1 Nefi 19–22

Nefi azt írta, hogy két köteg lemezt készített (lásd 1 Nefi 9). Nefi nagy lemezein népének részletes beszámolója volt. Nefi kis lemezei szent vallási feljegyzés voltak. Az 1 Nefi 19:1–6-ban az „első lemezek” és a „másik lemezek” kifejezés Nefi nagy lemezeire utal; az „ezek a lemezek” kifejezés pedig Nefi kis lemezeire (lásd Mormon szavainak szövegmagyarázatát a 135. oldalon).

Kép

Nefi elkészíti a lemezeket

Bill Hill, © IRI, 1982

Nefi feljegyezte, hogy Jézus Krisztust azért ütlegelték, mert napjainak népe „semmit nem érő dolognak tart[ott]a” Őt. A Szabadító nem volt nekik fontos. Úgy ítélték meg, hogy „nem jó… semmire, [csupán arra] hogy… eltapossák az emberek” (Máté 5:13). Neal A. Maxwell elder (1926–2004), a Tizenkét Apostol Kvórumából, megjegyezte, hogy a mai emberek gyakran ugyanezt a végzetes gondolkodásmódot követik: „Mert szomorú, de a modernek közül sokan arra a kérdésre: »Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől«? (Máté 22:42) így felelnének: »Tulajdonképpen egyáltalán nem gondolunk rá!«” (in Conference Report, Oct. 1995, 27; vagy Ensign, Nov. 1995, 22–23).

Maxwell elder egy másik alkalommal azt tanította, hogy függetlenül attól, amit a világ mond, nekünk ki kell tartanunk a Szabadítóról való bizonyságunkban: „Jézus Krisztus, az emberiség Megváltója áll az Atya tervének középpontjában. Amint azonban azt előre látták, sokan »semmit nem érő dolognak« (1 Nefi 19:9), vagy csupán »embernek tartják« Jézust (Móziás 3:9). De míg mások megtagadják Őt vagy határt szabnak Neki, nekünk Jézus az Urunk és Szabadítónk! Mindent összevetve, testvéreim, nagyon keveset számít az, hogy mit gondolnak rólunk az emberek, azonban az nagyon is sokat számít, hogy mi mit gondolunk Őróla. Az sem nagyon számít, mit mondanak mások, kik vagyunk; az viszont számít, hogy mi mit mondunk, ki Jézus” (in Conference Report, Apr. 1984, 27; vagy Ensign, May 1984, 21).

Nefi Zénoktól, Neumtól és Zénostól idézett. Ezek az emberek az ószövetségi idők prófétái voltak, akiknek Jézus Krisztusról szóló részletes próféciáit feljegyezték a rézlemezekre; innen tudjuk, hogy Kr. e. 600 előtt éltek. Világosan szóltak a Messiás életéről és papsági szolgálatáról, valamint Izráel házának rendeltetéséről (lásd még Hélamán 8:19–20). A Mormon könyve nélkül semmit nem tudnánk erről a három prófétáról vagy Krisztusról szóló tanúságtételükről.

Nefi felolvasta népének a szentírásokat, és „minden szentírást [magukra vonatkoztatott]” (23. vers). Hogyan vonatkoztatjuk magunkra a szentírásokat, „hasznunkra és okulásukra?” (23. vers). A következőkhöz hasonló kérdések segíthetnek nekünk abban, hogy hasznosan vonatkoztassuk életünkre a szentírásokat:

Ma milyen jelentőséggel bír számomra ez a bizonyos esemény vagy tantétel? Például: Mire tanít engem Lámán és Lemuel lázadása? Nefi engedelmességéből mit tanulhatok a hűségről?

Ha ebben a helyzetben lennék, illetve ezzel a kihívással vagy kérdéssel szembesülnék, hogyan reagálnék? Milyen hiányosságokat vagy erőt fedeznék fel saját jellememben? Lehi azon családtagjaihoz hasonlítok, akik zúgolódtak a vadonban, vagy olyan vagyok, mint Nefi és Sam? Panaszkodom, amikor nehézzé válnak a dolgok, vagy a körülményektől függetlenül bízom Istenben?

Mit tanulok ebből az esetből Istenről és arról, hogy miként bánik a gyermekeivel? A szentírásokban szereplő férfiak és nők életének tanulmányozásakor mit tudok meg azokról a dolgokról, amelyek tetszők, és azokról, amelyek nem tetszők Isten szemében? Miért van benne a szentírásokban ez a bizonyos fogalom, tantétel vagy esemény?

