Tudod-e?

Nemrégiben beszélgettem egy bájos 16 éves fiatal nővel. Megtudtam, hogy ő volt az egyetlen egyháztag a középiskolájában. Megkérdeztem tőle: „Mi a legnagyobb kihívás számodra egyedüli egyháztagként?”

Elgondolkodott és egy nagyon megfontolt választ adott nekem: „Hinni abban, hogy valami igaz, akkor is, amikor mindenki más tévesnek gondolja, és hinni abban, hogy valami rossz, akkor is, amikor mindenki más helyesnek véli.”

Feltettem neki egy második kérdést is: „Tudod-e, hogy Joseph Smith Isten prófétája?” „Úgy gondolom, igen, de nem vagyok benne biztos” – válaszolta.

Ma délelőtt azt szeretném kérdezni az egyház fiataljaitól: „Tudjátok-e?”

11 évesen, amikor a szüleimmel a Salt Lake Cityben lévő Templom terén voltunk, éreztem először, hogy van bizonyságom Joseph Smithről.

Kedvenc szórakozásom az ingyenes szóróanyagok összegyűjtése volt. A gyűjtés szakértője lettem. „Ez ingyenes?” – kérdeztem. Az igenlő válasznál kinyújtottam a kis 11 éves kezemet és azt mondtam: „Köszönöm. Ez is ingyen van? Köszönöm!” Néhány alkalommal ezt mondták: „Nem, sajnálom; az öt centbe kerül.” Semmit sem csüggedve, lehajtottam a fejem és csalódottságot mutatva ezt mondtam: „Ó, mindig is el szerettem volna olvasni azt a szórólapot, de sajnos nincsen pénzem. Köszönöm!” Ez minden egyes alkalommal bejött. Az igazság az, hogy soha sem olvastam el azokat. Csak gyűjtöttem őket.

Azon a bizonyos utazásunkon azonban egyedül várakoztam a szüleimre az 1948-as Chevroletünkben, és elkerülhetetlenül is unatkoztam. Végső kétségbeesésemben az ülésre pillantottam, ahol megláttam az ingyenes szórólapjaimat. Felkaptam az egyiket, amelynek ez volt a címe Joseph Smith elmondja saját történetét, majd olvasni kezdtem.

Elbűvölt, és nagy örömmel töltött el. Miután kiolvastam, a visszapillantó tükörbe pillantva – legnagyobb meglepetésemre – észrevettem, hogy könnyezek. Akkor nem értettem, de most már értem. Éreztem a Lélek tanúságát. A szüleim nem voltak jelen. A nővérem nem volt ott. Az elemis tanárom nem volt ott. Csak én és a Szentlélek voltunk ott.

Nos, ez veletek is megtörténhet, és valószínűleg ehhez hasonló már történt is.

A bizonyságot keresve azok, akik az egyházban születtek, valószínűleg valami rendkívüli lelki élményt várnak, különbözőt attól, amit már megszoktak. Valószínűleg hallottál már új egyháztagokat megtérésükről bizonyságot tenni, majd eltűnődtél azon, hogy mi az, amiről te lemaradtál. Az egyik ok, amiért ez számukra olyan látványos lehet, az, hogy teljesen új élmény.

Egész életed során ugyanazokat az érzéseket érezted a családi esteken, fiatalok bizonyságtételi gyűlésein, szeminárium órákon, szentírás-tanulmányozások során, és sok más program alkalmával.

A misszionáriusainknak megtanítják, hogyan segíthetnek az érdeklődőknek felismerni, mikor érzik a Lelket. Emlékszem számos olyan alkalomra, amikor egy elmélyült lelki beszélgetés közepette megálltam, és ezt mondtam: „Álljunk meg egy pillanatra, és beszéljünk arról, amit most éreztek. Úgy érzitek, mintha olyan dolgokra emlékeztettünk volna titeket, amit már elfelejtettetek. Azt érzitek, hogy igazat mondunk. Békességet éreztek. A Szentlelket érzitek.”

