit keresztre feszítettek. Én vagyok Isten Fia« (T. & Sz. 45:51–52; Zak. 12:8–14; 13:6)” (Mormon Doctrine, 722–23).