Miért vette bele ezen a ponton a feljegyzéseibe Nefi az Ésaiás 48–49-et (1 Nefi 20–21)? Erre a kérdésre az 1 Nefi 19:21-ben találunk választ: „És [az Úr] valóban minden velük [a jeruzsálemi zsidókkal] kapcsolatos dolgot megmutatott a régi prófétáknak [Ésaiásnak is]; és sokaknak velünk [az amerikai nefitákkal] kapcsolatos dolgokat is megmutatott.”

Miért vette bele feljegyzésébe Nefi Ésaiás más írásait (különös tekintettel a 2 Nefi 12–25-re)?

Nefi ezekkel a szavakkal kezdte első idézetét Ésaiástól: „Halljátok a próféta szavait, ti, akik Izráel házának maradéka vagytok, egy ág, melyet letörtek; halljátok a próféta szavait, melyeket egész Izráel házának írtak, és vonatkoztassátok azokat magatokra, hogy nektek is lehessen reményetek, úgy, mint fivéreiteknek, akikről letörettetek; mert ily módon írt a próféta” (1 Nefi 19:24; kiemelés hozzáadva).

Ésaiás írásai tanúbizonyságot tesznek arról, hogy egy elbukott világban élő férfiak és nők reményének egyetlen igaz forrása Jézus Krisztus. Nefi tehát több száz olyan, Ésaiás által írt verset idézett, amely bizonyságot tesz a Szabadítóról. Egy tudós megjegyezte, hogy „A Mormon könyvében idézett 425 Ésaiás-vers közül 391 említ valamit Jézus Krisztus tulajdonságairól vagy küldetéséről” (Monte S. Nyman, “Great Are the Words of Isaiah” [1980], 7).

Nefi azt is felismerte, hogy Ésaiás tanúbizonysága hasonlít az övéhez, mivel mindketten látták az Urat. Nefi így írt erről:

„És most én, Nefi, többet is leírok Ésaiás szavaiból, mert lelkem gyönyörködik az ő szavaiban. Mert szavait népemre fogom vonatkoztatni, és minden gyermekemnek el fogom küldeni őket, mivel ő valóban látta Megváltómat, mint ahogy én is láttam.

És fivérem, Jákób is látta őt, ahogy én láttam; elküldöm tehát szavaikat gyermekeimnek, hogy bizonyítsam nekik, hogy szavaim igazak. Háromnak szava által tehát, Isten azt mondta: Megalapítom szavamat. Azonban Isten még több tanút is küld, és minden szavát bebizonyítja” (2 Nefi 11:2–3).

Ésaiás írásainak legfőbb igazolása magától a Szabadítótól származik. Amikor a nefitákat szolgálta, Jézus ezt mondta:

„És most íme, azt mondom nektek, hogy kutatnotok kell ezeket a dolgokat. Igen, parancsolatot adok nektek, hogy szorgalmasan kutassátok ezeket a dolgokat; mert nagyszerűek Ésaiás szavai.

Mert biztosan szólt minden olyan dolgot érintve, mely Izráel házából való népemet illeti; tehát szükségképpen a nemzsidókhoz is szólnia kell.

És minden dolog, melyet megmondott, volt vagy lesz, méghozzá azon szavak szerint, melyeket szólt” (3 Nefi 23:1–3; kiemelés hozzáadva).

Mi történt meg Ésaiás életének ideje alatt, és miért van az, hogy próféciái még ma is beteljesedőben vannak?

Ésaiás körülbelül Kr. e. 740–701 között prófétált. Életének ideje alatt Izráel és Júda királysága egyre inkább gyarapodott, viszont bálványimádással küszködött. A nép hamislelkűsége lelki gyengeséghez és politikai veszedelemhez vezetett. Izráelből és Júdából rövid időn belül a hatalmas asszír birodalom alatt kucorgó hűbéri államok lettek. Izráel szétszórása tulajdonképpen már Ésaiás életének idején elkezdődött, mert Izráel északi királyságából sok izráelitát fogságba hurcoltak az asszírok.