Emlékszem egy különösen intelligens nőre, akinek nehéz volt bármit is elfogadnia addig, amíg meg nem válaszoltuk minden felmerülő kérdését. Hosszú idő elteltével azonban ezt mondta nekünk: „Nem tagadhatom meg tovább ezt az érzést.”

Csatlakozott az egyházhoz, és nagyon boldog volt néhány évig, de fokozatosan engedett az intellektuális kételyeinek, amelyek visszahúzták őt, és végül elhagyta az egyházat.

Tizenöt év elteltével eljött, hogy meglátogassa a családomat. Elvittük őt a Templom térre. Amint a Szabadító szobrához vezető lépcsőkhöz értünk, megállt, majd könnybe lábadt szemekkel ezt mondta: „Újra érzem azt az érzést. A szívem még mindig vágyódik arra, amit az elmém nem képes elfogadni!”

Ha már egyszer érezted, soha többé nem tudod elfeledni.

A lelki tanúságok már fiatal korban eljönnek azokhoz, akiknek lelki élményekben van részünk. Szülőkként, tanárokként és vezetőkként jók vagyunk abban, hogy megértessük a szabályokat és a parancsolatokat veletek. Abban tudnánk még fejlődni, hogy segítsünk nektek bizonyságot nyerni a tanokról. Esetleg gyakrabban megállhatnánk, és segíthetnénk nektek megtanulni, hogyan kell felismerni a Lelket.

Amint felismered azoknak az érzéseknek az okát, a hited meg fog erősödni. Hamarosan észre fogod venni, hogy kifejlesztettél egy lelki hatodik érzéket, amelyben megbízhatsz.

11 éves koromtól fogva tudom, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt. Nem hallottam hangokat, nem láttam angyalokat, vagy semmi ahhoz hasonlót. Amit éreztem, az sokkal biztosabb volt. A lelki érzékem lett megérintve. Óriási boldogság tört elő lényem legbelső részéből, tudva, hogy védve vagyok minden megtévesztés ellen. Ez a lelki érzék csak akkor működik, ha a Szentlélek működésbe hozza azt.

Milyennek érződik ez a lelki tanúság? Éppen olyan nehéz jellemezni, mint egy rózsa illatát, egy madár dalát vagy egy táj szépségét. Mindezek ellenére felismered azt, amikor érzed.

A szentírások bepillantást adnak ezekbe az érzésekbe:

„Bizony, bizony mondom neked, adni fogok neked a Lelkemből, amely megvilágosítja az elmédet, és örömmel tölti el a lelkedet; és akkor tudni fogsz” (T&Sz 11:13–14).

Néha ez az érzés olyan, mint egy emlék. Először a mennyei otthonunkban tanultunk az evangéliumról. A felejtés fátylán keresztül jöttünk erre a földre. Mindannyiunk lelkében ott időznek azok a rejtett emlékek. A Szentlélek eltávolíthatja a fátyol darabjait, és előhozhatja a szunnyadó dolgokat. Gyakran úgy reagálok egy állítólagosan újonnan felfedezett igazságra, hogy „Ó, arra emlékszem!”

„Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek… eszetekbe [fog] juttat[ni] mind[en] [dolgot]” (János 14:26).

Kedves fiatal férfi- és nőtestvéreim, arra kérlek benneteket, hogy tegyetek kísérletet a szavaimmal (lásd Alma 32:27)! El fogjátok olvasni Joseph Smith történetét, és imádkoztok róla?

A legcsodálatosabb dolog abban, hogy tudjuk az igazságot, az, hogy tudjuk egyidejűleg azt is, hogy Isten az Atya és Jézus Krisztus élnek és vezetik ezt az egyházat a mai napokban is. Ezt a tudást 11 évesen nyertem el, és most Jézus Krisztus elrendelt különleges tanújaként tanúsítom e dolgok igazságát. Bizonyságomat teszem továbbá, hogy az Úr azt szeretné, ha ti is tudnátok az igazságot, és akkor Ő „a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek [nyilatkoztatni] ennek igazságát” (Moróni 10:4). Jézus Krisztus nevében, ámen.