Ésaiás ismételten figyelmeztetett a gonoszság következményeire, és megjövendölte azokat a szerencsétlenségeket, amelyek ezek eredményeként érik majd Izráel házát, beleértve ebbe Izráel szétszórását öröksége földjéről, valamint a szövetség áldásainak elvesztését. Arról is többször bizonyságot tett, hogy Izráel egyetlen reménye csakis a Messiás általi megváltásból érkezhet. Ésaiásnak sok próféciája szól a Szabadító földre jöveteléről, mind az idők delén, mind a millenniumi napon. Ezen kívül konkrét részleteket is megnevezett Izráel utolsó napi összegyűjtéséről, valamint az evangéliumi szövetség visszaállításáról.

Miért nehéz megérteni Ésaiást?

Amikor Nefi részeket válogatott Ésaiástól a feljegyzésébe, tudta, hogy sok olvasónak nehéz lesz majd megérteni azokat. Az emberek közül sokan még Nefi napjaiban sem tudták felfogni ezek jelentését. E nehézségnek három konkrét okát nevezte meg:

1. Nem ismerték „a zsidók közötti prófétálás módját” (2 Nefi 25:1).

2. Nem töltötte el őket „a prófétálás lelke” (4. vers).

3. Nem „a zsidók dolgainak módján” tanították őket (5. vers).

A Nefi által megnevezett okokon túl a mai olvasók más nehézségekkel is szembesülnek:

1. Ésaiás írásainak nagy része költőien fogalmaz. Az eredeti nyelven megfogalmazott költői nyelvezet szépsége és mélysége nem fordítható le egykönnyen más nyelvekre.

2. Ésaiás próféciáiból sok kettős természetű. Ebből adódóan a próféciák a történelem különböző időszakaiban más-más körülmények között is beteljesedhetnek.

3. Ésaiás rendkívül szerteágazó szimbolizmust használt. Az általa megnevezett tárgyak és események az ő idejéhez kapcsolódnak, és nekünk ma nehéz értenünk ezeket.

Összefoglalva: éppen úgy, ahogyan Jézus pédázatokon keresztül tanított mély igazságokat, melyek elrejtették a jelentést a megértésükre felkészületlenek elől, Ésaiás is oly módon beszélt, amely a felszínes figyelemnél többet igényelt hallgatóitól.

Mi segíthet az olvasóknak Ésaiás szavainak megértésében?

Három alapelv segít azoknak, akik meg szeretnék érteni Ésaiás írásait:

1. Más szentírások tanulmányozása. A szentírások maguk is sokszor bepillantást adnak Ésaiás írásainak jelentésébe. A Bibliaszótár azt írja: „A mai olvasó számára a Mormon könyve és a Tan és a szövetségek mutat leginkább utat és ad írásos szövegmagyarázatot Ésaiás megértéséhez” (“Isaiah,” 707). Amellett, hogy ezek a szentírások értelmeznek egyes Ésaiás-részeket, olyan tanokat és próféciákat tartalmaznak, amelyek rávilágítanak Ésaiás szavaira. Ezek a mai szentírások olyan részletekkel szolgálnak, amelyek a Bibliában nem ennyire nyilvánvalók.

2. Kép

   Ésaiás ír

   © Greg K. Olsen, 1989

   A prófétálás lelkére való törekvés. Nefi szavai szerint akiket Ésaiás napjaiban nem töltött el „a prófétálás lelke” (2 Nefi 25:4), azok nem tudták megérteni írásainak jelentését. Ugyanez ma is igaz. Aki komolyan tanulmányozza Ésaiást, annak a Szentlélek által kapott kinyilatkoztatásra kell törekednie, hogy az megvilágosítsa az elméjét, és segítsen neki ugyanazon Lélek által olvasni a szavakat, amely szerint azok írattak – Jézus Krisztus tanúbizonysága szerint (lásd Jelenések 19:10).

3. Szorgalmas tanulás. Bruce R. McConkie elder (1915–1985), a Tizenkét Apostol Kvórumából, arra biztatta az utolsó napi szenteket, hogy szenteljék magukat Ésaiás komoly tanulmányozásának: „Olvassatok, elmélkedjetek és imádkozzatok – versről versre, gondolatról gondolatra, szakaszról szakaszra, fejezetről fejezetre! Ahogyan azt maga Ésaiás kérdezi: »Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg?« A válasza pedig: »A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é? Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi« (Ésaiás 28:9–10)” (“Ten Keys to Understanding Isaiah,” Ensign, Oct. 1973, 83).

Az 1 Nefi 20:1–2-ben Ésaiás próféta megfeddi Izráel házát, mert azt állítják, hogy az Urat követik, de nem tartják be a parancsolatait. Úgy érezték, hogy mivel ők Isten szövetséges népe és Jeruzsálem szent városában laknak, Ő mindig meg fogja védeni őket. Ésaiás tanítása szerint nem az a fontos, hogy hol él az ember, hanem az, hogy hogyan él (lásd 18–22. vers).

A forróság finomítja a fémet és eltávolítja a tisztátalanságot. Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, megfigyelte, hogy a megpróbáltatás is hasonlóképp finomíthat és tehet tisztábbá mindannyiunkat: „Legtöbben valamilyen mértékben megtapasztaljuk azt, amit a szentírások »a megpróbáltatás kemencéjének« neveznek (Ésaiás 48:10; 1 Nefi 20:10). Egyesek teljesen elmerülnek egy hátrányos helyzetű családtag szolgálatában. Mások elszenvedik egy szerettük halálát, vagy egy igazlelkű cél, mint a házasság vagy a gyermekszülés, elvesztését, illetve későbbre tolódását. Megint mások személyes fogyatékosságokkal küszködnek, vagy a visszautasítás, az alkalmatlanság, illetve a levertség érzéseivel. Egy szerető Mennyei Atya igazságossága és irgalma által a nemesedés és a megszentelődés, melyet ezek a tapasztalatok tesznek lehetővé, segíthetnek nekünk azzá válni, akinek Isten látni szeretne minket” (lásd Liahóna, 2001. jan. 42.).

Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, leírta személyes megszentelődését, melyet három nagy műtétet követően tapasztalt meg:

„Az elmúlt két év során az Úrra vártam, hogy a halandóságról szóló leckéket tanítson nekem a fizikai fájdalom, a lelki kín és az elmélkedés időszakaiban. Megtanultam, hogy az állandó, intenzív fájdalom nagy megszentelő és megtisztító hatással bír, mely alázatossá tesz minket, és közelebb visz Isten Lelkéhez. Ha figyelünk és engedelmeskedünk, akkor az Ő Lelke irányít minket, és mindennapi tevékenységeink során az Ő akaratát tesszük.

Voltak olyan időszakok, amikor feltettem imáimban néhány konkrét kérdést, például: »Mit szeretnél, mit tanuljak ezekből a tapasztalatokból?«

Amint életem e kritikus időszakában a szentírásokat tanulmányoztam, a fátyol elvékonyodott, és válaszokat kaptam azon emberek életéből, akik sokkal nagyobb megpróbáltatásokat éltek át.

»Fiam, békesség lelkednek; gyötrelmed és sanyargattatásaid csak egy rövid pillanatnyiak;

És aztán, ha jól kitartasz azokban, Isten fel fog magasztalni téged a magasban« (T&Sz 121:7–8).

A depresszió sötét perceit gyorsan elűzte az evangélium világossága, amint a Lélek békét és vigaszt hozott, annak bizonyságával együtt, hogy minden rendben lesz.

Néhány alkalommal elmondtam az Úrnak, hogy már bizonyára megtanultam a szükséges leckéket, és nincs szükség arra, hogy még több szenvedésen menjek keresztül. Az ilyen esdeklések hatástalannak tűntek, mert világossá vált számomra az, hogy a próbatétel e megtisztító folyamatát az Úr idejében és az Úr módján kell kibírni” (Liahóna, 2001. jan. 6.).

Más ősi birodalmakhoz hasonlóan Babilónia gazdagságra és dicsőségre emelkedését is erkölcsi romlás, gonoszság és becstelenség kísérte. Babilónia oly mértékben romlott lett, hogy neve a világiasság, a lelki gonoszság és Sátán királyságának jelképévé vált.

Kép

Ésaiás látomása Babilónia pusztulásáról

Paul Gustave Dore

Isten elrendelte, hogy a médeknek teljes mértékben el kell pusztítani Babilóniát annak gonoszságában (lásd Ésaiás 13:17–22). A Nagy Kürosz uralkodása alatt a médek és a perzsák szövetséges seregei vízzáró gátat építettek a hatalmas Eufrátesz folyón, majd medrén átkelve Babilon falaihoz értek, ahol Kr. e. 538 körül bevették a várost és megdöntötték a birodalmat. Amikor Ésaiás Babilóniáról beszél, a valós birodalmat éppúgy érti ez alatt, mint a lelki Babilont. Ésaiás előre látta napjai Babilóniájának szemléletes pusztulását népének hatalmas gonoszsága miatt. A Babilónia kifejezést próféciáiban ezért az utolsó napok lelki közegének és annak az ítéletnek az ábrázolására használta, amely Jézus Krisztus második eljövetelekor éri majd a világot (lásd T&Sz 1:16).

A Tan és a szövetségek világosabbá teszi Ésaiás intését: „menjetek ki Babilóniából” (1 Nefi 20:20). Akik „az Úr edényeit” hordozzák, azoknak tisztáknak kell lenniük, és maguk mögött kell hagyniuk a „lelki Babilon” gonoszságát (T&Sz 38:42; 133:5, 14).

Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, kifejtette, hogy a Szabadító számára még inkább lehetetlen elfeledkezni rólunk, mint a nőnek elfeledkezni a csecsemőről: „Ez a költői rész újra Krisztus szabadító szerepkörére emlékeztet minket, arra, hogy Ő Sion gyermekeinek védelmező, megváltó szülője. Megvigasztalja népét és irgalmat mutat, amikor sanyargatva vannak, ahogyan azt minden szerető apa és anya megtenné gyermeke iránt, azonban – amint arra Nefi Ésaiáson keresztül figyelmeztet minket – sokkal mélyebben teszi ezt, mint amennyire arra bármely halandó apa vagy anya képes lenne. Míg az anya elfelejtheti csecsemőjét (bár ezt minden szülő lehetetlennek gondolja), Krisztus nem fogja elfelejtetni a gyermekeket, akiket megváltott, vagy a szövetséget, amelyet Sion szabadítására kötött velük. Ezen őrzés és szövetség fájdalmas emlékeztetője a rómaiak által keze fejébe vert szögek helye, jel az Óvilágban a tanítványainak, az Újvilágban a nefiták gyülekezetének, és nekünk az utolsó napi Sionban pedig arra, hogy Ő a világ Szabadítója, akit barátainak házában megsebeztek” (Christ and the New Covenant [1997], 84).

Nefi elmagyarázta, hogy az Úr felnevel egy nemzsidó nemzetet, hogy az dajkálja a szétszórt Izráelt (lásd 1 Nefi 22:6–9). E prófécia beteljesedésének részeként az evangélium visszaállítására az Amerikai Egyesült Államokban, egy nemzsidó nemzetben került sor (lásd T&Sz 109:60). Az evangélium az Úr zászlója a népnek (lásd 1 Nefi 21:22), amely visszaállítja az emberek gyermekeihez az új és örök szövetséget (lásd T&Sz 66:2) és táplálékot ad a világban szétszórt, lelkileg kiéhezett Izráelnek (lásd Ámós 8:11–13). Az evangélium visszaállításának analógiájaként a „kövér dolgok lakomája” eljut a világba, hogy lelki egészségük visszaállítására táplálékot adjon nekik (lásd T&Sz 58:6–11).

Egy tudós így magyarázta a „tenger szigetei” kifejezés jelentését: „Nefi nemcsak Izráel háza további maradékainak tartózkodási helyeként utal a tenger szigeteire, hanem azt is jelzi, hogy ő és népe »a tenger egyik szigetén« lakik, amikor nyilvánvalóan arra a nagy földre utal, amelyet ma amerikai földrészként ismerünk (2 Nefi 10:20–21)” (Daniel H. Ludlow, A Companion to Your Study of the Book of Mormon [1976], 121).

További információkért Izráel szétszórását illetően lásd: „Izráel szétszórásának rövid története” a függelékben (423. oldal).

A kijelentés, mely szerint „az Úristen egy hatalmas nemzetet támaszt a nemzsidók között” (1 Nefi 22:7) az Amerikai Egyesült Államokra utal 1776-ban. Az Egyesült Államok alkotmányának első módosításában benne volt a vallásszabadság biztosítása. A módosításokat 1791. december 15-én hagyták jóvá. A modern világban először az Egyesült Államok alkotmányában vert gyökeret a vallásszabadság.

Az 1 Nefi 22:8-ban Nefi „csodálatos munka” elvégzésére utal a nemzsidók között az utolsó napokban. Ez a nagyszerű munka magában foglalja Jézus Krisztus evangéliumának és az ahhoz szükséges papsági kulcsoknak a visszaállítását, hogy Isten szövetségei „a föld minden nemzetség[éhez]” eljussanak (9. vers).

A 7. vers eseményeinek meg kellett előznie a 8. vers eseményeit. A világ jellemzően olyan országokkal volt tele, ahol az állami vallást rákényszerítették az emberekre. Az evangélium visszaállításához olyan országra volt szükség, amely a vallásszabadságot jogilag is elismeri és gyakorolja is. Joseph Smith 1805 decemberében született, mindössze 14 évvel az alkotmány módosításainak elfogadása után.

További információkért Izráel összegyűjtését illetően lásd: „Izráel összegyűjtése” a függelékben (424. oldal).

Nefi említette, hogy Isten „minden nemzet szeme előtt [felfedi a] karját” (1 Nefi 22:11). Ésaiás is hasonló kifejezést használt (Ésaiás 52:10). A kar a hatalom jelképe. A metafora, mely szerint Isten „felfedi karját”, azt jelenti, hogy Isten az egész világnak megmutatja hatalmát.

Noha Nefi feljegyezte, hogy „az igazlelkűeknek nem kell félniük” (1 Nefi 22:17, 22), mert az utolsó napok viszontagságai során felettük lesz az Úr óvó keze, a gonoszok számára nincs ígéret arra, hogy védve lesznek ezektől az eseményektől. Bruce R. McConkie elder ezt tanította: „Nem állítjuk, hogy a szentek mindegyike megmenekül a pusztítás eljövendő napjától. Azt viszont állítjuk, hogy csak azok számára él a biztonság ígérete, akik szeretik az Urat és igyekeznek megtenni mindazt, amit parancsol” (Ensign, May 1979, 93).

Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) azt tanította, hogy a millennium idején felnövő gyermekek „az istálló borjaiként nőnek fel az igazlelkűségre, vagyis bűn, illetve a ma oly általános kísértések nélkül” (The Way to Perfection [1970], 299).

Gondold át, milyen különbségek vannak a legelőn vagy a hegyekben, illetve az istállóban nevelt borjú között! A legelőn a borjú ki van téve a természet erőinek: zord időjárásnak, ragadozóknak és annak, hogy időnként kevés az étel vagy a víz. Az istállóban nevelt borjú azonban védve van a rossz időtől és a ragadozó állatoktól. Ezenkívül rendszeresen kap ételt és vizet. Nefi azt tanította, hogy „gyorsan eljön az idő, amikor elő kell vezetni az igazlelkűeket, mint az istálló borjait” (1 Nefi 22:24).

Valaki ezt fűzte hozzá ehhez: „Akik a második eljövetel ítélete után megmaradnak, úgy nevelhetik majd fel gyermekeiket, akár az istálló borjait. A borjú védve van az elemektől, és szabályozott a környezete (Malakiás 4:2; 1 Nefi 22:24). A millennium gyermekei hasonlóképpen »bűn nélkül nőnek fel, mígnem megszabadulnak« (T&Sz 45:58). Eltávolíttatik a telesztiális összetevő, és Sátán megkötöztetik (Jelenések 20:1–3; 1 Nefi 22:26; T&Sz 101:28), és szabályozottabb lesz a környezet” (Monte S. Nyman and Farres H. Nyman, The Words of the Twelve Prophets: Messages to the Latter-day Saints [1990], 145).

Nefi nagyon világosan meghatározta a szentírásokban, hogy miként kötöztetik meg Sátán a millennium idején. Bruce R. McConkie elder a következő magyarázatot fűzte ehhez a fontos vershez:

„Mit jelent Sátán megkötözése? Hogyan kötöztetik meg? A kinyilatkoztatásunk azt mondja: »És azon a napon Sátánnak senki megkísértésére nem lesz hatalma« (T&Sz 101:28). Ez azt jelenti vajon, hogy hatalom vétetik vissza Sátántól, és már nem csábíthatja gonosz dolgok megtételére az embereket? Avagy azt jelenti, hogy az emberek már nem adják át magukat a csábításainak, mert annyira az igazlelkűségen csüng a szívük, hogy nem hajlandók otthagyni azt, ami jó, és őt követni, aki gonosz? Nyilvánvalóan a másodikról van szó. Sátán a mennyben, Isten színe előtt sem lett megkötözve, olyan értelemben, hogy megtagadták volna tőle annak jogát és hatalmát, hogy hamis tant prédikáljon és elhívja az embereket attól az Istentől, akinek a gyermekei; nem, ebben az értelemben a mennyben sem lehetett megkötözni, mert neki is biztosítani kellett az önrendelkezését.

Akkor hát hogyan kötöztetik meg Sátán a millennium alatt? A nép igazlelkűsége által” (The Millennial Messiah [1982], 668).